Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-05 / 275. szám, szerda
SIKERESEN MEGVALÓSÍTJUK OKTOBER ES LENIN HAGYATÉKÁT /Folytatás a 4. oldalról) értelemben, ahogy azokat nálunk fogják fel..." — hirdeti az olasz monopóliumok sajtóorgánuma. Vagyis az SZSZKSZ-ben az állampolgári jogok érvényesülése egyet jelentsen a törvények megszegésével! Az SZSZKSZ állampolgárainak — osztályellenségeik nézete szerint — nyilván csak azt az egyetlen „jogot“ -kellene megadni, hogy az imperializmus örömére harcoljanak a szovjet állam, a szocialista rendszer ellen. Mi azonban kénytelenek vagyunk csalódást okozni alkotmányunk ilyen „kritikusainak“: a szovjet nép sohasem tesz eleget kívánságaiknak! „Bírálóink“ azt színlelik, nem tudják, hogy az alkotmánytervezetnek elégedetlenségüket kiváltó meghatározásai teljes összhangban állnak a legfontosabb nemzetközi dokumentumokkal. Ezért emlékeztessük őket: az emberi jogok általános nyilatkozata, amelyet jóváhagyott az ENSZ, egészen világosan leszögezi, hogy „mindenkinek kötelességei vannak a társadalommal szemben, amelyben egyedül fejlesztheti ki szabadon és maradéktalanul személyiségét“, és a polgárjogok és a szabadságjogok érvényesítése megkívánja, hogy „biztosítsák a többiek jogainak és szabadságjogainak elismerését és megtartását, és eleget tegyenek az erkölcs, a közrend, a demokratikus társadalom általános java igazságos követelményeinek.“ Ez a demokratikus közéletnek világszerte elismert elve. Kritikus urak, az SZSZKSZ új alkotmányának az önök álszent felháborodását kiváltó meghatározásai nem tartalmaznak semmi mást. A burzsoá hírmagyarázók többségének nagyon nem tetszenek a tervezetnek azok a megállapításai sem, amelyek az SZKP-nek a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről szólnak. Teli torokkal kürtölik, hogy ez állítólag „a kommunista párt diktatúrájának meghirdetése“, „a párt felsőbbrendűsége az állammal szemben“, „a párt- és az állami szervek veszélyes átfonódáaa“, „a párt és az állam közti különbségek felszámolása.“ Mit mondhatunk erről? Ennek a támadásnak okai érthetők. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, legöntuda- tosabb, leghaladóbb része, amely elválaszthatatlan az egész néptől. A pártnak a nép érdekein túlmenően érdekei nincsenek. A párt és a nép szembeállításának megkísérlése, a „párt diktatúrájáról“ való szóbeszéd ugyanaz, mintha megkísérelnék például a szívet szembeállítani az egész emberi szervezettel. Említettem már, a kommunista párt az SZSZKSZ alkotmánya keretében fejti ki tevékenységét. Ezzel azonban a burzsoá kritikusok nem törődnek. Szeretnék gyengíteni a párt szerepét a szovjet társadalomban, mivel általában gyengíteni akarják országunkat, szocialista rendünket, és le akarják járatni kommunista eszményeinket. Szerencsére erre nem telik erejükből. A kommunista párt küldetése szüntelenül elmélyül, annak megfelelően, ahogyan a szovjet emberek megoldják a kommunizmus építésének mind bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatait. S ez pártunk programjával teljes összhangban nem a szocialista demokrácia korlátozásához, hanem mind mélyrehatóbb fejlesztéséhez vezet. Még egy körülmény. Oj alkotmányunkat nyugati bírálói megkísérlik támadni úgymondván „baloldalról“, s elméleti fejtegetéseikben arról beszélnek, hogy a tervezet szerzői állítólag közvetlenül érvényesítik a kommunizmusban az ál lám elhalásáról szóló marxista tanítást. Az II Messaggero olasz napilap felpanaszolja, hogy „a szovjet alkotmány teljes egészében elvetette az állam elhalásának“ kommunista elvét, azt, hogy az állam szerepét átveszik a társadalmi szervezetek. „A szovjet állam nem halhat el és nem akar elhalni“ — neheztel a New York Times napilap. „Semmiféle jelei sincsenek az állam elhalásának“ — hangoztatja a Times londoni napilap. Minden bizonnyal megható, milyen gondot tanúsítanak a kapitalizmus ideológusai, csakhogy szocialista államunk a marxista—leninista tanítással összhangban fejlődjön. A fejlődés éppen abban az irányban bontakozódik ki, amelyet előre láttak a marxizmus klasszikusai, s amelyet alapvető dokumentumaiban pártunk rögzített. Kritikusaink a burzsoázia táborából (s velük együtt, őszintén szólva, egyes elvtársak a nemzetközi munkásmozgalomban is) nem látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Ennek lényege, hogy a szocialista állam fejlődésével és tökéletesedésével párhuzamosan az állampolgárok milliói mind aktívabban bekapcsolódnak a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés tevékenységébe, a termelés és az elosztás irányításába, a szociális és a kulturális politikába, az igazságügy gyakorlásába. Tömören kifejezve, a szocialista demokrácia fejlődésével államiságunk fokozatosan átnő a kommunista társadalmi önigazgatásba. Ez természetesen hosszan tartó, de szüntelen folyamat. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió új alkotmánya jó szolgálatot tesz a kommunizmus építése e jelentős céljának elérése érdekében. III. Elvtársak! Az űj alkotmányt joggal minősítik a fejlett szocialista társadalom élete törvényének. A Szovjetunióban éppen ilyen társadalmat építettünk fel. Épj)en ilyen fejlett és érett szocialista társadalmat építenek eredményesen a szocialista közösség számos további országában is. Nagyon fontos jól tudatosítani jellemző vonásait és helyét a kommunista alakulat építésének történelmi folyamatában. Emlékezzünk arra, hogy Lenin már a szovjethatalom első éveiben, a jövőbe tekintve, a „kész“, „teljes“, „fejlett“ szocializmusról úgy beszélt és úgy írt, mint a szocializmus építésének jjers- pektívájáról, céljáról. Most ezt a célt elértük. A Szovjetunió s utána a testvéri országok tapasztalatai feltárták, hogy a szocializmus alapjainak felépítése, vagyis a kizsákmányoló osztályok felszámolása a népgazdaság minden szektorában a társadalmi tulajdon megszilárdításával még nem teszi lehetővé a kommunizmusba való közvetlen átmenetet. A győzelmes szocializmusnak még túl kell jutnia az érés bizonyos fokozatain, s a fejlett szocialista társadalom csak ezt követően teszi lehetővé a kommunizmus építését. Ma tudjuk, hogy a szocializmus fejlesztése és tökéletesítése nem kevésbé bonyolult és nem kevésbé felelősségteljes feladat, mint alapjainak felépítése. Néhány sokatmondó szám alapján elképzelhetjük, hogy hazánkban a szocializmus építése kezdeti szakaszától milyen nagy utat tettünk meg a szocializmus fejlesztésének jelenlegi szakaszáig. Az 1977-es esztendő feltételei között nem egészen egy hónap szükséges ahhoz, hogy kitermeljük az egész 1936. évi társadalmi bruttóterméket. Az azóta eltelt idő alatt az anyagi termelés ágazataiban a munkaalapokkal való ellátottsága a tizennégyszeresére növekedett, az ipari munka energiaellátottsága csaknem a nyolcszorosára, a mezőgazdaságban pedig több mint a tizenötszörösére. A felismerhetetlenségig megváltozott nemcsak a technika, hanem az ember is, aki alkalmazza. Ma fő- és középiskolai (teljes- és nem teljes) képesítést szerzett a munkások 73,2 százaléka, míg negyven évvel ezelőtt nem egész 8 százalékuk. Ugyanilyen idő alatt az iparban a 34-szeresére, a mezőgazdaságban a 47-szeresére gyarapodott a fő- és a középiskolai szakképesítést szerzett emberek száma. Alapjaiban megváltozott a szovjet emberek életszínvonala is. Erre csak két példát említek. 1936-ban összesen 14,9 millió négyzetméter lakóterületet adtunk át rendeltetésének, míg 1977-ben több mint 110 millió négyzetmétert. 1936-ban egy lakosra 21 rubelt, ez idén pedig 382 rubelt tesznek ki a társadalmi fogyasztási alapokból eredő pénzbeli és más előnyök. Láthatjuk, hogy óriási utat tettünk meg. A számokkal azonban minden nem fejezhető ki. Nálunk a széles körű anyagi és kulturális fejlődés jelentősen közelítette egymáshoz a város és a falu munka- és életfeltételeit, a fizikai és a szellemi munka szféráját. A szocializmusban felnőttek és felnevelkedtek a szovjet emberek új nemzedékei, formálódott szocialista tudatuk. Ezeknek a folyamatoknak köszönhető, hogy joggal leszögezhetjük: az SZSZKSZ-ben felépült a fejlett szocializmus — az új társadalom érettségének olyan foka, amelyben a szocializmust jellemző kollektivizmus elvei alapján betetőzzük a társadalmi viszonyok globális átépítését. Ebből következően széles tere nyílik a szocializmus törvényei érvényesülésének, sdő- nyei megnyilvánulhatnak a társadalmi élet minden szférájában. Ebből következik a társadalmi rendszer szerves egysége és dinamizmusa, politikai stabilitása, a szilárd belső egység. Ebből következik az összes osztály és szociális csoport, minden nemzet és nemzetiség fokozódó közeledése, és hazánkban az emberek történelmileg új társadalmi és nemzetközi közösségének — a szovjet népnek létrejötte. Ebből következik új, szocialista kultúránk kifejlődése, s az új, szocialista életmód megszilárdulása. Fejlettnek természetesen csak az olyan szocialista társadalmat minősíthetjük, amely hatalmas és korszerű iparra, nagy és magas fokűan gépesített mezőgazdaságra támaszkodik, ami a gyakorlatban lehetővé teszi a társadalmi fejlődés alapvető és közvetlen céljaként meghirdetni az állampolgárok sokrétű szükségleteinek mind teljesebb kielégítését, lazánkban az érett szocializmushoz feltetleniil szükséges ilyen anyagi-technikai alap felépítésének feladatát csak azt követően teljesíthettük, miután lefektettük az új rendszer alapjait. Nyilván ugyanezt kell megtenniük további országoknak is, amelyek kevéssé vagy közepesen fejlett gazdasággal tértek rá a szocializmus útjára. Más lesz a helyzet azokban az országokban, amelyekben magas fokúan fejlett termelőerők lesz pék már a szocialista forradalom győzelme pillanatában. De ott is meg kell majd oldani az érett szocializmus építésének olyan bonyolult feladatait, amilyen a szocialista elvek alapján az egész társadalmi élet megszervezésével foglalkozó bonyolult tudomány elsajátítása, beleértve a népgazdaság tervezéséről és irányításáról szóló tudományt és az állampolgárokba a szocialista öntudat bele- 'Oltását. Egyszóval, bármilyenek is a szocializmust építő országok sajátos feltételei, tökéletesítésének saját alapjain nyugvó szakasza, az érett, fejlett szocialista társadalom szakasza a társadalmi változásoknak elkerülhetetlen láncszeme, mint a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető úton a fejlődés viszonylag huzamos ideig tartó időszaka. Közben a fejlett szocializmus valamennyi lehetőségének felismerése és felhasználása egyben átmenetet jelent a kommunizmus építéséhez. A jövő nincs a jelen határain túl. A jövő a jelenből indul ki. A ma, a szocialista ma feladatainak megoldása során fokozatosan átlépjük a holnap, a kommunista holnap küszöbét. A szocialista társadalmi viszon”Ok teljes győzelmének egyik következménye, tapasztalataink szerint, a proletár- diktatúra államának fokozatos átnövé- se az össznépi államba. A ma Szovjetuniója — ez az Októberben született állam fejlődésének törvényszerű szakasza, az érett szocializmust jellemző szakasz. így tehát az állami szervek feladatai, struktúrájuk, funkciójuk és tevékenységük módja is kell hogy megfeleljen a társadalmi fejlődés elért szakaszának. Ezt az összhangot éppen az SZSZKSZ új alkotmánya szavatolja. Jóváhagyása után teljes joggal megállapíthatjuk: további jelentős mű született, amely az országot közelebb hozza pártunk és népünk nagy céljaihoz. Elvtársak! Pontosan húsz évvel ezelőtt, ezen a napon, október 4-én az emberiség megtette az első lépést a világűrbe. Ezt a Föld szputnyikja jelezte, amelyet a szovjet emberek zsenialitása és kezük munkája hozoit létre. Az egész világ láthatta, mire képes „a tudomány, a proletariátus és technika képviselőinek szövetsége“, amelyről Vlagyimir Iljics Lenin álmodozott a szovjethatalom hajnalán. Ez a szövetség hazánkban a szocializmus építése gyakorlatában jött létre, és jelentős kútforrása lett a fejlett szocializmus nagyszerű sikereinek. Az alkotmánytervezet vitája ismét igazolta, milyen szilárd és életképes a szovjet társadalom kommunista párt mellé felzárkózott valamennyi osztályának és társadalmi csoportjának, minden nemzetének és nemzetiségének, minden nemzedékének egysége. A városok és a falvak dolgozóinak milliói szavakkal és tettekkel is támogatták az új alaptörvényt. A tervezet minden sorát egybevetették saját gyakorlati tevékenységükkel, munkakollektíváik eredményeivel. Nagyobb szocialista kötelezettségeket vállaltak, változtatásokat javasoltak a tervekben, keresték a termelés hatékonysága növelésének és a munka minősége javításának további tartalékait, új alkotmányukat nagy munkakezdeményezéssel köszöntötték. Tömören kifejezve, népünk ismét szocialista hazája teljes jogú gazdájaként mutatkozott be. Bélésűiét és dicsőség a hősi szovjet népnek — a kommunizmus építőjének! Engedjék meg, küldött elvtársak, hogy kifejezzem azt a meggyőződést, hogy a Legfelsőbb Tanács a vitát követően jóváhagyja az SZSZKSZ alkotmánytervezetét és ezáltal a szovjet népet a kommunizmus építése újabb hatásos eszközével vértezi fel! (Brezsnyev elvtárs beszédét a küldöttek nagyon figyelmesen hallgatták meg, és gyakran tapssal szakították félbe.) Emil Seid! kitüntetése (ČSTK) — Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában tegnap átnyújtotta a Munkaérdemrendet az 50. születésnapját ünneplő Emil Seidl elvtársnak, a közép-szlo- váki.ai kerületi pártbizottság titkárának. Az átadásnál jelen volt Vladimír Pirošík, a középszlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára. A magas állami kitüntetést a jubilánsnak a köztársasági elnök adományozta a párttisztségekben és a társadalmi szervezetekben kifejtett sok évi lelkiismeretes és áldozatkész munkájáért. Csehszlovák—lengyel megbeszélések a tudományos-műszaki együttműködés elmélyítéséről 1977 X. 5. (CSTK) — Václav Hűla szövetségi miniszterelnökhelyettes tegnap Prágában a miniszterelnök képviseletében fogadta Ka- zimierz Ölszewskit, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, aki a lengyel gazdasági és műszaki napok megnyitása alkalmából tartózkodott hazánkban. A csehszlovák-lengyel gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés elmélyítéséről folytattak megbeszélést. A fogadáson jelen volt Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnök-helyettes és Jan Mitrega, Lengyelország csehszlovákiai nagykövete. A délutáni órákban a Kazi- mierz Olszewski vezette lengyel kormányküldöttség hazautazott. Párttitkárok tanácskozása (ČSTK) — čestmír Lovötín- skýnek, a CSKP KB Titkársága tagjának, a KB politikai-szervezési osztálya vezetőjének elnökletével tegnap Prágában országos tanácskozást tartottak a kerületi és a városi pártbizottságok politikai-szervezési titkárai. A résztvevők tapasztalatcserét folytattak a pártszerveknek és -szervezeteknek a XV. párt- kongresszus határozatainak teljesítésével kapcsolatban végzett politikai szervezőmunkájáról, Az Októberi Forradalom és a szocialista újságírás feladatai Nemzetközi értekezlet Prágában (Tudósítónktól) — A Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének Központi Bizottsága Prágában nemzetközi részvétellel kétnapos tudományos értekezletet rendezett ,,A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocialista újságírás feladatai“ címmel. A tegnap megkezdődött értekezleten a hazai tömegtájékoztató eszközök dolgozóin kívül részt vettek a baráti szocialista országok újságírószövetségeinek képviselői is. Jelen volt Jan Fojtík, a Vietnami pártmunkásküldöttség hazánkban (CSTK) — A Vietnami Kommunista Párt pártmunkásküldöttsége tegnap Tran Diepnek, az iparügyi bizottság alelnöké- nek vezetésével hazánkba érkezett. A delegáció itt-tartózkodása során a gazdasági téren végzett párlmunka tapasztalatait fogja tanulmányozni. A küldöttséget tegnap fogadták a CSKP KB székházában. CSKP KB titkára, O. Cmolík, a CSKP KB osztályvezetője és K. Hradecky, a CSKP KB osztályvezető-helyettese is. Az értekezleten Ján Fojtík elvtárs mondott bevezető előadást, majd Miloš Marko, a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége KB alelnöke terjesztette elő a főbeszámolót. Utána Dacjuk Borisz Dimitrijevics, az SZKP KB Társadalomtudományi Főiskolájának professzora tartott előadást a szovjet társadalom építésében a szocialista újságírás szerepéről. K. Dou- dera, a Rudé právo kommentátora a sajtó feladatait részletezte az ideológiai küzdelemben. Az értekezleten elhangzott további előadásokban a hazai és a külföldi újságírók főképpen a lenini alapelvek érvényesítésének jelentőségével foglalkoztak £ sajtóban, (gál)
