Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-11 / 220. szám, csütörtök
Színpompás aratási ünnepség Gazdagon fizetett az árpa • Hét nap alatt betakarították a termést • A gabonát már hajnalban hordták az állami raktárakba Horváth István, az efsz elnök« örömmel szegte meg az új búza lisztjéből siilt foszlós bélit kenyeret. Jobbra Benyň Máié, az SZNT alelnöke Ezen a munkanapon Imi faluban készülődtek a szövetkezeti tagok a nagy eseményre. Dél felé már ünneplőbe öltözött dolgozók gyülekeztek m Vörös Csillag Efsz hidaskürti f mostová) irodája előtt. Végre megérkeztek a díszes mentébe tfltözölt lovasok is. Táncos lábú lányokkal az élen indult meg a menet a vízkeleti (Čier- ný Bmd-lj futballpálya felé. A vidám szövetkezeti tagok ajkáról fel-felcsendült egy egy ismert aratódal: „Learattuk, learattuk a szövetkezet búzáját“, „Búza, búza, búza, de szép táb- ki búza, aratásra hajlik annak a kalásza“. A Szoroska utca «lőtt találkozott a kél irányból érkező menet. Jozef Cehlarik, « szövetkezet alapító tagja, növénytermesztési csoportvezető Így köszöntötte az egybegyűlteket. — Legyen ez a találkozás a megértés, az együvé tartozás jelképe. Ezután a csinos fiatal lányok bokrétákat kötöttek a vezetők és a vendégek karjára. Megkapó jelenet volt, amikor Horváth István, a szövetkezet elnöke szertartásosan megszegte az új búzából sült kenyeret, megsózta és megkínálta vele Benyö Mátét, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökét és a többi kedve^, vendéget. Az aratókoszorá átadása után a menet folytatta útját a feldíszített fut bal Irályára. A* aratóünnepély színhelyén sátrak alatt, fürge kiszolgálók kínálták a frissítőket és az fnyencfalatokat. A sok résztvevő megcsodálta az alma-, paprika-, szőlő- és dinnyekiál- Ktást. E gazdag szövetkezetben ezeket a szakértelmet és sok fizikai munkát igénylő növényeket is sikerrel termesztik, a tagok fegyelmezetU-m várták a begyűjtés eredményeiről szóló beszámolót. A szövetkezet elnöke pár keresetlen szóval köszönte meg a vezetők és a beosztottak szorgalmát, önfeláldozó mun-' kaját. A közös erőfeszítéseknek köszönhető, hogy a szövetkezet a galántai járásban elsőnek fejezte be a begyűjtést és szintén elsőnek teljesítette a gabonaeladási tervet. Megállapították, hogy a Vörös Csillag Efsz tagságának ötödik aratása nagyon sikeres volt. A gazdag termésből a vágsellyei [Sala) Barátság Efsz felhívására válaszolva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére még ezerháromszáz mázsa búzát adnak el terven felöl. Az elnök gondolatmenetét Kaprinay Imre mérnök, alelnök, a növénytermesztés vezetője fűzte tovább, Értékelve a nyári munkákat, megállapította, hogy a sikeres begyűjtés a jó szervező munkának és a tagok rendkívüli igyekezetének köszönhető. Az ünnepi gyűlésen többször elhangzottak olyan szavak, amelyek dicsérték a begyűjLők munkáját. Radványi Ferenc gépesítő elégedett volt a gépek kihasználásával. A kombájnok — ha kedvezett az időjárás —, este kilenc óráig is dolgoztak. A szállítócsoport már a hajnali órákban szállította a gabonát az állami raktárakba. A gépjavítók rugalmas és szakszerű munkájának köszönhető, hogy az aratócséplő-gépek alig hiba- sodtak meg. A legnagyobb teljesítményt gépével Baltán Mihály, Tóth Bétu, Vágovics János, Lukovics Zoltán, Pavel Fe- kula érte el. A gépesítő szerint egy egy kombájnnal általában 100 hektárról sikerült begyűjteni a termést. A kazalra- kók közül jezskó József, Fiam István, Barlakovics Lajos és Karácsonyi Tibor végezte a lf”T Jobb1 munltáí. A szántók köztfl kiemelte Cservenka Aibertet, Fekete Lászlót és Bíró Józsefet. A szalmabehordók szintén gyorsan és eredményesen dolgoztak. Török Imre, Fiaska Sándor és Kaprinay Gyula tűnt u munkában a legjobbnak. Az ünneplő tömegben boldogan tilt Karácsony Sándor főagronómus, mért ilyen bőven még nem termett a gabona a hat falu határában. A tervezett kilencszázhatvanöt vagon helyett ezerhetvennyolc vagont gyűjtöttek be. A búza átlagos hektárhozama ötvenhat, az árpáé pedig hatvannégy mázsa volt. A szovjet búzafajták jól bírták az éghajlati és a talajviszonyokat és szép termést adtak. Az Iljicsovka hatvanegy, a jubilejnaja 50 es pedig liat- vanhárom mázsa magot termett hektáronként. A kísérleti parcellákon még ennél is nagyobb hozamokat értek el. Minden évben figyelik a/, egyes búzafajták tulajdonságait, és amelyek a legmegfelelőbbek, azokat termesztik nagyobb területen. Idén ígéretes volt a sósszigeti búza, amely hetvennégy mázsa magot adott hektáronként. Bevált a Rapid és a Spartan árpafajta is, mindkettő nagyobb teret kap a jövőben. Az egész termést sörárpaként adják el. A futballpályán egyre többen ünnepeltek. A határból is megérkeztek a szalmabegyűjtők es a tarlóhántást végzők. Órák hosszat gyönyörködtek a különböző rendezvényekben. Sokan a színvonalas lóversenyt nézték meg. Méltón, a jól végzett munka tudatában ünnepelt a Vörös Csillag lelkes tagsága. ’<\LÍ,A JÓZSEF Az emlékek szárnyán Baka legidősebb polgára, egyben a Dercsikai (Jurová) Efsz egyik alapító tagja Hájas Titus bácsi, altit kilencvenedik születésnapján három gyermekén kívül tíz Unokája és két ükunokája köszöntött. Magas életkorát meghazudtolva frissen mozog, még most is el-ei- motozgat a kertben. Meglepő hűséggel elevenítette lel a régi aratások emlékeit. — Hát igen ... Annak idején a gabonabetakarítás nehéz munka volt. A gabona is csak silányan fizetett, különösen akkor, ha a bősi búcsúra be kellett fejezni az aratást... Ki hitte volna, hogy 50—60 mázsa, sőt ennél is több búza teremjen hektáronként... De hat így van ez... ma már okosab- ban, könnyebben tudnak gazdálkodni a fiatalok. Hasonló nevű fia traktoros, ugyancsak megbecsült tagja a szövetkezetnek. — Ö már modern paraszt... Nem kell annyK robotolnia, mint nekünk valaha... — Mennyi nyugdíjat kap az államtól? — Mennyit? Hát több mint 600 koronát kézbesít havonta a postás, de nincs nekem már pénzte szükségem ... Örülök a családnak, a kisunokáknak, gondtalanul élem le öreg napjaimat. Csak még továbbra is megmaradna az egészségem ... Erőt, egészséget és 100 éves életkort kívánva búcsúztunk el a falu vidám, népszerű, mindenki Titus bácsijától. (th) Lovasok a tarka menetben 1 ^ szerző felvételei) WŤ7. vili. n. Szombat délután. Kívülről a júliusi szellő meg a 120 kilométeres sebesség hűsíti ugyan a Lada karosszériáját, de az üvegen át a tűző napfény forrósítja a kocsi belső levegőjét. Mégsem emiatt fő a fejem. Minden iroda zárva. Kinyitom a szellőztetőt. A friss levegő mintha sugallana is valamit: — Hiszen nemcsak az irodában vannak riportalanyok. Sőt! Megállók a vendéglő előtt. Egy jó csapos szeme olyan, mint a röntgen. így kérdezte: — Mit óhajt az úr? Mondom, hogy legelőbb egy riportalanyt, mert az elnököt, Zsemle Ferencet ma aligha találom otthon. — Igaza van, elutaztak. Várjon csak. Olt a Laci. Amelyik előtt a kofola van. fyaz, most csak a mázsaházban van állásban. De ő majd elmondja. ... Menjenek ál a másik helyiségbe, majd viszek valamit. Hát így kezdődött. Horváth László nem halogatta a dolgot, jött. De hol is kezdjük. Olyan nyílt, értelmes a tekintete, hogy itt nem lehet mellébeszéd. Kérdezzek? —■ Tizenhárom évvel ezelőtt jártam U4 — kezdem —, azóta új falu épült. — Igyekeznek az emberek. Már keresni kellene olyan lakást, amelyikben nincs központi fűtés. A többiről minek beszéljek. — S a maguké? — Három szoba, összkomfort. Autóm ugyan nincs. De van három gyerek■» Egészségesek. Mit akarhatnék többel. — Hogyan kerüli a mázsaházba? Erre már nem egykönnyen jön a szó. Mert önmagát kell vádolnia. — Hajtottam. S egyszer csak részleges nyugdíjat kaptam. Hát így kerültem erre a munkahelyre. Azt mondták, ez könnyű munkahely. Persze a boríték is lényegesen könnyebb. Pedig számomra ez a munka nehezebb, mint a régi volt. Ott a tehenek között mindig mozogni kellett, most meg egy percre sem lehet itthagyni a helyet. Meg írKívül a mázsaházon ni, könyvelni kell, mert az irodában szinte dekára számítják ki, hogy melyik gondozó hogyan hasznosította a takarmányt. Nem úgy van az már, mint IS—20 évvel ezelőtt. — Akkor jobb volt? — Á, dehogy. Tudja, mi volt itt a kezdet kezdetén? Aratáskor a falu apraja nagf/ja kint volt a határban, még az üzemekben dolgozó munkásokat is hazahívták, mégis hetekig tartott a gabona betakarítása. Es milyen szemveszteséggel. Most meg? Néhány nap az aratás. Pedig egy autóbuszra való nép — igaz, vannak benne családtagok is, — éppen aratás idején megy kirándulni, üdülni. Nem hiányzanak. A mező- gazdaság már nem paraszti munka, hanem ipari termelés. Főképp azóta, hogy a három szövetkezet egyesült. Jött Heller Gábor. Két hosszúlépéssel. Azt mondja, most ez a jobb, mint a sör vagy az édesített üdítő italok, mert azoktól még csak szomjasabb lesz az ember. Ö szakember, el kell neki hinni. Meg valóban piszkálta is a torkunkat az ihatnék, hiszen 30 fok körüli volt a meleg. Es a szóda alighanem a hűlőszekrényből került elő, mert homályos, könnyes volt a pohár külseje. Beszélt, beszélt a jóvágású — egyébként nem felbári, (Horný Bar), hanem nagybodoki (Horné Obdokovce) illetőségű — fiatalember, de engem a mázsaház embere érdekelt. Csakhogy az meg éppen a mázsaházzal kapcsolatosan elég szűkszavú volt. — Mit lehet arról mondani, ha az ember három műszakban dolgozik, és az éjszakai műszakban egyúttal éjjeliőr, aztán 4,60 az órabére. Nem, egyáltalán nem sárkányölő munka a mienk. De a pontos mérések fontosak, A pontos váltás fs lényeges. Nemcsak a munkát kell átadni a kollegánakhanem az észrevételeket is meg kell mondani. Mert az állatgondozók nem órabérre dolgoznak. Ott a megtermelt mennyiséget — mindegy, hogy literben vagy súlyban — fizetik, amit a teljesítménylista mutat. Az bizony jó dolog volt. Igazságos. — Miért úgy mondja, hogy volt. Most már nem úgy van? — Dehogy nem. Még sokkal jobban. Tökéletesedett a bérezés. De sajnos, az a helyzet, hogy én olt már nem dolgozhatom. Pedig még csak 50 éves vagyok. Csak hát az orvos könyörtelen. No, ezt ne rossz értelemben értse. Tudom én, hogy ő jót akar. Mégis kellemetlen így élni. Nőnek a gyerekek, kellene a nagyobb kereset. Ott, Ita az ember már megismerte a jószágot, tudott gazdálkodni a takarmánnyal. És ez jelenthette azt a többlet jövedelmet, amiről egy több gyerekés szülő mindig álmodozik. ~~- Maga többet beszél a tehenészetről, mint a mostani munkájáról. Miért? — Azt hiszem, ebben nincs semmi különös. Az volt a szakmám. Az ember a „gondozott jár között szitué otthon érezte magát. Ennek a termelési sikere is megvolt. Mert — ez ugyan csak példa — ha a Sárit mégcsalom vala- mennyicske takarmánnyal, és azt a filmesnek adom, akkor az előbbi legfeljebb egy deci tejjel ad kevesebbet a szokott napi átlagánál, de a másik legkevesebb fél literrel többet, mintha a normál adagot kapja. Elmondva vagy leírva olyan nagyon egyszerűnek tűnik az 'az egyedi takarmányozás. Pedig elhiheti, hogy eléggé bonyolult. Még a legjobb tehenész sem ismeri fel egyik napról a másikra a gondjára bízott állat jó és- rossz tulajdonságait. Ha durva is az összehasonlítás, az állatgondozónak úgy kell tanulmányozni a jószágát, mint az orvosnak a páciensét. Nem véletlen az a 3400 literes fejési átlag. — Említette a három fiát. Hányán maradnak a mezőgazdaságban? — A legkisebbik ugyan még nem döntött, de alighanem egyik sem. Felbár kis falu, a fiataloknak meg a félvilág kellene. Meg valutái jó szakma, tiszta munkahely.'Persze az még elválik. — Ön vágyott a városba? — Nem. Á tehenészetben megvolt a havi háromezer. Felépítettük a lakást, van sertés, baromfi, zöldség, gyümölcs, na és itt vannak közel a Duna-ágak. Egy szer-máskor csak kerül olt is a horogra valami. Ahol három jó étvágyú gyerek van, ott jól jön az ilyesmi. Most is van két malackánk, egyenként olyan 180 kilósak, van 20 kacsa, a csirkék számát nem is tudom. Megpróbálom újra a mázsaházra terelni a szót: — Szóval a mázsaházat nem szívesen látja. — Dehogy nem. Kívülről. De ezt azért ne vegye egészen komolyan. Mert az igazság az, hogy már megszoktam. Eiöbb utóbb az ember minden munkaterületen felfedezi a szakma szépségét, vagy talán úgy is mondhatnám, hogy u munkája fontosságát, értékét. Az elmondottakból talán nem derült ki valami nagy vonzalom a mostani munkámhoz. De azt sem titkolhatom, hogy sokat tanulhat itt az ember. Mert ameny- nyi minden keresztül megy a kezén, abból szinte átlátja a szövetkezet, meg még az egyes csoportok gazdálkodását is. Es ha az a 4fi0-as órabér néha fáj, nem okolok senkit. A vezetőség meglette, amit megtehetett. De mégis, amikor a 4,60-ra gondolok, akkor belülről murcangol valami. Valami olyasmi, már csak ennyit érek? Kiittam az Hlolsó kortyot. S ami több mint két évtizedes pályafutásom alatt soha nem történt meg velem hasonló esetekben, most nem tálállam vigasz' toiló szót. Elbúcsúztam. HARASZTI GYULA
