Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-27 / 236. szám, szombat

Az ifjúság problémáit és a nemzetközi ifjúsági mozga­lom helyzetét vizsgálva helytelenül figyelmünket leggyak­rabban a hatvanas évek diáklázadásai kitörésének okaira és következményeire, az ultrabal tevékenységére fordítjuk, vagy a tudományos-műszaki fáradalom hatását vizsgáljuk a fiatalok helyzetére, foglalkoztatottságukra, a szabad idő eltöltésének módjaira, az ifjúkori bűnözésre stb. Pedig az egyes országok életében igen fontos szerepet játszanak az ifjúsági szervezetekhez tartósít, politikailag aktív, elköte­lezett fiatalok. Az ő problémáikkal ritkábban foglalko­zunk, pedig ők befolyást gyakorolnak a politikai pártok programdokumentumainak megfogalmazására, utánpótlást biztosítanak a pártok vezető rétege számára, s nagymér­tékben meghatározzák az egész ifjúság politikai-ideológiai arculatát. IFJÚSÁGI MOZGALOM EURÓPÁBAN ELKÖTELEZETT FIATALOK Egymásra találás A hidegháború éveiljen Kelet és Nyugat ifjúsági mozgalmai külön utakon fejlődtek. Az egyes ifjúsági szervezetek a két társadalmi rendszer ideológiai harcában evolúciós folyamaton mentek keresztül. A nyugat-eu­rópai ifjúsági mozgalmak kö­zött intézményes keretek kö­zölt megindult az együttműkö­dés. A szocialista országok if­júsági mozgalmai nem alakítot­ok ki az együttműködés klUön intézményes formáit, hanem ez irányú tevékenységüket szinte kizárólag az 1945-ben létreho­zott Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség, illetve az 1948-tól működő Nemzetközi Diákszövet­ség [melynek fennállási évfor­dulólát augusztus 18-án ünne­peltük) keretei közölt folytat­ták. Ezek nem voltak blokkjel- legű szervezetek, hiszen tag- iáik között mindkét társadalmi- gazdasági rendszer országait képviselő ífjfísági szervezetek megtalálhatók voltak. A hidegháborús korszak lezá­ródásával azonban az elkölele zett fiatalok csoportjai — füg­getlenül a politikai-szervezeti megoszlástól — egyre^gyakrab­ban egyesültek a béke'és a de­mokrácia érdekeit szolgáló kü lönböző akciókban. Ezek közé tartoztak például a vietnami háború, a fasizmus különböző válfajai, valamint a hátrányos faji megkülönböztetés ellen ki­alakult mozgalmak. A nemzet­közi feszültség csökkentése ér­dekéljen ezek a mozgalmak a ,,belső veszélyeztetettségnek“ » hidegháború ideológia jaként szolgáló mítosza ellen is fellép­lek, s ezzel a demokrácia ki- szélesítését szolgálták. Az ifjúság egyre nagyobb lehetőségeket kap Az ifjúságnak a hideghábo­rús időszak után lezajlott ál po­litizálódása, amely azt is ered­ményezte, hogy a mozgalomban részt vevő fiatalok megértették * feszültség csökkentéséért és * társadalmi haladásért folyta tolt harc közti összefüggést, komoly szerepet játszott a tó A béke, a biztonság és a né­pek együttműködése érdekében az utóbbi években erőteljesen kibontakozó és a két rendszer fiatalságát egyesítő diákmoz­galom lassan legyőzi a hideg- háborús időszak szülte előíté­leteket. A dialógus kialakítá­sa kezdetben igen nehéz volt, eleinte legfeljebb csak kétolda­lú kapcsolatokra, illetve a fia­talok nagyon meghatározott ük igazán világossá, ha figye* lembe vesszük az európai ifjú­sági mozgalom jelenlegi szer­vezeti megosztottságát, amely visszatükrözi a fennálló politi­kai és ideológiai különbsége­ket. Európában jelenleg meg­közelítően harminc nemzetközi ifjúsági szövetség működik, amelyek gyakorlatilag konti­nensünk minden fontosabb ifjú­sági és diákszervezetét felöle­lik. A közöttük való kapcsola­tok formáinak kialakítása ter­mészetesen még nem jelenti azt, hogy az ifjúság és az em­beriség egésze számára fontos kérdésekben — a béke és a biztonság kérdésében — mind­ezek a szervezetek most már világos és egyértelmű álláspon­tot képviselnek. Európai ifjúsági találkozó Varsóban A helsinki konferencia sike­res befejezése az ifjúsági moz­galmat újabb kérdések elé állí­totta. A problémák megoldásá­ra többek között összehívták az európai ifjúsági és diákság közgyűléséi. Az előkészületek majdnem két évig tartottak. Az 1976 ban lezajlott varsói kon­ferencia minden eddiginél na­gyobb és reprezentatívabb volt: A nyugatnémet fiatal békevédők augusztus 6-án ,.Követeljük a béke megszilárdítását!“, „Állítsátok meg a lázas fegyverkezést!“, „Le az amerikai neutronbombával!“, „A leszerelés a kor követel­ménye!“ feliratú transzparensekkel vonultak Bonnban az ameri­kai nagykövetség épülete elé. (ČSTK-felvétel) csoportjaira korlátozódott. Ab­ban a folyamatban, amely vé­gül is a dialógus általánossá válását eredményezte, fontos szerepet játszottak a francia és a lengyel diákszervezetek által kezdeményezett európai diák- találkozók, amelyek most már évek óta az európai fiatalok véleménycseréjének fontos fó­rumai. Harminc nemzetközi ifjúsági szövetség A hatvanas-hetvenes évek if­júsági találkozóit elemezve megállapíthatjuk, hogy az ifjú sági mozgalom ebben az idő szakban egy sor olyan politi­kai javaslatot vetett fel, ame­lyek később állami szinten is elfogadottakká váltak. Az euró­pai biztonsági konferencia ösz­ľranciaországban a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek közölt több mint 80 ezer az egyetemi végzettségű. Felvételünkön mun­kára oáró fiatotok a munkaközvetítőben. (ČSTK — ZB felvétel) késorszégokban végbement poli­tikai változásokban. A nemzet­közi enyhülés által teremtett körülmények között az ifjúság »okkal • nagyobb lehetőséget kapott arra is, hogy olyan bel­ső politika irányába befolyásol- 1a a politikai pártokat és kor­mányokat, amely nagyobb fi­gyelmet szentel až ifjúság kü­lönböző problémáinak: az okta tásnak, a munkanélküliségnek stb. A* enyhülés ugyanakkor a kommunista ifjúsági szerveze­tek számára is kedvezőbb fel­tételeket biztosított, lehetővé telte közös akcióprogramok ki­alakítását, valamint más poli­tikai-ideológiai orientációjú If­júsági csoportoknak a saját kezdeményezései számára va­ló megnyerését. szehívása körül kialakult harc új ösztönzést adott az ifjúsági mozgalomnak is. Döntő jelen­tősége volt ebből a szempont­ból az 1972-ben Helsinkiben megtartott európai ifjúsági konferenciának. Ez az értekez­let nemcsak megfogalmazta a biztonsági konferencia összehí­vásáért és sikeres befejezéséért folyó harc programját, hanem lefektette az európai ifjúság közös akcióinak céljait és el­veit is. Ezek a kezdeményezé­sek további vitákat indítottak el a két- «9 többoldalú kap­csolatok konkrét formáiról. Kü­lönösen fontos volt a konferen­cia szerepe az európai együtt­működés struktúrájának és n*e- eha n i zm usá nak kia laki tésá ba n. Ennek jelentősége akkor vá­1019 részvevő 107 európai ifjú­sági és diákszervezetet képvi seit. Munkájához jó feltételeket teremtett az, hogy a nemzetkö­zi életben meghatározóvá vail a feszültség enyhülésének fo lyamto. Az erősödő bizalom alapján lehetőség nyílt a kato­nai szembenállás mértékének csökkentésére, az európai álla­mok és népek gazdasági, tudo­mányos és kulturális együttmű­ködésének fejlesztésére. A varsói konferencia minden részvevője támogatta a helsinki biztonsági értekezlet Záróokmá­nyában lefektetett elveket. Megvitatták uz ifjúság helyze­tet az egyes országokban, el­sősorban az oktatás demokrati zálasát és a munkához való jog biztosítását követelték, és kifejezték szolidaritásukat a nemzeti függetlenségért, a bé­kéért, a demokráciáért és a-tár- sadalmi haladásért, valamint az új nemzetközi gazdasági ren­dért folytatott harccal. Meg­egyeztek až ifjúság és diákság európai együttműködésének to­vábbi programjában. A varsói találkozón termé­szetesen éles vita is folyt. Egyes nem-kommunista ifjúsági szervezetek képviselői például igyekeztek kétségbe vonni a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok által előter­jesztett leszerelési javaslatok őszinteségét. A harmadik kosár értelmezéséről is heves vita folyt. Egyes nyugati szerveze­tek olyan javaslattal álltak elő, .amely bizonyos intézményes formákat kívánt volna biztosí­tani az európai ifjúsági együtt­működésnek. A szocialista or­szágok képviselői pedig az együttműködés konkrét formái­ról kívántak vitázni. A viták és véleményeltérések ellenére a konferencia közös záródoku mentumot fogadott el. A varsói Uinácskozás legnagyobb ered menye az volt, hogy összekap­csolta az enyhülésért és ä tár­sadalmi haladásért folytatott harc kérdéseit, és ezen a téren ki terjesztette'az együttműködés területét. A vita pedig megmu­tatta, hogy az európai ifjúság és diákság nagyfokú differen­ciáltsága ellenére, az enyhülés, a béke és az együttműködés számos fontos kérdésél>en tel­jes nézetazonosság uralkodik az európai fiatalok között. —yb— Egy „kitagadott'7 magánhangzónkról A Bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet magyar nyelvi kabinetje ez év májusában rendezte meg a helyes magyar kiejtés alapiskolai és középiskolai versenyét. A nyugat­szlovákiai döntőbe a járási versenyek első két helyezettje jutott. A népes mezőny —* 21 alapiskolás, 17 középiskolás került a legjobbak közé — azt igazolta, hogy ma már a magyar szakos oktatók ugyancsak nagy gondot fordítanak az anyanyelvi oktatás korábban, oly elhanyagolt feladatára, a helyes magyar kiejtés elsajátítására. Az értékelő zsűri örömmel állapította meg a résztvevők alapos felkészítését és felkészülését, általában a teljesítmények magas színvo­nalát. A kötelező és a választható szöveg — mindkettő értekező próza — felolvasásában rendre érvényesültek a helyes magyar kiejtés követelményei: a kifogástalan hang­képzés, hangsúlyozás, hanglejtés,, a helyes időtartam és beszédtempé, a szünetekkel való okos gazdálkodás, s ami a legfontosabb, a megértést sugárzó szövegmondás. Az oly gyakori köznyelvi hibák: a hanyag artikuláció, a liosz- szú hangok1'rövid ejtése (elhini, egyik, miinek) vagy ennek fordítottja (ékesítti, belölle), a gyors beszédtempó vagy éppen túlzott tagolás, a szólamvég ,,felkapása“ — csak el- vévte bukkantak fel. A köznyelvi a és á palóc ejtése csak igen szórványosan fordult elő, akkor is legfeljebb olyan enyhe változatában, amely esetleg egy regionális köz­nyelv normájaként is elfogadható. Nem volt viszont indo­kolt, az értekező prózához semmiképpen sem illő az a többé-kevésbé paletikus hanghorduzás, amellyel több ver­senyző is toímácsolta szövegét. Erre nyilván a különleges, mondhatni ünnepi alkalom készlelte a szereplők egy ré­szét. Volt egy igen meglepő, bizonyos mértékig negatív ta­pasztalata is a versenynek, nevezetesen az, hogy egyetlen induló ejtésében sem hallhattuk az úgynevezett zárt e-t. Azt a hangot, amely például az egyetlen, kenyeret szó első szótagjában, az ember, eper második szótagjában használa­tos a magyar nyelvterület legnagyobb részén. A tapaszta­lat azért volt meglepő, mivel a versenyzők legnagyobb része (talán a bratislavaiakat kivéve) olyan vidékről való, ahol a zárt e a beszélt nyelvben önálló hangeszköz, tehát jelentésmegkülönbözlető szerepe van (hegyes vidék, hegyes tű, ti mentek, ők mentek). Mi lehet az oka az anyanyelvi zárt é mellőzésének és a kétségtelenül színtelenebb — bár egyébként teljesen ki­fogástalan — nyílt e-ző köznyelvi változat használatának. Alighanem a tanulók és oktatók nyelvszemlélete, amely tudatosan vagy ösztönösen a zárt e-t nyelvjárási hangnak minősíti. E szemlélet kialakulásának, sőt terjedésének ter­mészetesen oka van: elsősorban helyesírásunk sajátos fej­lődése, amely az utóbbi századokban — egy-két szót ki­véve — nem jelölte a zárt é-t, tehát az írásbeliségben a nyílt e-ző nyelvi változatot rögzítette. A rádió, h televízió, a színpadi nyelv — néhány hivatásos vagy nem hivatásos szereplő kivételével ugyancsak ezt terjeszti. Tekintsük tehát azt a nyelvi változatot normának, amely egyfajta e-t használ, s csak ezt ismerjük el a helyes ma­gyar köznyelvi kiejtésnek? Semmiképpen sem. Ha vissza­pillantunk a magyar nyelvművelés történetére, azt látjuk, hogy a zárt e-zéssel szemben három álláspont alakul) ki. Az első kettő merevebb volt, a harmadik, a mai, dialekti- kusabb. Az első a zárt e-ző nyelvi változatot tartotta he­lyesnek, a nyílt e-zőt nyelvjárásinak minősítette. A máso­dik éppen ennek a fordítottja mellett kardoskodott. A har­madik szerint — s ez a véleménye nyelvművelőink leg­többjének — a magyar köznyelvnek két változata van: egy nyílt e-zö (egy fajta e-t használó) és egy zárt e ző (a nyílt és zárt e-t használó). Mindkettő helyes, nagy értelmező szótárunk a magyar szavak mindkét ejtési változatát rögzí­ti. . Melyik változat a jobb. Mindkettő jó: Igaz, hogy az egy fajta e-t használó a hegyes két jelentését nem tudja ala­kilag is megkülönböztetni (hegyes, hegyes), de a beszéd­helyzet (az írásbeliség a szövegkörnyezet) mindig megaka­dályozza a félreértést. Melyik változat a szebb? Köztudomású, hogy az e hang gyakorisága nyelvünkben a legnagyobb — száz hang közül mintegy tizenegyszer ejtünk e-t —, tehát a monotónia ve­szélyét a zárt é ző nyelvhasználat könnyebben elkerüli. Mi a teendője anyanyelvi oktatásunknak? A nyílt e-ző területeken semmi: a zárt e használatát — ha már helyes­írásunkból kimaradt a megfelelő betű — nem lehet megta­nítani. A zárt e-ző területeken viszont feltétlenül érdemes megőrizni ezt a hangot. Ez könnyen elérhető: hagyjuk, hogy a tanulók anyanyelvűk zárt é-jét bátran használják, ne erőltessük a nyílt e kizárólagos használatát. Ha már helyesírásunk kitagadottja lett a zárt e — amint azt egy nyelvművelő cikk már 1949-ben szóvá tette —? ne legyen az a magyar köznyelvben. Dr. KÁZMÉR MIKLÓS ÚJ szó 1977. Vili. 27. Dúdor István: Délelőtti fény

Next

/
Oldalképek
Tartalom