Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-26 / 296. szám, szerda

VILÁG PROLETÁRJA r, ESVE Š ÖLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. október 26. SZERDA BRATISLAVA • XXX. ÉVFOLYAM 296. szám Ára 50 fillér Megkezdődött a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 5. együttes ülése A tanácskozáson jelen volt Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasá­gunk elnöke is • Bohuslav Chnoupek külügymihiszter expozéja hazánk külpolitikájá­nak legfontosabb kérdéseiről (Tudósítónktól) — Megkezdődött teg­nap Prágában a Szövetségi Gyűlés Népi Kama­rája és Nemzetek Kamarája képviselőinek 5. együttes ülése. A tanácskozás fő napirendi pont­ja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügy­miniszterének expozéja volt hazánk külpolitiká­jának legfontosabb kérdéseiről. Szintén a kél- napos tanácskozás programján szerepe] az er­dőkről szóló törvény kormányjavaslata, a közü- letek nyereségelvonási és adórendszerének mó­dosításáról szóló törvény kormányjavaslata és azok a kormányjavaslatok, amelyek jóváhagyás végett a Szövetségi Gyűlés elé terjesztik az Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési szervezet hatásköréről szóló megállapodást, valamint Cseh­szlovákia és a Belga Királyság konzuláris egyez­ményét. Alois Indra, a CSKP KB El­nökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke szívélyesen üd­vözölte a tanácskozáson Gustáv Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztársaságunk elnökét, Ľubo­mír Strougal szövetségi minisz­terelnököt,. a CSKP KB Elnök­ségének további tagjait: Vasil Bifakut, Peter Colotkát, josef Kempnýt, josef Korčákot és Jo* sef Lenártot, továbbá Miloslav Hru&kovi£ot, a CSKP KB Elnök­ségének póttagját, Miloš Jakest, a CSKP KERB elnökét, a CSKP KB Titkárságának tagjait: jan Fojtíkot, josef Havlínt, és Ma­rie Kabrhelovát, valamint a szö­vetségi kormány tagjait, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács, a Nemzeti Front politikai párt­jai és társadalmi szervezetei vezető képviselőit. A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 5. együttes ülésén vendégként a csehszlo­vákiai diplomáciai kar képvi­selői is részt vesznek. A tanácskozást Alois Indrá­nak, a CSKP KB Elnöksége tag­jának, a Szövetségi Gyűlés el­A szocialista társadalom építésében elért minden sikerünk a Szovjetunióval és a kommunista pártjával való testvéri együttműködéséből fakad ALOIS INDRA ELVTÄRS BESZÉDE A közeljövőben érik el tető­fokukat a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának ünnepségei. Cseh­szlovákia népe más földrészek haladó embereivel együtt tisz­telettel adózik a bolsevikok bátorságának, akik Lenin ve­zetésével új fejezetet nyitottak az emberiség történetében. Az általuk elfoglalt Téli Palota kiforgatott kapui az új, igaz­ságos világ felé vezető út nyi­tott kapuját jelképezik. Hatvan év telt el 1917. no­vember 7-től az idol év októ­ber 7-ig, amikor a Szovjetunió új alkotmánya rögzítette a fejlett szocialista társadalom felépítését. E korszak nagysá­gát azonban nem idővel, hanem a végrehajtott tettekkel és az elért eredményekkel kell mér­ni. Ha így tekintünk a dolog­ra, nehéz szavakkal pontosan kifejezni afölötti csodálatun­kat, amit a szovjet emberek el­értek. Az imperialista interven­ciósokkal és a hazai ellenfor­radalmárokkal vívott környör- telen harcban megvédték a fia­tal szovjet hatalmat. A gazda­sági blokád sem kényszerítette őket térdre. Nem ijedtek meg a szovjet állam határai körül létesített „védelmi övezetek­től“, és a nemzetközi elszige­telésükre irányult hosszan tar­tó kísérletektől sem. Megte­remtették a szocializmus anya­gi-műszaki bázisát, leküzdötték az egykori cári Oroszország történelmi elmaradottságát, megbirkóztak a kulturális for­radalom feladataival is. Élet­halálharcban verték vissza a náci hordák támadását, és dön­tő mértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy az emberiség meg­menekült a fasiszta uralom ré­métől, felszámolták a Nagy Honvédő Háború súlyos követ­kezményeit, és eljutottak a kommunizmus küszöbéhez. Mindezek az elképzelhetetle­nül nehéz próbatételek alátá­masztották a lenini tanítás életképességét, az SZKP poli­tikájának helyességét, és a bi­zonyítékok láncolatát adják a szovjet nép óriási hősiességé­ről. A Szovjetunió, az Októbe­ri Forradalom gyermeke ma óriási szocialista nagyhatalom, a béke és a népek közötti egyetértés politikájának meg­valósítója, az emberi haladás útmutatója. A szovjet kommu­nisták tapasztalatai példát mu­tatnak és tanulságul szolgál­nak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára,, erősítik azokat a népeket, (Folytatás a 2. oldalonI nőkének az Októberi Forrada- dalom üO. évfordulóját méltató beszéde nyitotta meg. Ezután a Népi Kamara jelen­levő 182 képviselője, valamint a Nemzetek Kamarájának Cseh­országban megválasztott 66 és Szlovákiában megválasztott 67 képviselője jóváhagyta az 5. együttes ülés tárgysorozatát. Ezt követően Bohuslav Chňou- p«k külügyminiszter előterjesz­tette expozéját a csehszlovák külpolitika kérdéseiről, (A kül- ügyminiszter beszédét holnap közöljük.) A két kamara elnökségének javaslatára a képviselők 10 ta­gú bizottságot választottak az­zal a céllal, hogy értékelje a Szövetségi Gyűlés egyes bizott­ságai által megvitatott kérdé­sekkel, a tegnapi napon meg­vitatott kérdésiekkel és a záró­határozat tervezetének előké­születeivel kapcsolatban tett ál­lásfoglalásokat. A Chňoupek elvtárs beszédét követő vitát Bohuslav Lastovič­ka képviselő nyitotta meg. A csehszlovák—szovjet kapcsola­tok további megszilárdításáról, valamint együttműködésünk el­mélyítésének további lehetősé­geiről beszélt. Lumir Sakmar képviselő a szocialista közös­ségnek a KGST keretében folyó gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésével és ennek nemzetközi kapcsolatokra gya­korolt kedvező hatásával fog­lalkozott. Viliam , Kožík képvi­selőnek B. Chňoupek külügymi­niszterhez intézett kérdése a csehszlovák külpolitikának, ne­vezetesen a békés egymás mel­lett élés elvének az ENSZ-ben és a többi nemzetközi szerve­zetben történő érvényesítésére (Folytatás a 2. oldalonI Gustáu Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke és Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK kormányának elnöke a Szövetségi Gyűlés kamaráinak ülésén. (A CSTK felvétele) Üdvözlő táviratok (CSTK) — Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke táviratban fejez­te ki jókívánságait Mohammad Reza Pahlavi iráni sahnak az uralkodó születésnapja, Irán nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök Dzsamsid Arnuz- gar iráni miniszterelnöknek, Bohuslav Chiioupek külügymi­niszter pedig Abbas? Ali Halai­ban iráni külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezte ki jó­kívánságait Rudolf Kirchscblä- gernek, az Osztrák Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. luMr tagol togodlo Mohait Dharijól (CSTK) — Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök teg­nap a prágai Hrzán-palotában fogadta Mohán Dhariját, az In­diai Köztársaság kereskedelmi miniszterét, aki látogatáson tartózkodik hazánkban. A megbeszélések során mind­két fél kifejezte, hogy érdeke a csehszlovák—indiai kapcso­latok továbbfejlesztése, ame­lyek Csehszlovákia és India népének hagyományos barátsá­gán alapulnak és amelyek mindkét ország javát szolgál­ják. A fogadáson jelen volt And­rej Barčák külkereskedelmi mi­niszter és Szurendra Sziuli Ali- rad/.spur, az Indiai Köztársa­ság csehszlovákiai nagykövete. Pártmunkásküldöttségünk az NDK-ba utazott (ČSTK) — A Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának meghívására teg­nap az NDK-ba utazott Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kül­döttsége. A küldöttség vezetője Čestmír Lovétínský, a CSKP KB Titkárságának tagja, a KB osz­tályvezetője. A küldöttség az NDK-ban az NSZEP IX. kongresszusa hatá­rozatai teljesítésének tapaszta­latait fogja tanulmánvozni N últkoriban etjyik barátomnál voltam látogatóban. Közel van a hetvenhez. Nyugalmazott egyetemi tanár, a tör­ténelemtudományok doktora, s mint ilyen — míg aktív volt — gyakran járt nemzet­közi konferenciákra, szimpóziumokra. Így hát eléggé jól ismeri Kelet-, Közép- és Nyugat-Európát, az ottani viszonyokat. Sok mindenről beszélgettünk. Természe­tesen elsősorban is és főleg a hazai viszo­nyokról. Nevezetesen arról, hogyan és mi­képp élnek nálunk az emberek, milyen gondjaik, problémáik vannak. A téma logi­kus folytatásaként aztán arról, milyen élet van Nyugaton. Miután mindezt alapo­san meghánytuk-vetettük, barátom mintegy összegezésként körülbelül a következőket mondta: „Most is bejárok az egyetemre. Sokat beszélgetek a fiatalokkal. Nem túlzók, ha azt mondom, szeretnek engem, bizalommal vanak hozzám. Éppen ezért, mert őszinték hozzám, néha szinte megdöbbenek azon, hogy egyesek — no, nem sokan, csupán néhányan, de ez is érdekes — szinte hasra esnek Nyugat előtt, hogy ott milyen ma- qas az életszínvonal. A munkanélkülieké is? — Kérdezem én. Ugyani — legyinte­nek ilyenkor —, ne legyek naiv, kapják a munkanélküli-segélyt. Igen, érvelek én, azt valóban kapják, csakhogy nem mind­nyájan és nem örökké, s azonkívül a mun­kanélküli-segély nem kereset. Ez pedig nagy különbség. Ilyenkor úgy néznek rám, mintha ezt kérdeznék: No, az öreg ugyan melyik bolygóról csöppent ide? Hát nem mindegy, hoqy az ember milyen címen kapja a dohányt? Az a fontos, hogy kapja, Milyen érzéssel? és hogy mennyit kap. Aztán kérdezem tő­lük: tudjátok ti, mi az a létbiztonság? Er­re aztán megkapom a magamét: Hagyjam már ezeket a frázisokatl S mit gondoltok: annak az embernek, aki huzamosabb ideig nem dolgozik, nő a szaktudása?!“ Engedje meg a kedves olvasó, hogy még egy élményemet elmondjam. Tavasszal három hónapig betegállományban voltam. Táppénzt kaptam.' Megéltem belőle, nem dolgoztam, anyagi gondjaim nem voltak. Mégis, amikor úgy hat hét múlva kezd­tem magamhoz térni, valahogy fölösleges­nek éreztem magam a világban. Olyan érzésem támadt, mintha a családnak ter­hére lennék. (Ojra hangsúlyozom: anyagi gondjaim nem voltak, családom pedig na­gyon is odaadóan törődött velem.) Aztán rájöttem, hogy mi a baj. Először elmen­tem az orvoshoz, aztán pediq a főszerkesz- tömhöz, s kértem őket: maradok betegál­lományban, de enqedjék meg, hogy na­ponta 3—4 órát dolgozzak. Örömmel be­leegyeztek. Kezdtem jobban érezni ma- qam. S végképp visszatért önbizalmam, megtaláltam helyem a világban, amikor munkába léptem. Ogy érzem, ezzel be is fejezhetném ezt a cikket. Hiszen ha a fentebb elmondottak nem beszélnek önmagukról, akkor ez azt jelenti, hogy rossz példákat választottam. Ám méqis úqy érzem, hogy azért néhány megjegyzést hozzá kell fűznöm. Én nem vitatkozom azon, hogy például az Egye­sült Államokban — statisztikai kimutatá­sok szerint — magasabb az életszínvonal, mint nálunk. (Mondjam azt, hogy ebben az országban a polqárháború óta nem volt háború?/ Azon sem vitatkozom, hogy a munkanélküli-segély viszonylag magas. (Nem munkanélküli-segélyt, táppénzt kap­tam, megéltem belőle, méq sem leltem he­lyem a világban!f Ám azon sem vagyok hajlandó senkivel sem vitatkozni, hogy az Egyesült Államokban — az ottani hiva­talos kimutatások szerint — több mint 7 (hétj millió munkanélküli van. Egyszóval: milyen érzéssel élhetnek ezek az emberek?. BÄTKY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom