Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-15 / 255. szám, csütörtök
Felkészülten indulnak Felhívás a veszteségek csökkentésére Felbolygatott méhkashoz hasonlít a Nyitrai Cukor- és Konzervgyár. Paprikával, paradicsommal, uborkával megrakott járművek robognák be a sarkig nyitott kapukon. Ügyes kezű asszonyok szállítószalagokon futó üvegekbe rakják a felszeletelt uborkát. A csípős paprika és más zöldségféle már üvegekben palettákra rakva vár elszállításra az udvaron. Az irodaház tanácstermében reggel óta tart az értekezlet. Vállalatok, üzemek képviselői türelmetlenkednek a titkárnő szobájában. Sürgősen beszélni akarnának valamelyik vezetővel, de egyelőre nem lehel. Végre kinyílik az ajtó, befejeződött a gyűlés. — így van ez ilyenkor — sófeleli az igazgató. — Szükségünk van rá. — Kevés nádat kaptunk''a prizmákba rakott cukorrépa letakarására. Ezért az azbesztüzem segítségét szívesen fogadjuk. Szerintünk ezek a ponyvák megvédik a répát a fagyás ellen, és pórusszerű lyukacskái- kon keresztül elpárologhat a felgyülemlett pára is. Az igazgatóval folytatott eszmecsere után Bedrich Hech- téllel, a ciikorrépafelvásárló- osztály vezetőjével beszélgetünk. Csak úgy ömlik belőle a szó. Ä mezőgazdasági üzemek — az előzetes megegyezés alapján — már szeptember tizenkettedikén megkezdik a cukorrépa betakarítását. A szerződés szerinti mennyiségért szeptemAz aranyérmet váró szocialista munkabrigád tagjai megbeszélést tartanak Pőthe Géza versenyjelelőssel. (A szerző felvétele) hajt Jozéf Andrásik, a vállalat igazgatója. — Sok a munka. Alig fejezzük be a zöldség és a gyümölcs tartósítását, máris Itt a cukorrépakampány. Üzemünk az elsők között szeptember húszadika körül indul. De ha lesz elég répa, akkor előbb is kezdünk.. Becsléseink szerint mintegy negyvenezer tonna cukorrépával többet vásárolhatunk fel, mint a múlt évben. Nagy munka előtt állunk, ezért szerelőink a berendezéseket idejében és jól megjavították. Cseng a telefon. A helyi azbeszt- és cementüzem képviselője telefonál, ponyvákat kínál eladásra. — Csak küldjétek, bármilyen mennyiségben megvásároljuk — bér tizenkeltedike és tizenki- lencedike között mázsánként három korona felárat kapnak. — Tíz nappal előbb kezdünk, mint a múlt évben — mondja az osztályvezető. — Remélem, idejében befejezzük a kampányt, és még az idén leállhatunk. A fiókból előveszi a Nyitrai Járási Igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottsága és a mezőgazdasági üzemek felhívását Szlovákia cukorrépatermesztőihez. — Arra törekszünk — magyarázza —, hogy mezőgazdasági üzemeink dolgozói a száztizenöt gépsorral a lehető legkisebb veszteséggel takarítsák be a cukorrépát. A kezelőszemélyzetet kellő időben betanítottuk, szaktanácsokkal láttuk el. A cukorgyár labirintusain és csarnokain Pőthe Géza normá- zó, munkaversenyfelelős vezet végig. Elégedett a szerelők munkájával. Különösen az egyik csoportot emlegeti. Vezetője épp felénk igyekszik. A répa- szeleteket szállító szalaghoz vezet. Mulatja, hogy miért és hol hosszabbítják meg. A munkások kezében zuhog a kalapács, fürgén húzzák meg a csavarokat, sziporkázik a hegesztő pisztoly lénye. Sietnek, mert pár nap múlva próbaüzemei a gyár. Szégyen lenne, hogyha éppen miattuk fordulna elő valamilyen fennakadás. Jozef Hrboii, a szocialista munkabrigád vezetője elmondja, hogy a kampány előtt tizenhat órát ingyenesen dolgozlak le. így kívánta a brigád becsülete. Jó, összeforrott kollektíva ez; Rudolf Jani:iák, Polák István, Karbulik Lukáč, Štefan Kostái, Béger Mihály, Nagy Vendel, Štefan Draho's, Fraňo Dezider — mind úgy dolgozik, mintha már megkapták volna a nagy kitüntetést. Hamarosan átnyújtják nekik a sikeres szocialista munkaverseny eredményeiért az aranyérmet. — Ügy gondolom, megérdemeljük — vélekedik a kollektíva vezetője. — Csak az utolsó két évben hat újítási javaslatot nyújtottunk be és valósítottunk meg a gyakorlatban. Ha az üzem érdeke megkívánja, akkor megnyújtjuk a műszakot. A cukorraktárból éktelen zaj hallatszik. Amikor a csomago lóhoz érünk, mindjárt megtud juk, mi az dka. Egy asszony vagy két méter hosszú nyelű kalapáccsal ütöget egy csövet. Fábri Rozália, Anna Holanová, Anna Hagarová panaszkodik, hogy a megcsomósodott kristálycukor beleragad a csőbe és ezért kell azt a kalapáccsal szüntelenül ü tögetn i. Emiatt munkateljesítményük is csökken. A versenyfelelős sóhajtozva néz körül. — Fogalmam sincs, mikor fogy ki éltből a raktárból ez a rengeteg cukor — sopánkodik. — Pedig szerettük volna a raktárt rendbehozni, fertőtleníteni. Úgy látszik, ebből már nem lesz semmi. Szavai l>elevesznek a vaska- lapács zuhogásába... BALLA JÓZSEF Felújított Zetorcsalád a brnói vásáron 1977. IX 15. A brnói nemzetközi gépipari vásárok látogatói a Z pavilon melletti térségben bemutatott m ezőgazdasági erő- és munkagépeket mindig nagy érdeklődéssel veszik körül. A mező- gazdasági termelők itt ismerkedhetnek meg először a kifejlesztett gépújdonságokkal, s képet alkothatnak arról, milyen változásokra lehet számítani a a legközelebbi évek gépellátásában, a növénytermesztés, az állattenyésztés és a többi speciális ágazat technológiai folyamatainak korszerűsítéséljen. A mezőgazdasági gépkiállítás látogatóit ezúttal sem' éri csalódás, hiszen csak a hazai Zbrojovka termelési gazdasági egység vállalatai több mint 50 traktort és mezőgazdasági munkagépet mutatnak be a vásáron, nem is beszélve a külföldi résztvevőkről, főleg a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Magyarország nemzetközi munka megoszlásban gyártott szakosított termékeiről. A hazai gyártású gépek több- ségükljen a gyártmányfejlesztés legújabb eredményeit képviselik. Különösen kifejező ez a Zetor traktorcsalád nagyobb teljesítményű típusainál. A kiállítás aranyérméért folyó verseny egyik esélyese például a 150 lóerős, hathengeres, négy- kerék-meghajtású Zetor Crystal 16045-ös traktor, amely a csehszlovák—lengyel közös traktor- gyártási program 2. egységesített sorozatának legerősebb tagja. E típus gyártását a Martini Gépqyár fokozatosan teljesen átveszi a Zetor Brno vállalattól. A 2. egyesített sorozat további új tagja a Zetor Crystal 10045-ös traktor, amely tulajdonképpen a 8045-ös traktor továbbfejlesztett változata, motorja ennél körülbelül 15 százalékkal nagyobb teljesítményű. A Zetor 4911-es, 6911-es és 6945-ös traktorok az eddigi 4711-es, 6711-es és 6745 ös típusok korszerűsített, változatai. A korszerűsítés főleg a motorok nagyobb teljesítményében, a kisebb üzemanyag-fogyasztásban, valamint a kipufogó gázok mennyiségének Csökkentésében nyilvánul meg. A háromhengeres Zetor 4911-es motorjának teljesítménye 1,5 lóerővel, a négyhengeres Z 6911-es motorja pedig 3,5 lóerővel nagyobb az említett korábbi típusokénál. Az üzemanyag-fogyasztás 1 lóerőre és 1 munkaórára számítva 10 grammal kevesebb, ami országos méretekben évi 1 millió liter gázolaj megtakarításának felel meg. A kipufogó gá zok mennyiségét körülbelül a felére csökkentették, ami összhangban van a legszigorúbb nemzetközi környezetvédelmi előírásokkal. További újdonságnak számít a traktorok fűtött, a megrendelők igényeinek megfelelően zajtalanított fülkéje is. A Zetor-traktorok fejlesztői és gyártói tehát meszemenően gondoskodnak arról, hogy me zőgazdasági termelőink a legközelebbi években hazai gyártásból is olyan traktorokhoz jussanak, amelyek megfelelnek a koncentrált nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek, s hogy e közkedvelt márka továbbra is megőrizze megbecsült pozícióját a világpiacon. MAKRAI MIKLÓS Tavaly még a Zetor Crystal 12045 ős traktor volt a 2. egységesített sorozat legerősebb tagja. J.A szerző felvétele) AZ EGYÜTTMÜKÖDÉS SZÉLESRE TART KAPUJA 30-éves az átrakóállomós Ahol több mint harminc évvel ezelőtt a vasút mentén csupán egy kis őrház állt, s a dús növényzetű Tisza-parti legelőn tehenek legelésztek, felépült hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője, a csehszlovák—szovjet — magyar hármashalár közelében fekvő Čierna nad Tisou i (Ágcsernyő) átrakóállomás, amely évek óta népgazdaságunk vérkeringésének igen fontos ütőere. Naponta százával érkeznek ide a különböző áruval megrakott vasúti szerelvények, melyeket gyorsan kell továbbítani az ország belsejébe, illetve a határon túlra. Ez a határmenti állomás is a Szovjetunió és hazánk gazdasági szerződéseinek gyakorlati megvalósítását segíti elő, öregbíti és erősíti a csehszlovák és a szovjet nép megbonthatatlan barátságát. Ezzel a gondolattal kapcsolatban idézzük Peter Colotka elvtársnak, a CSKP KB elnökségi tagjának, az SZSZK kormányerőkének az átrakóállomás 25. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen elhangzott szavait: „Itt lüktet az élet népgazdaságunk és a világ első szocialista állama közt. A Szovjetunióval folytatott sokrétű együttműködésünk, gazdasági és kereskedelmi kap csolataink szempontjából is igen jelentős szerepet tölt be. A két baráti ország „népéinek kölcsönösen előnyös együttműködése jelentős mértékben megnyilvánul éppen itt, az országhatár közelében, a szovjel segítséggel felépített átrakóállomáson, ahová eddig több mint 243 millió tonna áru érkezett a Szovjetunióból, és 1985 ig 33 százalékkal megnövekszik az ide érkező áruk mennyisége.“ Az eltelt harminc esztendő alatt folyamatosan bővült az. állomás, sokasodtak a sínpárok, megnövekedett azoknak a dolgozóknak a száma, akik úgy döntöttek, hogy véglegesen letelepszenek itt. Hiszen ma már városi rangra emelt, modern település épült — közel 3500 lakossal — a hajdani legelő helyén. * # • A jubileum alkalmából kerestem fel üubík Ferenc elvtársat, az átrakóállomás főnökét aki közel három évtizede dolgozik itt vezető beosztásban. A főnöki iroda ajtaján vörös fény jelzi, hogy nem szabad zavarni, foglalt. A titkárnő közli, hogy Dubík elvtárs most éppen Bratislavával és Prágával beszél telefonon, várni kell. Szerencsére nem sokáig. Amikor kialudt a vörös fény, kinyílt az ajtó, beléphettünk. — Elnézést kérek a megvára- kozlatásértmentegetőzött —, de hajnali négy órától a szokásos napi ellenőrző utamat jártam, már tárgyaltam a csopi elvtársakkal, a košicei kirendeltséggel is megbeszéltük a mai közös tennivalókat. Pár perccel ezelőtt pedig a bratislavai és a prágai központtal is közöltem, milyen feladatokat kell teljesítenünk ma. Ez a mindennapos szervező, tájékoztató munka elkerülhetetlen a mi szakmánkban. Dubík elvtárs fiatal vasutasként került ide, élete összeforrott az átrakóállomással, hiszen 27 éve részese mindannak, ami itt történik. Ezért beszélgetésünket a jubileuma megünneplésére készülő vasútállomás legjelentősebb időszakaira tereljük. Dubík elvtárs egy fontos eseményt elevenít fel. _ — Még egy év sem telt el az építkezés megkezdésétől, amikor 1947. november 28-án befutott állomásunkra a számunkra létkérdést jelentő, búzával megrakott szovjet szerelvény. Nálunk nagy aszály volt akkor, alig termett kenyérnekvaló. A szovjet emberek azonban segítettek rajtunk. Az ország kenyeréről volt szó. Akkoriban a esernyői állomáson naponta 500 tonna búzát tudtak átrakni. Az itt dolgozó emberek jól tudták, ha fokozott szorgalommal dolgoznak, családjuk, egész népünk kenyerét biztosítják. És szinte a lehetetlent is megoldották. Később egyre nagyobb méreteket öltött a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk, szükségessé vált Dubík Ferenc, állomás)önök és Čierna nad Tisou—Košice— Žilina között kiépült a kettős sínpár, valamint a Kelet-szlovákiai Vasműbe vezető széles nyomtávú vasút. 1957-ben naponta már 20—25 000 tonna áru érkezett esernyőbe. Dubík elvtárstól megkérdeztem, nem lehetne-e néhány adattal érzékeltetni azt az árumennyiséget, ami csaknem 30 év alatt átfutott hazánk ezen átrakóállomásán? — Sok számillió tonnát tesz ki ez a mennyiség — válaszolja.— Az elmúlt év végéig jneg- közelitőleg 200 millió tonna vasérc, közel százmillió tonna kőolaj, több mint 30 millió tonna gabona, csaknem kétmillió tonna gyapot és sok-sok millió tonna egyéb áru érkezett hazánkba a Szovjetunióból. Hogy hozzáférhetőbben érzékeltessük ezt a hatalmas árumennyiséget, még egy példát említek. Tegyük fel, hogy az eltelt három évtized folyamán az átrakóállomásra érkezett minden árumennyiséget szeretnénk egy alkalommal átrakni a csehszlovák vagonokba, ehhez több mint 7,5 millió teherkocsira lenne szükségünk. Ezekből, képzeletben, több mint 120 olyan hosszú szerelvény t kapcsolha tná n k össze, mint amilyen hosszú hazánk. És ha a megközelítésnek ezt a formáját tovább folytatnánk, s ezeket a szerelvényeket egymás után kapcsolnánk, egy szerelvényt alkotva, hossza az egyenlítőnél több mint kétszer körülérné földgolyónkat. Ez a hatalmas árumennyiség tulajdonképpen a szocializmus óriási építkezésének tégláit, pilléreit is jelenti hazánkban. Ezekből az összehasonlításokból bárki felmérheti hazánk legnagyobb átrakóállomásának népgazdasági és nemzetközi jelentőségét, s megértheti folyamatos fejlesztésének, korszerűsítésének szükségességét. Már 1971-ben közel harmincötmillió koronát, egy évvel később ennek csaknem a kétszeresét, az 5. ötéves tervidőszak végéig közét* félmilliárd koronát fordítottak az átrakóállomás korszerűsítésére, bővítésére. Ez a folyamat még nem ért véget, tennivaló van bőven. Az állomásfőnök dolgozószobájának falán a Munkaérdemrend, a CSKP KB, a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának elismerő oklevele, a Dubík elvtárs részére adományozott állami és más kitüntetések egész sora arra enged következtetni, hogy eredményes munka folyik a Čierna nad Tisou-i állomáson, amit a központi, szervek is elismernek. Örömmel hallottuk, hogy a 6. ötéves tervidőszak első évének feladatait december 15-ig teljesítették, s az idén az év elejétől 104,2 százalékra teljesítik a tervet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére 5,4 millió korona értékű kötelezettséget vállaltak az átrakóállomás dolgozói, amit hét hónap alatt teljesítettek. A vállalás értéke 4,7 millió korona. ., . . . ..... Dubík elvtárs- annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az év végéig jóval túlteljesítik a vállalásukat, s minden feltételt megteremtenek a jövő évi, 1,3 százalékkal növekvő feladatok teljesítésére. Becsülettel teljesítik a jövőben is mindazokat a feladatokat, melyeket társadalmunk joggal elvár az átrakóállomás dolgozóitól. KULIK GELLERT