Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-18 / 288. szám, kedd
Egy nádtetős múzeum Milyen is az alistáli (Hrobo- hovo) nádtetős múzeum? Kívülről nézve egyszerű, régi épület. Ha bemegyünk, láthatjuk, hogy két, összeépített részből áll. Hátsó része az ősi, egysejtű magyar ház. Gerendájába belefaragták, hogy 1840-ben építették. Az első részt, a kétosztatú, fiatalabb. A gerendába rótt faragás bizonyítja: 1882-ben építették. Az első rész konyhájában a község forradalmi hagyományainak emlékszobáját rendezték be, a többi helyiséget régi bútorokkal, használati tárgyakkal. Ügy, ahogy az a honismereti múzeumokban szokás. Két tanítónő, Kosár Rudolf- né és Érsek Irén szervezték a gyűjtést. A pionírok segítségével. Ük rendezték be a helyiségeket is. Téved, aki azt gondolja. hogy könnyű munka volt ez, csak ötlet és egy kis szervezés kérdése az egész. Nem szemrehányásként, de emlékeztetőül elmondja a két tanítónő, hogy eleinte nemegyszer hallották a megjegyzést: Bolond volt, aki kitalálta. Ma már persze más a helyzet. Büszkék erre a múzeumra az alistáliak. Egyébként a két tanítónő erre a tevékenységre még főiskolás korában kapott ösztönzést. Tunqll Gyula, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyarországi vendégtanára bíztatta őket: ha majd megkezdik a honismeret tanítását, ne felejtsék el, hogy a szemléltetéshez szükséges tárgyakat nem a tanszergyártó vállalatnál kell megrendelni, hanem a faluban kell összegyűjteni. Nem felejtették el. Écsi Ilona, az iskola igazgatója is biztatta őket. Megszervezték a gyűjtést. A hnb megvásárolta a házat, rendelkezésükre bocsátotta. Kezdetben furcsán fogadták a két tanítónő kezdeményezését. Marcell István bácsi, akitől a bölcsőt hozták el, megkérdezte: — És ha szükség lesz még rá valamikor? — Berényi Vilma nénitől kapták a varrókosarat. Amikor először kérték tőle, kijelentette: — Nem adhatom, szó sem lehet róla. Néhány nap múlva azonban meggondolta, maga hozta el. Akadtak persze segítőkész emberek is. Grój István, a veterán kommunista, aki sok párttörténeti okmányt adott át nekik. A múzeum megnyitásának napját, sajnos, nem élte meg. László Károly bácsi ma is szívesen segít. Sőt, helytörténeti anyagot is gyűjt. Muzeológusi ismeretek nélkül. de annál nagyobb lelkesedéssel gyűjtött, és gyűjt ma is a két tanítónő meg a pionírok. Feljegyzik, hogy mikor, mit, kitől kaptak. Azután a kapott tárgyakat elhelyezik, lehetőleg úgy, hogy korhűnek lás- sék a falusi ház berendezése. Hivatalosan 1975. június 19-én nyitották meg a múzeumot. Tanúsítja az emlékkönyv is, melybe a látogatók beírják nevüket, véleményüket. Kedves, bíztató és frappánsan értékelő szavakat írt az emlékkönyvbe Lő- rincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke. Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB titkára és ]án Skoda, az SZLKP KB osztályvezetője is. Amikor szovjet küldöttség járt a községben, szintén felkereste a múzeumot. Sok írásos emlék is látható itt: obsitoslevelek, cselédkönyvek, tanonclevelek. régi röplapok, szerződések, néhány, ritkán található könyv. Érdekesek a cserépedények, fazekak és tányérok. Különféle korokból származók a bútorok, a régi munkaeszközök. Meglátogatta a múzeumot Marciéi Béla, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Honismereti Múzeum történésze és Mag Gyula múzeumigazgató is. Tanácsot adtak: a tárgyakról kü- lön-külön nyilvántartást kellene vezetni, hogy megkezdődhessék a tudományos, muzeulógu- si munka. Rendszerezni kellene a tárgyakat, nem elég csak rendezni. Mikor lesz katalógusa, pontos nyilvántartása a múzeumnak? Mikor fogja hozzáértő szakember, néprajzos, feldolgozni az összegyűjtött anyagot? Az arra érdemes tárgyakat konzerválni, tartósítani kellene. Ki fogja karbantartani, szakszerűen javítani az épületet? Mit ér a múzeum, ha csak a falubeliek és az alkalmanként baráti látogatásra érkező pionírok keresik fel? Ki fogja megszervezni a rendszeres látogatásokat? Tiszteletet érdemelnek a kezdeményezők, a két tanítónő, a pionírok, de erejüket felülmúló feladat ezekre a kérdésekre választ adni. Aggaszt az alistáli nádtetős múzeum sorsa. És persze a többi, hozzá hasonló honismereti szoba, vagy falusi múzeum sorsa is. HAJDÚ ANDRÁS EMLÉKEZETES HANGVERSENYEK A BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEKEN Nagy érdeklődéssel vártuk a tokiói szimfonikusok (teljes nevén Tokio Metropolitan Orchestra) fellépését a Bratislavai Zenei Ünnepségeken. Japánban a zenei élet európai szellemű intézményei az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődést tettek. A zeneszerzés, de főleg az előadóművészet terén néhány nagy név tűnt fel, melyek ma már Európa, sőt világszerte ismertek. Ezek közé tartoznak az est művészei is. A hangverseny első számaként Verdi A végzet hatalma című operájának nyitányát hallottuk. Akeo Vatanabe karmester biztos kézzel vezette zenekarát, de a japán zenészek — fölényes mesterségbeli tudásuk ellenére — mintha személytelenül hűvösek maradtak volna. Toru Takemicu japán szerző darabja, a Requiem vonószene- karra, a régi japán udvari zenét idézte fel európai hangszerelésben. A helyenként hangfestéssel illusztráló művet a zenekar precízen és nagy hozzáértéssel adta elő. Az est szólistája Micuda Ucsi- da tökéletesen érett művész, játékából lenyűgöző biztonság arad. A fiatal zongoraművésznő, több nemzetközi verseny győztese. Chopin e-moll zongoraversenyét adta elő hitelesen. Az igazi muzikalitással rendelkező művész kimagasló zenei élményben részesítette a hallgatókat. Végül Jean Sibelius második, D-dúr szimfóniáját hallottuk. Akeo Vatanabe, akinek édesanyja finn származású énekesnő volt, kedveli a nagy finn mester műveit. Érdekességként megjegyezzük, hogy Sibelius összes szimfóniáját Japánban először Vatanabe ösztönzésére és az ő vezénylésével játszották fel hanglemezre. A karmester irányítása alatt a japán zenekar kimagasló zenei élményben részesítette a zsúfolásig megtelt hangverseny- terem közönségét. A Csehszlovák Rádió Zenekara is fellépett az idei fesztiválon. Hangversenyük első száma Tibor Frešo darabjának, Zenemű szopránhangra, hegedűre és zenekarra című művének a bemutatója volt. A szerzemény arról tanúskodik, hogy Tibor Freso, aki több mint két évtizede a Szlovák Nemzeti Színház operájának karmestere, jól ismeri az énekhangot. A szopránszólót Jarmila Smycková énekelte, mély átéléssel s a hang- színárnyalatok érzékeny váltásaival. Smycková kiváló ko- loratúrénekesnő, technikája imponálóan biztos. A zenekar élén a fiatal, de már érett Ondrej Lenárd karmester állt. Nagyszerű koncepcióval, remek technikával lepte meg a közönséget, habár színvonalas produkcióra számítottunk, hiszen az Európa-szerte ismert művész a Bratislavai Zenei Ünnepségek állandó karmestere. Hogy mennyire érti és avatot- tan ismeri a kortárs zenét, azt Aram Hacsaturján harmadik, C-dúr szimfóniájával is tanúsította. Ezt az egytételes szimfonikus művet lendületesen, temperamentumosán vezényelte, éreztük, hogy az előadás érett koncepció terméke. A bratislavai közönség jól ismeri Václav Hudeőeket, a világjáró fiatal cseh hegedűművészt, aki Felix Mendelssohn- Bartholdy e-moll hegedűversenyét adta elő. I-Iudeček nagyszerűen kezeli hangszerét, lenyűgöző természetességgel birkózik meg a technikai követelményekkel. Kimunkált előadásmódjával, bravúros hangszertudásával a romantika korának nagy virtuózaihoz hasonlíthatjuk. A közönség viharos tapssal fogadta a nagyszerű produkciót. SCHLOSSER KLÁRA r Újonnan felfedezett szépségek Á középkori, Egyetemes nemzetközi stílus, a gótika alkotásai évszázadok múltával sem veszítettek megragadó szépségükből. A késő gótika festményeiből és szobraiból már nem misztikus rajongás árad. Alkotóik egyre közelebb kerültek a valósághoz, a hús-vér emberhez. A természethez igazodtak. A táblaképek és a faszobrok örök emberi érzelmek és indulatok. a szeretet, az anyai gyöngédség és aggódás, az áldozatvállalás, a szenvedés, a kegyetlenség és a gonoszság kifejezői. A szlovákiai középkori mesterek műveiken az élet é9 halál nagy drámáját érzékeltetik; ennek szereplői a hazai föld és nép gyermekei. S mint minden igazi művész, ők sem a modell hű képét tolmácsolják. Ecsetjük, faragókésük annak átszellemült mását festi, formálja. Ezek a gyakran remekműnek nevezhető alkotások kedvezőtlen körülmények, az időjárás viszontagságai, az emberi barbárság, s a háború ártalmai következtében megrongálódtak. Jelentős részük el is pusztult. S amit a múltban megmenteni kívántak az enyészettől, azt többnyire avatatlan kézzel, érzéketlenül javítgatták. Korunk fejlett restaurációs tudománya és művészete igyekszik ezeket a károkat jóvátenni. A Hirbach-palota mostani kiállításán fényképdokumentációs anyag segítségével ismerkedünk meg azzal a bonyolult, tudományos és művészi munkával, amellyel a Košicén alkotó Mária Spolocníková festőművész é9 tehetséges restaurátor — a bratislavai Képzőművészeti Főiskola neveltje — megmenti és eredeti szépségét adja vissza a szúrágta, repedezett, korhadásnak indult, vagy hibásan javítgatott, többszöri érzéketlen átfestéssel és aranyozással eltorzított műveknek. A restauráló műhelybe kerülő anyagról készült felvételek mintha súlyosan beteg, meggyötört sebesült lények kórképei lennének. Hosszú, igényes munkafolyamat során Mária Spoloő- ríiková komoly szaktudása, nagy gyakorlata és kivételes érzékenysége révén éledtek újra a meglndítóan gyöngéd, komoly szemű anya- és bájos gyermek- arcok a szenvedő és kegyetlen férfifejek. A 17., 15. és 16. század művészeinek: a Dunai Iskola, Lőcsei Pál, Besztercei János, a Szepesi Káptalan, Ján Weisz és Stephanus Turner meg a többi mester falemezre festett temperái és színezett faszobrai magukkal ragadják a nézőt és meggondolkoztatják. A tárlat október végéig tekinthető meg. Az alkotások ezután visszatér-^ nek az ország egyes múzeumaiba. BÁRKÁNY JENtíNÉ ÚJ FILMEK A diktátor (amerikai) „Korda Sándor már 1937-ben felajánlotta, hogy forgassak egy Hitler-filmet, amely a személyek üsszecserélésén alapulna: Hitlernek ugyanis éppen olyan bajusza volt, mint a csavargónak. Korda szerint mindkét szerepet eljátszhatnám ... Hát persze! Hitler szerepében, az ö zsargonjában uszíthatom a tömeget és annyit beszélhetek, amennyit csak akarok. A csavargó szerepében viszont jórészt néma maradhatnék. A hogy a maga erkölcsi-szellemi kisszerfiségének és világhódító megalomániájának ellentmondásában ábrázolja. Elképzelhetjük, hogy a maga idején — Hitler hatalma idejében — milyen hatása lehetett a kis zsidó borbély és Hynkel, a diktátor párhuzamos tragikomédiájának (a filmet először nálunk csak a háború után játszották). Gúnyra jzso- rozat ez, szinte kabarészámok, villámtréfák laza sora; egy Chaplin a diktátor szerepében Hitler történet egyesíthetné a burleszket a paniomimmal. Ezzel a lelkesedéssel a szívemben ... nekiültem a forgató- könyv megírásának" — mintegy mellékesen említi ezt önéletrajzában, Életem című könyvében Chaplin. Chaplin legnagyobb sikerű filmje, A diktátor, Ausztria náci bekebelezése, Csehszlovákia eltiprása, Lengyelország lero- hanása, a második világháború kitörése idején született. Az alkotás, mely egyetlen más filmhez sem hasonlítható, mű- fajteremtő politikai szatíra. Aljas gonosztevőt testesít meg Hynkel, a diktátor, kisstílű, félelmetessége ellenére végtelen nevetséges gazembert, hiút, kapkodót, gyűlölkö- dőt, akinek primitív indulatainál csak gondolatai alábbva- lóak. Ravaszságában átlátszó, kiszámíthatatlanságában is pontosan számító, hisztérikus komédiás. Minden mozdulata a híradófilmek akkori középponti alakját, a német Führert idézi, halálos pontossággal, 8 a zseniális utánzószínész karikírozó képességének idézőjelei közé helyezve a mozdulatokat. S micsoda mozdulatok ezek! A nagy nevettető a század legtöbb tragédiát, könnyt és gyászt fakasztó alakját, Hitlert, veszi célba ezzel a filmjével, hogy a féktelen hatalomvágy pojácáját leplezze le benne. Megszédített milliók bálványát vet közi éti pőrére azáltal, Tökéletes terv szónoklat, gyilkos karikatúra Hitler ripacskodásairól, egy pantomim, labdatánc a földgömbbel, a diktátorok vetélkedése, eszelős rohangálás — mindez történelmileg hitelesített gúnyrajz. Míg Chaplin ilyen aljas ős gyilkos bohócnak ábrázolja a diktátort, annál emberibb vonásokkal formálta meg a borbélyt, akit a véletlenek vezet- nek-sodornak a humanista cselekvéshez. A váltakozva szőtt két szálnak ebben a részében is láthatunk emlékezetesen mulatságos kis remeklést (például borotválás Brahms zenéjére). Naivitásában szinte népmeséi jellegű a film végkifejlete, amikor a véletlen felcseréli a két szereplőt, a diktátort és a borbélyt. Chaplin zsenije a zene, a pantomim, a filmtrükk, a tánc, a vágások, a vizuális groteszk és a félelmetesen komoly képzettársítások. A filmet, pontosabban a mondanivalóját annak idején magára vette Amerika is. Chaplint a „politikai lavina“ magával sodorta. „Szembeszökő vétkem volt, hogy nem hajtok szép simán fejet“ — írta erről. így idéztek az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, végül is így hagyta el Amerikát, második hazáját, amely megtagadta őt. Klasszikus értékű mű A diktátor, mondanivalója napjainkhoz is szóló, örök értékű. (angol) Az angol film egyik kockája Valóban olyan tökéletes a terv, melyei Ken Hughes angol rendező dolgozott ki a film hőse számára kényelmetlen tanúk eltávolítására? Az angol krimiben egy külkereskedelmi szakember (James Coburn alakítja) az Egyesült Államokból Londonba utazik, hogy tudósokkal és újságírókkal találkozzon. A sajtótájékoztató résztvevői között felismeri egykori )5arát- rrőjét, aki túlságosan sokat tud múltjáról. Ali ól tartva, hogy a nő kifecsegi korábbi jogellenes tevékenységét, elhatározza, a tanúkat elteszi láb alól. Tökéletes tervet dolgoz ki... A filmben bármennyire is minden a terv szerint történik, a sztori túlságosan is kiagyalt, nélkülözi a hitelességet, jóllehet a rendező nem csekély rutinnal pergeti a cselekményt. így aztán a film nem több, mint bárgyú mese felnőtteknek.-ym~1977. X. 18.
