Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-24 / 294. szám, hétfő

Helyosztók hete

a labdarúgó VB selejtezőiben

Elérkezett az 1980. évi labdarúgó világbajnokság selejtezőinek hajrája, s ez a hét sorsdöntő válogatott mérkőzések jegyében zajlik le.

Szerdán két labdarúgó szomszédvár, Hollandia és Belgium tizenegye mérkőzik egymással. Gyakori ellenfelek, de az utóbbi időben sokkal sikeresebbek a hollandok. Március 26-án Antwerpenben győzték le a belgákat, s most már a döntetlen is elég volna Cruyfféknak, az 1974-es VB ezüstérmeseinek az argentínai VB szereplés biztosításához.

A IV. csoport táblázata:

1. Hollandia

2. Belgium

3. É. Írország

4. Izland

5 4 10 10:3 9

4 3 0 1 7:2 6

5 113 4:6 3

6 1 0 5 2:12 2

Spanyolország—Románia, a VIII. csoport nagy találkozója. Kétségtelen, hogy a vendégcsapat lehet nyugodtabb, hiszen mindkét mérkőzését megnyerte. Számára a döntetlen már karnyújtásnyira hozná a VB részvételt. A házigazda csak győzelemmel maradhat versenyben az első helyért vívott küzdelemben.

1. Románia

2. Spanyolország

3. Jugoszlávia

2 2 0 0 3:0 4

2 1 0 1 1:1 2

2 0 0 2 0:3 0

A szombati nap slágere a Magyarország— Bolívia interkontinentális VB selejtező. A színhely a budapesti Népstadion, a kezdés 17 órakor lesz. Mindkét együttes joggal neheztelhet a FlFA-ra, hiszen nehezen kivívott csoportelsőségük még nem biztosította nekik a VB részvételt. Ezt a találkozót Paraguayból érkező játékvezető hármas irányítja. (A visszavágón majd európai trió bíráskodik). A Baróti legénységnek megnyugtató előnyt kellene szereznie ahhoz, hogy nyugodtan állhasson ki a világ legmagasabban felevő nagy stadionjában, La Pazban a visszavágóra, amely november 30-án kerül majd sorra.

Szombaton az NDK—Málta mérkőzésen Busch- ner edző csapata osztrák mintára gólarányt javíthat, de a legnagyobb ellenfeleivel szemben Drezdában és Lipcsében elért döntetlen után a helyzet kulcsa nem az ő kezében van.

Vasárnap esetleg megoldódhat a III. csoport elsőségének kérdése; Izmirben Törökország— Ausztria találkozó lesz, s az esetleges döntetlen már a vendégek első helyét biztosíthatná. A török győzelem továbbra is nyílttá tenné a csoportelsőség kérdését.

1. Ausztria 5 3 2 0 13:2 8

2. NDK 4 1 3 0 4:3 5

3. Törökország 3 111 5:2 3

4. Málta 4 0 0 4 0:15 0

Jelenet az 1974-es labdarúgó-világba jnokság bronzoshelyosztó mérkőzéséről, amelyen Lengyelország együttese Brazíliával találkozott.

(ČSTK — felv.)

Szombaton lesz a Lengyelország—Portugália

mérkőzés, s már a döntetlen is elég a házigazdának. így az 1974-es VB bronzérmese ott lehetne a jövő évi VB 16-os döntőjében is. Sokat nyom a latban a lengyelek kitűnő gólaránya is.

Az I. csoport helyzete:

1. Lengyelország 5 5 0 0 16:3 10

2. Portugália 4 3 0 1 7:5 6

3. Dánia 6 2 0 4 14:12 4

4. Ciprus 5 0 0 5 3:20 0

Svájc—Norvégia. A VI. selejtező csoport utolsó mérkőzése. Csak akkor lenne pontegyenlőség, ha most a norvég csapat idegenben győzne. A svédek helyzetét jó gólarányuk teszi kedvezőbbé és csoportelsőségük csak elméletileg foroghat veszélyben.

1. Svédország 4 3 1 0 7:4 6

2. Norvégia 3 2 .1 0 3:3 4

3. Svájc 3 0 0 3 2:5 0

Több támogatást érdemelnek

A lósport nálunk az elmúlt esztendőkben aránylag mostoha körülmények között tengődött. Az illetékesek fokozatosan tudatosították nemzetgazdasági jelentőségét és mint sport is mind közkedveltebbé vált. A fiatal lovasok nevelésének is nagyobb figyelmet szenteltek. A díjugrató-, az akadály- és ögetőversenyek iránt a közönség érdeklődése olyannyira megnövekedett, hogy kifizetődővé vált a rendszeres versenyek megrendezése.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lovardák is állandóan szaporodnak, így télidőben sem lesznek a lovak és lovasok tétlenségre kárhoztatva. Kérdés, más vonalon mi lesz a helyzet, hiszen a szomszédos országokban például havon is rendeznek ügetőversenyeket, melyek Iránt épp olyan érdeklődés

nyilvánul meg, mint a nyári rendezvények iránt.

A ló az intelligens élőlények közé tartozik, sokszor nagyon kesztyűs kézzel kell vele bánni, felkészítése hosszú ideig tart és nagy türelmet igényel. Ha a lovas és paripája közt megfelelő az összhang, akkor a jó eredmény nem várathat sokáig magára.

Az utóbbi időben a sajtóban gyakrabban jelennek meg a ló- sporttal foglalkozó írások és a televízió is több versenyről sugároz helyszíni közvetítést. E,'n- nek azután van pozitív hatása. Az idei versenyeken nyújtott teljesítményeikről nincs módunkban részletesen beszámolni. Tény, hogy a 25. jubileumi ügető derby 2800 méteres távon Nagy, Citát nevű lovával 4:21,1 perc alatt szerezte meg a győzelmet. Kérdés, kevés ez,

vagy sok? A válasz nem köny- nyfi. Ing. Šindler edző és versenyző véleménye szerint értek ei már jobb időket is. Mindig az egykilométeres időt szokták mérni.

Nagy 1963-ban Unikát lovával 1:48,8-at, 1965-ben 1:22,8-at és három évvel később 1:22,4-et hajtott. Két magyar ló, Baka és Felső 1:20,6, illetve 1:21 perccel annakidején világcsúcsot ért el.

A lótenyésztés, a versenylovak nevelése az utóbbi időben nálunk is fellendült és a versenyzők eredményei is lassan, de biztosan javultak. Célszerű lenne tehát, ha azok, akik a lósportban tevékenykednek, még több támogatásban részesülnének. Megérné!

•KMOSKŐ LÁSZLÓ mérnök

1977.

X. 24.

Amiről beszélnek

Európai futball - Amerikában

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy nálunk is növekszik u lóspo» iránti érdeklődés.

(Vojtíšek felv,)

Sokáig háttérben volt a labdarúgás az Egyesült Államokban, az amerikai futball (a rögbi durvásított formája) játszotta a vezető szerepet, az európai futball (az USA-ban „soc- cernek“ hívják) nem és nem tudott gyökeret verni a korlátlan lehetőségek országában. Egyszerűen csak a rögbi „rokkant“ vállfájának tekintették, amely nem tudja lázba hozni a látványossághoz szokott amerikaiak százezreit. Az idén aztán megtört a jég. Egyre nagyobb az érdeklődés a labdarúgás iránt, egyre többet beszélnek a sportág amerikai jövőjéről, a kétszeres bajnok New York Cosmosról, Beckenbauerről és a többi „idegenlégiósról“.

Amikor 1972-ben először nyert bajnokságot a Cosmos, senkit sem izgatott nagyon a dolog, sem az államokban, sem New Yorkban. Most viszont ötezer ember várta a repülőtéren a kupával hazatérő csapat játékosait, Pelét, Beckenbauert, Chinágliát vagy az angol Hun- tot hősként ünnepelte a tömeg.

Miért ez a nagy különbség? Üt esztendővel ezelőtt tízezer dollárért adta el az egyik reklámhivatal a Cosinost mai tulajdonosainak, akik rájöttek, hogyan lehetne sok pénzt keresni az európai futball-lal Amerikában. A recept tipikusan amerikai. Miért küszködnénk a tehetségek nevelésével — mondogatták az üzletemberek — miért foglalkoznánk középszerű futballistákkal, amikor híres külföldi csillagokat importálhatunk. Kivetették tehát hálójukat az egész világra és a tengerentúlon kezdett összeállni az „idegenlégió“-. A leghíresebb „tömörülés“ a New York Cosmos nevet kapta ...

A Cosmos 27-tagú keretében 17 idegenlégiós szerepel, öt angol, három jugoszláv, két brazil, egy-egy perui, olasz, skót, északír, kanadai és török futballista. És a tíz hazai? Ezek csak létszámba vannak, ha valaki megsérül, akkor kapnak játéklehetőséget. A kezdő csapatban legfeljebb két amerikai jut szóhoz, tie állandóan csak a 27 éves kapus, Messing játszik. Ám, ahogy megállapította a New York-i sajtó: „Csak addig lesz a csapat tagja, amíg mecénásainknak nem sikerül jobb kapust hozniuk Európából .

Mindez akkor történik, amikor az USA labdarúgó válogatottjának edzője csak nagy nehezen tud összehozni egy csapatot nemzetek közötti mérkőzésre.'És az edző panaszkodik: „Sohasem fogunk győzni, mert nincsenek embereink; azok, akik hajlandók lennénk játszani, nem nyújthatnak megfelelő teljesítményt, mivel klubjukban csak tartalékok ...“ Az edző szavait azonban senki sem veszi komolyan. Elsősorban azért, mert a háttérben meghúzódó pénzembereket egy cseppet sem érdekli, hogy a válogatott eljut-e a világbajnoksőgra, vagy sem.

1972-ben a Cosmos 2—3 ezer néző előtt játszotta mérkőzéseit, az újságok szinte attg-alig írtak a találkozókról, így a csapatnak nem sikerült reklámot csapnia maga körül. Manapság viszont tízezrek töltik meg áprilistól szeptemberig a Giants-stadiont, a tömegtájékoztatási eszközök nagy teret szentelnek a „socpernek“ az Európából importált csillagoknak. A labdarúgás helyet követel magának Amerikában, elsősorban New York-ban. És ez a külföldi sztárok érdeme; a legendáshírű Pelé, az olasz Chi- naglia és Beckenbauer érdeme. Míg a „Pelé-korszak“ első esztendejében átlagban 12 ezer ember járt a Cosmos hazai mérkőzéseire, addig tavaly már 18 ezer volt már ez a szám, és az idén még Európai mércével is fantasztikusan növekedett a látogatottság, negyvennégyezerre! Kétszer volt telt ház (77- ezer) a Cosmos stdaionjában és az együttes tizenhat hazai mérkőzését 650 ezer szurkoló látta!

A New York-i nézőszámot azonban nem lehet összehasonlítani a többi városban megnyilvánult érdeklődéssel. Az USA bajnokságának nézői közül minden harmadik New York-ból való. Másutt 5—8 ezer az átlagos nézőszám. Az érdeklődés azonban mégiscsak emelkedő tendenciát mutat, és az érdeklődés nézőket jelent a nézők pedig pénzt. És a mai amerikai profi sportnak ez az egyetlen fokmérője.

Nem Is csoda tehát, hogy a labdarúgást igyekeznek látványossá tenni az üzletemberek, mert különben nem lenne tartós a nézők érdeklődése. Ezért a csapatok tulajdonosai saját zsebük érdekében megreformálják a szabályokat. A műfüvön lejátszott találkozó nem végződhet döntetlenül. Mert Amerikában csak győztest és vesztest akarnak látni az emberek! így tehát minden döntetlen eredmény után büntetőrúgásokra kerül sor. De nem úgy mint Európában! Az USA-ban az emberek igénylik a ceremóniát, a „vegyes műsort“. A labdát 30 méterre állítják le a kaputól és az ítélet-végrehajtó megindul vele a kapu felé. Vagy belövi, vagy nem. Ha igen, akkor a stadion vetítővásznán megjelenik a fényképe, a bemondó dicshimnuszokat zeng róla, megszólal a zene, majd megjelenik egy felirat: „Most pedig igyunk a góllövő egészségére.“ És a nézők őrjöngenek, akaratlanul is a pénztárcájukba nyúlnak...

A győzelmet is másképpen pontozzák. A nyertes mérkőzésért hat pontot kap a csapat és minden egyes gólért (háromig) még plusz egyet. A lebonyolítási rend is tipikusan amerikai. Az oda-vissza lejátszott bajnokság befejezése után az első és a negyedik, valamint a második és a harmadik csapat játsz- sza az elődöntőt, majd a győztesek a döntőt.

Nemcsak Pelé és Beckenbauer, hanem a brazil Carlos Alberto, a csapat olasz edzője Firmani és segítőtársa, a brazil Mazzei és a többi új szerzemény hozta a sok pénzt a Cosmos konyhájára. Hogy milyen játékerőt képvisel a Cosmos? Az európai szakemberek nem nagy figyelmet tulajdonítanak az észak-amerikai bajnokság színvonalának. Beckenbauer véleménye: „Nézetem szerint a Cosmos és még két-három csapat a Bundesligából sem esne ki..

Sok amerikai kommentátor teszi fel a kérdést: nem távo- zotl-e Pelével együtt a, labdarúgás is az Egyesült Államokból? És főleg az érdeklődés? Az üzletemberek erről hallani sem akarnak és már munkához is láttak. Jövőre Rivelinóval, Cruyff-fal, és Gerd Müllerreí akarják erősíteni csapatukat. Szerintük a Cosmos két éven belül a világ legjobb csapata lesz! Ez azonban más kérdés. A lényeg: van-e igazi jövője a labdarúgásnak Észak-Ameriká- ban? Nehezen képzelhető el igenlő válasz. A híres sztároknak ugyan sikerült felkelteni az érdeklődést a soccer iránt, ám a csapatokban 90 százalékra külföldiek játszanak és „örökös importtal“ nem lehet fenntartani ezt a sportágat. Amíg az északamerikai fiatalság nem szereti meg a labdarúgást és legjobbjai nem kerülnek az I. ligás csapatokhoz, addig nem beszélhetünk arról, hogy a futball meghonosodott ezen a kontinsen.

Nem mondható, hogy nincsenek amerikai „bennszülött“ futballisták. New Yersiben 35 ez^r, New Yorkban 42 ezer, Kaliforniában 161 ezer az igazolt labdarúgók száma. Amint már említettük, útjuk az I. ligás csapatokba azonban eléggé göröngyös, mert a tulajdonosok inkább a kiöregedett sztárokat szerződtetik. Ezek jelentik a pénzt. Hogy meddig, az kérdéses. Egy napon a legnagyobb sztárok is megszűnnek vonzani a nézőket, üresen maradnak a lelátók. És mi történik ekkor? Előfordulhat, hogy a tulajdonos új sportágat kezd majd „művelni“. Az idegenlégió pedig feloszlik, anélkül, hogy komolyabban elősegítette volna az USA labdarúgásának fejlődésiét.

TOMI VINCE