Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-12 / 221. szám, péntek
Meddő kísérletezés kudarccal végződött Vance közel-keleti útja (ČSTK) — Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közel- keleti útja nem hozott semmilyen jelentős eredményt a terület konfliktusának megoldásában. A kairói politikai megfigyelőknek az a véleményük, hogy a genfi békekonferencia ez év végére tervezett összehívása még mindig kérdéses. Vance, aki tegnap befejezte csaknem kéthetes körútját, melynek során hat államban tett látogatást, és újra rövid megállókat tartott Jordániában, Szíriában és Egyiptomban, tegnap Jeruzsálemben maga is elismerte, hogy nem sikerült közelebb hoznia egymáshoz Izrael és az arabok álláspontját. Egyiptom és néhány más «rab állam remélte, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol Izraelre, azért, hogy az ne tagadja meg továbbra a megszállt területek elhagyását és a palesztinok részvételét a Közel-Keletről folytatott tárgyalásokon. De Menahem Begin izraeli kormányfő azzal dicsekedett, hogy Vance-szel folytatott tárgyalásai során ilyesmit nem tapasztalt. Izrael nem igyekezett pozitív lépéseket tenni, még annak ellenére sem, hogy a Palesztin Felszabaditási Szervezet kimutatta konstruktív hozzáállását és kifejezte készségét, hogy elismeri a Biztonsági Tanács Közel-Keletről szóló legfontosabb határozatát, amely 1967 novemberében született. Ez a határozat a palesztinokról mint „menekültekről“ szól. A PFSZ követeli a határozat kibővítését „a palesztinok nemzeti jogaival“. Vance nem ért el sikert útja folyamán azzal a javaslattal sem, amelyet Szádul egyiptomi elnökkel együtt fogalmaztak meg és amely arról szól, hogy szeptemberre New Yorkba hívják össze Izrael és az arab államok külügyminisztereinek munkacsoportját. Tehát ez azc jelenti, hogy a munkacsoport a palesztinok és a Szovjetunió részvétele nélkül dolgozna, habár az utóbbi a genfi konferencia társelnöke. Ezt a javaslatot a haladó arab körök a genfi konferencia mellőzésének, vagy legalábbis elodázásának minősítették. Szíria és Jordánia azonban elutasította ezt a javaslatot azzal, hogy a genfi konferenciát nem lehet semmivel pótolni. Végül olyan elhatározás született, amely szerint az ENSZ ülésszaka folyamán New Yorkban az érdekelt felek kétoldalú találkozóira kerül sor. A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL LAGOSBAN (ČSTK) — A faji megkülönböztetés elleni akciók nemzetközi konferenciája, amely La- gosban fog tárgyalni és melynek alelnöke Vlagyimir Marli- nyenko, foglalkozik majd a Vorster-rezsim azon törekvésével is, hogy az ország atomfegyverre tegyen szert. A Délafrikai Köztársaság ezen igyekezete széles tiltakozást váltott ki Dél-Afrikában és az egész haladó világban. Julius Nyerőre tanzániai elnök Atlantában tartott sajtókonferenciáján rámutatott arra, hogy bár az amerikai vállalkozók elítélték a dél-afrikai gyarmatosítást és fajüldözést, továbbra is gazdaságilag segítik a fajüldöző rezsi meket. „Legyen bármilyen sok atumjegyvere a Dél-afnkui Köztársaságnak, nem hátrálunk meg és győzni jogunk — hangsúlyozta a tanzániai elnök. A Dél-afrikai Köztársaság „azzal a szándékkal nyúl atomfegyverhez, hogy megfélemlítse az ún. afrikai frontállamokat — jelentette ki Ro- mesh Chandra, a Béke-világta- nács főtitkára Delhiben azon a nagygyűlésen, amelyet az Indiai Béke és Szolidaritási Szervezet rendezett, hogy kifejezze támogatását Zimbabwe és Dél- Afrika népének. Juszuf Mahomed Dadoo, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke a TASZSZ tudósítójának adott interjújában felhívta a világ haladó erőit, támogassák a Szovjetunió kezdeményezését, melynek célja, hogy megakadályozzák Dél-Afrikában az atomfegyverek gyártását. Ha a Dél-afrikai Köztársaság atomfegyverre tesz szert, ez óriási veszélyt fog jelenteni a független afrikai népek szabadságára és függetlenségére és a világbékére és biztonságra nézve — hangsúlyozta a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke. ULÁNBÁTORBAN csütörtökön megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Mengalijn Dügerszü- ren mongol és Púja Frigyes magyar külügyminiszter között. KURT WALDHEIM ENSZ-fő- titkár tegnap befejezte egyhetes hivatalos látogatását a Kínai Népköztársaságban. Egy pekingi sajtókonferencián tegnap felolvasták nyilatkozatát, amely szerint a kínai külügyminiszterrel „beható tárgyalásokat folytatott a nemzetközi helyzetről és több sajátos problémáról, amelyekről az ENSZ-ben is tárgyalnak“. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár KP KB első titkára, az államtanács elnöke csütörtökön befejezte a Krím félszigeten töltött szabadságát és hazautazott. ALFREDO STROESSNER tá bornok, paraguayi diktátor külön törvényerejű rendelettel további 90 nappal meghosszabbította a rendkívüli állapotot, amely már 1954 óta tart, azóta, amióta Stroessner hatalomra került. TAKEO FUKUDA japán kormányfő a délkelet-ázsiai országokban tett körútja során tegnap hivatalos burmai látogatásra Rangoonba érkezett. A BRAZIL RENDŐRSÉG a fő városban, Brasiliában letartóztatott 20 egyetemi hallgatót, akik részt vettek az egyetem területén tartott hétfői tüntetéseken. A braslliai egyetemen már március óta tartanak a zavargások, amikor többezer diák sztrájkot hirdetett. Követelik a polgári szabadságjogok visszaállítását, az iskolareform megvalósítását, és a politikai foglyok szabadon bocsátását. WASHINGTONBAN befejeződ tek az energetikai kérdésekre vonatkozó szigorúan titkos amerikai-iráni megbeszélések. Az amerikai lapok ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a megbeszélések tárgya 8 amerikai atomreaktor Iránnak tervezett szállítása volt. Katonai dollárinjekció a szöuli bábrendszernek (CSTK) — Pák Csöng Hi, a dél-koreai rendszer főnöke Szöulban sajtókonferencián bejelentette, hogy az Egyesült Államok Dél-Koreának csaknem 2 milliárd dollárt nyújt fegyveres erői megszilárdítására. Hozzáfűzte, hogy erről a katonai segítségnyújtásról Harold Brown amerikai hadügyminiszterrel a közelmúltban Szöulban tett látogatása alkalmával egyeztek meg. A Pentagon kidolgozta a dél-koreai fegyveres erők felszerelésére vonatkozó korszerűsítési tervet, melynek megvalósítása 8 milliárd dollárba kerül. Világszerte terjed a tiltakozás a lázas fegyverkezés további fokozása és a neutronbomba tervezett gyártása ellen. Felvételünk a nyugat-németországi békevédők augusztus B-i bonni felvonulásáról készült. (ČSTK — ZB felvétele) VILÁGMÉRETŰ TILTAKOZÁS A NEUTRONBOMBA ÉS AZ ATOMFEGYVERKEZÉS ELLEN (ČSTK) — A Tiendonantaie finn lap rámutat, hogy a neutronbomba tervezett gyártásának anyagi fedezetét biztosító törvény aláírása világszerte ha Laimas tiltakozást váltott ki a világ békeszerelő erői körében. A lap továbbá hangsúlyozza: a tömegpusztító fegyverek tökéletesítése és a lázas fegyverkezés csak növeiheti a globális katasztrófa veszélyét. A Svájci Békevédök Tanácsa felhívással fordult az ország lakosságúhoz, hogy lássák el kézjegyükkel a Carter elnöknek címzett felhívást, amelyben tiltakoznak a neutronbomba gyártása elten. Az iraki jogászok két nyilatkozatot tettek közzé, amelyben elítélik az Egyesült Államoknak azt a döntését, hogy neutronbombát fog gyártani, és követelik az amerikai kormánytól, hogy a világ békeszerető erőivel együtt törekedjék a lázas fegyverkezés megakadályozására, csökkentse a fegyverkezési kiadásait és az így felszabadult anyagiakat fordítsa az Egyesült Államok lakosai életszínvonalának emelésére, és azon népek támogatására, melyek gyarmati elnyomás alatt és a reakciós rendszerek jármában sínylődnek. A Dél-afrikai Köztársaság fegyveres támadásokat szervez a szomszédos afrikai államok ellen és arra törekszik, hogy fegyverekkel lassítsa a gyarmatosító és fajüldöző rendszer felszámolásának folyamatát a kontinens déli részén. Pretoria már régóta készül atomfegyverek gyártására, ami ellentétben van mindenféle nemzetközi egyezménnyel. Az l/huru tanzániai lap leszögezi: a TASZSZ híre, hogy a Dél-afrikai Köztársaság atomfegyvereket akar gyártani, arra készteti a világ békeszerető erőit, hogy akadályozzák meg a fajüldöző rendszert ebben a szándékában. A fajüldöző rendszer kezében levő atomfegyverek újabb veszélyt jelentenének az afrikaiaknak, Afrika déli részén újabb tűzfészkeket szítana és veszélyeztetné a világbékét. KIRÁLYI LÁTOGATÁS VIHAROS LÉGKÖRBEN (ČSTK) — II. Erzsébet angol királynő észak-írországi látogatásának második napján látogatást tett a tartomány északi részében levő colerani- ne-i egyetemen. Az egyetem területét több ezer katona és rendőr zárta körül, a katonák megszállták a környező épületek tetejét, s az egyetem fölött több katonai helikopter körözött. Észak-Irország több városában tüntetések voltak az angol királynő látogatása ellen. Elkeseredett összecsapásokra került sor a tüntetők, valamint a katonai és rendőregységek között a fővárosban, Belfastban, s ugyanígy Észak-Irország második legnagyobb városában, Londonderryben is. 1ŽJ77. gyeteknek is megvannak a saját tapasztalataink az új típusú társadalom építésében. Edward Gierek elvtárs a kommunista és munkáspártok tavalyi berlini konferenciáján a következőket mondotta: „A mi marxista— leninista ideológiánk mindössze százéves múltra tekint vissza. A reális szocializmus aliq hatvan év óta létezik. Tehát fiatal társadalmi rendszer, amely állandóan fejlődik és folytonosan új, jobb utakat keres ama problémák megoldása végett, amelyeket a mindennapi élet hoz magával." AZ INTERNACIONALIZMUS ÉS A NEMZETI KÉRDÉS A kommunista mozgalom egyéb politikai mozgalmaktól többek között abban különbözik. hogy céljait tudományosan fogalmazza meg. Programja nem taktikai-politikai látók, hanem az országépítés hosszú távlatú stratégiai koncepciója. A proletár Internacionalizmus, amely az utóbbi időben a burzsoázia szinte állandó támadásainak leggyakoribb célpontja, különböző országok dolgozói legfontosabb érdekeinek egysége alapján formálódott. A történelem során a proletár internacionalizmus az osztályszolidaritás szimbóluma lett a nagytőke ellent harcban. Ez az internacionalizmus egyre inkább áthatotta a munkásmozgalmat, a politikai öntudatosság fokmérője lett. Ez tehát a proletár internacionalizmus eredete és napjainkban is ez a lényege. Az internacionalizmus alapelvének univerzális jellege egyenlőségjelet tesz a nemzeti és a nemzetközi közé. E szerint nem lehet ellentét a mozgalom nemzeti és általános alapelvei között. Leonyid Brezsnyev. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a berlini értekezleten kijelentette: „Minden kommunista párt saját országa munkásmozgalmából született és fejlődött. Tetteiért mindenekelőtt országa népe előtt felelős, amelynek érdekeit védi. Éppen ez alkotja napjainkban is a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját. Lenin szavaival élve a kommunisták érdekei és céljai között nem léteznek különbsé- aek az egyes országok viszonylatában.“ Az internacionalizmus alapelveinek ez az érthető és világos megfogalmazása napjainkban is érvényes. Ennek ellenére Carrillo könyvében feladta a berlini értekezlet záródokumentumában foglalt, minden résztvevő által elfogadott álláspontot, amely szerint „a pártok internacionalista baráti kapcsolataikat az önkéntes együttműködés és a szolidaritás alapelvei szerint fejlesztik Marx, Engels és Lenin eszméinek szellemében“. ÚJ JELENSÉGEK — ÚJ MÓDSZEREK Mint már említettük, a proletár internacionalizmus állandóan változó történelmi és társadalmi viszonyok közepette fejlődött és szilárdult meg. Nem kétséges, hogy a legutóbbi évtizedben a fejlett tőkés országokban mélyreható politikai és gazdasági változások következtek be. A kapitalizmus a mai napig sem tudta megoldani legalapvetőbb társadalmi problémáit. Tehetetlen az egyre el- burjánzó inflációval, a növekvő munkanélküliséggel és a gazdasági visszaeséssel szembén. A gazdasági válság következménye, hogy az utóbbi években a tőkés országokban bekövetkezett mélyreható társadalmi differenciálódás szemtanúi lehetünk. Növekszik az elégedetlenség a tőkés országok kormányaival szemben, és egyre komolyabb választási sikereket érnek el elsősorban az olasz és a francia kommunisták. A tőkésországok gazdasági és politikai helyzetét azonban nemcsak a szocialista országokban ítélik meg ily módon. Henry Kissingert nehezen vádolhatná valaki azzal, hogy valamikor is rokonszenvezett a kommunista mozgalommal. Éppen ő volt az, aki — amikor még az amerikai diplomácia vezetője volt — mindig széles körű kommunistaellenes kampányt szított, amikor az a veszély állt fenn, hogy egyes nyugat-európai kormányokban kommunista miniszterek is tárcát kaphatnak. A kampány célja az volt, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe és nyomást gyakoroljanak kormányainkra. A Carrillo-könyv körül szított kampány célja sem volt más, minthogy megingassák és megkérdőjelezzék a szocializmust mint eszmét. A kampány elsősorban a tőkésországokban tevékenykedő baloldali pártok ellen irányult, amelyek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Mint már említettük, szükséges, hogy a kommunista mozgalom taktikáját és stratégiai céljait az új társadalmi jelenségekkel összhangban állandóan módosítsa. Erre már több országban kísérletet is tettek: Olaszországban például egyre inkább nyilvánvalóbb, hogy előbb-utóbb sor kerül az ún. „történelmi kompromisszumra“. A nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítása szempontjából minden időben szükséges az elvtársi eszmecsere. Ilyen hasznos célt szolgált a tavalyi berlini konferencia, amelyen a résztvevők nyugodt, tárgyilagos légkörben kölcsönös bizalmon alapuló eszmecserét folytattak. Leonyid Brezsnyev a következőket hangsúlyozta az értekezleten: „Valamennyi résztvevő nézetének meghallgatása és elismerése lehetőséget nyújtott arra, hogy valóban demokratikus és elvtársi légkörben folytassunk eszmecserét, és ily módon megfelelő értékelést adhattunk a jelenlegi helyzetről, és olyan határozatokat hozhattunk, amelyek Európa és az egész világ szempontjából létfontosságúak. Az ilyen Jellegű tanácskozás lehetővé tette számunkra, hogy mostani tanácskozásunkon valóban a marxizmus—leninizmus alapelveire épülő fontos dokumentumot hagyjunk jóvá.“ Ezek a tézisek eltérnek a Carrillo-könyv hangvételétől. A szerző ugyanis könyvében ragaszkodik az eurokommunizmus megfogalmazáshoz, amely a kommunista mozgalmon kívül született. Carrillo azonban azt magáévá tette és „alkotó módon“ megpróbálta „továbbfejleszteni“. Carrillo könyvében megfogalmazta azt a megállapítást, amely szerint a nyugati országokban működő kommunista pártok szembehelyezkednek a szocialista országokban létező pártokkal. Indoklásként primitív, felületes és rendkívül leegyszerűsített tényeket soroi fel. A szerző követeli a más pártok ügyeibe való be nem avatkozást, azonban ő sem tartja magát ehhez az alapelvhez. Ezért írhatták róla egyes nyugati lapok, többek között a Frankfurter Allgemeine Zeitung, hogy egyetlen kommunista vezető sem bírálta olyan nyíltan a Szovjetuniót, mint Carrillo. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a kommunista mozgalomnak nem válnak hasznára ezek a viták. Arra viszont jogunk van, hogy minden vitában nyíltan közöljük álláspontunkat. Nem titkoljuk, hogy sok kérdésben baráti pártjaink között véleménykülönbségek tapasztalhatók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy széthúzás lenne pártjaink között, amint azt a nyugati sajtó állítja. A kommu' nista pártok közötti elvtársi véleménycsere, amint azt a berlini konferencia is bebizonyította, szükséges és mindig hasz• nos. A Carrillo-könyv gyengeségeit kihasználta az ellenséges propaganda kommunista- és szocialistaellenes kampány szítására, de meggyőződésünk, hogy a kampány nem éri el célját: nem tudja aláásni egységünket.
