Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-08 / 248. szám, csütörtök
A MEGCÁFOLT KÖZMONDÁS Pedagógusnak lenni bizony nem tartozik a könnyű hivatások közé. S aki vállalja ezt a sorsot, annak sok mindenre fel kell készülnie. Tárgyi tudásúnak közvetítésén kívül arra is, hogy pályája során gyermekek százaiban vagy ezreiben hagy kitörülhetetlen nyomot az egyénisége, a magatartása, az etikai felfogása. Be fel kell készülnie arra is, hogy a közösség, amelyikbe beleépül, esetleg majd bizalmatlanul fogadja. Ha messziről jött, hát azért, ha pe- dik közülük való, akkor a jól ismert régi szentencia alapján: senki sem próféta a saját hazájában. Kíváncsi voltam, hogy öt esi- lizradványi (Čilizská RadvafiJ tanítónő esetében is érvényes e az utóbbi közmondás, vagy talán épp ők volnának kivételek? Ugyanis mind az öten csilizkö- zi születésűek. Itt nevelkedtek, itt jártak iskolába, és a pedagógusi képesítés megszerzése ulán ide jöttek vissza, hogy a hivatások legszebbikének, a gyermekek tanításának és nevelésének szenteljék életüket. Az alábbiakban szeretném bemutatni őket: Tárczy Gizellát, Kebuszek Jolánt, Keszegh Klárát. Katona Erzsébetet, Vörös Mártát, de nemcsak a pedagógiai munka vetületében, hanem — mivel a hivatásuk keretében sokoldalú munkát végeznek — tevékenységük teljességében. Első és Igen fontos jellemvonásukat Vida Ferenc igazgató vázolta, aki egyébként maga is csilizközi születésű, és már húsz éve áll az iskola élén: — Mind az öten kiválóan beleilleszkedtek abba a jó és megbízható közösségbe, amely immár törzsgárdának számít Iskolánkban. Míg azelőtt természetes dolog volt a tanítók elvándorlása, addig ma már ritkaságszámba megy. ha egy-egy tanító elhagyja az iskolát. Ez pedig azt jelenti, hogy érdemes itt maradniuk, mert biztosítva látják jövőjüket, vagyis az iskola jövőjét, mert ez a kettő szorosan összefügg. Fórumnak is tekintélyes ez az intézmény, ugyanis egész Csilizköz — a Duna és a Csiliz patak között elterülő hét egymáshoz közel levő község — alapfokú oktatási központja lett. Hét falu gyermekei járnak ide. Nagy baj volna, ha fluktuáció zavarná meg ennek a pedagógiai munkának a meneté* ^ tanítónőkkel a tantestületi szobában folytatott kötetlen beszélgetésnek mindjárt az eleién arra terelődött a szó, hogv kit milyen körülmények hoztak vissza a szülőföldre. Kiderült, hogy Kebuszek Jolán volt ötük közül az egyetlen, aki tudatosan vállalta a „hazai próféta“ hálátlan szerepét. Ám a gyakorlat bizonyította, hogy ez a feladat nem is volt annyira hálátlan, sőt ellenkezőleg ... — Én még tiltakoztam is ellene, amikor arról értesültem, hogy a jnb ískolaügyi osztálya ide helyezett — mondta Katona Erzsébet. — Féltem. Elsősorban azért, mert azok közé kerültem vissza munkatársnak, akik hajdan engem is tanítottak. Féltem attól is, hogy a szülők előtt nem lesz elég respektu- som. A tanító munkájához ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy méltányolják. Szerencsére hamarosan meggyőződtem róla. hogy aggodalmam feleslegesnek bizonyult. — Mert a hivatását szerető pedagógusnak nem kell félnie — folytatja a gondolatmenetet Tárczy Gizella — előbb-utóbb kivívja a környezete megbecsülését. Különösen akkor, ha a tanító szorosan vett munkáján kívül más területen Is igyekszik hasznossá tenni magát. Véleményem szerint a jó pedagógus a falu vagy a közösség társadalmi és kulturális életének középpontjában áll, és minden képességét latba vetve irányítja azt. Ők öten valóban kiveszik részüket a társadalmi munkából. Kebuszekné tizenöt évig volt tagla a helyi nőszervezet vezetőségének. Most a polgári ügyek testületében tevékenykedik Tárczy Gizellával és Katona Erzsébettel együtt. Ennek köszönhető, hogy színvonalasak a polgári szertartások. Nemrégiben a polgári ügyek testülete a nyugdíjasok részére az 6 közreműködésükkel nagy sikerű műsoros estet rendezett. Keszegh Klára és Vörös Már- ta az iskolában végez többlet- munkát, ki-ki a maga szakján belül. Az előbbi a kémiai olimpia járási vetélkedőjére készíti fel a diákokat tanítási időn kívül. az utóbbi pedig az iskola irodalmi körét vezeti szombatonként. Olvasgatnak, szavalatokat hallgatnak lemezről, egyszóval irodalommal foglalkoznak Mindketten szép eredményekkel dicsekedhetnek szakkörük tevékenységével kapcsolatban. hiszen ez alatt a két hónap alatt sem szüneteltek a névadók, házasságkötések és más események a falu életében. Nem igen lazíthattak a családban sem, hiszen valameny- nyien édesanyák. A háztartás és a gyermeknevelés terhét nem tehették le, sőt most igyekeztek pótolni mindazt, amire év közben kevesebb idejük jutott. Az írás megjelenésének időpontjában már mindnyájan ott állnak a katedrán és betöltik hivatásukat, amelyre elkötelezték magukat. Kebuszekné, Tár- czyné, Katonáné az 1—5. évfolyamosokat, Keszegh Klára és Vörös Márta pedig a ö—9. osztályosokat tanítja. Ez a munka pedig — mint Egyre többen oroszul Tízéves a MAPRJAL Mind az öten kiválóan beilleszkedtek a közösségbe (A szerző felvétele) Beszélgetésünk idején még tartott a nyári szünet, de már közeledett az új iskolaév, s így időszerű volt a kérdés: valóban pihenés, édes semmittevés volt-e számukra ez a két hónap? Az egyszeri tanítótól ugyanis megkérdezték, hogy miért választotta ezt a pályát, mire ö az anekdota szerint így válaszolt: „Két okból. Ez a két ok pedig a július és az augusztus." De most komolyra fordítva a szót, arra voltam kíváncsi, mit jelentett a nyári szünidő a gyakorlatban a pedagógus számára. — Számomra elsősorban a szakmai továbbképzést jelentette — mondta Vörös Márta. Részt vettem a magyar szakos tanítók számára rendezett tanfolyamon. A többiek pedig tovább végezték a társadalmi munkát. már szó volt róla — nem merül ki az előírt tananyag is- mertelésél>en. Valami többletet, egész embert, teljes odaadást követel. A társadalmi változások eredményeképpen az iskolának egyre inkább ki kell vennie részét az ifjúság komplex neveléséből, a gyermekek egyéniségének formálásából. Valamit át kell vállalniuk a család feladatából is. Ez pedig rendkívül sok felelősségtudatot és mélyreható szakmai felkészülést követel a pedagógusoktól. Ennek a követelménynek ők Is teljes odaadással igyekeznek eleget tenni. Már teljesen elmúlt félelmük a hazai környezettől, kétségeik a pedagógus autoritásával kapcsolatban, mert ez a körülmény nem fé- kezője, inkább ihlető ereje lett emberformáló munkájuknak. KOVÁCS ELVIRA A MAPRjAL (Mezsdunarodna- ja asszociacija prepodavatyelej russzkogo jazika i lityeraturi], az orosz nyelv és irodalom oktatóinak nemzetközi szervezete I9ö7 szeptemberében alakult meg Párizsban. Az alakuló ülésen 25 ország képviselői vettek részt. Ez a nemzetközi szervezet terjeszti és propagálja az orosz nyelvet és irodalmat, fejleszti a tudományos oktatási módszereket,, koordinálja a tudományos kutatómunkát, közvetíti a metodikai és pedagógiai tapasztalatcselét, nemzetközi kongresszusokat, értekezleteket, szemináriumokat szervez, képviseli a russzisták tudományos és professzionális érdekeit a nemzetközi fórumokon és együttműködik a hasonló jellegű testvérszervezetekkel. A MAPRIA1, fennállása óta 30 nemzetközi konferencia, szimpozion és szeminárium vitatott meg olyan kérdéseket, mint például az orosz nyelvoktatás egybevetése az anyanyelvi oktatással. az interferencia és az irodalomoktalás problémái, az orosz nyelvoktatás módszertani kérdéseivel foglalkozó szakfolyóiratok munkájának koordinálása stb. A MAPRJAL eddigi rendezvényei közül négyet hazánkban tártottak meg. A nemzetközi szervezet legfelsőbb szerve a közgyűlés, amely háromévenként választ végrehajtó bizottságot és titkárságot. A MAPRJAL első elnöke V. V. Vinogradov akadémikus, a világszerte ismert szovjet nyelvtudós volt. Vinogradov 1970 -Iren bekövetkezett halála óta mind a mai napig az elnöki tisztséget M. B. Hrapcsenko, a neves szovjet irodalomtudós tölti be. A MAPRJAL főtitkára a szervezet fennállása óla V. G. Kosztomarov professzor, a Puskin nevét viselő Moszkvai Orosz Nyelvintézet igazgatója. Jelenleg a szervezel 39 tagállam képviselőiből áll. A MAPRJAL III. kongresszusát a múlt év augusztusában rendezték meg Varsóban. A kongresszuson közel kétezer russzista — tudományos dolgozó, műfordító, általános, közép- és főiskolai oktató —vett részt, akik —• amint az kitűnik abból az interjúból, amelyet Több úlon egy közös cél felé Ötévenként rendezi meg a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nyelvtudományi Társaság a magyar nyelvészek nemzetközi kongresszusát. Debrecen, illetve Szeged után Nyíregyházán zajlott le a III. kongresszus, amely öt napig, augusztus 23-tól 27-ig tartott. Sok országból vettek rajta részt a magyar nyelvtudománnyal foglalkozó nyelvészek, nemcsak a szocialista országokból, hanem számos tőkésországból is. Nagyon hasznosak ezek a nemzetközi nyelvésztalálkozók, mert képet adnak arról, ki milyen témáján dolgozik a magyar nyelvtudománynak, s milyen eredményekre jutott. Erről ugyanis a folyóiratokból — a szűkös közlési lehetőségek miatt — nem kapunk megfelelő tájékoztatást. De talán ennél is nagyobb haszonnal járnak a személyes találkozások, szakmai beszélgetések, amelyeken a közös vagy rokon témával foglalkozó szakemberek alaposabban is megvitathatják problémáikat, összevethetik eredményeiket. A III. kongresszus központi témája a magyar nyelv gra- matlkája volt. Három témakör szerint csoportosították a közös előadásokat ftörténeti nyelvtan, leíró nyelvtan, nyelvtanoktatási, de a témák változatossága miatt négy szekcióban s ennek keretében öt-hat előadó teremben folytak naponta az előadások. A résztvevők a programból éppen azokat a témákat választhatták ki meghallgatásra, amely érdekelte őket. s a pontosan húszpercenként bekövetkező változások lehetővé tették, hogy minden kiválasztott előadáson jelen lehessenek. Az előadások végeztével közös vitát rendeztek minden egyes előadó anyagával kapcsolatban. Az együttes üléseken a három említett témakörben négy helyzetelemző előadás hangzott el: Benkö Loránd akadémikus a történeti nyelvtani kutatások helyzetével és feladataival foglalkozott, Rácz Endre egyetemi tanár a leíró nyelvtani kutatások eredményeit és feladatait ismertette, Szathmári István egyetemi tanár és Szende Aladár docens a magyar nyelvtan helyét jelölte ki a magyar szakosok képzésében, illetve a közoktatásban. Mind a négy előadáshoz három-négy felkért hozzászóló fűzött olyan alapos véleményt, majd az alkalmi hozzászólások tették termékennyé a vitát. A szekciókban megtartott előadások címe és tézisei azt bizonyítják, hogy a nyelvészek a magyar nyelvtudománynak minden ágában s e tudományágaknak szinte minden részterületén működnek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy már a leíró nyelvtan sem mostoha gyermeke a magyar nyelvtudománynak fsokáig a történeti nyelvtan árnyékában vegetáltj, sőt most már annyiféle megközelítéssel. módszerrel vizsgálják a mai magyar nyelvet, hogy a köztük való eligazodás szinte problémát okoz. S ezek a módszerek általában háromféle nyelvtípust eredményeznek: a hagyományos, a strukturális és a generatív nyelvtant; persze ezeken belül is több változat ismert. A közoktatásban az ún. hagyományos nyelvtan volt és ma is az az uralkodó, amelynek azonban az újabb kutatási eredmények tükrében egyre jobban előtűnnek a gyengéi. De mivel sem a strukturális, sem a generatív nyelvtan nem ad még teljes képet a magyar nyelv rendszeréről, az egyedüli járható út a hagyományos nyelvtan megújítási«. Ez elsősorban abból fog állni, hogy a nyelvi jelenségeket a közlésben betöltött funkciójuk alapján, de a nyelv rendszer jellegét figyelembe véve vizsgálják. A funkcionális-strukturális irányzat következményeinek megfelelően dolgozzák tehát majd át a hagyományos magyar nyelvtant, mert ez a nyelvtantípus visz legközelebb a nyelvtanítás céljának eléréséhez: a nyelvhasználat törvényeinek és a nyelv rendszerének megismertetéséhez. Ez természetesen csak a közoktatásban felhasznált nyelvtanra vonatkozik. Magában a nyelvtudományban továbbra is megmaradnak a különféle szemléletek, megközelítési módok. Minden nyelvész a neki legmegfelelőbb módszerrel vizsgálhatja kutatásának tárgyát: a magyar nyelvet. A különböző utakon elért eredmények is egy közös cél elérését segítik elő: a magyar nyelvnek több szempontból való, tehát alaposabb megismerését. Cl—ni Kosztomarov professzor, a szervezet főtitkára, a Trybuna Lu~ du című lengyel lapnak adott — a világ különböző országainak 80 ezer orosz nyelv- és irodalomtanárát képviselték (nem számítva a Szovjetuniót]. Az orosz nyelv iránti érdeklődé* évről évre növekszik. Az 1974— 75 ös tanévben például Lengyelországban több mint 5 és fél millió, az NDK-ban 3 millió, hazánkban 2 millió 191 ezer, Bulgáriában 1 millió 200 ezer, Magyarországon 1 millió, Jugoszláviában 730 ezer, Romániában félmillió, Kubában több mint negyedmillió, a Vietnami Szocialista Köztársaságban 115 ezer ember tanulta az orosz nyelvet. A kapitalista országok közül Japán áll az élen, ahol 1 millió 900 ezer, Finnországban 200 ezer. az Egyesült Államokban 130 ezer, Nagy-Britanniában 30 ezer ember tanulta az orosz nyelvet. A kiállítással egybekötött varsói kongresszuson az orosz nyelv oktatásához használt tankönyveket, segédeszközöket, szótárakat, folyóiratokat, oktatófilmeket, nyelv- és irodalom- tudományi monográfiákat, televíziós nyelvtanfolyamok anvaga- it és a szovjet valóságot ábrázoló (országismeretil filmeket mutaltak be. A legnagyobb sikert a kiállítás szovjet részleg« aratta, főleg a Puskin nevét viselő Moszkvai Orosz Nyelv- é* Irodalmi Intézet anyagai és az a módszertani irodalom, amelyet a Russzkij jazik nevű úf moszkvai kiadóvállalat küldött a kiállításra, örvendetes, hogf a kiállításon szép számmal vol* tak szlovákiai szerzők művei i*. a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó. illetve a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadványai. A varsói MAPRJAL-kongresz- szus nem csupán kimagasló tudományos, hanem nagy jelentőségű társadalmi esemény i* volt. A tárgyalások tanúbizonyságot tettek arról, hogy a rusz- szisták munkájuk által hozzájárulnak a népek jobb kölcsönös megértéséhez a helsinki konferencia Záróokmányának szellemében, a barátság és együttműködés megszilárdításához és fejlesztéséhez, a világbéke megőrzéséhez. A varsói MAPRJAL-kongresz- szuson Ján Szydlak, a Lengyel —Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottságának elnök» megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta: „Az orosz nyelv, e gazdag és nagy kultúrájú nyelv jelentőségét bizonyítja a Szovjetunió helye is korunk világában, következetes béke politikája, melyet a viláq összes népei tisztelnek. A Szovjetunió sikerei iránt az élet minden területén nagy az érdeklődés, különösen a tudományban, a technikában, és az egyre nagyobb érdeklődést vált ki az orosz nyelv és irodalom iránt. Jelenleg a földkerekség mintegy 90 országában oktatják az orosz nyelvet. Évről évre növekszik azon információk mennyisége, melyeket orosz nyelven nyújtanak, ezért az orosz nyelvet beszélő ember nagy mértékben hozzáfér a világ szellemi értékeinek eredményeihez.“ A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő MAPRJAL fontos feladatot teljesítő nemzetközi szervezet. Jelentőségére jellemző az a levél Is, melyet a múlt évben Leonyid Iljics Brezsnyev intézett a MAPRJAL-kong- resszus résztvevőihez. A levélben többek között ez állt: „Az Önök munkája nemes és tiszteletre méltó. A nyelveknek, köztük az orosz nyelvnek, mint a széles nemzetközi érintkezés eszközének tanítása fontos előfeltétele az emberek közti kulturális cserének és kapcsolatoknak, kölcsönös megértésüknek és együttműködésüknek SÁGI TÖTH TIBOR 1977. IX. 8.
