Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-24 / 233. szám, szerda
Foiilldöiii csúcs o hét »égén Pretórióbon Smith továbbra is a „belső megoldás" híve (ČSTK) — Pretoriában bejelentették, hogy szombaton találkozóra jön össze Balthazar Varster. a dél-afrikai fajüldöző kormány miniszterelnöke és Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter Ian Smith rhodesiai miniszterelnökkel. Hivatalosan nem jelentették be, miről .tárgyalnak, de politikai megfigyelők véleménye szerint a tárgyalások középpontjában a rhodesiai kérdés megoldására oonatkozó angol—amerikai terv fog állni. Annak ellenére, hogy ez a terv számos előnnyel Jár a rhodesiai fehér telepes kormány számára és jelentős szerepet szán neki a nyugati országoknak az afrikai kontinens déli részével kapcsolatos stratégiai terveiben, Smith az utóbbi időben többször is kijelentette, hogy fő célja továbbra is a rhodesiai probléma úgynevezett belső megoldása, másszóval a fehér telepes rezsimet kiszolgálni kész afrikai politikusokkal való megegyezés marad. A rhodesiai kormány szóvivője kijelentette, hogy „a Sithole- és Muzorewa-csoportokkal folytatódik a kapcsolatfelvétel és jelentős előrehaladást ért el“. Ezeket a kulissza mögötti megbeszéléseket maga Ian Smith is igazolta, aki az Umtalábau megtartott „választási“ gyűlésen kijelentette: „Meglehetősen széles körű kapcsolatokat építettem ki ezekkel az emberekkel. Az, amit szemtől szembe mondanak, eltér attól, amit a nyilvánosság előtt mondanak.“ Smith szaval szerint „a mérsékelt nacionalisták kedvezően ítélik meg a faji elkülönítés gondolatát az iskolákban, a kórházakban és a lakott területeken“. Smith úgy képzeli, hogy hivatalos felhatalmazást kap az augusztus 31-én megtartandó választásokon, a „belső megoldásra“ vonatkozó tárgyalásokra. Választani azonban gyakorlatilag csak a fehérek fognak. A Rand Daily Mail című napilap megírta, hogy a 21. életévet elért 2,4 millió afrikai közül nem egészen 7,5 ezer afrikait veitek fel a választási jegyzékekbe, vagyis a fekete választóknak összesen 0,3 százalékát. AKADÁLYOZZÁK MEG AZ SS TALÁLKOZÓT! A volt SS-tisztek tervezett hónap végi összejövetele ellen lépett fel az uralmon lévő szociáldemokrata párt stuttgarti szervezete. A tagok kérik, hogy akadályozzák meg a Das Reich nevű ŠS-divízió tagjainak találkozóját, amely 1944-ben felgyújtotta Oradour francia várost és lemészárolta annak férfilakosait. Az SS-találkozó ellen tiltakozik a Német Kommunista Párt is, valamint Baden-Württenberg szakszervezetei, ifjúsági és diákszövetsége THAIFÖLDI AKCIÓK A PARTIZÁNOK ELLEN Terrorizálják a polgári lakosságot (CSTK) — A Bangkokból érkezett hírek szerint a thaiföldi katonai hatóságok folytatják a partizánok elleni akciókat a thaiföldi—malaysiai határ mentén. Valamennyi rendőrségi akció, amelyet a thaiföldi rezsim az ország déli részén kezdeményezett, az év elejétől ez idáig eredmény nélkül fejeződött be. Az ellenállók csoportjai a dzsungel nagy területein tevékenykednek — tökéletesen ismerve a terepet —, kitérnek az ellenséggel való ütközet elől, amelyet támogat a légierő, a tüzérség és a tankok, s a váratlan támadások taktikáját választják. A bangkoki hivatalok beismerték jelentős veszteségeiket. A katonai vezetés továbbra is terrorizálja a „békétlen vidék“ polgári lakosságát. A katonák és a rendőrök betörnek a parasztok házába és erőszakkal próbálnak tőlük értesüléseket szerezni a partizánok tartózkodási helyéről. Az iráni sah Henryk fablonski társaságában. (Telefoto: CSTK — APJ Az iráni sah Varsóban (CSTK) — Muhammed Reza Pahlavi iráni sah tegnap Varsóban találkozott Henryk jab- lonskival, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának elnökévei. A két államférfi elismeréssel állapította meg, hogy dinamikusan fejlődik a lengyel—iráni együttműködés. A tanácskozás során a két államférfi véleményt cserélt az együttműködés további fejlesztésének perspektíváiról. A megbeszéléseken Emil Wojtaszek lengyel és Abbasz Ali Khalatbari iráni külügyminiszter is részt vett. AZ ETIÓPIÁI KORMÁNYCSAPATOK SIKEREI t (CSTK) — Etiópia délkeleti körzetében, Ogadenban folytatódnak a fegyveres összecsapások az etióp fegyveres erők és az úgynevezett Nyugat-szomá- 1 iái Felszabadítási Front csapatai között, melynek soraiban szomáliai katonák is harcolnak. Amint azt az Addisz Abebai rádió jelentette, etiópiai csapatok repülőgépek támogatásával visszaverték a szomáliai csapatok összpontosított támadását a stratégiailag fontos Diredawa város ellen. A jelentés szerint a harcokban 150 ellópiat és 500 szomáliai katona vesztette életét. Diredawá- ban helyreállították a villamos- áram-szolgáltatást, ismét dolgozni kezdtek a hivatalok és az ipari üzemek. A nemzetközi reakció azonban görcsösen Igyekszik elmélyíteni a fegyveres konfliktust a Szomáliái és az etiópiai haladó forradalmi rendszerek között. A katari sajtóügynökség jelentése szerint az Egyesült Arab Emirátusokban folyik a nyugat-szomáliai és eritreai „felszabadító mozgalmak“ provokatív ülése; ezeket a reakció a feszültség fokozására kívánja felhasználni Afrikának ebben a körzetében. Parlamenti választások Ausztráliában? (ČSTK) — Ausztráliai politikai megfigyelőknek az a véleményük, hogy az országban még az év vége előtt megtartják a parlamenti választásokat. A jelenleg kormányán levő liberális és agrárpártok mandátuma csak jövő év novemberében telik le, a koalíció viszont azon igyekszik, hogy idő előtt megtartsa a választásokat, mivel az ország gazdasági helyzete állandóan romlik és ezért nincs reménye, hogy 1978 végéig kormányon maradjon. Kommentárunk E gy politikus, aki a választások előtt hangzatos ígéreteket tett és akit ezután megválasztottak az Egyesült Államok elnökének, tisztségének elfoglalásakor kifejezte azt az óhaját, hogy továbbra is bizalmasan csak „Jimmynek“ szólítsák, a hivatalos „James“ helyett. . Nos, ez a politikus nagy hévvel harcra kelt az emberi jogok védelméért. Természetesen, nem otthon, a saját írt alá a neutronbomba gyártásának pénzügyi támogatásáról, az atomtíizérség fejlesztéséről, tehát „a legmodernebb“ tömegpusztító fegyverek gyártásáról. Vagy mindez beleillik annak a harcnak a programjába, amelyet az emberi jogoknak a szocialista országokban való érvényesítéséért vív? Ugyanez a politikus bizonyára tudja, hogy saját országában sok a munkanélküli, egész hadmusban és megint mással a kapitalizmusban. A kommunista világmozgalom első programdokumentuma, a Kommunista Kiáltvány hangsúlyozza, hogy minden egyes ember szabad fejlődése az ösz- szes ember fejlődésének előfeltétele. A tudomány bebizonyította, a történelmi tapasztalat és a jelen kor megerősítette, hogy a kapitalizmusban nem biztosított és nem is biztosíthaEmberi jogok—papiron és valóságban 1977. VIII. 24. országában küzd az emberi jogok tiszteletben tartásáért, hanem a szocialista országokban. Ugyan ki tudja, lehet, hogy úgy gondolja: saját országában már azzal tiszteletben tartják az emberi jogokat, ha az embereket vagy az elnököket bizalmasan szólítják meg. Más lapra tartozik azonban, hogy ugyanezt a véleményt vallják-e a munkanélküliek, vagy a rövidített műszakokban dolgozók milliói. Mindenesetre ebben határozottan kételkedni kell. Mindenki tudla, hogy az alapvető emberi jogok egyike a munkához való log, mivel ez egyik legfontosabb összetevője az élethez való jognak. Ezzel szorosan összefügg a művelődéshez, az egészségügyi ellátáshoz való jog és az emberek jogainak törvényes védelme, valamint más olyan emberi jog, amely biztosítja, hogy az ember emberhez méltóan élhessen. Bizonyára nemes dolog éberen figyelemmel követni az emberi jogok tiszteletben tartását. Nem tudjuk azonban, hogyan értsük az emberi jogokról elhangzott kijelentéseit annak az államfőnek, aki nemrég tiszta lelkiismerettel, nyugodt lélekkel törvényjavaslatot seregekre való ember, akiket megfosztottak alapvető emberi joguktól. Bizonyára azt is tudja, hogy egészségvédelemben csak az részesül, akinek van rá pénze, megfelelő műveltséget is csak az szerezhet, akinek erre futja. Azt is tudhatja, hogy a négereket nemcsak magánemberek és munkaadók, ha- •nem gyakran az állami hatóságok is diszkriminálják, meg azt. hogy egy csehszlovák anya hozzá és feleségéhez személyes levélben fordult, kérve őket, hogy segítsenek visszaszerezni gyermekeit... Vagy talán semmit sem tud az ilyen és ehhez hasonló esetekről, arról, hogy országának hatóságai bűnt követtek el egy anya ellen? Nem tud semmit a bűn- telenül elítélt ún. wilmingloni tízek esetéről? Milyen érdekes! Valóban furcsa, ha egy olyan ország vezetője, amelyben az emberi jogokat a világ közvéleményének szeme láttára durván megsértik, azokban az országokban akar harcolni az emberi jogok tiszteletben tartásáért, amelyekben ezek a jogok nemcsak papíron, hanem a valóságban is érvényesülnek. Lehet, hogy valaki más mércével méri az emberi jogok tiszteletben tartását a szocializtó minden egyes ember szabad fejlődése. A tőkésnek joga van ahhoz, hogy kizsákmányoljon, a dolgozó tömegeknek „joguk“ van ahhoz, hogy kizsákmányoltak, munkanélküliek legyenek ... A polgári demokrácia az uralkodó osztály, nemzet, faj számára előjogokat biztosít, másoknak pedig azt a „jogot“, hogy diszkriminálhassák. Ezek tényleg a kapitalizmushoz illő szabadságjogok és emberi jogok! Ezen a tényen mit sem változtat az, hogy a tőkésországok alkotmányaiban rögzítették az egyenjogúságot, a demokráciát. A konkrét gyakorlat ugyanis szöges ellentétben áll ezekkel a szavakkal. Csak a szocializmus és a kommunizmus képes biztosítani minden ember és ezzel az egész emberi közösség valóban szabad fejlődését. És nemcsak képes biztosítani, hanem teljes mértékben biztosítja is. A szocialista országokban ismeretlen az embernek ember által való, az osztálynak osztály által történő kizsákmányolása, a faji vagy a nemzetiségi elnyomás és a munkanélküliség. Ezen országok dolgozói számára nemcsak papíron, hanem a valóságban is biztosítottak a szabadságjogok és az emberi logok. Ezekről a jogokról a tőkésországokban élő osztálytestvéreink éppen csak álmodni mernek. Említsük csak meg a munkához, az ingyenes művelődéshez, a teljes és ingyenes, egészségügyi ellátáshoz, az időskori ellátáshoz való jogot, amelyeket az alkotmány biztosít. Ha összehasonlítjuk a tényeket, a szocialista és a tőkésországok társadalmi valóságát, valóban paradoxnak tűnik a bizalmas néven szólított elnök „gondoskodása“ a szabadságjogok és az emberi jogok érvényesítéséről a szocialista közösség országaiban. Az amerikai elnök valóban mások sze-1 mében keresi a szálkát a magáéban pedig nem veszi észre a gerendát. A világ első szocialista országában éppen nyilvános vita folyik az új alkotmány tervezetéről. Az új alkotmánytervezet előterjesztése során Brezsnyev elvtárs egyebek között ezt mondotta: „A fejlett szocialista társadalom felépítése lehetővé teszi, hogy lényegesen tökéletesebbekké tegyük az alaptörvénynek (az alkotmánynak) a szovjet állampolgárok jogait rögzítő cikkelyeit... Az alkotmánytervezet sokkal átfogóbban fogalmazza meg a Szovjetunió állampolgárainak politikai jogait és szabadság- jogait“. Igen, a fejlett szocialista társadalom lehetővé teszi a lakosság szabadságjogainak és emberi jogainak további elmélyítését s bővítését, papíron és a valóságban is. Ugyanezt semmi esetre sem érheti el a legfejlettebb tőkés társadalom sem, még akkor sem, ha e társadalom képviselője önjelölt módon „védelmébe veszi“ az emberi jogokat a szocialista országokban. Nem, ez a dolog lényegén, a valóságon mit sem változtat. fOZEF BÁNI DAWSONBAN NINCS VÁLTOZÁS... (ČSTK) — „Carter elnök mindenütt harcol az emberi jogokért a világon, ámde Georgia államban, ahol született, a négerek gyakran másodrendű, polgárok,“ — irta a nyugatnémet Stern augusztus 11. számában az USA déli államaiban élő négerek helyzetéről szóló cikkében. Délen, nem messze Carter szülőfalujától, Plains-től, fekszik egy kisváros, Dawson. Ötezer lakosa közül háromezer színes bőrű. Az öregebbek még emlékeznek rá, hogyan hívták a városka főterén álló nagy platánfát, amelyre négereket akasztottak. Közvetlen mellette a mai napig is ott áll az a fapad, amelyen négereket korbácsoltak meg. Lincselés és korbácsolás ugyan már nincs az USA déli államaiban, de a néger többség helyzete alig változott valamit Georgiában, abban az államban, amelynek fames Carter kormányzója volt, mielőtt az Egyesült Államok elnöke és az emberi jogok szenvedélyes harcosa lett volna. Negyven kilométerre Carter korszerű, tökéletesen szervezett farmjától, Dawsonban a fehér kisebbség tart a kezében minden fontos közéleti tisztséget. A feketék azok maradtak, amik voltak — kifutók, segédmunkások és munkanélküliek. Mindennek azonban meg kellett volna változnia, amikor a szomszédos Plains-ben James Carter harcba indult a szavazatokért. A dawsoni négerek Car- terre adták szavazatukat, mivel szociális reformokat ígért, azonos lehetőségeket és azonos jogokat mindenki számára, hogy emberhez méltóan élhessenek. A déli államok néger lakossága szavazatainak köszönheti Carter, hogy bejutott a Fehér Házba. Carter elnök megtartotta, amit ígért. Alig tette le az elnöki esküt, kiállt földgolyónk elnyomot faiért. Saját kezűleg levelet írt Szaharov szovjet disz- szidensnek, és a dél-afrikai fajüldöző rendszerhez elküldte Youngot, az Egyesült Államok néger ENSZ-képviselőjét. Csak Dawsonban nem történt semmi. Öt négert bíróság elé állítottak itt egy fehér meggyilkolásának vádjával. Vezetőjük, aki nem tud írni-olvasni, „bevallotta" tettét, jóllehet neki is, akárcsak négy barátjának, megdönthetetlen alibije volt. Azért vallott így, mert a fehér rendőr kikötéssel fenyegette meg. Ez egyáltalán nem szokatlan „Carter földjén“, az USA Georgia államában. Nem messze Dawsontól egy rendőr meggyilkolásának vádjával bíróság elé állítottak egy másik négert. A vádlott, Henry Willis, „beismerte“ bűnösségét. Biztos volt, hogy a villamosszék vár rá. A védelem egyetlen reménye volt: biztosítani a tárgyalás rendes menetét. Willis védője elutasított hat fehér bírójelöltet fajelőítéleteik miatt. A hatodik jelölttel, Dunbar Harrisonnal a következő párbeszéd alakult ki: Védő: Van valami kifogása az ellen, hogy négerekkel dolgozzon? Bíró: Szívesebben játszom golfot a barátaimmal. Védő: Játszott valaha golfot valamilyen négerrel? Bíró: Soha. Védő: Meghívta már valaha néger barátainak valamelyikét magához ebédre? Bíró: Soha. Védő: Örülne annak, ha egy néger ebédelne magánál? Bíró: Biztosan nem örülnék nek i. Védő: És ha egy néger magánál töltené a hét végét. Bíró: Ennek sem örülnék. Védő: Mit szólna ahhoz, ha a fia esküvő előtt hazahozná bemutatni a menyasszonyát, és az néger volna? Bíró: Kidobnám a házamból. Védő: Tudatában van annak, hogy kijelentései fajgyűlöletről tanúskodnak? Bíró: Nem. Védő: A feketék ugyanolyan jó emberek, mint maga? Bíró: Nem gondolom. Védő: Nincs több kérdésem. Es éppen ezt a bírót ajánlotta személyesen Georgia állam kormányzója, mint mrendkívül megfelelőt“.
