Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-01 / 241. szám, csütörtök
Amit ma megtehetsz... Nyárvégi iparkodás az őszi csúcsmunkák megkönnyítésére Mikor kezdődik a felkészülés az őszi mezőgazdasági munkákra? — ezt boncolgatlak napokkal ezelőtt Hamrun László mérnökkel, a színtől (Zemné) Haladás Efsz íőgépe- sítőjével. — Nehéz pontosan meghatározni — mondta elgondolkodva. — Ha nagyon vissza akarunk tekinteni, akkor még az előző év végén, amikor az őszi munkák után a gépek „kórlapjai“ alapján megrendeljük a szükséges pótalkatrészeket. Folytatódik a gépek tavaszi megrendelésével és a nyári munkák, elsősorban az aratás gyors befejezésével, hogy az előbbrehozható munkákkal még az őszi csúcs előtt végezhessünk. Ennek pedig feltétele, hogy mindig aznap végezzük el, ami elvégezhető, amint azt a« ismert közmondás is hangsúlyozza. Részletezni kezdjük a mondottakat, hogy mit jelentenek a szövetkezet gyakorlatában. Az aratásra jól felkészültek, íjgy idejében befejezték, beleértve a szalma összegyűjtését és a tarlószántást is. Négy 120 lóerős traktorunkkal már he tek óta napi kétszer 1-2 óvAs műszakba« szántanak. — Ae aratás után azonnal munkához láthattak. Nem kellett várakozniuk, mert a tarlón heve#! a szalma, amelyet az idén minden eddigieknél gondosabba« gyűjtöttük össze — vette át a szót Bhlogh Péter., h szárító üzem vezetője, aki időközben érkezett az irodába. — Megfigyelte a szalmakaz- tainkat? — kérdezte, s feleletet sem várva, azonnal folytatta, nem kin- büszkeséggel a hangjában: — A galléros kazlak, mondják rájuk. Hosszuk, szélességük és magasságuk egyforma, valamennyit fóliával takartuk le, amelyekre nehezékül újabb bálasorokat raktunk. A fóíia ereszt képező része valóban olyan, mint a gallér. Na&y munka volt 1200 hektárról Bálázással összegyűjteni a szalmát, de megérte, mivel így a takflrmánypogáosába jó minőségű szárazanyagot keverhetünk. Elmondta még, hogy av. ő»zi szárítási munkálatokat jött megbeszélni. A silókukorica, * répaszelet és a répakaraj egy részét is megszárítják, hogy télre értékesebb takarmány- alapjuk legyen. Szőke József az anyagbeszerzésért felelős, és jelenleg a műhelyben folyó munkát is ő irányítja, Illés József pedig n szímői javítórészleg vezetője. Kelten a legilletékesebbek rá, hogy pontos tájékoztatást adjanak az ősszel használatos gépek javításáról. Az utóbbi kezdte: — Lényegében befejeztük a javítást. Azokat a kombájnokat kell még előkészíteni a szemes kukorica betakarítására, amelyek e napokban jöttek meg Csehországból, ahol az aratásban segítettek. Az alkatrész- hiány az idén kevesebb problémát okozott, és a javítást csak a kukorica-adaptereknél nehezítette, illetve nehezíti, mivel még mindig vannak adaptereink, amelyeket éppen az alkatrészhiány miatt nem tudunk megjavítani. A pótalkatrészek szóba kerülése alkalom az anyagbeszerzőnek, hogy kikeseregje magát. Elegendő alkatrészük van, de tanulságos lenne kimutatni, hogy egyik-másFk után hány kilométert kellett megtennie, amíg valahol rátalált. És gyakran előfordul, hogy még hosszas utánjárás árán sei« lehet megszerezni mindegyiket.- Nézze ezeket a fényképeket. A szövetkezeiben benyújtott újításokat mutatják, és többségük épp a hiányzó pót- alkatrészek helyettesítését szolgálja. Például ez. Közismert, milyen gondot okoz egye« traktoroknál a hidraulika dugójának meghibásodása. A« egyik dolgozónk javaslata alakján a dugón megszélesítjük a tömítést tartó árkokat, és erősebbet használunk, amelynek élettartama háromszorosa eredetinek. Ojabb fényképet húz ki a sok közül, egy régebbi típusú islallótrágya-szórót ábrázol. Ä szállítószalagot feszítő henger tartóját úgy módosították, hogy n henger áthelyezhető legyen, s így a trágyaszóróban különböző hosszúságú szalagot használhassanak. Olyant, amilyen éppen van. A további fényképe« egy háromsoros répafejelő látható. Rt is alkatrészhiány késztetett új megoldásra, és mz egyik javítójuk meg is oldotta a problémát. Lényege, hogy a répafejelő felvonóján a hevedert lánccal helyettesítik, és a meghajtást a fogaskerékmeghajtásra alakítják át. Egy lánc élettartama négyszerese az eredetinek, nem is beszélve arról, hogy lánchoz könnyebben hozzájutnak. — Ezek is lehetővé teszik, hogy amit ma elvégezhetünk, az ne maradjon holnapra, még egy váratlan gépkiesés miatt se, mert a gépet a lehető leggyorsabban megjavítjuk. Ennek érdekében az idén is alkalmazzuk a tavaly jól bevált munkamódszert, vagyis, hogy a hibák nagy részét mozgóműhelyben, a határban távolítjuk el. Ügy tervezzük, hogy a szemes kukoricát betakarító gépek reggel 6-tól este 10-ig fognak dolgozni, a répabegyűjtők sötétedésig, a szárítók pedig napi 24 órán át — summázta az ős«-i terv lényegét a főgépesítő. — Hogy valóban elvégzik-e ae aznap elvégezhetőt. abban tehát az emberi hozzáállás is szerepet játszik. Anélkül, hogy végigmonda- 7f«m, eltalálja, az emberek menkakezdeményezésére és a dolgozókról való gondoskodásba gondolok. Részletesen kifejti, milyen alaposan készítik »KS a szocialista munkaversenyt, és az őszi munkák idején természetesen az emberekből ík messzemenően gondoskodnak. Naponta egyszer meleg étéit — ebédet — visznek ki a határba, és nyáron üdítő itallal látták el az aratókat, ősszel forró teát kapnak a me- aei munkások. A gépek csoportosén dolgoznak, így egy helyen egyszerre több ember tartózkodik, és ezeken a helyeken lakókocsik is vannak, ahol a doI gozôk nieg m el e g ed h e t n ek. Mivel a gépek többsége a határban „éjszakázik“ — miért is mennének l»e és gyúrnák feleslegesen a sáros, rossz utat? —, a határban dolgozókat autóbusszal viszik ki és hozzák be. E messzemenő gondosko- dtiKt’a alapozzák tervüket, az idejében elvégzett munkát, és $iiéPt néznek bátran az ősz elé be. E«RI KER E VC H St elvesztenem ennék áz igazgatónak a kegyét. Újabban már azt mondja rólam, hogy nem vagyok komoly újságíró, mert egyoldalúan, elfegultan írok. Sőt mi több, becsületes embereket is lepocskondiázok, és olyan dolgokba ütöm bele az ourom, amelyekhez semmi közöm sincs. Nos, ezt mondja rólam most. Azelőtt? Olyan volt az igazgató úr, mint a vaj, kenyérre lehetett volna kenni. Akkor, amikor még vállalatának munkahelyeiről csakis jót, csakis dicsérő cikkeket írtam, akkoriban még mindig válassza. Nem volt ott azonban sem délben, sem délután háromkor. Persze, mindez éppen pénteki napon történt, úgyhogy a kedves kulcskészítő bácsi nem tartotta szükségesnek, hogy visszatérjen a műhelybe, és rendelkezésére álljon az ügyfeleknek, akiknek sürgősen szükségük volt lakás- vagy mondjuk garázskulcsra. Csak legalább azt a cédulát távolította volna el uz ajtóról. Kicsit elgondolkoztam, s rájöttem, hogy igazuk volt kollégáimnak, akik azt mondták rólam, hogy limonádé-újságíró vagyok, mindent rózsaszínben Kegyvesztetten Ion veregetett, és meghívott konyakot Inni. Titkárnője hízelgő hangon nemegyszer mondta: „Az igazgató elvtárs utasított, hogy hívjam meg önt a kis összejövetelünkre. Véletlenül mindkét igazgatóhelyettesnek a jövő hét szerdáján van a neve napja. Immár hagyomány, hogy a névnapokat megünnepeljük. Vagy inkább a nemzetközi nőnap ünnepségére akar eljönni? Az igazgató elvtárs fogadja a kiváló nődolgozókat.“ No persze, ezt már ismerjük. Valamennyiükre rásóznak egy csokor hóvirágot, a férfiak pedig konyakot és bort isznak. Tehát igazi parti lesz. Nagy szerencsém volt, hogy valami mindig közbejött, és a vállalati d í n o m dá nőm hó I kimaradtam. Ma már nem is sajnálom, legalább nincs mit a szememre hányniuk. A múltkor az újságírók egyik értekezletén kollégáim megbíráltak. Sőt még azzal is meggyanúsítottak, hogy ajándékokat fogadok el vállalatok igazgatóitól, üzemek vezetőitől, mert cikkeim hemzsegnek a dicséretektől. Nyíltan megmondták: úgy írok, mintha minden üzemben mindén a legtökéletesebb rendben Lenne. Pedig ők is tudják, hogy a múltkor négyszer is jártam a Malinovszkij utcai műhelynél, ahol a bejárat fölött ez a cégtábla fityeg: „Kulcsszolgálat“. Szememre vetették: miért hallgatok erről. Hát igaz, ami igaz, az ajtón egy cédula lógott, amely tudtomra adta, hogy a kulcskészítő valahová elment, és csak 11 órakor tér Egyéné« tartással halad vé- g*g a padsorok között, és be- á-íí az emelvény előtt várakozók közé. Népviseletbe öltö*ött lányok hozzák számára a csillogó kitüntetést és a viselésére jogosító oklevelet. A szlovákiai aratóünnepélyen Ján tározottabban irányítja majd a szövetkezetei, a kitűzött oéíok megvalósítása érdekében. Faggatom, milyenek az irányítási módszerei, hogyan tud rendet tartani a közel négyezer hektáros gazdaságban, elmondja, rogy szigorú munkaiskolát végzett mezőgazdasági szakember dolgozik teljes felelősséggel az egyes munkaszakaszokon. E gárdával vállalni merte a vetőmagtermesztést is. Ae idén már százhúsz vagon ir&jíál és nyolcvan vagon árpát i+icHak el a felvásárló tizemnek. MEGBÍZNAK BENNE AZ EMBEREK A GABONATfclR MÉSZTÉSB EN ELSŐK A JÄRÄSBAN 1«77. I*. 1. Szlovákia Kojiimunista Pártja Központi Bizottságának Mkára és Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szorítsa meg a kezét a Nyitrai Járási Nemzeii Bizottság nagytermében. Puku- xza Lajosnak, a nagysallói (Tekovské Luzany-i) Haladás Efsz elnökének bizony kissé elfá- tyolosodik a szeme, amikor átveszi „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést. Űtra- valóul sok sikert és alkotásban gazdag éveket kívánnak neki. ígéri, hogy mindent meglesz a szövetkezet fejlesztése érdekében. Emelt fővel megy viasza a helyére, és figyelmesen hallgatja a záró értékelést, örül, hogy szövetkezetük is jelentősen hozzájárult a gabonaprog- ram teljesítéséhez. A kedvezőtlen időjárás ellenére is búzából ötvenöt, árpából pedig ötvenhárom mázsás hektárhozamot értek el. Ezzel az eredménnyel a lévai (Levice) járásban a gabonatermesztésben ne első helyre kerültek. Napbarnított arcáról eltökéltség sugárzik. Arról beszél, hogy a következő Időszakban még hafegyelmet követel, de nem fukarkodik a dicsérettel sem. Úgy igyekszik dolgozni, hogy a tagság megbízzon benne Két évtizeddel ezelőtt, amikor elvállalta ezt az igényes tisztséget, a tagság egyöntetűen rá szavazott. Jólesett neki, hogy senki sem volt ellene. Ezt a napot sohasem felejti el, és mindig úgy cselekszik, hogy a tagság bizalmát kiérdemelje. Gyakran jár a munkahelyekre, és szaktanácsokat ad a dolgozóknak. Mindig jól meggondolja, hogy a fellett kérdésekre mit válaszoljon. Elősegíti a tagok ügyes-bajos dolgainak elintézését is. Azt tartja, hogy ha nem tudná, mi történik a munkahelyeken, akkor nehezen lenne képes megfelelő javaslatokat terjeszteni a vezetőség és a tagság elé. Két évtized alatt, kissé deressé vált már a haja. Az idő redőket vésett arcára, homlokára. A legszebb éveit áldozta a közös gazdaság fejlesztésére. Nem volt könnyű ennyi ideig irányítani a nagy gazdaságot. A kollektíva azonban mindig segítette. Ma már öt mérnök és jó néhány középPakusza Lajos, a Nagysallói Efsz elnöke „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést kapta Nyitrán. (•A szerző felvétele) De jelentős mennyiségű paprika-, uborka- paradicsom- és dinnyemagot is termesztenek. Lassan meghonosítják a szakosítást. Az elmúlt évekhez viszonyítva, nagyobb parcellákat alakítottak ki, amelyeken jobban kihasználható a gépek teljesítőképessége. A munkaigényes növényeket is sikerrel termesztik. Az öt venhek táros zöldségkertészet dolgozói félmillió koronával teljesítik tú! termelési tervüket. A szőlészetben is gazdag termés mutatkozik. Számításai szerint a cukorrépa legalább ötszáz mázsát ad hektáronként. A tapasztalt elnök, a vezetőség többi tagjával együtt jól tudja, hogy a termelés szüntelen növelését nagymértékben elősegítik a célszerű beruházások. Olyan öntözőberendezéseket helyeztek üzembe, amelyekkel már nyolcszáz hektár területre juttathatják a vizet a szomjazó növényeknek. Nagyon hatásosan öntözték a lucernát és a cukorrépát is. Mindkettő csúcshozamokat ad. Az ünnepi vacsorán se időzik sokáig. Igyekszik haza, hogy másnap frissen, egész emberként foghasson igényes irányító munkájához. Szeme előtt megjelenik a nagysallói táj. Akkor érzi jól magát — amint mondogatja —, amikor a napi teendők után határszemlére indulhat. Szemrevételezi a buja növényzetet, a magra váró, szakszerűen megszántott földet, elgyönyörködik az édes nedűvel kecsegtető szőlőfürtökben. A legnagyobb élvezet számára, hogyha járhatja a rónát, amelyre ősei verejtéke évszázadokon át hullott. BALLA JÓZSEF látok. Mert milyen is az az újságíró, aki néhanapján nem ír komolyabb, kritikusabb cikkeket? Elhatároztam, hogy ezen a helyzeten változtatok. A véletlen műve volt, hogy egy minapi bírálatom a már említett igazgató vállalatának egyik munkahelyét érintette. Azt írtam, hogy a vállalat egyik üzemében már fél órával a műszak befejezése előtt a portáson kívül egy teremtett lelket sem látni. És azlán megkérdeztem, hogyan lehet ez, hol itt a fegyelem, hogyan használják fel a munkaidőt és az állóeszközöket. Csakhogy ennyire kemény szavakat az igazgató véleménye szerint nem lett volna szabad mondanom a vállalat címére. Azon nyomban, bíráló “cikkem megjelenésének napján csöngött a telefon, és az igazgató úr a vonal másik végén szinte üvöltött: „Tisztelt uram, kikérem magamnak, hogy ilyen rágalmazó cikket írjon rólunk. Amit ír, egyszerűen nem igaz. Mától kezdve együttműködésünknek vége. Vállalatunkhoz többé be ne tegye a lábát, és az életben soha többé ne hívjon fel. Sem tőlem, sem munkatársaimtól a jövőben semmilyen tájékoztatást nem kap. Most jöttem csak rá, hogy nem komoly újrságíró, hanem közönséges firkász, aki rágalmakat terjeszt!“ Az első percben szóhoz sem jutottam a szemrehányások áradatától. Csak gyötrődve hallgattam felháborodott és fenyegető hangját. így folytatta: „Csak hogy tudja: esst nem hagyom ennyiben. Az üggyel, ha kell, a kerületi vagy a központi pártbizottsághoz fordulok. Majd én megmutatom!“ Amikor az igazgató úr a végén mégis csak kifogyott a szuszból, én is elkezdtem a magamét: „De igazgató elvtárs, ön így viszonyul az őszinte bírálathoz? Ahelyett, hogy az ügyet behatóan áttanulmányozná, máris pálcát tör a szerző felett. Hét ilyen tisztségviselő ön ...“ Tovább már nem tudtam folytatni mondókámat, mert az igazgató letette a kagylót. Ú gy tűnik, hogy ez az ügy még további kellemetlen következményekkel is jár. Egy, a vállalatnál dolgozó ismerősömtől ugyanis véletlenül megtudtam, hogy az igazgató külön utasítást adott a vállalat üzemeiben dolgozó minden portásnak. Utasításában megtiltotta, hogy azt az újságírót — mármint engem —, bármilyen és bárki által kiadott igazolványt mutatok is fel, nem szabad soha többé beengedni a kapu mögé. És csodák csodája: a titkárnő korábban mindig hízelgő hangja is ezúttal hűvös, kimért volt: „Az igazgató elvtárs' nincs itt, és még ha itt lenne is, azt mondta, hogy ne engedjem be önt hozzá. Sajnálom Hát így állunk. Most már ahhoz a vállalathoz nem mehetek. Már érvényét vesztette uz örök időkre szóló meghívás. Amint láthatják, kegy- vesztett lettem. Nem számít. A jövőben akkor Is nyitott szemmel fogok járni. És azok- ' kai a hanyag, felelőtlen dolgozókkal, akik azonnal megharagszanak, mihelyt egy kicsit nyilvánosan megbíráljuk őket — nem akarok, és soha sem is fogok egy tálból cseresz- nyézni. Inkább továbbra is kegyvesztett maradok. BÄTORI JÁNOS
