Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-31 / 240. szám, szerda

Űjabb csoport érkezett a t(M>orbu (A szerző felvétele) Egyhetes jultriomüdüiés Ifjú turisták szlovákiai találkozója Hősök fiai A szovjet hadsereg életéből A Vörös Hadsereg sok legendás hőst és hadvezért nevelt, és katonái ma is mindenkor készek hazájuk, s a szocialista tábor védelmére, és békeidőben is példás tetteket hajtanak végre. L iptovský Mikulástól fris­sen festett táblák mu­tatják az utat a žiari völgy fe­lé. Felettük az oszlopokon pi­ros, kék és fehér zászlókat len­get a szél. A völgy felé köze­ledve több helyen nagybetűs transzparens köszönti az ifjú turisták IX. szlovákiai találko­zójának résztvevőit. A már szinte teljesen egybe­épült Ziar-Smrecany nagyköz­ségtől alig egy kőhajításnyira kezdődik a tarka sátortábor. Az első sátrakat még az országos találkozó előtt állították fel a Liptovský Mikuláši Katonai Műszaki Főiskola hallgatói. A katonasátrak bekerítik a falu feletti rétet, ahol külön-külön parcellákat jelöltek ki az egyes kerületekből érkező pio­níroknak. A résztvevők ugyanis a Pionírszervezet ifjú turistái, tűzoltói, határőrei és az egész­ségügyi rajok legutóbbi járási versenyeinek győztesei. Ügyes­ségükkel és szorgalmas munká­jukkal mintegy ezerkétszázan érdemelték ki az egyhetes ju­talomtáborozást. — Ezeknek az országos ta­lálkozóknak már hagyománya van — mondja jozef Para elv­társ, a SZISZ Pionírszervezete Központi Tanácsának dolgozó­ja, a tábor parancsnoka, — Az első országos pionírtalálkozót 1954-ben rendezték meg. Leg­utóbb pedig három évvel ez­előtt, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. évfordulójának alkal­mából rendeztünk ilyen talál­kozót. Akkor azonban nem­csak a szlovákiai pionírok sza­mára. A táléi táborban hazánk valamennyi kerületéből vendé­gül láttuk a járási versenyek győzteseit. A találkozó sikere nemcsak a szervezők számára f ntos. Ezt az is bizonyítja, hogy a rendezvény felett védnökséget vállalt /öze/ Neumann elvtárs, a Liptovský Mikuláš-i járási Nemzeti Bizottság elnöke, An­ton Murtic vezérőrnagy,’ a Lili­tovský Mikuláš i Katonai Mű­szaki Főiskola parancsnoka és dr. Vladimir Černušák elvtárs, a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség Szlovákiai Központi Bi­zottságának elnöke. —- A Liptovský Mikuláš-i ka­tonák sokat segítenek nekünk — mondja dicsérően a íábor- parancsnok. — A táborozás előtt több tucat sátrat állítot­tak fel számunkra, töltik van a konyha, az éttermi berende­zés, ők biztosítják az ivóvizün­ket, a szociális rendezéseket és egyebeken kívül a telefon­összeköttetést is. A katonák hangosbemondót is hoztak ma­gukkal, ami megkönnyíti a köz­lemények továbbítását. Miközben erről beszélgetünk, szünet nélkül halljuk a han­gosbemondót. Közölnivaló bő­ven akad, hiszen a találkozó szervezői változatos és gazdag programot készítettek a pioní­roknak. A csütörtöki ünnepi megnyitó óta, amelyen részt vett Stejan Luzur elvtárs, az SZSZK belügyminiszere is, bi­zonyára keresve sem lehetne olyan valakit találni a tábor­ban, akinek az unatkozásra is jutott volna az idejéből. A zász­lófelvonást követően esemény- dúsa-k voltak a délutáni órák. A megnyitóra érkezett magas rangú vendégek szívélyesen el­beszélgettek a pionírokkal az is- kolai és a szakköri munkáról, a feiszabadítási harcok résztvevői pedig a harminckét évvel ez­előtti eseményekre emlékeztek. Ezután valamennyien együtt mentek a nicovói ligetbe, ahol megkoszorúzták az elesett hő­sök emlékművét. — Különböző versenyeket is szervezünk. Erejét, ügyességét mindenki próbára teheti majd a kötélhúzásban, az íjászatban, a természetvédelmi vetélkedő­ben és a turisztikai versenyek­ben. Ezek szervezéséhez nagy segítséget kapunk a Hegyi Mentőszolgálat tagjaitól, akik munkájukról és a természetvé­delmi kérdésekről vitaestet is tartanak a tábortűznél. A hét folyamán azonban másokat is vendégül látunk a táborban. A pionírokat meglátogatják a CSKP érdemes tagjai, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés résztve­vői és a SZISZ közelgő kong­resszusának küldöttei. Az ógyallai (hurbanovói) pio­nírok; Lacza Eleonóra, Kecskés Ilona, Ipót Irén és Ipót Klára Benko Nándor pedagógus veze­tésével a magyar kilencéves alapiskolát képviselik ezen az országos találkozón. Számukra különösen megérdemelt juta­lomüdülés a táborozás. Az egészségügyi rajok járási ver­senyében ugyanis ők végeztek az első helyen, és a piešťa- nyi országos versenyen, ahol 38 járás képviselői vettek részt, a hetedik helyet szerezték meg. — Iskolánkban egész éven át tartalmas tevékenységet fejte­nek ki az egészségügyi kör tagjai — mondja Benko Nán­dor. — A szokásos munkán kí­vül nagy gondot fordítunk a gyógynövények termesztésére és gyűjtésére. Az elmúlt tan­évben több mint 150 kiló gyógynövényt gyűjtöttünk. Persze nemcsak az ógyallai- ak készültek nagy várakozás­sal az országos találkozóra. A következő napok kivétel nélkül minden résztvevőnek új élmé­nyeket és hasznos órákat ígér­nek. LALÓ KÁROLY Nem hagyták egymást cserben Az ejtőernyős egység katonái közömbösen nézték a repülő­gép kél szárnya alatt tovatűnő földsávot. Egyszerre kigyúlt az ugrásra felkészülni jelzés. A re­pülőgép ajtaja kinyílt. Pontos, meghatározott időközökben az ejtősernyősök egymás után ki­ugrottak. Pohorov és Kiszeleo altiszt utolsónak hagyta el a repülőgépet. S bár az égbolton egyetlen felhő sem látszott, ezen a napon nem voltak a legjobbak a feltételek az ug­rásra. Az élénk széllökések próbára tették a katonákat. A meghatározott idő után Po­horov meghúzta az ejtőernyő oldózsinórját és érezte, hogy lassabban zuhan. Még szét sem nézett maga körül, amikor Ki- szelev hangját hallotta: „Húzd be a hálsó zsinórokat“. Azon nyomban reagált, de egy szél­lökés oldalra sodorta és testé­vel Kiszelev ejtőernyőjének ütődött. Ennek következtében mindkét ejtőernyőből kiszökött a levegő, és a két katona egy­re gyorsulva tehetetlenül zu­hant a föld felé. — Amikor Kiszelev ernyőjé­nek kupolájához ütődtem, a kezemet kinyújtottam, nehogy beleakadjak ernyőjének zsinór­jaiba — mondja Pohorov. El akaram lökni magam az ernyő­től, de szerencsétlenségemre beleakadt a szerelésem. Elővet­tem a rohamkésem, de mivel az ernyőm levegő nélkül úszott utánam, nem sikerült a zsinó­rokat elvágnom. Tudtam, csak a tartalékernyő segíthet raj­tam. — Elvághattam volna a zsi­nórokat — veszi át a szót Ki­szelev —, de láttam, hogy Vo- logya beléjük akadt, arra gon­doltam, hogy nem tudja kinyit­ni tartalékernyőjét. Nem akar­tam cserben hagyni. Megpró­báltam a tartalékernyömei ki­nyitni, de a szél miatt nem si­került. A két katona tovább küsz­ködött az összegabalyodott zsi­nórokkal. — Alig pár méterre lehet­tünk a földtől, amikor a tarta­lékernyő félig kinyílt — mond­ja Kiszelev. — Csupán annyi időm maradt, hogy odakiáltsak Vologyának: Vigyázz... tartsd magad ... Abban a pillanatban földet értünk. Egy kicsit meg­ütöttük magunkat, de egyéb­ként kutya bajunk sem történt. A volgográdi Kiszelev és a Gorkij városbeli Pohorov jó ba­rátok lettek. Szakaszparancs- nok-helyettesek és egységük­ben a legjobb eredményeket érik el a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom öl). évfor­dulójának tiszteletére kibonta­kozott szocialista versenyben. Bútor cselekedet Az utcán kevés ember tar­tózkodott, amikor A. Kaljuzsnij tizedes a laktanya felé igyeke ADÁSVÉTEL ■ Eladó egyéves szarnárcsikó- csödör. Kulin Martin, 049 11 Ptešl- vec. Ú-1229 ■ Eladó 10 ár szőlő gyttmölcs- fákkal vasút és országút között. Farkas Imre, 946 13 Okoličná n./O. 163. ^ Ú-1250 KÖSZÖN ETNYlLVÄNlTÄS ■ Mély fájdalomtól megtört szív­vel mondunk köszönetét minden rokonnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a készt (Bánov) temetőbe drága fiúnkat, B o r k a Józsefet, akit 28 éves korában, 1977. má­jút 1-én tragikusan kiragadott a halál szerettei köréből, könnyet és örök bánatot hagyva maga után. Fájdalomban élő szülei, testvé­rei. szerető felesége és három kicsi gyermeke (Andód). Ú-1251 zett. Rendőrautó szirénájára lett figyelmes. Valahol történt valami — gondolta. Hirtelen nagy sebességgel egy autóbusz suhant el mellette, s utána egy szirénázó rendőrkocsi. Az egyik útkereszteződésnél az autóbusz irányt változtatott. Az üldöző gépkocsi nem tudta kivenni a kanyart. Kisodródott, majd megállt. Kaljuzsnij tizedes fel­ajánlotta a benne ülő rendőr­nek a segítségét. — El kell fognunk az autó­buszt — mondta gyors szavak­kal a rendőr. — Az előbb lop­ták el és egy ittas huligán ül a volán mögött. A rendőrkocsiban most már ketten ültek. Újra felbúgolt a sziréna. Amikor az autóbusztol­vaj látta, hogy beérik őt, hir­telen megállt, kiugrott, majd futásnak eredt. A tizedes a me­nekülő után akarta vetni ma­gát, de a rendőr kiáltása meg­állította: — Maradj Itt... Vigyázz.. ť Az autóbusz elindult... Mi is történt? Az autóbusz nem volt lefékezve és a lejtős utcán elindult, sebessége szem­látomást nőtt. Egyenesen a tcolibuszállomás felé tarlóit, ahol abban az időben több em­ber tartózkodott. Kaljuzsnij és a rendőr nem habozott. Kocsi­jukkal beérték a gazdátlan au­tóbuszt, majd menet közben a tizedes ügyesen átugrott az autóbuszra és lefékezte. Senkinek sem esett baja, a gépjármű sem sérült meg. Kal­juzsnij tizedest bátor tettéért „A kiváló szolgálatért“ jelvény­nyel tüntették ki. Az éberség példaképe Az alábbi eset a Vörös Zász­ló Érdemrenddel kitüntetett turkesztáni katonai körzet egyik helyőrségi városában tör­tént. V. Porosin. közlegény őr­helyén éjfél után egy túrázó gépkocsi zajára lett figyelmes, jobban szemügyre vette a tájat és látta, hogy az autó fény nélkül, a főúttól távol halad. Eszébe jutott, hogy aki benn« ül, jól ismerheti a tájat, de nyomban gyanút fogott. Gyanú­ja megerősödött, amikor látta, hogy a gépkocsi az egyik kö­zeli gyár előtt megáll és négy személy száll ki belőle. Porosin közlegény azonnal értesítette az őrség parancsno­kát, aki az esetet jelentette a helyőrség ügyeletes tisztjének. Néhány perc múlva az épületet, amelyben az éjjeli látogatók el­tűntek. bekerítette a helyőrség készültségi egysége. Az épület­ben már a páncélszekrény fel­törésére készültek a hívatlan vendégek, amikor Kruglov had­nagy, a készültség parancsno­ka megadásra szólította fel őket. Az egyik betörő ráugrott, de a hadnagy fürgén a föld­höz vágta. A többiek, az abla­kon keresztül akartak egérulat nyerni, de a katonák elfogták, és néhány perc múlva átadták őket a rendőrségnek. —n — ■ Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerő iö’oek akik 1977. aug. 7-én elkísérték utolsó útjára a kútntkyt temető­be a felejthetetlen édesanyát, nagyanyát. Pásztor istvánné Szitás Elelát s virágadományaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ü-1254 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel §ä£^-'j||| emlékezünk a legdrágább férjre és édesapára, S z e in e I a 3 Istvánra, akit a kegyetlen halál 56 éves korában váratlanul kiragadott szerettei köréből. Akik Ismerték és szerették, szenteljenek számá­ra egy néma pillanatot ezen a szomorú első évfordulón. Szerető felesége és gyermekei Ű-125B KÖZPONTI FŰTÉST MINDEN CSALÁDI HÁZBA! Kellékek: — földgázkazán, automata irányítás, új technológia szerint, teljesítmény 22000 kcal-ig — vagy kazán bármiféle szilárd tüze­lőanyag elégetéséhez — fűtőtestek (radiátorok) — víztartály — kellékek a kazán kezeléséhez. GYÁRTJA ÉS MEGRENDELÉSRE RÖVID IDŐN BELÜL SZÁLLÍTJA a Bratislava-vidéki Járási Helyiipari Vállalat, a Kiváló munkáért kitünte­tés tulajdonosa, Modra. OF 101 ÚJ sző 1977. VIII. 31. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom