Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-25 / 295. szám, kedd

ilifflÖEÉM I SZBKESITt HLÁSIM A VARRÓNŐ utasításának megfelelően 180 cm textilanyagot vásárolt a ga­lántai járás egyik községének méteráruüzletében Rertczés Ka­talin, a G.alántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium II./B osztályának tanulója, majd ia továbbiakról így számol be levelében: „Barátnőim szerint nemcsak az anyag, hanem .az ára Is csodálatos, hiszen 190 koronát fizettem méterért. Meg­jegyzésükkel mit sem törődve állítottam be a varrónőhöz. Megszemlélte az anyagot, majd fejcsóválás után bejelentette, hogy ő bizony újra megméri. Gyanúja nem volt alaptalan, mert az anyag útközben 166 cm-re „zsugorodott“ össze. Ma­gyarán mondva 14 cm-rel, azaz 26 koronával becsaptak. És el­mondta, hogy nem ez az első Ilyen eset, az általam megne­vezett üzletben, meg a szom­szédos faluban vásárolt anya­gok rendszerint 4—5 cm-rel •kurtábbak, csak a Galántán vá­sárolt anyagokat mérik ponto­san. Kérdem tehát: Olyan üz­letek és elárusítók csak a já­rási székhelyen találhatók, ahol nem csapják be a gyanútlan vásárlót?“ Érdekes', tanulságos eset ol­vasónké, s remélük, hogy nem gyakori. Ha mégis megtörté­nik, mit tegyünk? Feltétlenül őrizzük meg a vásárlást iga­zoló szelvényt (blokkot), amíg varrónőnk szabás előtt újra meg nem méri az anyagot, mert a szelvénnyel reklamálha­tunk az üzletben. A jogos rek­lamációt —, mint ebben az e- setben is —, kötelesek érdem­ben elintézni, hiszen a szelvé­nyen feltüntetett áru számok­kal jelzett minősége, mennyisé­ge és a bemutatott áru közötti különbség könnyen megállapít­ható. Ez a jogi része az eset­nek. Másik, általános része: Legyünk figyelmesebbek vá­sárláskor, az anyag szélén cér­nával szokták jelezni az eset­leges szövési hibákat, ez is probléma lehet. És ne feledjük: a panaszkönyv nem dísz az üz­letben. Egyébként remélem, hogy nemcsak olvasónk számá­ra volt tanulságos az eset, ha­nem az elárusítók számá­ra is, mert magukra ismertek, és felhagynak becstelennek minősíthető mérési módjuk­kal. NEM MINDENKI TUD ANGOLUL figyelmeztet levelében Görön- gyl Sarolta sajógömöri (Ge­mer] olvasónk, majd panasz­kodva, hogy nehéz megfejteni a lapunkban megjelenő kereszt- rejtvényeket, ezt írja: „Ha a nyakam elvágnák, akkor sem tudnám megmondani, hogy ki az egyiptomi marsall, és szé­gyenkezve kell bevallanom, hogy latinul sem tudok. Meg­győződésem azonban, hogy so­kan a hozzám hasonlókkal mé­gis szívesen foglalkoznak ki- kapcsolódásként a keresztrejt­vények megfejtésével, és még többen foglalkoznának, ha az szórakozást jelentene, s nem gondot.“ Lapunk vasárnapi számában két keresztrejtvény szokott megjelenni. A GYERMEKVILÁG rovatban megjelenő rejtvényért én vagyok a felelős. A másik, az úgynevezett nagy kereszt- rejtvényért Tölgyessy Mária szerkesztő. Közös tapasztala­tunk, hogy nagyon sokan olva­sónkkal ellentétben a komoly, tartalmas, fejtörést is okozó rejtvényeket kedvelik, mert így bizonyos sikerélményt szerez­hetnek maguknak, sok és ed­dig ismeretlen szót, fogalmat, kifejezést ti íulhatnak meg. Tu­dunk arról is, hogy mások vi­szont a könnyen megfejthető rejtvényeket kedvelik. Egyszer­re két-három különféle „erős­ségű“ rejtvényt nem közölhe­tünk, ezért az igényeknek vál­takozva szoktunk eleget tenni: ha az egyik héten nehezebben megfejthető 'rejtvényt közöl­tünk, a következő héten köny- nyebben megfejthetőt közlünk. Ügyesebb megoldást eddig nem találtunk. FELEJTHETETLEN emlékű az a háromnapos ki­rándulás, melyet közösen ren­dezett a nyárasdi (Topoľníky) nyugdíjasok klubjának vezető sége és a Vásárúti (Trhové Mý­to j Efsz vezetősége, — állítja levelében Dorotnay Jenő, a nyugdíjasok klubjának vezető­je. Állítását a kellemes, hangu­latos kirándulás leírásával és ezekkel a szavakkal bizonyítja: „Olyan községek lakosai vettek részt a kiránduláson baráti egyetértésben, melyek között az elmúlt kapitalista rendszer­ben csak zsörtölődések, osz­tálykülönbségekből eredő viták születtek.“ Találó megállapítás. mert tény és való, hogy a két köz­ség közötti, régebben hagyomá­nyosnak mondott ellentétek el­múltak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az ilyen és hasonló ellentétek fel­oldása csak szocialista társa­dalomban lehetséges. Igaz a marxi tanítás: kibékíthetetlen, feloldhatatlan ellentét, ellent­mondás csak a kizsákmányolok és kizsákmányoltak között ma­rad. Márpedig kizsákmányoló ma már nincs sem Nyárasdon, sem Vásárúton. Akkor viszont mi volna ellentétes érdekű a két község dolgozói számára? Ez azonban az én kérdésem. Olvasónk mást kérdezett: „Mi­kor találkozik legközelebb ha­sonló baráti egyetértésben a két község lakossága?! Per­sze a kérdésre választ is adott: „A jövő évi kirándulá­son, vagy addig is a közös, tár­sadalmi munkák alkalmával.“ Vál,asza nemcsak megnyugtató, hanem örvendeztető, hiszen a felejthetetlen emlékű kirándu­lás folytatásaként várható: erő­södni, fejlődni fog a két köz­ség lakosságának barátsága. PÁRKÁNYBAN (Štúrovo) a DUNAJ vendéglő­ben említésre érdemes, remél­hetőleg nem általánosan szo­kásos eseményre figyelt fel Tóth Gyuláné, ipolyszalkai (Salka) levelezőnk, és arról így számol be levelében: „A bejá­rati ajtótól balra a második asztalnál két fiatalkorú, 13 és 15 éves fiú foglalt helyet. Né­hány percen belül 24 év körüli, jó megjelenésű pincér állt a szolgálatukra. A felszolgált kát pohár sör, egy doboz gyufa és féldeci tömény szeszes ital láttán felötlött bennem a kér­dés: Szórakozott, vagy figyel­metlen-e a pincér? Ugyanis nem vette észre, hogy a „ven­dégek“ fiatalkorúak, és nem tudatosította, hogy kérésüknek nem szabad eleget tennie? Egyébként .a főpincér is látta az esetet, az pedig már meg­lett férfi, 55 év körüli, bizo­nyára családapa is. Ö sem tu­datosította a- szabályt, hogy szeszes italt ftatalkoruaknak felszolgálni tilos. A gyerekek elfogyasztották az italt, a 15 év körüli 10 koronával fizetett, és elhagyták a vendéglőt. Ha nem tévedek, a pincérnek 70 fillér úgynevezett borravaló ju­tott. Érdemes ezért megsérteni a szabályt? Vagy az a problé­ma, hogy forgalom után fize­tik a felszolgálókat és azok a nagyobb forgalom reményében követik el a szabálysértése­ket?“ Levelezőnk kérdése elgon­dolkoztató. A felszolgálók mun­kájának szervezésével megbí­zott vezetők figyelmébe ajánl- jukl Szívesen vennénk, ha a problémával kapcsolatos ta­pasztalataikról, véleményükről az olvasók nyilvánossága előtt is beszámolnának. Egyébként a leírt esetet a DUNAJ vendéglő vezetőjének külön is figyelmé­be ajánljuk, levezőnk megírta az eset pontos időpontját, meg­állapítható, hogy kik voltak az eset főszereplői, akik felelősek .a szabálysértésért. És reméljük, a vendéglő vezetőjének haté­kony Intézkedése nyomán ha­sonló esetre nem kerül majd sor a jövőben. HAJDÚ ANDRÁS Több mint 700 000 széket gyárt ax idén a Tatra bútorgyár Pra veneei (prievidzai járás) űz» me. A gyártmányok többségét az üzem exportra készíti, a világ 45 országába szállít szé keket. A dolgozók az export- tervet csaknem 10 százalékkal túlteljesítették. A képen: Sta­nislav Lavo székeket szerel. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) a tárgyalóteremből Ismét az alkohol hatására Ez év február 25-én történt az "alábbi eset. Kocsis András 27 éves hetényi (Chotín) gép­kocsivezető munkahelyéről ha­zatérőben volt. Több munkatár­sa is vele tartott. Egyikük, mi­után otthonához értek, a gép­kocsivezetőt vörösborral kínál­ta meg. Kocsis — saját beval­lása szerint — mintegy 4—5 decit ivott meg, de azt sem tartotta kizártnak, hogy több csúszott le a torkán. Most is igazolást nyert a szólásmondás, hogy evés köz­ben jön meg az étvágy. Ahe­lyett, hogy az alkoholfogyasz­tást követően gépkocsiját leál­lította volna, folytatta útját. A következő állomás a marcel- házai (Marcelová) Sport ven­déglő volt. Itt ő maga két deci bort rendelt, a továbbit pedig egyik ismerőse. Most már igen „bátran“ ült a kormánykerék mögé, hogy végre hazatérjen. Amikor a marcelházai autó- buszmegállóhoz ért, észrevett néhány ott várakozó személyt. Főleg egy csinos, fiatal, szőke hajú nő érdekelte. Leállt, ki­nyitotta az autó ajtaját, kezé­vel jelezte, hogy hajlandó ma­gával vinni. A fiatal nő oda­ment a gépkocsijához, s meg­kérdezte tőle, hogy mit kíván. A válasz az volt — hajlandó bárhova is elvinni. A nő látta, hogy a gépkocsivezető felön­tött a garatra. Ezért a felkínált segítséget elutasította s távoz­ni akart. Kocsis ekkor a ka­bátjánál fogva berántotta autó­jába, s elindult, annak ellené­re, hogy a gépkocsi ajtaja nyitva maradt, s a nőnek csak nagy nehezen sikerült elhelyez­kednie az autóban, nehogy a kerekek alá kerüljön. Kocsis Hetény felé vette az irányt. A községnél a főúttól egy mezei útra tőrt le, majd 100 méterre odébb leállt. Uta­sát szó nélkül kirángatta az autóból, megfenyegette és hosszas viaskodás után a tel­jesen kimerült és sokkos álla­potban levő nőt megerőszakol­ta. A komáromi rendőrség az es­ti órákban letartóztatta a bűn­tett elkövetőjét. A Komáromi (Komárno) Já­rásbíróság nevezettet ezért a bűncselekményért négyévi sza­badságvesztésre ítélte. KAROL TONKA A CSSZBSZ szlovákiai kongresszusának küldötte Ha szót kapnék ... A közelmúltban a CSSZBSZ kelet-szlovákiai kerületi kon­ferenciáján a trebišovi járás egyik küldöttjeként vett részt. Ismerősnek tűnt az arca. A konferencia szünetében foly­tatott beszélgetésünk során rá is jöttünk, hol találkoztunk először Károlyi Gyulával, a Nagykaposi Állami Gazdaság főáll.atlenyésztőjével. Az ak­kor még Leleszen működő Me­zőgazdasági Szakközépiskolá­ban. Az érettségi vizsgát már a közben Nagykaposra (Veľ­ké Kapušany) átköltözött is­kolában tette le. Azóta férfiasabbá vált a hajdani szőke diák alakja, tartása. A mezőgazdaság irán­ti szeretete, amelyet apjától örökölt, változatlan maradt. Állandóan fejleszti, tökéletesí­ti szaktudását, s ezért érhette el fiaUilon, hogy fontos veze­tő beosztásba került. Cap István, a gazdaság igazgatója így vélekedik róla: — Az iskola padjaiból került hozzánk, hamar észrevettük, mennyire érdekli a munkája. Egyre igényesebb feladatok­kal bíztuk meg, s nem csa­lódtunk benne. A munkában kövelkezetes, másokkal, de önmagával szemben is min­denkor igényes. Nagy híve a haladásnak, újnak. A fiatal főállattenyésztőnek — aki 12 éve dolgozik itt — jelentős érdeme van abban, hogy a Nagykaposi Állami Gazdaságban ez a termelési ágazat jó eredményeket ér el. Például száz hektáronként több mint százöt szarvasmar­hát tart, főleg lapályl feke­tetarkát. Míg a trebišovi já­rásban 100 hektárra átlago­san 17 tehén esik, a nagyka­posi gazdaságban harmincki­lenc. Tejből hektáronként 1070 litert termelnek. Annál is inkább figyelmet és elis­merést érdemlő eredmény ez, mert tudvalévőén azokat a mezőgazdasági üzemeket, ahol már 850 literen felüli a hektáronkénti piaci termelés, általában a szakosított tejter­melő gazdaságok közé sorol­ják. Fajtenyészet képezi a gaz­daság állatállományának alap­ját. Évente átlagosan kétszáz növendékállatot helyeznek át a tehénállományba, ötven­hatvan állatot eladnak. Cap István a szovjet búz,a- fajták termesztése terén elért kiváló eredményekről és a gazdaság egyéb termelési ága­zatairól beszélt, miközben megérkezett Károlyi Gyula. A baromfitelepen volt dolga, onnan jött. Vele a CSSZBSZ- ben vállalt tisztségekről, meg­bízatásokról beszélgettünk. Tulajdonképpen ez volt lá­togatásunk célja, mert a CSSZBSZ kerületi konfe­renciáján a kerületi bi­zottság tagjává és a közelgő szlovákiai kongresszus egyik küldöttévé választották. Károlyi Gyula 1981 óta tag­ja a CSSZBSZ-nek, két éve el­nöke az üzemi szervezetnek, amely irányításával eredmé­nyes munkát végez a szocia­lista hazaflságra, a proletár nemzetköziségre való neve­lésben, valamint a csehszlo­vák és szovjet nép barátsá­gának további elmélyítésében. Természetesen — amint ezt Szántó Zoltán, a CSSZBSZ Trebišovi Járási Bizottságának titkára is megerősítette — ez­zel a jó szervezőmunkával ér­demelte ki, hogy most már mint a kerületi bizottság tagja is részt vehessen a szovjetbarátok szlovákiai ta­nácskozásán. — Tőlünk úgyszólván né­hány lépésre van a csehszlo­vák—szovjet országhatár és a nagykaposi átrakodó — hang­súlyozza a fiatal főállatte­nyésztő. — Naponta tanúi va­gyunk annak a kölcsönösen előnyös együttműködésnek, amelyet évtizedek óta foly­tat hazánk a világ első szo­cialista államával. Ez a kö­zelség kedvezően hat a két szomszédos nép testvéri ba­rátságának megszilárdítására, szervezetünk egész tevékeny­ségére, sőt termelőmunkánk­ra is. A mi gazdaságunk eredményesen érvényesíti a jól bevált szovjet tapasztalato­kat. A gazdaság igazgatójával, Cap elvtárssal egyetértünk ab­ban: nagyon helyes, hogy egy ilyen fiatal szakember részt vehet a CSSZBSZ kongresszu­sán. Nem megy oda üres tar­sollyal és onnan is bizonyára tapasztalatokkal gazdagodva tér haza. KULIK GELLÉRT Gazdagabb a választék Bútorkiállítás után . A bútor a keresett fogyasz­tási cikkek közé tartozik, hi­szen manapság sokan költöz­nek új lakásba, s a fiatal há­zasok előnyös kölcsönt vehet­nek fel lakberendezési tárgyak vásárlására. A bútor iránti ér­deklődés ugrásszerűen nőtt meg, és ennek következtében egy ideig nem tudtuk kielégí­teni a keresletet. Ennek áthi­dalására a bútorgyártó üzemek jelentősen növelték termelésü­ket. Hogy ez az igyekezet mi­lyen eredményeket hozott, erre a kérdésre megfelelő választ kaptunk az október 7-e és 16- a között Nyitván megrendezett — eladással egybekötött — bú­torkiállításon. Az Agrokomplex kiállítócsar­nokaiban 36 lakó-, 30 háló-, 18 konyha-, 5 gyermekszoba-, többféle dolgozószoba- és egyéb bútort tekinthettek és rendelhettek meg a látogatók. Ennyiféle bútort gyártunk, il­letve hozunk be külföldről je­lenleg. A választék tehát való­ban gazdag. A kiállítás jól szemléltette azt a sokrétű tevékenységet, amelyet a bútoripar és bútor­kereskedelem dolgozói kifejte­nek. Munkájukról a kiállítás napjaiban rendezett sajtótájé­koztatón érdekes adatokat tud­tunk meg. Míg 1970-ben 1 mil­liárd 250 millió korona értékű bútor került az üzletekbe, ad­dig 1976-ban 2 milliárd 818 millió korona értékű bútor kelt el Szlovákiában. A hato­dik ötéves tervidőszakban elő­reláthatólag további 54,5 száza­lékkal növekszik a kínálat. A hiányosságokra is fényt derített a rendezvény. Ezek kö­zé tartozik többek között, hogy hazai bútorgyáraink még min­dig sok fényezett bútort gyár­tanak. Pedig a matt felületű bútorok v.annak divatban, ezek célszerűbbek, tisztításuk sok­kal egyszerűbb. Egyszínű kár­pitozott ülőgarnitúrát alig lát­tunk a kiállításon. Ez is hiány­cikk. Viszont annál nagyobb teret kaptak a kevésbé népsze­rű tarka mintás heverők és fotelek. A bútorkereskedelem problé­mái is felszínre kerültek. Az illetékesek ezzel kapcsolatban elmondották, hogy az utóbbi években sem az eladási, sem a raktározási terület nem növe­kedett kívánt mértékben. Ezért a bútorüzletekben nem szembe­ötlő az a fejlődés, amelyet a bútorgyártásban elértünk. Hely­szűke miatt nem tehetnek ki minden fajtából legalább egy darabot közszemlére. Ezért bú­torüzleteinkben járva, nincs meg az a jó érzésünk, hogy most sokkal nagyobb a válasz­ték, mint a múltban volt. A raktár- és üzlethelyiség­hiány a vásárlók, eladók hely­zetét egyaránt nehezíti. A vá­sárlóknak nincs áttekintésük a kínálatról, az-eladóknak pedig rosszak a munkakörülményei. Nyilván ezzel is magyarázha­tó a nyitrai kiállításon tapasz­talt nagy érdeklődés, mert itt a vásárlás előtt az embereknek módjukban állt a lakberende­zési tárgyakat alaposan meg­szemlélni. A rendezők számi- tottak erre, s alaposan felké- szültek rá, hogy a vásárlási céllal érkezők igényeit kielé- 1977, gíthessék. De azok számára is hasznos, tanulságos és mara- X. 25. dandó élményt jelentett a kiál­lítás, akik szépet akartak lát- gr ni Nyitrán. KOVÁCS ELVIRA w

Next

/
Oldalképek
Tartalom