Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-08 / 248. szám, csütörtök

Nyári aktivitás Készülnek a SZISZ kongresszusára Már csak rövid idő választ el bennünket a SZISZ II. kong­resszusától. Naponta olvasha­tunk azokról a fiatalokról, akik ezt az ünnepüket kötelezettség­vállalásuk teljesítésével köszön­tik, vagy pedig közel járnak a teljesítéséhez. Az idei aratás sikere elsősorban a szövetke­zetek és az állami gazdaságok dolgozóinak helytállását fém­jelzi, de különösen említést ér­demelnek a fiatalok is. Ezt Jo­zef Lenári elvtárs, az SZLKP KB első titkára is kiemelte nemrégiben, a nyitrai aratóün­nepélyen mondott beszédében. A nyári munkák során sok ifjúsági szervezet teljesítette kötelezettségvállalását, de ami még ennél is fontosabb: jó erőpróba volt a fiatalok szá­mára. Erőpróba, munkára való nevelés, s egyben nyári kaland is annak a 80 000 pionírnak, akiket a tűzvédelmi őrjáratok­ba osztottak be, vagy pedig egyéb kisebb feladatokkal bíz­tak meg. Az ifjúság nyári aktivitásá­nak fokozását nagymértékben elősegítette az „Egy szem se vesszen karba" jelszó jegyében meghirdetett verseny, melynek már szép hagyományai vannak. Évről évre nagyobb számban kapcsolódnak be a fiatalok. Az előzetes számítások szerint en­nek keretében az idén kb. 100 ezer fiú és lány tevékenykedett Szlovákiában a mezőkön. A verseny emblémáját viselő kombájnok nyergében 5720 fia­talt találhattunk, köztük üze­mek és hivatalok dolgozóit, fő­iskolásokat. A kombájnosok csoportos versenyében az első helyen a gellei Jozef Feketevízi végzett, 865 hektárról 4025 tonna gabonát csépelt ki, a második Jozef Kučera csoport­ja lett a lemešanyi szövetke­zetből. A kombájnosok mellett 997 fiatal gépjavító is beneve­zett a versenybe. Ök szintén nagyon fontos és eredményes munkát végeztek. Az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai — össze­sen 729 — főként a gazdasá­gosságot és hatékonyságot tar­tották szem előtt. Azt vizsgál­ták, hol nagyobb — a megen­gedettnél — a szemveszteség, és így tovább. Annak ellenére, hogy a me­zőgazdasági munka ma már magas fokon gépesített, min­denki találhat nyáron munkát, aki segíteni akar. A mezőgaz­dasági üzemek főleg a szalma- begyi'Htésnél, és aratás után, a termés mozgatásakor fogadták szívesen a segítő kezeket. Pél­dául a szímői (Zemné) szövet­kezet SZISZ-tagjai 20 000 órát dolgoztak le így, de dicséretet érdemel a humennéi kórház és poliklinika fiatal orvosokból és nővérekből álló 150 tagú cso­portja is. A gazdasági értékek létreho­zása mellett elsősorban azért tulajdonítunk nagy jelentőséget a fiatalok siker koronázta igye kezeiének, mert egyúttal tanú- bizonyságát adták annak, hogy a XV. kongresszus szellemében végzik munkájukat, ennek je­gyében készülnek saját kong­resszusukra is. (—nák) A Plzeiii Skoda Müvek már évek óta exportál vulkanizációs présgépe­ket a Szovjetunióba. Je­lenleg 28 présgép ké­szül, amelyeket a szov­jet üzemekben a trak­torkerekek gumiabron­csának gyártására hasz­nainak fel. Felvételün­kön: Ladislav Karások (alul) és Josef Sláma szocialista brigádlagok a ntembránhengert cserélik a présgépbe. (Felv.: ČTK — J. Vlaeb) HÁROM VERSENY GYŐZTESE Idén elég kegyetlen hozzánk »Z időjárás — panaszolja Mol­nár József, a Marcelházai (Mar­celova) F.fsz főagronómusa. A napokban a jég tett szinte fel­becsülhetetlen károkat a sző­lőben és a kertészetben, az aratás alatt meg a gyakori eső­zések fékezték a munkát. Még .szerencse, hogy valóban nagy­szerű, főleg fiatalokból álló cso­portra bíztuk a termés betaka­rítását. Csak jót mondhatok ró­luk, hiszen a nehéz körülmé­nyek ellenére tizenöt nap alatt gyűjtötték be a termést. Azt hiszem, a szövetkezet vezetősége joggal elégedett a fiatalokkal, sőt büszke is lehet rájuk. Varga Vilmos, a fiatal kombájnosok egyike az aratás alatt három versenyt is meg­nyert. Első lett a szövetkezet szocialista munkaversenyében, megnyerte a SZISZ Komárnói jwrási Bizottságának a verse­nyét, s gépének kategóriájában járási méretben is ő érle el a legjobb eredményt. — Kitűnő a mi „gárdánk“ — mondja. — Társaim nélkül ne­kem sem sikerült volna ilyen eredményt elérnem. Nagyon so­kat köszönhetek segédemnek, Paulisz Józsefnek is. Jó volt ve­le dolgozni. — Van valamilyen titka an­nak, hogy már több éve ott szerepel a nevetek a legjobbak listáján? — Titka? Mindössze talán annyi, hogy már jó pár éve ugyanazon a gépen dolgozunk. Úgy ismerjük gépeinket, hogy ha csak egy kicsit is „felkö­hög“ a motor, már tudjuk, mi baja lehet. A gépek előkészíté­sét sem vettük félvállról, így szinte alig fordult elő javítani­való a tizenöt nap alatt. A ki­sebb javításokat a helyszínen el tudtuk végezni, mert pótal­katrész is volt elég. Nagyobb javításokra meg nem került sor. — A munkaversenyek egyik feltétele volt a biztonsági és a tűzvédelmi előírások megtartá­sa. — Nálunk Marcelházán nem történt semmilyen baleset, sem tűzeset. Csoportunk valameny- nyi tagja megtartotta az előírá­sokat, cigarettázni is csak a kijelölt helyen szoktunk. — Ezek szerint ti fiatalok mindent megtettetek, ami tőle tek telhető volt. Gondolom a jutalom sem maradt el. Nem. A helyezésekért járó pénzjutalmat mindenki meg­kapta. Ezen kívül a szövetkezet vezetősége és a SZISZ járási bizottsága is különféle értékes tárgyakkal jutalmazta azokat, akik jól dolgoztak. Meg voltunk elégedve az el­látással is. Frissítőből sosem volt hiány. A koszt pedig hatá­rozottan jó volt. Szakácsnőink, Viderman Vilmosné és Erős Ferencné kitűnő ebédeket főz­lek nekünk. Mondogattuk is, ha ez így megy, aratás végére felszedünk egy pár kilót. Per­sze az aratás alatt a kombáj­nosok közül aligha hízott meg valaki. — Hol van most a csoport többi tagja? — Egy részük Csehországban arat, a többiek meg velem együtt készülnek a maglucerna betakarítására. A múlt években én is eljártam más járásokba segíteni, de idén talán egy ki­csit jobban meghajtottam a gé­pemet, az aratás -végére elrom­lott. Gyorsan meg kell javíta­nom, mert közeleg a maglucer­na begyűjtése, meg a kukorica szedésének ideje. Ezekre is fel kell készülni. A kukorica sze­dése elég nagy erőpróba lesz, hiszen mintegy 410—420 hek­tár betakarítása vár ránk. De akkorra már újra együtt lesz a brigád. KAMOCSAI IMRE Kommentáljuk RUGALMASAN... Minél kisebb egy kollektíva, annál rugalmasabb. A kom­munista párt legkisebb szervezeti egysége, a pártcsoport. A pártcsoportok a mindennapi feladatok rugalmas megoldá­sában igen fontos szerepet játszanak. Döntő módon befolyá­solják az alapszervezetek munkájának eredményességét. Azok az alapszervezetek járnak el helyesen, melyek egyik lő feladatuknak tartják a pártcsoportok tevékenységéről való gondoskodást. Ennek előfeltétele a pártcsoportok vezetőinek alapos kivá­lasztása. A pártcsoportok vezetésével az alapszervezetek legtapasztaltabb tagjait bízzák meg. A csoportvezető sze­mélyének kiválasztásakor azt is figyelembe veszik, milyen szervezési adottságukkal rendelkezik az illető, illetve mi­lyen tekintélynek örvend munkahelyén. A munkahely a pártcsoportok szervezésében is döntő té­nyező. A csopurt tagjai rendszerint azonos (vagy egymás­hoz közelálló) munkakörben dolgoznak. Jól ismerik tehát a közös feladatok teljesítéséből származó gondokat. A fel­merülő kérdések egy részét helyben és azonnal megoldhat­ják. A pártcsoport hatáskörét meghaladó problémákat pedig továbbítják az alapszervezetnek vagy a pártbizottságnak. Az alapszervezet rendszeresen értékeli a pártcsoportok munkáját, s szükség szerint megbízza konkrét feladatok teljesítésével a csoportot vagy unnak valamelyik tagját. A pártcsoportok segítségére vaunak az alapszervezctek- nek a taggyűléseken való részvétel biztosításában. A tag­gyűlés napirendjét, illetve annak némely pontjait a párt­csoport olykor már előre megtárgyalja, hogy ezzel is hoz­zájáruljon az alapszervezet tanácskozásának a sikeréhez. Számos kérdést pedig a taggyűlés után a pártcsoportokban még részletesebben elemeznek. A tagjelöltek kiszemelésében is segítik a pártcsoportok a szervezetet. A csoportok tagjai jól ismerik azokat a fia talokat, akik munkájukkal és magatartásukkal a leginkább rászolgáltak arra, hogy az alapszervezet előlegezze nekik a bizalmat. A tagjelöltek ajánlói is olyan párttagok, akikkel a fiatalok együtt dolgoznak, s akik tanácsára és segítségére mindig számíthatnak. Számos alapszervezetben (főleg az üzemekben működő szervezetekben) a pártoktatás szervezésében is fontos sze­rep jut a pártcsoportoknak. Rendszeres ellenőrzéssel és te lelősségrevnnással elérik a pártcsoportok, hogy tagjaik közül egyre kevesebben hiányoznak a pártoktatásrő). Azo­kon a helyeken, ahol a többműszakos termelés miatt nem lehet valaki jelen az előadásokon, a pártcsoportok javasla­tára az alapszervezetek, illetve a pártbizottságok póteló- adások megtartásáról gondoskodnak. Az alapszervezetek túlnyomó része tudatosítja, hogy a pártcsoportok munkájától is függ, hogyan tud eleget tenui a szervezet az egyre igényesebb követelményeknek. Sok olyan alapszervezetet hozhatnánk fel példaként, mely rend szeresen gondoskodik a pártcsoportok tevékenységének ál­landó javításáról. Ilyenek többek közt a nyitrai Plastika, a vágsellyei (Šaľa) Duslo, a bratislavai Slovnaft alapszerve­zetei. A pártcsoportok tevékenységének javítására fordított munka az alapszervezet számára mindig gyümölcsöző. FÜLÖP IMRE A kunčicei Klement Gottwald Ofkohô szuiagheniji-rdéjinel: «< ugozól a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére jelentős szocialista fel­ajánlást tettek. Megígérték, hogy 6000 tonnával túlszárnyalják az állami termelési tervet. Ez annyit jelent, hogy idén legalább 1 023 000 tonna hengerelt acélszalagot gyártanak. Képünkön: Jan Vrtoň hengerész, szocialista brigádtag a P—800-as típusú henger­soron ellenőrzi az acélszalag minőségét. (Felvétel: F. Gabčan — ČTK) A/-J akarjuk megváltani a világot, • »“ mert úgy sem hagyja magát — mondta a múltkoriban barátom, s nem minden igazság nélkül. Ez főleg ak­kor jut eszembe, ha valamilyen fonák­ságról hallok. Úgy érzem azonban, nem egészségtelen pesszimizmus ez. Hiszen minden esetben hozzáfűzöm a magam úe jét, s ez a de sarkallja az embert az írásra. Volt igazság újságolvasó ismerősöm csípős megjegyzésében, mely szerint, ha egy szövetkezetben annyi szalmát csépelnének, mint amennyi szócséplés a sajtóban található, akkor abban a faluban már mindenki milliomos lehet­ne. Mint ahogy a gyerek sem szereli, ha a felnőttek prédikálnak neki, ugyan­azt a dolgot százszor is elmondják, éppúgy unalmasnak találhatja ezt a felnőtt is. Igen ám, de a gyereknek azért ismételgetik a szülők ugydn- azt, mert nem tudja, vagy nem akarja megérteni. Az utóbbi években mi is annyiszor leírtuk már és elmondtuk minden fóru­mon, hogy a hatodik ötéves terv a mi­nőség ötéves terve, hogy a termelés növelését nem- beruházásokkal, hanem a termelékenység fokozásával kell el­érni. Mindenki tudja, milyen nagy szerepe van a szocialista munkaver­senynek, az újítómozgalomnak, egy­szóval meglevő tartalékaink, — melyek nem igényelnek anyagi ráfordításokat •— kihasználásának. A munkaidő iabb, gazdaságosabb ki­Az idő nemcsak pénz használásáról írlak kötelezettségválla­lásokban, szóltak termelési értekezle­teken, s határozatokat hoztak ez irány­ban a párt gyűléseken. Értünk is el e téren bizonyos előrehaladást, de nem eleget. Az iparban például ez év első felében a munkaidő kihasználása 92 százalékos volt — olvastam egy sta­tisztikai kimutatásban. Ez az 1976-os év első feléhez képest visszaesést je­lenti hiszen akkor 92,4 százalékot mu­tattak. ki. Azt is megtudtam, hogy e mutató romlása a megbetegedések és aajnos, u munkabalesetek szaporodásá­nak tudható be. E két ok miatt Szlo­vákia ipari üzemeiben a kiesés 3,1 mil­lió munkanapot lesz ki, azaz a teljes munkaidőalap 5,6 százalékát. A statisztika könnyen meg tudna en­gem győzni afelől, hogy az 5,6 szá­zalék nem is olyan vészes. Viszont a 3,1 millió munkanapot nagyon soknak tartom. Elszomorító tényként könyvel­hetjük el a balesetek számának növe­kedését, és nem áll módunkban bon­colgatni, hogy milyen mértékben okol­hatjuk a hanyagságot, s kiket kell ér­te minden egyes munkahelyen felelős­ségre vonni. A másik részt, a megbe­tegedések számát illetően önként fel­merül az emberben a kérdés, hogy ezek szerint egyre betegesebbek len­nénk-e? Nehéz ezt elhinni, mert so­kat olvashatunk az orvosi ellátás ja­vulásáról, a megelőző egészségügyi in­tézkedések gyarapodásáról. Hát akkor? Sok, nagyon sok ez a 3,1 millió még akkor is, ha tudom, hogy vannak va­lóban betegek, kisgyermekes család­anyák stb. Nem a rosszmájúság vezé­rei, mikor megkérdőjelezem, hogy min­den esetben indokollak-e a betegsza­badságok. Aki valóban beteg, az ne dol­gozzon, legfontosabb érték nálunk az ember, az egészséges alkotó ember. Aki nyitott szemmel jár, abban mé­giscsak kétségtelenül felmerül a kér­dés. Pár éve, amikor bevezették a be­tegállományban levők ellenőrzését, s néhány embert megbüntettek, csők kent a megbetegedések száma. Ez lény, erről üzemek, vállalatok vezetői nyilatkoztak. De a kezdeti, a lelkes el­lenőrzés idővel csökkent. S valljuk be, nem népszerű feladat valakihez beállí­tani, hogy otthon van-e, mit csinál, amikor beteg, ezért inkább elnéző az ellenőr is, mint szigorú. Es ki vádolná azt a családanyát, aki — ha kiírják néhány napra, — azonnal nekilát ta­karítani, mosni, vasalni, s még fárad­tabban áll majd munkába, mint beteg­sége előtt. Az ellenőrzés lanyhaságát igazolja leplen nyomon a gyakorlat. A minapa vonaton egy család beszélgetett isme­rőseivel, a fővárosból igyekeztek Du- naszerdahelyre, bevásárolni voltak. Szavaikból kiderült, a. férj is, a fele­ség is kiíratta magát. Ez ugyanúgy ki­fizetődik a kőművesnek is, mert ha maszekot, a betegpénz mellett napon­ta megkereshet két száza'st, plusz ételt, italt kap. A fix fizetésűnek szin­tén „érdemes" néha betegeskednie, hi­szen esetenként, több pénzt kap kéz­hez, mint amikor rendesen dolgozik, és keresetéből levonják az adót. Ismét­lem, nem a rosszmájúság adott tollat a kezembe, csupán az a gyakran ta­pasztalható felelőtlenség, mellyel visz- szaélünk társadalmunk vívmányaival. A y említett statisztikához még hoz- z áf űzném: a 92 és az 5,6 száza­lék összeadva nem kerek száz, még marad valami apró. Hogy az mit takar, nem tudtam meg, csak gondolom. Oda tartoznak az igazolatlan mulasztások stb., s az a 2,4 százalék sem kevés, ha átszámítjuk munkanapokra. Érzésem szerint ezekből a százalékokból jócs­kán le lehetne faragni. De ahhoz sok mindenre van szükség, például egy kn becsületességre, hiszen ez az idő nemcsak pénz. Ennek ellenére sem va­gyok túlzottan pesszimista: sosem a lyuk, teszi a csipkét! MALINAK ISTVÁN ÚJ szó 1977. IX\ 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom