Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-08 / 217. szám, hétfő

A szovjet sport is^ubilál Első válogatottsága... „De nem az utolsó“ — fo-, gadkozik Princzkel Péter, a csehszlovák ifjúsági öttusa-vá­logatott újdonsült tagja, de hangjában nem elbizakodott­ság, hanem inkább nagy akarás érződik. Édesapja helyeselve bólogat és édesanyja szeme is boldogságot tükrözve csillog. Ö volt az, aki szeretett fia első nemzetközi versem/ét végigszur­kolta és mindig ott lehetett látni, ahol a legnagyobb szűk séq volt jelenlétére. Nem vagy szomjas, édes fiam?... Harap jál valamit, kell ilyenkor az erő..." — fordult gyakran Pé­terhez. A legszívesebben gyer­meke helyett úszott, futott, ví­vott volna. Édesapja szaktanácsokkal lát­ta el. Hogyis ne, hiszen Princz­kel József a zselízi (Želiezov­ce) magyar gimnázium testne­velő tanára, több sportágban is szaktekintély. Az ő edzői tevé­kenységének érdeme, hogy a zselízi kézilabdázók a férfiak­nál a kerületbe, az ifiknél pe­dig a divízióba küzdötték fel magukat. Ezen felül a sparta- kiád-oktatók országos bízottsá- qának tagja és feleségével együtt mindent megtettek e je­lentős esemény sikeres lebonyo­lításának érdekében. Számtalan értékes kitüntetés jutott ezért nekik osztályrészül. Csoda, hogy az alma nem esett messze fájától? Péter az egyik leqigényesebb sportban, az öttusában vitte rövid idő alatt a váloqatoltságig. Amikor ér­deklődünk, hogyan jutott el ed dig, kissé zavartnak látszik. Élete első interjúját nehezeb­ben vészeli át; mint első ver­senyét. — Gyermekkoromban a Ga- ramban úszkáltam és a járási versenyeket mindig megnyer­tem. Apu nevelt, ő csiszolta stílusomat úszásban, futásban egyaránt és később, mivel a lövészetben is jók voltak ered­ményeim, neveztek háromtusa versenyre. — Ez az, ahonnan el lehet indulni — szól közbe nagy szakértelemmel az édesapa —, mert a járási versenyeken sok tehetség tűnhetne fel. Sajnos, ezt csak kevesen tudatosították és rendezték meg e spottág verseiiyeit. 1975-ben a sparta­kiád háromtusa viadal kereté­ben Péter eredményeit figye­lembe véve, a nyugat szlovákiai kerületet képviselve jutott az országos döntőbe. Itt, nem kis meglepetésre, győzött is, és a többi között olyan ellenfeleket előzött meg, mint például Kad­lec, aki akkor már az öttusa­válogatott tagja volt. — Az országos háromtusa­bajnokság megnyerése után szólítottak fel, jöjjek öttusáz­ni, így kerültem a bratislavai sportközpontba. Az elején bi­zony nem tudtam, mit szólnak hozzá szüleim, de legnagyobb örömömre még ók biztattak: ha tovább akarok fejlődni, csak menjek, Zselízen a feltételeken javítani már nem lehet. 1975 őszén iratkozott át a bratislavai Duna utcai magyar gimnáziumba és itt végezte el a harmadik és negyedik évet. Kitüntetéssel érettségizett, majd az egyetemre is felvették. Egyelőre tehát minden vágya teljesült. Mikor figyelmeztetjük arra. hogy a rajt ugyan kitű­nően sikerült, de csak most jön a „java“, nagyon komolyan vá­laszol: — Tudom én ezt jól, hiszen nem egykönnyen kerültem a válogatottba. A nyolc helyre (a hazaiak két csapatot indíthat­tak az IfíV-nj, tizenhatan pá­lyáztunk. A verseny előtti vá­logatón azután sikerült kiérde­melnem a felelősek bizalmát és úgy érzem, egyiküknek sem okoztam csalódást. De éppen ezen a versenyen, ahol a kitűnő szovjet, magyar és bolgár öt­tusázók ellen kellett helytáll- nom, mérhettem fel igazán, menyit kell még fejlődnöm. Hi­szen alig jnásfél esztendős fel­készülés után az idén indultam első versenyemen. Főleg a ví­vástól tartottam, de éreztem, menni fog. Pisztolyt csak két hónappal ezelölt kaptam, sokat kell még gyakorolnom. — Naponta kétszer járok ed zésre. Amikor felvettek az egye­temre, egy kissé szorongva gon­doltam a jövőre, nem voltam biztos benne, vajon össze tu­dome egyeztetni a tanulást a sporttal, de mindinkább erősö­dik bennem az a meggyőződés: igen, mindkettőben elérhetek jó eredményeket. Szeretem az öttusát és minden szabad idő­met az uszodában, lovardában, tornateremben töltöm. Edzőink törődnek velünk és én minden ■igyekezetemmel arra törekszem, Jelentkezik az asztalitenisz A Csehszlovák Asztalitenisz Szövetség közzétette legjobb férfi és női játékosaink rangso­rát. A férfiak sorrendje a kö­vetkező: 1. Orlowski, 2. Kunz, 3. Ovčaŕík, 4. Turai, 5. Dvor ú cek. 6. Cích, 7. Schenk, 8. Spa- fcek, 9. Fulin, 10. Kuric. A nők rangsora: 1. Uhlíková, 2. Žižkova, 3. Dubinová, 4. Sil- háuová, 5. Smídová, 6. Veitlin- vá, 7. Her manóvá, 8. Cíková, 9. Navarová, 10. Cimflová. * * * Az asztalitenisz ligában mind a férfiaknál, mind a nőknél 14 csapat szerepel. A férfiak me­zőnye: Strojár Malacky, Loko­motíva Rača, TJ Vítkovice A, Baník Ilavíŕov, NHKG Ostrava, Moravská Slávia Brno, VTJ Lip­ník, Rudné doly Jesení'k, TJ Vít­kovice B, Baník Ostrava, Baník Havíŕov A, VŠ Praha, Spartak Vlašim és Sparta Praha. A liga- nyitány a férfiaknál szeptem ber 16-án lesz. Ekkor a két együttest szerepeltető klubok találkoznak egymással. Az I. női ligában a következő egyesületek szerepelnek: TJ Vít­kovice, NHKG Ostrava, TJ Houška Stará Boleslav, Start Praha „A“ és „B“ csapata, Or­bis Praha, Spartak Vlašim B, Sparta Praha, Spartak Vlašim A, Lokomotíva Jiaca, Spartak Topoľčany, Lokomotíva Bratis­lava, Ostí nad Orlici, Moravská Slávia Brno. Szeptember 15-én a következő párosításban küz denek: Start B—Start A, Vla­šim A—Vlašim B, Lokomotíva Bratislav—Rača, Start A—Start B, Vlašim B—Vlašim A, Rača — Lokomotíva Bratislava. 1975 VIII. 8. Á nagy példa hogy a sportiskolában számunk­ra biztosított feltételeket, lehe­tőségeket kihasználjam. A 183 cm magas, 73 kg súlyú nyurga Pinczkel Péter a kezdet kezdeténél tart. Most dobták a mély vízbe, rajta múlik, hol fog kikötni. Tizenkilenc éves, előtte a jövő. Az lBV-n ugyan nem győzött, de utolsó sem lett, ez a fontos. Igazolta önmagát, ed­zőit, * szüleit, azokat, akik ne­velték, biztatták. Szlovákia fő­városának öttusa sportja hagyo­mányokban és eredményekben gazdag. Olyan kitűnő verseny­zők nőttek itt fel, mint Gernfj, Polák, Kurhajec, Pospech, Bor- guta, akik nemcsak azzal tűn­tek ki, hogy országos bajnok­ságot nyerlek, hanem nemzet­közi versenyeken is jó ered­ményeket értek el. Akadnak te­hát bőven olyanok, akiknek nyomdokaiban haladni lehet, csak akarni kell. KOLLÁR JÓZSEF ORLOWSKI (balról) és UHLÍKOVÁ, hazánk legjobb asztalitenisze­zni, (Vojtíšek felvétele) A FIFA jóváhagyta A FIFA augusztus 6-ig adott haladékot a Bolíviai és a Ma­gyar Labdarúgó Szövetségnek arra, hogy nyújtsák be végleges javaslatukat egymás elleni két világbajnoki selejtezőjük idő­pontjára és színhelyére vonat­kozólag. f Mint ismeretes, eredetileg a bolíviaiak augusztusban és szep­temberben, a magyarok októ­berben és novemberben akartak játszani. Eleinte úgy látszott, hogy a megegyezés eleve le­hetetlen. Ezért hatott a meglepetés nagy erejével az AFP híre, amely tudtunkra adta, hogy a Bolíviai Labdarúgó Szövetség elfogadta a Magyar Labdarúgó Szövetség javaslatát, s ennek értelmében az első mérkőzés Budapesten október 29-én (szombati napon) lesz, míg a visszavágót La Pazban novem­ber 30-án rendezik meg. így tehát elméletben eleget tehetnek a FIFA döntésének, amely november 30-át jelölte ki a VB selejtezők utolsó időpont­jául. Amenyiben a két magyar— bolíviai mérkőzés után valame­lyik csapatnak több pontja lesz, vagy pontegyenlőségnél jobb lesz a gólaránya, novem­ber 30-án megismerjük a to­vábbjutót. Amenyiben pont és gólarányegyenlőség jelentkezne, harmadik mérkőzésnek kellene következnie s ez természetesen már csak november után lehet­ne. Az eredeti hírek azt állítot­ták, hogy a harmadik mérkő­zést ugyanott játsszák, ahol a visszavágót, később más forrás­ra hivatkozva úgy tudták, hogy az első mérkőzés földrészén lesz a harmadik találkozó is. A FIFA erre vonatkozó hatá­rozata még nem látott napvilá­got. Igaz, ebben a kérdésben elég lesz akkor is döntenie, ha a harmadik találkozó szüksé­gessé válik. Egy másik, és nem kevésbé \fontos döntés azonban így is vár a FIFA-ra: ki kell jelölnie a két magyar—bolíviai VB-mér- kőzés játékvezetőit. Talán precedensként fel le­hetne használni azt a gyakor-, latot, amely a BEK győztes és a dél-amerikai kupagyőztes mér­kőzésen, az Interkontinentális Kupa találkozókon eddig is be­vált: Európában dél-amerikai, Dél-Amerikában pedig európai játékvezető hármas működött. Ha ezt a FIFA így rendeli el, ellene hiába tiltakozik akárme­lyik is a részvevők, az érdekel­tek közül. (zalaj A szovjet test­nevelés hatvan győzelmes esz­tendejének mér­legét nem egy­szerű felál líta- I ni: 50 millió sportoló, közii- I lük 20 millió naponta rendszeresen űzi a I sportot, 300 stadion, 35 000 at­létikai pálya, 7000 sportcsar­nok, 40 000 tornaterem, szám­talan síközpont, jégstadion, gyorskorcsolyapálya. Ehhez hoz­zá kell számítani ezernyi vi­lág- és Európa-bajnoki címet, a világ- és Európa-csúcsok szá­mát, 311 olimpiai arany-, 248 ezüst- és 236 bronzérmet. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója jelen­tős határkő. Az emberiség fej­lődésében új korszak kezdetét jelenti. Egészen természetes, hogy a mérleg megvonása örömteli. Nagy volt az út, ame­lyen az elmaradott cári Orosz­országból a mai sportvilágha- talomig vezetett. Vlagyimir Iljics Lenin rövid­del a világ első szocialista ál­lamának megalakulása után a következőket jelentette ki: ,,A dolgozók államának szüksége van erős, rátermett emberek millióira, akik erős akaratúak, bátrak, határozottak, energiku­sak. Övék a jövő. Ök kapják a jogot, hogy az új társadalmi rendért harcoljanak.“ A fiatal szovjet állam addig ismeretlen és ki nem próbált utakon kezdte meg az előreha­ladást abban a helyzetben, ami­kor az ország a háború után katasztrofális helyzetben volt és már első lépéseinél a test­nevelést a szocialista ember formálásában elválaszthatatlan kelléknek tartotta. A NOSZF és minden, ami ösz- szefügg a Szovjetunió fejlődésé­vel, ami nagy szocialista állam­má tette, kedvező feltételeket biztosított a szocialista testne­velés hatalmas lendületénfek. Lenin eszméje sok párt és ál­lami dokumentum szerves része lett és a cári Oroszország jelen­téktelen hagyatékából: 156 sporttelep és tornaterem, 40 000 sportoló, fejlődött ki a világ leghaladóbb testnevelése. Ahogy erősödött a Szovjetunió, úgy biztosította testnevelését. Pél­dául 1959-ben 4,8 milliárd, 1971­ben már 9,2 milliárd rubelt ál­dozott a testnevelésre az ötéves terv keretében. A tömegsport 1931-ben nagy­szerű indítékot kapott a ráter- mettségi (GTO) versennyel. A GTO 1959-ben inkább sport jel­legű lett és 1972-ben folytató­dott további sport jel lege. A szinteket a következő jelmon­dattal hirdették ki: ,,A GTO-jel- vénytől az olimpiai jelvénye­kig.“ A feltételeket mindmáig 19 millió sportoló teljesítette. A Szovjetunió testnevelése ma szervezés és teljesítmény terén a legmagasabb fokon áll és viharos fejlődésének korát éli. A Szovjetunióban minden ötödik állampolgár sportol. Egynéhány sportág óriási mé­retben fejlődött. Az atlétikának 7, a röplabdának és sízésnek 6 , a labdarúgásnak és turiszti­kának 5, a sakknak 2 millió aktív szereplője van. Sportfej­lődésükről hárommillió önkén­tes edző, 220 ezer szakpedagó­gus és oktató gondoskodik. Ezek a szakemberek 23 testne­velési főiskolán, 25 sportszakis­kolán és 10 edzőiskolán szerez­tek képesítést. A testnevelés kutatásával három intézet fog­lalkozik és a pedagógiai fakul­tásoknál 84 kutató szekció van. Eblxil az óriási alapból és ilyen gondoskodás mellett ter­mészetesen következnek a sike­rek. A szovjet sportolók először 1952-ben Helsinkiben jelentek meg a nyári olimpián, míg a téli olimpián első alkalommal 1956-ban Cortina d’Ampezzo fo­gadta a Szovjetunió verseny­zőit. E két nyitány nagyszerűen sikerült, a szovjet sportolók­nak 311 arany-, 24'8 ezüst- és 236 bronzérmet, s a nem hiva­talos pontversenyben 5286 pon­tot hozott. Ilyesmi egyetlen más ország sportolóinak sem sikerült még. Münchenben az 1972-ben megrendezett nyári olimpián a szovjet sportolók a lehető 195 aranyérem közül ötvenet szerez­tek meg. Addig az ilyesmi elér­hetetlennek látszott és Mont­realban a szovjet versenyzők újrázni tudtak. Mindehhez hozzá kell ten­nünk, hogy néhány állam spor­tolói érmeiket csak néhány sportban szerzik. Például az Egyesült Államok Montrealban 34 aranyérmet gyűjtött, kö­zülük 14 az úszók jóvoltából jutott neki. A Szovjetunió olim­pikonjai a gyeplabdán kívül minden sportban indultak és ér­mesek voltak. Ez bizonyítja, hogy a szovjet sportolók a sportok különböző ágában mi­lyen nagyszerűen szerepelnek. Az egységes minősítést a Szov­jetunióban 1935-ben vezették be, s akkor még csak az atlétiká­ban. Ma már 80 'különböző sportágnak vannak összsport- szintjei. Elismerés és csodálat tárgya néhány sport ugrásszerű fejlő­dése a Szovjetunióban, ame­lyek köré elsősorban a jég­korong, a műkorcsolyázás, s a legutóbb a kézilabda tartozik. A szovjet férfi és női váloga­tott Montrealból olimpiai baj­nokként tért haza. Ilyen sike­rek csak olt képzelhetők el, ahol dinamikusan fejlődik a tö­meges alap. Néhány év alatt a jégkorongozók szerény létszá­ma félmillióra növekedett és a szovjet műkorcsolyasportnak ma már 50 központja van eb­ben a hatalmas országban. A Szovjetunióban tulajdon­képpen sohasem ér véget a sportnap. Amikor Vlagyivosz­tokban napnyugta van, Lvovban a napkeltét köszöntik. Az or­szág egész területén egymást érik a sport mérkőzések és ren­dezvények százai, ezrei. Mind­ez óriási szervezést igényel. Hogy a szervezés jól működött, azt a sz-íkszervezetPk soarta­A szovjei női ^.-haloga­tott tagjai így örülnek az olim­piai győzelemnek. (ČSTK-felv.) kiádjai, valamint az egyes szö­vetségi köztársaságok és a Szovjetunió államainak sparta- kiádjai is bizonyítják. Ezen megközelítőleg annyi sportoló áll rajthoz, mint az olimpiai játékokon. A szovjet sportolók és szervezők most minden igye­kezetüket az 1980-as, Moszkvá­ban sorra kerülő nyári olimpia előkészítésére összpontosítják. A világ szocialista részében először lesz olimpia. Az egész sportvilág örömmel és lelkese­déssel íogadta, hogy Moszkvára esett a választás. Ezúttal nem kell aggódni, mint Montreal esetében, vajon az olimpia sor­ra kerül-e vagy sem. A Szovjetunióban a testne­velés az érdeklődés előterében áll és példaképpé lett. Sok ál­lam, még tőkés ország is, in­nen merít tapasztalatokat. Mindez azért lehetséges, mert a Szovjetunióban a világon el­sőként lett a testnevelés és a sport az ember formálásának oszthatatlan részévé. Ennek megfelelően bánnak a spcrttal, az ország életében megkaoia az őt megillető helyet, ígv biz­tosítják és támogatják. Az egész világon egyre inkább ez a jelmondat érvényesül: „Test­nevelést mindenkinek“ és ez a Szovjetunióban már régen meg­valósult ČSTK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom