Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-22 / 292. szám, szombat
Nyugat-Berlin utcáin gyakran tüntetnek az ellen, hogy kommunistákat vagy más haladó szervezetek tagjait nem alkalmazhatnak állami hivatalokban. NYUG AT-BERLIN A HARC még ma is folyik A történelem tükrében 1945. május 8-án elesik Berlin. Németországot a második világháború győztes nagyhatalmai, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok szállják meg. A német kérdés rendezését a négy «nagyhatalom Potsdamban határozta meg: a nemzeti egység, szuverenitás tiszteletben tartásával kötelezően aláírták Németország demokratizálását, nácitlanítását és demilitarizá- lását. Kidolgozták az ország négyhatalmi megszállásának rendjét. A fő hatalom a Szövetséges Ellenőrző Tanács kezébe került. A megszállási övezetekre való felosztás ellenére megállapodtak abban, hogy Németországot egyetlen gazdasági egységként kezelik, egységesen igazgatják és megszüntetik a német monopóliumok gazdasági hatalmát. Noha Berlin egész területét a szovjet csapatok szabadították fel, a szovjet kormány a Berlinre vonatkozó 1945. június 5-i megállapodásban az antifasiszta koalíció egységének és a szövetségesek egymás iránti bizalmának erősítése érdekében lehetővé tette, hogy három nyugati zónát létesítenek a fővárosban is, és a nyugati nagyhatalmak oda helyőrségeket telepítsenek. A nyugatiak berlini jelenléte kizárólag az ország egységes közigazgatásának biztosítására irányult. A potsdami konferencia határozatainak megvalósítása és a Szovjetunióval való együttműködés helyett a bárom nyugati nagyhatalom mielőbb szerette volna kivonni övezeteit a Szovjetunióval közösen gyakorolt ellenőrzés alól „Bizónia“ és „Trizonia“ megalakításával. Az egységbontó nyugati politika szétzilálta a Szövetséges Ellenőrző Tanácš és a négyoldalú berlini parancsnokság munkáját, lehetetlenné tette Németország és Berlin egységének további fenntartását. Nagy-Berlin 1948. március 20- án véglegesen két részre szakadt. A három nyugati nagyhatalom külön városi vézető- séget (szenátust] alakított. Űj típusú állam születik A három nagyhatalom gyors ütemben megvalósította szeparatista elgondolását, s 1949. szeptember 20-án lehetővé tette a Német Szövetségi Köztársaság kikiáltását. Válaszképpen erre — szovjet segítséggel — 1949. október 7-én megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. Ezzel abnormális helyzet alakult ki: a Német Szövetségi Köztársaság keleti határától mintegy 200 km-re, az NDK területén önálló politikai egységként létrejött Nyu- gat-Berlin, amely a néhai Nagy-Berlin területének 55 százalékát alkotja 2 120 000 lakossal. A városnak ez a része az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország katonai irányítása alatt áll. A törvényhozó hatalmat a négy évre megválasztott képviselőház gya* korolja. A végrehajtó szerv a szenátus, amelynek tevékenységét a három nyugati nagyhatalom ellenőrzi. Nyugat-Berlin, bár nem az NSZK része, mégis 22 képviselője ül a nyugatnémet szövetségi gyűlésben. A város hosszú időn keresztül a nemzetközi feszültség gócpontjává, az NDK és a többi szocialista ország elleni rágalmazó propaganda, felforgató tevékenység és pszichológiai háború központja volt. Szovjet javaslatok A feszültséggóc felszámolására a Szovjetunió több javaslatot tett, de nyugati partnerei ezeket egytől egyig szabotálták. 1958-ban a Szovjetunió javasolta, hogy Nyugat-Berlint változtassák szabad és demili- tarizált várossá, ahol beszüntetnék a kém- és diverzáns szervezetek működését. A kezdeményezés nem járt sikerrel. Mivel Nyugat-Berlin volt az egyedüli határ a szocialista és a kapitalista világ között, az említett szervezetek tevékenysége mindenekelőtt az NDK biztonságát veszélyeztette, Nyu- gat-Berlin az abnormális helyzet fenntartására nagy összegeket, 1949 és 1963 között például több mint 20 milliárd márkát áldozott, s ezzel az NDK népgazdaságának 3,5 milliárd kárt okozott. A hatvanas évek fejlődése megmutatta, hogy a „frontvárosban“ uralkodó állapot nemcsak az NDK, de Európa, sőt a világ békéjét is veszélyezte- fí. A feszültség fokozódása arra kényszerítene a nagyhatalmakat, hogy 1971. szeptember 3-án négyhatalmi szerződést írjanak alá. Az egyezmény lényege az a tétel, hogy az NDK területén lévő Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz és nem is kormányozhatja. Az egyezmény megkötése nagy lépést jelentett az európai és a világbéke felé, s szerves alkotó eleme a békés egymás mellett élés politikájúnak. Ax ed,digi eredmények igazoltált az egyezmény életrevalóságál, ha azt a felek tiszteletben tartják. Elveinek kiforgatása semmi más, mint a békés fejlődés fékezése, a helsinki Záróokmány tételeinek elferdítése. . Jurij Kornyilov, a TASZSZ hír- magyarázója a szerződés évfordulójával kapcsolatban megállapítja: „Bizonyos nyugatnémet körök formálisan ugyan egyetértenek azzal, hogy Nyugat-Berlin nem része az NSZK- nak, a gyakorlatban azonban mindent máskép tesznek. Mindez a régi, jól ismert politikára emlékeztet: Nyugat-Berlint az NSZK részének nyilvánítani, a várost az NDK belügyeibe való beavatkozás eszközévé változtatni, s a kétmilliós lakosság körében ellenségeskedést szítani az NDK, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Ez hiábavaló próbálkozás. Nyugat-Berlin nem volt, és nem is lesz soha az NSZK „szerves része“. Az egyezmény 1972. június 3-án lépett életbe. Utána fokozatosan normalizálódlak az NDK és Nyugat-Berlin kapcsolatai. A négyoldalú megállapodás ugyan szerződéses alapra állította a „frontváros“ politikai státuszát, a helyzet ennek ellenére is bonyolult maradt. A már említett nyugatnémet körök tevékenysége kedvezőtlenül befolyásolja Európa politikai légkörét. Még napjainkban is történnek kísérletek arra, hogy Nyugat-Berlint az NSZK-hoz csatolják. Életszínvonal Nyugat-Berlint is elérte a kapitalista világot sújtó gazdasági válság. Az 1977-re jósolt, várva várt konjunktúra nem következett be. Sőt, a nyugat-berlini kereskedelmi kamara szakembereinek véleménye szerint még remény sincs a javulásra. Hiszen a beruházások 11 százalékkal csökkentek, emelkedtek az élelmiszerek, iparcikkek és a szolgáltatások árai. A munkanélküliség április végén 11 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. 39 000 ember, azaz a munkaképes lakosság 4,8 százaléka hiába keres munkát. A munkanélkülijég leggyakrabban az ifjúságot sújtja. A súlyos gazdasági helyzet megmutatkozik a fokozott kábítószer-fogyasztásban is. 1976- ban pl. 54 nyugat-berlini polgár halálát okozta az említett élvezeti cikk fogyasztása. Ezzel egyenes arányban növekszik a bűnözők, mindenekelőtt a fiatalkorú bűnözők száma. Hivatalos nyugat-berlini statisztika jelentés szerint 1976-ban 3,8 százalékkal több bűntettet követtek el, mint 1975-ben. „A jövő az enyhülés" E súlyos'belső problémákat persze a legnagyobb műgonddal _ igyekszenek leplezni, a figyelmet elvonni róluk. Nagyobb figyelmet szentelnek az antikommunista és szovjetellenes provokációknak, amelyek természetesen sértik a négyoldalú egyezmény tételeit. A legutóbb pl. felgyújtották a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt székházát. A merénylők politikai hovatartozását elárulták azok a fasiszta feliratok, amelyeket a* párt épületének falára mázoltak, mielőtt g y ú j l ó sze r eket hajítottak volna be az ablakon. A Die Wahrheit a merénylettel kapcsolatban megjegyezte: „Az olyan akciók, amelyek az újabbkori német történelem legsötétebb napjaira emlékeztetnek, elvakult kommun istaellenességhől táplálkoznak. Nyugat-Berlinnek és lakosságának jövője azonban nem a hidegháború és a felerősödő antikommunizmus lövészárkában keresendő, hanem az ésszerűség és az enyhülés politikájában, s ehhez az is hozzátartozik, hogy határozottan megakadályozzák a nyugat-berlini reakciós erőik provokációs akcióit“. sm. A tüntetők ellen az amerikai hadsereg által támogatott nyugat-berlini rendőrség is nemegyszer beavatkozik. Felvételünk a rendőrség gyakorlatáról készült. (ČSTK—ZB-felvételek] AZ „ÜNNEPI AKADÉMIA" Szóbeli közlésekből, plakátokról, meghívókból, sőt a hazai lapok híradásaiból is — különösen a szerkesztőségek levelezőinek beszámolóiból — gyakran értesülünk arról, hogy ebben vagy abban a városban, községben akadémiát rendeztek vagy rendeznek. Olykor jelzője is van az akadémia szónak, nehogy valaki azt higgye, közönséges „akadémiáról“ volt vagy lesz szó. „Ünnepi akadémia“ — így halljuk vagy olvassuk ilyenkor a róla szóló híradást. Akik'jól ismerik a szlovák nyelv szóhasználatát, tudják, mit jelent az akadémia vagy ünnepi akadémia ebbe az ösz- szefiiggésbe állítva, mások esetleg csak sejtik, mit is akarnak itt kifejezni ezzel a szóval, illetve szókapcsolattal, de bizony olyanok is akadnak, akik értetlenül elsiklanak fölötte az írott szövegben, esetleg magyarázatot várva néznek -a közlőre, ha „akadémiarendezésről“ hallanak. Igen, mert a magyarban is több jelentésű ugyan az akadémia szó, de rendezvény neveként jelző nélkül vagy az ünnepi jelzővel sohasem„fordul elő. Nézzük csak meg, mi is a jelentése nyelvünkben! Jelenti a tudomány szervezését irányító legmagasabb szintű intézményt, megnevezheti ez intézmény tudósai testületét, jelzővel vagy előtaggal ellátva iskolatípusnak is lehet a neve (mezőgazdasági akadémia, zeneiskola], sőt rendezvény neveként is szerepelhet: szolgálhat egy-egy előadás-sorozatnak vagy tanfolyamnak a nevéül, de mindig jelzővel ellátva (politikai akadémia, társadalomtudományi akadémia); a sportban a fejlettebb fogások, módszerek bemutatójának megnevezője lehet, szintén jelzett szóként (pl. vívó akadémia). Egy nem csehszlovákiai magyarnak tehát jelző nélkül az akadémia csak a tudományos akadémiát, illetve ennek tudósi testületét jelenti, a többi jelentése csak akkor világos számára, ha a megszokott jelzőit is hallja, olvassa, vagy a beszédelőzményből, beszédhelyzetből odaérti. Hiába tesszük viszont az akadémia elé az ünnepi jelzőt, ez nem segíti elő, hanem talán még jobban zavarja a szó megértését, mert az ünnepi akadémia a magyarban szokatlan szó- kapcsolat. A szlovákban is több jelentésű szó az akadémia, sőt egy- gyel több jelentése van, mint a magyarban, mert szótáro- zott jelentése ez is: magas színvonalú ünnepély, rendszerint kulturális műsorral. Innen került tehát át a csehszlovákiai magyarok nyelvhasználatába az akadémia szó ebben a jelentésében, s a szlovák slávnostná akadémia vélt magyar megfelelője az akadémiá-nak. A magyar nyelvben annak a fogalomnak a neve, amelyet az akadémia a szlovák nyelvben ebben a vonatkozásban kifejez, egyszerűen ünnepély vagy ünnepség. Az ünnepélyeken vagy ünnepségeken rendszerint kulturális műsor is van, tehát e szavak ebből a szempontból is tökéletes megfelelően az akadémiá-nak. De mi legyen a magyar megfelelője a slávonstná akadé- nak? — kérdeznék most bizonyára többen. Semmi más, mint az akadémiá-n ak. A szlovákban az akadémia szó még elbírja a slávnostná jelzőt, a magyarban azonban semmiképpen nem tehetnénk az ünnepély vagy ünnepség szavak elé az ünnepi-t. Nem azért, mert az ünnepi ünnepély csupán rosszul hangzanék, hanem azért, mert ez szóhalmozás volna. Az ünnepély vagy ünnepség szavak önmagukban azt a rendezvényt nevezik meg, amelyet ünnepi alkalomból szerveznek, hiszen az ünnep szót látjuk el bennük egyik esetben az -ély, másik esetben a -ség képzővel. Akár az akadémiá-t, akár a slávonstná akadémiá-t kell tehát magyarra fordítanunk, használjuk megfelelőjükként nyugodtan az ünnepély vagy az ünnepség szavakat! Ezek egyformán kifejezik a kulturális műsorral vagy anélkül rendezett összejöveteleket. Ha esetleg az'akadémia a szlovákban olyan rendezvény neveként fordulna elő, amelyen nincs ünnepi beszéd vagy megemlékezés, hanem csak kulturális műsor, akkor egyszerűen a kulturális műsor vagy — a napszaknak megfelelően — a műsoros est, műsoros délután kifejezések « szó magyar*megfelelői. Dr. JAKAB ISTVÄN POSTATISZTA A címül idézett összetétel nem található egyetlen szótárunkban sem, leírva is ritkán kerül szemünk elé. A megnevezés azonban él,'s elsősorban a bélyeggyűjtők ismerik jelentéstartalmát és használati értékét. Postatisztának nevezik azt a bélyeget, amely nincs lebélyegezve, minden postai hivatkozástól mentes: a feladás helyét és időpontját feltüntető lenyomat nincs rajta. Sajátos szakszóként a bélyeggyűjtők körében jól teljesíti nyelvi szerepét. Sokán mégis megkérdőjelezik szerkezetét és jelentőségét is. Elsősorban „idegenszerű“ szókapcsolatnak érzik. Ez az összetett szó a jelöletlen határozós összetételek sorába tartozik, és ezekkel kapcsolatban a merev nyelvvédő szemlélet azt a véleményt alakította ki, hogy nincs szükség rájuk. Ha megfigyeljük az alábbi összetételeket, labdaéhes, osztályidegen, légüres, rangidős, szobatiszta stb., az a jellemző sajátságuk, hogy a kifejezendő jelentés tartalmakat, viszonyokat nem jelzi bennük semmilyen jel. Hiába kiáltottuk ki őket magyartalan összetételeknek, idegenszerű nyelvi formáknak, ma már a magyar szókincsbe belegyökereztek, s az élő nyelvhasználatban szinte nélkülözhetetlenné váltak. A postatiszta szóalak ma még szokatlan szerkezetében, s a köznyelvi szóhasználat sem igen ismeri. De a bélyeggyűjtők a megmondhatói, hogy a megnevezésre szükség van. Lehetne-e más szóval, nyelvi formával felcserélni? Azt nem tarthatnánk helyesnek, hogy a postatiszta jelöletlen formát a postától tiszta, a bélyegzéstől mentes jelölt szóalakokkal helyettesítsük. A bélyegzéstelen, a bélyegzés ‘nélküli jó tömörítő, sűrítő nyelvi formák talán alkalmasabbak lennének a megfelelő jelentéstartalom és használati érték kifejezésére. A legjárhatóbb út: szokjuk meg, éljünk vele, s ez a szakszó is váljék köznyelvivé. BAKOS JÓZSEF ÚJ SZÓ 1977. X. 22. 4
