Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-05 / 214. szám, péntek

A LAKOSSÁG SZ0LGALATA8AN

fíúcs községben Z akcióban építették a jelvételen látható szolgáltatóházat. Az első pillantásra nem is tűnik olyan nagyszerűnek, pedig az. Belső berendezése korszerű, a műhelyeken kívül itt kapott helyet a női és férfi fodrászat, a helyi könyvtár, az orvosi rendelő, valamint a fogászat

is. Hamarosan mintaboltot nyitnak benne a helyi kisüzemek is, meri szeretnék szemléltető mó dón bemutatni készítményeiket, vagyis meggyőzni a lakosokat: mellőzhető és felesleges a hosz- szan tartó utánjárás, ha helyben is színvonalas szolgáltatásban részesülhetnek. (puskái’}.

Csomagolt is kapható

Uherské Hradišté, péntek délután. Megállunk a Főtéren. Szellő sem rezzen, levél sem zizzen, a kőfalak — mindmegannyi izzásig hevített kazán — adják vissza az egész napon át magukba szívott forróságot. Az üzletek, boltok még nyitva, tehát a hétvégi bevásárlók, de a nyai’olók is sorra járják az üzleteket, boltokat.

Előbb a zöldséges boltba indulunk. A választék közepes, akárcsak a forgalom. Egykettőre a kiszolgáló elé kerülünk. Almát, paprikát vásárolunk. Természetesen csomagoltad Mu- tatósabb is, no meg gyorsabb a bevásárlás, hiszen mindegyik csomagban cédula található, rajta az átu minősége, súlya, ára. Radka Nečasová, az elárusító gyorsan dolgozik, gépies mozdulatokkal, de figyelmesen, mert még kínálgatja is az árut.

— Levesbe való zöldséget? Csomagolt is kapható.

Újdonság. Kézről kézre jár a tesomagocska, pedig nem is olyan különös. Rene a cédula, fajta az áru minőségének, súlyának, árának jelzése. Kiválasztunk még egy csomagot, fi- aetlHik, azután indulunk a IKLENINA nemzeti vállalat tosomagolóüzemébe, ahonnan az áru érkezett, mert szeretnénk

többet tudni a zöldségfélék csomagolásáról.

Tizenhárom asszony dolgozik a csomagolóban. Vezetőjük Anna Huiíková. A munkacsoport nemrégen nevezett be a szocialista munkaversenybe. Napi átlagos teljesítményük 130 métermázsa különféle áru becsomagolása. Az áruk zöme mintegy 70 mázsa burgonya. A többi déligyümölcs, alma, paprika és paradicsom.

—■ És levesbe való zöldség — emlékeztetem a munkabrigád vezetőjét.

Mosolyog.

— Ennek története van.

Elmondja, hogy amikor beneveztek a munkaversenybe, célul tűzték ki: a csomagológépek kapacitását minél jobban kihasználni, hiszen a gépek többségét drága pénzért, külföldről vásárolta a vállalat vezetősége. A teljesítmény növekedett. Tavaly még csak 110 mázsa árut csomagoltak naponként, de a hodoníni és a gott- waldovi járásból egyre több megrendelés érkezett. Igyekeztek hosszabbított műszakokban dolgozva eleget tenni a megrendeléseknek. Ma már 130 mázsa áru csomagolása a napi teljesítményük. Közben néhányan mondogatni kezdték: „Ha

„INTELLIGENS KITOLÁS"

Nem tudom, ki hogy van »ele, de én azt tartom; a betegségen kívül az életben az a legrosszabb, amikor kitolnak az emberrel. 7gy van ez^ jóllehet a kitolásnak, a becsapásnak, a félrevezetésnek, a rászedésnek, a beugratás nak — és még sorolhatnám az e témakörre vonatkozó ki fefezéseket -» a világ minden részében számtalan változatú létezik; vagyis kitolás volt, van és újabbak születnek. Tapasztalataim szerint napjainkban az „intelligens kitolások“ a legdivatosabbak. Hogy ezek milyenek? íme, egy példa a sok közül:

Megnősültem. No nem, ezt még nem tartom rossz lépésnek, sem kitolásnak magammal szemben. Legalábbis ed dig. Máskülönben az ember saját magával tudatosan nem is tolhat ki. A kitolás akkor kezdődött, amikor fel akar tam venni a fiatal házasok nak nyújtandó kölcsönt, pontosabban, amikor a két kezessel és a feleségemmel a takarékpénztár ajtajú elé értem. A szél egy aranysárga zsinóron csüngő táblácskái mozgatott az ajtón, amelyre szép nyomtatott betűkkel azt írták: „FESTÉS MIATT ZÁRVA."

— Már csak ez hiányzott! Mind a négyen szabadságot vettünk ki erre a napra és nem intézhetünk semmit! Nem, ezt nem lehet feladni — futották át agyamon hirtelen a gondolatok, és nem tudom milyen sugallatra, de lenyomtam a kilincset. Az ajtó kinyílott. Bent tiszta falak és festékszag fogadott. Festőt ugyan sehol sem láttam, de amikor észrevettem a pult túlsó odalán egy szorgoskodó

alkalmazottat, örömömben szinte kurjantani szerettem volna eyy nagyot. Hirtelen arra gondoltam, már nem is érvényes a felirat, csak elfelejtették levenni. (Ez gyakran megtörténik.) Az alkalmazotthoz siettem. Mivel már a gyermekmesékből megta nultam, hogy előbb illedelmesen köszönteni kell azt, akit meg akarunk szólítani — ezért ezúttal is így cselekedtem, majd elmondtam, nagyon szeretném, ha elintézhetnénk a kölcsönt, mert ugye, hát ma négyen nem mentünk munkába. A fiatalasszony csak hallgatott és mikor reménykedve a mondat végére értem, ő az ajtóra mulatott:

— Maga nem tud olvasni!

Meglepett ez a kemény

hangnem.

— De tudok, csak tudja, kedves, az a baj, hogy ezt a feliratot Görbemogyorósról csillagvizsgáló távcsővel sem tudnám kibetűzni! De még Ön sem! — válaszoltam hasonló hangerösséggel, majd kissé mérsékeltebben hozzátettem: — Nem gondolja, hogy egy körlevelet kellett volna küí deni a nemzeti bizottságokra, hogy hagszórózzák ki a községekben, akik Üllőkhöz akarnak fordulni, ügyeiket ha

lasszák későbbre?!

Szúrós szemekkel mért végig, és csak utána válaszolt:

— Maga egy idealista! Olyan tökéletességet kíván, mint az Édenkertben volt. Talán nem elég, hogy mi intelligensen kiírjuk, miért vagyunk zárva?!

— Hát, majd hazafelé gondolkodom rajta — mondtam

neki.

SZÁSZAK GYÖRGY

már versenyzünk, találjunk ki valami újai.“ Mások így érveltek: „Okos gépek ezek, hátha még mi is okosodni fogunk.“ Az egyik fiatalasszony, Alena Plchová pedig feltette a kérdést: „Mi lenne, ha levesbe való zöldségekből válogatnánk össze egy-egy csomót, és megpróbálnánk a csomagolását?“ Jó ötlet volt. Megpróbálták. Sikerült. Ma már naponként 36 mázsa leveszöldséget csomagolnak.

— Ivíég csak a mi járásunk szátfíára — mondja a brigádvezető —, de jó volna, ha a másik két járás, a hodoníni meg a gottwaldovi is kaphatna. Ha majd megszervezzük a két- műszakos üzemeltetést, erre is sor kerül. De ez a kisebb probléma.

— Melyik a nagyobb?

— A papír.

Naponként közel ezer kartondoboz kerül a csomagol óba. Kiveszik belőle az árut. Futószalagra rakják, az üres kartondobozokat félreteszik, hulladékanyagnak számít ettől a pillanattól fogva. Átveszi a begyűjtő, de csak akkor, ha lapokra tépik a dobozokat, és a lapokat csomagokba rakják.

— Ez olyan ráadásféle munka — magyarázza a brigádvezető —, de nem is olyan kevés, hiszen az utóbbi negyedévben 30 métermázsa papírt adtunk át a begyűjtőnek. De majd megoldjuk ezt a problémát is valahogy.

— És mit terveznek?

— Bővíteni a választékot, minél jobban kihasználni a gépek kapacitását... hogy a boltokban ... ,

A magam módján, a vásárló szempontjából fogalmazom meg a folytatást:

— ...egyre több árut kínálhassanak az elárusítók úgy, hogy csomagolt is kapható.

Biztató mosoly a válasz.

HAJDÚ ANDRÁS

A presovi pedagógiai kar hallgatói és szovjet barátaik, az Uzsgorodi Állami Egyetem hallgatói a nyári ifjúsági aktivitás keretében inár második éve dolgoznak a Lovosicei Észak-csehországi Vegyi Művekben. Az idén három turnusban több mint 200 szlovákiai és 20 szovjet diák váltja egymást. Felvételünkön: Lýdie Šinkarenková munka közben.

(Felv.: ČTK — J. Sýbe-k)

LEGYÜNK ÓVATOSAK!

A legveszedelmesebb gomba a gyilkos galóca # A gombamérgezés elkerülhető

A mikológusok szövetsége tavaly szép lom bérijén České Budéjovicében megtartott országos ülésén megállapította, hogy mozgalma terebélyesedik, egyre-másra alakulnak á mikológus (gombaszakértők) klubok, melyek tanácsadással is foglalkoznak. Ideális lenne, ha minden városban, nagyközségben, de legalább minden járási székhelyen működne tanácsadó. A klubtagokon kívül azonban az emberek ezrei járják az erdőt, alkalmanként vagy rendszeresen, összekötve a kellemeset a hasznossal, szellemi felüdülést és gombát keresve. Ezért a mikológus klubok tagjai fo: kozzák felvilágosító tevékenységüket. Sajnos még mindig kevesen vannak, 'és a jó szó sem hull mindig termékeny talajba. Hogy sqk m,';g a tennivaló, ázt bizonyítja a prágai TV tavalyi filmsorozata, mely egyes városaink piacain készült. Kiderült, hogy a rende- letekel megszegve piacainkon az árusok nagy része engedély nélkül árulja a gombát, egy részüknek elemi ismereteik sincsenek, és sajnos, a hivatalból kirendelt ellenőrök sem működnek megbízhatóan. Nem csoda, hogy a riport tanulsága szerint még gyilkos galócát is el lehet jidni a pia con. Az utóbbi évek tragédiái közül emlékezetes a košicei csoportos gombamérgezés, mely hasonló okok miatt (piacon vásárolt gombai történhetett meg.

Mint orvosnak nemegyszer volt alkalmam gombamérgezést látni és kezelésében részt venni. lómagam szenvedélyes gombázó vagyok, és éppen ezért mindig elszomorít, ha gombamérgezésről hallok, ugyanakkor felháborít az a kö zöny és nemtörődömség, amelyet egyes emberek saját egészségükkel szemben tanúsítanak. Hiszen egyszerű, elemi szabályok megtartásával a gombamérgezések elkerülhetők. Hazánk területén a legveszedelmesebb gomba a gyilkos galóca. A légyölő galóca is mérgező, de korántsem okoz olyan súlyos mérgezést, mint a gyilkos galóca. Azonkívül fehér szemölcsökkel díszített, élénkpiros kalapja ott van majd minden meséskönyvben, mindenki ismeri, csak a gyerekeket kell figyel meztetni, hogy ne gyűjtsék (vonzza őket a szép piros szín és a gomba sajnálatos népszerűsége, éppen a mesésköny vek miatt).

Mindenki, aki gombát akar szedni, először gondosan is merje meg a mérges gombákat. Mindenekelőtt tanulja meg felismerni a gyilkos galócát! Tapasztalataim szerint sokan megtanulják, hogy en nek a veszedelmes gombának milyen a színe, magassága, kalapjának átmérője, de mé gis összetévesztik más ehető gombával, mert nem ismerik a megkülönböztető jeleket. A tapasztalatok szerint a gyilkos galócát a következő gom hákkal szoktáfk összetéveszle ni:

zöld galambgomba,

közönséges csiperke, sampinyon

és nagy őzlábgomba.

1. GYILKOS GALÓCA (Amanita phalloides, Muchotrávka zelená). Fehér burokból nő ki 15—20 cm magasra. A kalap alakja először barangszerű, később tehet egészen lapos, sima, selymesen csillogó, nagyritkán 1—2 fehér burok- maradvánnyal. A színe lehet tiszta fehértől citromsárgán keresztül egészen olajzöld, de túlnyomórészt a zökl valamelyik árnyalata. A bőrét köny- nyen le lehet húzni. A lemezek mindig fehérek, sűrűek a tő közelében gömbölyűdnek. A töve majdnem henger alakú, felfelé kissé keskenyedik, az alján gumósán öblösödik. Színe fehér, később szürkül, először telt, később odvas, szivacsos. A talajnál a burok maradványa jól kivehető bocs- kort képez. A tő felső harmadán helyezkedik &l a gallér, mely feh^r színű, vékony, lefelé lóg, és alig észrevehetően, de legtöbbször egyáltalán nem rovátkáit. Nagyritkán a gallér hiányozhat, ilyenkor a tő ezen a helyen finom, pókhálószerű hálóval van be vonva, mely szintén fehér. A gomba júliustól októberig nő lombos és tűlevelű erdőben, szereti a tölgyeseket. Néha egész telepet alkot.

2. ZÖLD GALAMBGOMBA (Russulaaeruginea, Plávka trá- vozelená). Fiatal korában a kalap kupolaszerű, később lapos, fejlett korában a közepén jól látható bemélyedéssel, a szélein rovátkol ássál. Színe a viJágoszöidtől az olajzöldig, a zöld minden árnyalatában játszhat. A közepén sötétebb. Színes bőrét könnyen le lehet húzni a kalap feléig. Lemezei nem tejelők, fehérek, az öreg gombánál szalmaszínűek, a tőhöz kapcsolódnak, nem lefutók. A húsa nem rostos, pattanva törik. Töve hengeres alakú, 5—8 cm hosszú, 1—2 cm vastag, fehér, az alján néha rozsdaszerű foltokkal. Fia- 1 al gombánál tömött, az idősebbnél pórusos. Júniustól októberig nő lombos és tűlevelű erdőkben, rendszerint cső portosan. Finom ehető gomba, sokféle módon lehet elkészíteni.

3. KÖZÖNSÉGES CSIPERKE (Agaricus campestris, Pefiiar- ka poíná). Egyike a legigény- telenebb gombáknak, májustól novemberig nő úton-útfélen, kertekben, réteken. Termesztésével sokan foglalkoznak. az igényeket mégsem tudják kielégíteni. Az íze kitűnő, szaga jellegzetes, kellemes.

A kalapja vastag húsú, kiadós, fehér, később halványbarna színű. bőre selymes, szálkás, könnyen lehúzható. Alakja először gömbszerű, ké sőbb lapos, sima vagy elszórtan barnás pikkelyekkel díszített. A kalap széle a fiatal gombánál összenőtt a tövével, ebből alakul ki később a jól fejlett gallér.

Lemezei sűrűek, nem nőnek a tőhöz, csak fiatalon fehérek, később rózsaszín, ma jd csoko ládébarnán keresztül feketévé változnak. A törzs 5—8 cm hosszú, 2—4 cm vastag, színe megegyezik a kalap színével, a felső harmadán jól fejlett gallér ül.

4. NAGY ÖZLÄBGOMBA (Macrolepiota procera, Bedla vysoká). A kalapja 10—30 cm széles, fiatal gombánál tojás, majd ellipszis alakú, később kúpszerű, a kifejlett példányoknál lapos, feltűnően köny- nyű, a közepén púppal. Először az egész barna, ám ahogy a gomba növekszik. <i bőre felrepedezik, és így ki alakulnak a pikkelyek, me Jyek mint cserepek a háztetőn köröskörül befedik a kala pót a púp és a körötte levő rész kivételével. Ez a rész egyöntetűen barna színű, mert itt nem repedezik meg a bőr.

A barna pikkelyek alól élesen kivillan a gomba fehér húsa. Ezeket a pikkelyeket nagyon nehéz lehúzni, a kalap húsa szálakra foszlik. A lemezek sűrűek, szélesek, a kalap szélén gömbölyűdnek, a tőtől árokkal vannak elválasztva. A tő csuklószerűen kifordítható a kalapból, 20—40 cm magas,

2—4 cm vastag. Felfelé véko nyodik, lent gumószerűen vas tagszik, a felső réteg a kalaphoz hasonlóan repedezik. Színe barna. A felső harmadán könnyen elmozdítható gallér ül, melynek a .széle kettőzött, csipkeszerű. Az idős példá nyok töve nagyon kemény. Jú liustól novemberig egyesével vagy csoportosan nőnek, főleg az erdők szélén vagy füves, napos tisztásokon. Főleg a fiatal példányok kirántva nagyon ízletesek.

Jegyezzük meg:

1. Soha ne készítsünk el

olyan gombát, amelyet tökéletesen nem ismerünk!

2. Soha ne vegyünk fel gombát. amíg figyelmesen meg B

nem néztük, miből nö ki a

töve!

Dr. PÁLHÁZY BÉLA I