Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-13 / 253. szám, kedd

A LEVEGŐ ÉS A FOLYÖK TISZTASÁGÁNAK IGÉNYE NEM UTÓPIA FÉKEZZÜK MEG AZ IPARI ÁRTALMAKAT! A legfelsőbb párt- és kormányszervek hatékony intézkedéseket foganatosítanak a ne­gatív ipari jelenségek felszámolására © Ha a Duslóban lehetett, másutt is lehet # A megoldás kulcsa tudósaink kezében van Gyakran panaszkodnak az em­berek: az üzemek szennyezik a levegőt, az ivóvíz meglehetősen furcsa ízű, és alig található egy csendes zug, ahol zavarta­lanul pihenhetnének. Riasztó, de nem mindig helytálló köz­léseket olvashatunk az ipari ártalmakról, sokat foglalkozik a rádió és a televízió is a zaj káros hatásával és a rezgésár­talmakkal. Az orvosok civilizá­ciós betegségként tartják nyil­ván a szívinfarktust, az ideg és az érrendszer néhány megbete­gedését. A mezőgazdasági dol­gozók keseregnek, hogy az ipa­ri üzemek által szennyezett víz a talajba kerülve Károkat okoz, a halászok azt állítják: mahol­nap hal helyei csak horgász- botot foghatnak. A vészharan­gok szorgalmas húzói az ipar- telepítés korlátozásának szük­ségességét hangoztatják. Kétségtelen, hogy az ipari ár­talmak gyakran megkeserítik életünket. Felgyorsult az élet- tempó és a gyors iparosodás kihatásai még a nagyobb váro­soktól távol eső vidékeken is fellelhetők. Az életszínvonal állandó emelése azonban szo­rosan összefügg az ipari terme­lés bővítésével, ezért helytelen lenne, ha korlátoznánk a gyá­vák terjeszkedését. Másutt kell keresnünk a megoldást. Tudó­sok ezrei nemzetközi összefo­gással tanulmányozzák a leve­gő és a víz tisztaságát veszé­lyeztető ártalmak hatóerejét, és el leni nt éžkedések e t dolgozna k ki. A tudomány és technika mai fejlettségi fokával mégnem vehetjük fel teljes sikert sza- vatolóan a küzdelmet az ipari ártalmak ellen, de eredménye­ket tudunk felmutatni. Az állí­tás hitelességét többek között egy vágsellyei (Šaľa) példa is bizonyítja. Az ottani Duslo üzem kéményeiből egykor órán­ként 700 kg, mindenekelőtt a levegőt szennyező por és vegyi- anyag távozott. A környezetvé- delemmei foglalkozó szervek a tudósokkal karöltve olyan szűrőberendezéseket szerkesz­tettek és helyeztek üzembe, me­lyek az említett mennyiséget óránkénti 50 kg ra szorították le. S ha Vágsellyén lehetett, miért ne lehetne másutt is ki­dolgozni és üzembe helyezni a termelés közben keletkezett és a levegőbe, a folyókba, vagy h talajba távozó szennyezett anyagokat hatástalanító vagy agresszivitásukat a minimumra csökkentő . védőberendezéseket? Az ipari ártalmak ellen főleg ipari és technikai berendezé­sek felszerelésével védekezhe­tünk a leghatékonyabban. A tét igen nagy: mindannyiunk egész­ségéről van szó.. A legfelsőbb párt és kormányszervek nagy horderejű intézkedéseket foga­natosítottak eddig is uz ipari ártalmak minimumra való csök­kentésére, a közvetlenül előt­tünk álló megoldásra váró fel­adatok pedig minden eddigiek nél nagyobbak. Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának Elnöksége 1974 máju­sában nagyoy fontos intézkedé­seket foganatosított az ipari ár­talmak megfékezésére. Többek között a talajvédelemmel kap­csolatosan. A határozatban ezt olvashatjuk: „A mezőgazdasági földterületeket az eddigieknél hatékonyabban kel! védeni a vegyszerek okozta ártalmaktól főleg oly módon, hogy azok ne tegyék meddővé a termőfölde­ket,, ne rontsák a mezőgazda- sági termékek minőségét és ne okozzanak zavarokat a termé­szet biológiai egyensúlyában.“ A termelés állandó növelése korparancs. Az ipartelepítéskor azonban a munkacsarnokok épí­tésével egyidőben hozzá kell látniuk az építőknek a terme­lés közben keletkező ipari ár­talmak megfékezését biztositó berendezések felszereléséhez, hogy a levegőbe, a folyók, ta­vak vizébe, és a talajba kerülő melléktermékek hatóereje a megengedett normák keretein belül maradjon. A tervezők előtt necsak a minél nagyobb termelés és gazdaságosság egyébként igen fontos célja le­begjen, hanem vizsgálják meg azt is, milyen áron érik el az effektivitás növelését, mert el­lenkező esetben, amit megnyer­nek a vámon, azt elvesztik a révén. Tervezzenek úgy, hogy a maximális gazdaságosság eléré­se mellett őrizzék meg az ipar- vállalatok környéke légi terének tisztaságát, a megengedettnél nagyobb mértékben ne szeny- nyezzék a talajt és a folyók vi­zét. Ezek összhangba hozása nem utópia, hanem — amint azt országos viszonylatban szá­mos példa bizonyítja — megva­lósítható feladat. Az ipari ártalmak megféke­zésének munkájába az eddigi- női nagyobb mértékben be kell vonni a tudósokat, akik az Elmúlt évek során felbecsülhe­tetlen értékű segítséget nyúj­tónak. Ők állapították meg töb­bek között, hogy az ipari ár­talmak a Szlovák Szocialista Köztársaság területén soha nem egyedi módon, egy irányba ter­jedően, az életkörnyezet egy te­rületét érintően fordulnak elő, hanem bonyolultak, és több ká­ros hatás hordozói. Ebből logi­kusan következik, hogy az el­lenintézkedéseket ezek figye­lembevételével kell kidolgozni. Helytelen lenne gyár mellé gyárat telepíteni, de a-z sem lenne helyes, ha egy viszonylag sűrűn lakott és a légi terét ille­tően teljesen tiszta város vagy nagyközség kellős közepébe gyárat telepítenének mondván: itt még tiszta a levegő, mely­nek a gyárkéményekből kiáram­ló füst és korom meg se koly- tyan. Sok bírálat érte a Ranská Bystrica-i Cementgyár építőit az tizembe helyezés után éppen ilyen vonatkozásban. Segít, de nem minden n ma­gas kémény! A bratislavai Kab­lo üzem környékének lakói egy időben borzadva nézték, hogy az tizem bőségesen füstölgő ma­gas kéménye mellett építeni kezdtek egy még magasabbat. Amikor az utóbbit üzembe he­lyezték, a másik „kihűlt“v A magas kémény füstje nem csa­pódik le. Felszáll a magasba és. így a belőle kiáramló korom, gáz és más — főleg káros ha­tású vegyianyag —• nem szeny- nyezi az alsó légréteget. Sajnos azonban, az ipari üzemek nagy többsége nemcsak a levegőt szennyezi, mely eljen — mint azt a Kablo példája is mutatja — eredményesen harcolhatnak a szakemberek, hanem a talajt és a folyókat is. Tudósaink eze­ket a jelenségeket sem szemlé­lik ölbe tett kézzel. Ismét egy bratislavai példa: A Slovnaft óriási összegeket fordít szenny- vízderí tő-berendezések felsze­relésére, melyek közvetlenül a Duna vizét, közvetetten a ha­zánk éléskamrájának is nevez­hető Csallóköz termőtalaját vé­dik majd. Megoldást tehát mindig lehet és kell is találni! A Szlovák Szocialista Köztársaság terüle­tén 194H-IÓ1 1977-ig több minta tizenötszörösére nőtt az ipari termelés. A kormány 150/1974. számú, főleg az ipari ártalmak megfékezését célzó intézkedé­seket tartalmazó rendeletének megvalósítása alapján sikerült a légitérbe jutó, főleg vegyi anya­gokat tartalmazó szennyeződés növekedését megállítani, és az évi 520 000 tonnát 501 000 re csökkenteni. Ez utóbbi számot az újonnan létesített és üzem­be helyezett ipar-vállalatok nem növelik, mert korszerű szű­rőberendezésekkel látták el őket. A hatodik ötéves tervidő­szak megkezdéséig 42 nagy ha­tású szűrőberendezést szereltek fel az SZSZK területén levő üzemekben. A közeljövőben még lö-ot szerelnek fel. Ezektől lé­nyeges javulás várható. Több üzem áttért a korszerű fűtő- és energiatermelő alap­anyagok használatára. A Dolné Vestenice i Gumigyár környé­kének lakói már nem panasz­kodnak, mert ez az intézkedés a levegő korábbi szennyezésé­nek lényeges megfékezését eredményezte. A tudósok és tudományos ku­tatók figyelmének fókuszába a kéndioxid terjedésének csök­kentése, illetve megállítása áll. Nem kis problémáról van szó. E káros hatóanyag megfékezése műszakilag igen bonyolult és rendkívül költséges. Valószínű­leg a kutatást más irányban kell végezni, mert ha a jelen leg ismert eszközöket vetnék be — ahogy mondani szokás —, a leves drágább lenne, mint a hús. Vagyis többet emésztene fel a védekezés, mint amennyit azok az ipari üzemek produkál­nak, melyek kéndioxiddal szennyezik a levegőt. Az ipari ártalmaknak az ér­vényben levő normák közé szo­rítása Össztársadalmi feladat. A legfelsőbb párt- és kormány- szervek hatékony intézkedése­ket dolgoztak ki a levegő, a ta­laj és a víz szennyezésének, valamint a rezgésártalmaknak a megfékezésére. Erre a célra jelentős anyagi eszközöket irá­nyoztak elő. Most már a tudo­mányos kutatókon a sor, mikor és milyen műszaki berendezé­sek megszerkesztésével és üzembe helyezésével védekez­hetünk az eddiginél sokkal ha­tékonyabban az ipari jellegű ne­gatív jelenségek ellen. Remél­jük, sikerül minél előbb olyan megoldásokat találni, melyek a kívánt eredmények eléréséhez vezetnek. KUMLÓSI LAJOS Az építkezésre gyakran ellátogat a vállalati pártbizottság elnöke, Juraj Biío elvtárs is. A felvételen az építésvezetővel beszélget. Vállalatok közös felajánlásának eredménye: A Košicei Kohóépítő Vállalat legsikeresebb építkezése Kelet-Szlovákia székhelyének központjától, a Nad jazerom nevű új lakónegyed felé veze- 'tő útszakasz mentén új ipari körzet alakul ki. Többnyire élel­miszeripari üzemek: a Húskom­binát, a Baromfifeldolgozó Vál­lalat, a Zelenina n. v. kaptak itt helyet. A már működő létesítmények szomszédságában közel két esztendeje korszerű Kötöttáru­gyár építését kezdték el a Ko šicei Kohóépítő Vállalat 4-es sz. üzemének dolgozói. Az új gyár felépítése 516 millió ko­rona ráfordítást igényel. Ki­emelt, s •— nagyon szívesen elmondjuk — a Kosicei Ipari Építkezések Szakágazati Fő­igazgatóságához tartozó válla­latok egyik legsikeresebb épít­kezése. Az építőiparban, sajnos, elég gyakran előfordul, hogy nem tartják meg a határidőket. Ezért fokozott örömmel láto­gattunk az épülő gyárba, ahol a terv nem teljesítése ismeret­len fogalom. Az építkezés irányítását Ond rej Horňák, a Kosicei Kohó­építő Vállalat 4-es sz. üzemé­nek vezetője végzi. Az építke­zésen található. Amikor odaér­keztünk, Stefan Demeter főmér­nökkel azt számolgatta, milyen eredménnyel teljesítették az augusztusi tervet. így beszélt róla: — Sikeres volt augusztus, mint a többi előző hónap. 22 000 koronával túlteljesítettük a ter­vet. Az első félévben 100,2 szá­zalékos tervteljesítést értünkéi. Az idén egyébként összesen 34,5 millió korona értékű mun­kát kell elvégeznünk. Az előző évek gyakorlatától eltérően ezen az építkezésen nincsenek ellenőrző napok, ha­nem havonta egyszer tartanak ellenőrző értekezletet. Ugyanis Megszépült kertekben Apám hazajött, megebédelt, aztán — bár sok ideje se dél­ben, se máskor Ťiem volt — lesétált a kertbe, megnézte, milyen kedvvel dolgoznak a méhek, maid a bő termést ígérő (ti ma fák előtt állt meg, és örült. Ugyanúgy ürült fönn a hegyen, a szőlőtőkék között sétálva, amelyeket nagy szak­értelemmel, még nagyobb szívvel gondozott. Mikor a szemek már akkorára göm- bölyödtek, hogy a napsuga­rak megcsúsztak rajtuk, apám képzeletben előrejutott: látta magát, amint fényesre törült pohárban lámpa elé tartja, mutatja barátainak az arany­színű újbort, fölfelé szálló gyöngyökkel. Büszke volt, mint minden igazi — hadd használjam ítt-e szót — gaz­da. Mint minden ember, aki lát ja érzi már, hogy lesz mun­kájának érett gyümölcse. Egészséges büszkeség ez, még akkor sem visszataszító, ami kor a szavakba is ömlik be­lőle, vagyis amikor dicsekszik a gazda, a Bodrogközben vagy akár a Csallóköz szívében, Nagymegyeren. Hogy miért éppen Nagyine- gyert említem? Mert ottani barátaim, a Gyümölcstermesz­tők és Kiskerté szék Szövet sé ge helyi szervezetének tagjai szóltak, mennék el megtekin­teni a körzeti zöldség- és gyű möle skiállít ást. Nem részlete zem, milyen szemet gyönyör ködtető és valóban, sokszínű kép fogadott a MORVÁI PÁL igazgatta városi művelődési otthon előcsarnokában és nagytermében, csak annyit jegyzek meg a látottak alap ján, hogy — bár az idén nem volt eszményi az időjárás — hozzáértéssel kertészkednek, termesztenek gyümölcsöt a nagymegyeríék, a maguk, és természetesen a felvásárló, il­letve a vásárló örömére. — Tízéves a szervezetünk — mondja ZAKÁL GÉZA el­nök. — Ez alatt az idő alatt nagyon megszépültek a me­gyeri kertek, szinte mindenki igyekszik a lehető legkorsze­rűbben kertészkedni, szőlőt művelni. A szervezet 175 tag­ja sok, rendszeresen szerve­zett, tartalmas előadást hall­gatott meg, számos kirándula son, tanulmányúton vetťrészt, kísérleti intézeteket tekintett meg itthon és Magyarorszá­gon. Üj eljárásokkal, zöldség-, gyümölcs- és szőlőfajtákkal ismerkedtünk meg, hat hét ezer nemes oltványi szereztünk be. Szervezetünk, illetve egyes tagjai több díjat hoztak el Ceské Budéjovícéböl, Ny Urá­ról, különböző kiállításokról, és hát erről a mostaniról is. MORVA BELA írja a króni­kát, a szervezet életéről, mun­kájáról gonddal tudósít a jö­vőnek. — Nagy probléma volt a gyümölcsfák és a permetező- szerek beszerzése —- jegyzi meg. — Szervezetünk ezen a téren is sokat segített, nem beszélve az előadásokról. Volt olyan, hogy reggel nyolctól este nyolcig tartolt. És senki nem tágított. Mohiár János kémia bioló gia szakos tanító, mielőtt az utánpótlásról beszélne, így fogalmazza meg a lényegei: —’ Mindenki ürül, hogy szép a kertje, iskolánkból sok tanuló rendszeresen látogatja az előadásokat, elsajátítja például az oltás, szemzés tu­dományát. Azonkívül rendsze­resen látogatják az előadáso­kat, részt vesznek a lársadal mi munkában, a parkosítás­ban. Es évek múlva bizonyára olyan szorgalommal tanulmá­nyozzák majd a szakirodai­mat is, mint a felnőttek, akik — mint ez a kiállítás is bi­zonyítja — szép kertekből, legtöbbször titkolt büszkeség­gel, tesznek az asztalra gyü­mölcsöt. I br) ezen az építkezésen az illeté­kesek a feladatok teljesítését naponta ellenőrzik, és az ered­ményeket összehasonlítják a napokra, hetekre meghatározott tervfeladatokkal. Az építkezésen dolgozó kol­lektíva sikerét csak növelheti, hogy feladatát az előirányzott létszámnál huszonöttel keve­sebb dolgozóval is teljesíti. Tu­lajdonképpen a kőművesek, ácsok és betonozok egy-egy csapata hiányzik. Ezek helyett is képesek elvégezni a munkát. 5 mindehhez az építkezéseken jelentkező egyéb fogyatékossá­gok is társulnak. Jó szervező munkával, a munkaidő gazda­ságos, céltudatos kihasználásá­val sikerült áthidalni a nehéz­ségeket. — Ebben oroszlánrésze van a mi komplex raóionalizácíós brigádunknak — hangsúlyozza Ilorfták elvtárs —, amelyben a munkásoktól a főmérnökig be­zárólag huszonnyolc különböző szakember dolgozik. Eddigi si­kereink eléréséhez hozzájárult az építkezésen dolgozó, csak­nem kétszáz tagot számláló egész kollektíva. A Nagy Ok­tóber jubileuma tiszteletére kö­zös felajánlást teltek, hogy az építkezési munkálatok tervét 1,1 millió koronával túlszár­nyalják, a tervezett nyereséget 6 százalékkal növelik. Közös akarattal végzett * munkánkat siker koronázza. A „Példás építkezés“ címért folyó ver­senyben az első félév alatt a legjobb helyezést értük el, s bí­zunk benne, hogy az elsőséget — főigazgatóságunk keretében — a második félévben is meg­őrizzük. Az egész építkezés olyan, mint egy hangyaboly. Minde­nütt szorgos munka folyik an­nak érdekében, hogy 197!) jú­liusában átadhassák rendelteté­sének az új kötöttárugyárat. A végleges siker legjobb zálo­ga ezen az építkezésen a na­pokban született közös vállalás, amelyben a tervező — a gott- waldovi Centroprojekt —, a be­ruházó és műszaki berendezése­ket szállító sviti Tatrasvit, vala­mint a kivitelező Kosicei Kohó- építő Vállalat képviselői az új kosicei gyár határidőben és jó minőségben történő felépítésére kötelezik magukat. Ha futja erejükből, lerövidítik a terve­zett határidőt. (kulik f Újabb munkafelajánlásokat tettek (Tudósítónktól) — A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának és a SZISZ II. kongresszusának tiszteletére értékes kötelezett­ségvállalásokat tettek a zvolo- ni járás fiataljai. Az ifjúsági szervezet ipari üzemekben és a mezőgazdaságban dolgozó tagjai, valamint az iskolák diákjai januárban úgy határoz­tak, hogy összesen több mint 12 millió 200 ezer koronás ér­tékgyarapítással köszöntik az idei év két jelentős eseményét. A járás fiataljai már a nyár elején teljesítették munkafel­ajánlásaikat. A választási prog­ram céljainak mielőbbi valóra váltása érdekében eddig 215 000 órát dolgoztak le.- ly-*>

Next

/
Oldalképek
Tartalom