Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-15 / 224. szám, hétfő
A szovjet sport is jubilál A kellemes meleg nyár kétségtelenül kedvez a vízisportok versenyzőinek. A sokfajta vízisport közül a búvárkodás az egyedüli, amelynek segítségével bepillanthatunk a csend világába. Sokan ismeretek tudatában, kíváncsian romantikát keresve búvárfelszerelést vásárolnak és türelmetlenül várják a nyári szünidőt. Alihoz, hogy a búvárkodás örömeit valaki élvezhesse, szükséges néhány fontos tudnivaló, amelyekről az alábbiakban adunk rövid áttekintést. Kétféle meL'ülést — szabadtüdős és légzőkészülékes búvárkodást különböztetünk meg. Az előbbihez három kellék nélkülözhetetlen: a szemüveg, a légzőcső és az uszony. A szemüveg feladata kettős: a szemet a víz kellemetlen hatásától védi, s az általa létrehozott levegőréteg biztosítja az élesebb látást. A megvásárlásra felkínált szemüvegek ■ kiválasztásánál arra ügyeljünk, hogy legyen kompenzátora, ami eltakarja az orrot. A légzőcső a búvár számára lehetővé teszi az úszást és a mélyben tartózkodást anélkül, hogy lélegzéskor fejét a felszínre kellene emelnie. Arra kell ügyelnünk, hogy a csutora mögötti hajlat gumiból legyen, mivel ez jól idomul az archoz. A légzőcsövekhez kapható különféle zárószerkezetek hasz-^ nálata nem célszerű, mivel a víz alatti helyzetváltoztatáskor könnyen kinyílhatnak, a cső megtelhet vízzel, amit a zárószerkezeten át nem lehet kifújni. Az uszonynak az a feladata, hogy kézi segítség nélkül is biztosítsa a víz alatti mozgást. E három nélkülözhetetlen kelléket a szabadtüdős merülésnél még kés, nehezéköv és búváröltözék egészíti ki. A búvárkodáshoz fontos elsajátítani a légzőcső helyes használatát. A vízből felmerülve, anélkül hogy fejünket kiemelnénk, erősen a csőbe fúBúvárkodjunk junk, ezáltal a benne levő víz kilövelődik, s a cső légzésre alkalmassá válik. Alámerüléskor a cső ismét megtelik vízzel, s ez az említett módon ismét eltávolítható. A szemüveg belső részét be- nyálazzuk és átdörzsöljük. Ezzel meggátoljuk behomályoso- dását. Ha mélyebbre merülünk (2—4 méter) a szemüveg néha erősen, sőt fájdalmasan is tapadhat az arcra. Ez kevés levegőnek az orron át való benyomásával megszüntethető. Az említett mélységben ugyancsak fájdalmas nyomást érezhetünk a fülünkben. Ezt úgy szüntethetjük meg, ha a belső fülüregben (amit a középfültől a dobhártya választ el) a nyomást környezeti nyomással egyenlítjük ki. Mindez az Eustach-féle kürtön át történik akkor, ha a szemüveg kompenzátora segítségévei be fog olt orrunkba erőteljesen levegőt fújunk. Gyakran elég (szárazon) nyelni egyet ahhoz, hogy a nyomfis kiegyenlítődjék. A fület nem szabad gumisapkával vagy más eszközzel eldugaszolni, mert ez dobhártyarepedéshez vezethet. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy esetleges dobhártyarepedés orvosi kezeléssel néhány hét alatt begyógyul. A szabadtüdős merülés lehe tővé teszi a víz alá merülést akár 10 vagy 20 méteres mélységbe is, de itt tekintettel kell lenni a búvár erőállapotára. Halvadászatra (ez nálunk tiltoti), fényképezésre, filmezésre ez a módszer nagyon alkalmas, mivel nem zavarja a felszálló buborék a megfigyelt állatokat. Ez a búvárkodás olcsó és hozzáférhető minden úszni tudó egyén számára és kis gyakorlással könnyen elsajátítható. A Honvédelmi Szövetség keretében működő búvárklubokban pedig a jelentkezők a tanfolyam sikeres elvégzése után megkapják az „A“-fokozatot, amely szabadlü- dős merülésre képesít, iff. TAKÁCS ENDRE a nagymegyeri Sirén Calovo klub elnöke, a nyugatszlovákiai búvárok szervezetének tanácstagja Boldog, mert a maga ura Tavaly Észak-Amerika legjobb junior jégkorongozója Robin Sedler volt, aki azután a Montreal Canadiens csapatához szerződött. Hatalmas összeg ütötte a markát, s a kanadai szaksajtó sokat cikkezett róla. Ma mar hiába keresnénk Sedler nevét a Canadiens, vagy az1 NHL valamelyik más proficsa- palának játékoslistáján. Elhatározta, hogy mindörökre hátat fordít a hivatásos jégkorongozásnak. Elhatározását a szakkörökben sem értették meg, s egyre hajtogatták, milyen meggondolatlanság elfordulni ekkora szerencsétől. Sedler 1976. szeptember 15 én érkezeti a Montreal Canadiens edzőtáborába. Az edzéseken kiválóan mutatkozott be. Hátvéd létére remekül tört kapura és gyakori előretörései után a híres kapus, Ken Dryen sokszor nem tudta útját állni hálójába tartó korongjának. Csak 11 napig tartolt Sedler barálkozása az új környezettel, azután kijelentette, hogy hazautazik Vancouverbe, s nincs szándékában visszatérnie. Sokan azt hitték, hogy az újonc megijedt a környezettől, míg mások továbbra is elragadtatással nyilatkoztak róla. Az Edmonton Oil Kings csapatának menedzsere, Brian Shaw, így vélekedett Sedlerról: „Robin különös fiú. Kiváló hátvéd, s belőle lehetett volna az új Bobby Orr.“ Sedlor másképp látta a dolgokat. Elhatározását így indokolta: „Családunkban a negyedik fiú vagyok, már négyéves koromban megbarátkoztam a jégkorongozással. Most, 20 éves koromban változatlanul kedvelem a jégkorongozást, de csak azért játszom, mert abban kedvem telik. Amikor 17 éves koromban az Edmonton Oil Kings csapatához kerültem, az első lépéseket tettem a profi karrier felé vezető úton. Az edzőtáborban nem éreztem jól magam. Az edzéseken hiányoltam a jó, kedvező hangulatot, játék közben, vagy után egyikünk sem nevetett vagy mosolygott. Mindannyian veszekedtek, tülekedtek a csapat összeállításának egy egy helyéért. Szinte teljesen nyoma veszett a jégkorongnak^, mint játéknak, s a jégen csak üzletet lehetett látni. Amikor az edző tudtára adtam, hogy már nem akarok játszani, így korholt: 1977 Kanada a jégkorongsport őshazája, de válogatott csapata évek hosszú során nem szerepelt a világbajnokságon. Stockholmban, 1969-ben még igen, s azóta az idén újra. Bécsben azonban nem nagyon gyönyörködhettek a tengeren túliak játékában, mert abból elsősorban a sportszerűség hiányzott. Ígéretet kaptunk, hogy jövőre, amikor Prága rendezi a VB-t, egészen más csapat képviseli Kanadát. Majd elválik.*.* „Ne csacsiskodj, azon törd a fejed, hogyan tlehetnél profivá, hogyan kereshetnél sok pénzt.“ — Én nem akartam a pénzen törni a fejem ... A II. junior ligából általában nem vezet uz út a profik táborába, de a fiatal Sedler, édesanyja és fivérei biztatására igent mondott, az Edmon ton csapatánál kötött ki. Sikeres idénye volt, 32 gólt ütött, 62 pontos átadása gólt eredményezett. A szereplés nem elégítette ki Sedlert. Lassan meg- gyűlölte a mérkőzéseket, majd a New Westminster i tömeges verekedésbe fajult találkozó minden kedvéi elvette a további szerepléstől. Egy vele egyidejű játékos minden ok nélkül ütlegelni kezdte. Az elmondottak ellenére megtetszett a Montreal funkcionáriusainak, bár mint elárulták, ők inkább a hevesebb, könnyebben lobbanó fajtájú fiúkat keresték. , De minderről folytassa a részleteket maga Sedler: „Bárhol mutatkoztam is, azt hallottam, hogy Montrealban sztár lesz belőlem, föltétlenül a Canadiens csapatában kell játszanom. Engedtem a nyomásnak, a rábeszélésnek és e csapat tagja lettem. Az edzőtáborban ugyanazt kellett megállapítanom, mint Edmontonban: mindez nem nekem való. Igaz, hogy Montrealban barátságosabb volt a környezet, és az idősebb játékosok is barátságosan fogadtak, de az én elképzeléseim szerinti jégkorongozással itt sem találkoztam. Minden megint csak üzlet volt, a beszélgetések témája a pénz körül forgott. Ezért távoztam. Most 200 dolláros bankbetétem van, teherkocsival árút szállítok a boltokba, csak a ti- zedrészél keresem annak, mint amennyit megkaptam volna Montrealban a Canadiens együttesénél. Ennek ellenére elégedett és boldog, a magam ura vagyok.“ Nyugaton sokan nem értették meg, s nem is értik meg sohasem e fiatal jégkorongozó cselekedetét. Nekik a sport csak arra jó, hogy minél több pénzt kereshessenek vele és általa. Minden más érték ismeretlen fogalom számukra. Ezért lelt elsőrendű szenzáció a nyugati hírszolgálati eszközöknél Robin Sedler esete (CSTK) A szovjet spartakiádok Egy-egy ország sportjának fejlettségét általában versenyzőinek olimpiai első helyezéseivel mérik. E tekintetben a Szovjetunió vitán felül első számú sportnagyhataloni. Ennek ellenére néhány szovjet sportoló őszintén és leplezetlen büszkeséggel jelentette ki, hogy a szovjet országos spartakiádou szerzett érmeket ugyanúgy féltve őrzi, mint az olimpiaiakat. Akadhat, aki azt hiszi, hogy ebben a megállapításban nemi túlzás van. A kételkedőket meggyőzhetik a NOB volt elnökének, a már elhunyt Avery Brundage nak szavai: „A Szovjetunió nemzeteinek spartakiádja az olimpiai eszme megerősítése és ünneplése.“ A szovjet spartakiádok szervezése állja az üsszehasonlítasl az olimpiai játékokéval. Ugyan hol lehetne másutt inkább, mint a világ legdemokratikusabb társadalmi rendíi állama- lian érvényt szerezni az újkori olimpiák megalapítója, Pierre de Coubertin halhatatlan kijelentésének: Nem az olimpiai győzelem, hanem a részvétel a fontos. \ A szovjet sparlakiádokon lenyűgöző a részvétel. Ez a sportünnep tulajdonképpen sohasem fejeződik be. A luzsnyi- ki stadionban négyévenként megismétlődő döntők után, amelyek egy évvel előzik meg az olimpiát, máris kezdetüket veszik az új spartakiád első fordulni. A szovjet haza minden sportolója megtiszteltetésnek veszi, hugy a résztvevők között lehet. Az 1975. évi országos spartakiádou, amelyet a szovjet népnek a fasizmus fölött aratott győzelme 30. évfordulója tiszteletére rendeztek, tölih mint Sü millió különböző korú, foglalkozású szovjet polgár vett részt. A sport érdemes mesterei csakúgy indultak, mint a kezdők. A tömegalaij mindenki számára lehetőséget biztosit és elősegíti a jövendő olimpikon kiválasztását és felkészítését. A spartakiádok döntői a sportok számát és a résztvevőket tekintetbe véve vetélkednek az olimpiával. Az ötödik spartakiádou, amelyet 1971-ben rendeztek Moszkvában, a résztvevő 7387 versenyző 24 sportágban 35 üssz szövetségi, 19 európai és 18 világcsúcsot állított f:il. Négy évvel később ugyanennyi sportoló a szovjet köztársaságok államaiból szerepelt a spartakiád döntőjében és az eredmény 20 világcsúcs, 19 Eu- rópa-csúcs, 35 össz-szövetségi rekord és 242 országos csúcs. A moszkvai spartakiáddöntő szervezőinek legalahb olyan bonyolult feladatot kell megoldaniuk, mint az olimpia rendezőinek. Erről legékesebben a számok beszélnek. A spartakiádok döntőiben eddig az alábbi kimutatás szerinti részvételt tartják nyilván: 1956 I. 9244 résztvevő 1959 U. 8452 résztvevő 1963 III. 7372 résztvevő 1967 IV. 8287 résztvevő 1971 V. 7387 résztvevő 1975 VI. 7382 résztvevő Az érem másik oldala: a legutóbbi hat i u 11 ni p i a kimutatása: 1956 XVI. 3 183 196U XVII. 5 337 1964 XVIII. 5 558 1968 XIX. 7 226 1972 XX. 10 125 1976 XXI. 7 30» A következő szovjet sparta- kiadnnk különösen nagy les/, a jelentősége. Tiilajdunképpen a XXII. nyári olimpia főpróbája lesz, s ezt a nagy eseményt ugyancsak a világ első szocialista államának fővárosában rendezik meg. A szovjet sport eddigi fejlődése záloga annak, liogy a rendezők feladatukat hibátlanul oldják meg. Erre enged következtetni a Szovjetunió nemzeteinek minden eddigi spartakiádja, amely plasztikus módon mutatott rá a szovjet sport fejlődésére, annak tömeges, népi voltára, jelentős szintjére és eszméjére, amely tökéletesen azonos az olimpiák eszméjével. 1980 — MOSZKVA Amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kérdőíveket küld az olimpiai rendezést kérőknek,' a következő utasítást adja: az olimpiai jelöltségi kérvénnyel kapcsolatban közöljék városuk általános adatait. A Szovjet Olimpiai Bizottság válasza néhány mondatból állt: Moszkva a világ egyik legnagyobb városa. Észak déli irányban 40 kilométeres, nyugat-keletiben 35 kilométeres az átmérője. Tengerszint feletti magassága 120 méter. Lakosainak száma 7,5 millió. A város 880,5 négyzetkilométer területen fekszik. Júliusban és augusztusban az átlagos hőmérséklet 10 fok. (Az olimpiai játékokat július 19 — augusztus 3 közötti idő ben rendezik meg.) Moszkvának a világ 66 államával van légi összeköttetése. Kitűnőek időjárási viszonyai, és a moszkvai lakosok égnek u vágytól, hogy fogadhassák az olimpia résztvevőit. Ezt az indoklást néhány további adattal egészítjük ki. Moszkva háromszor akkora területen fekszik, mint London és a lakosság sűrűségét tekintve kibírja az összehasonlítást New- Yorkkal. Különösen nyáron kellemes 660 parkjának üdítő látványa. Minden moszkvai lakosra 22 négyzetméter zöld jut, míg New York-ban csak 7, Londonban 8, Párizsban csak 4. Moszkva nem csupán modern nagyváros, hanem a sport városa is. Minden hetedik moszkvai lakos a helyi 4000 klub valamelyikében sportol. A főváros 22 500 egyesületében a sportolók fejlődéséről 8000 állami edző és további néhány ezer önkéntes edző gondoskodik. Az állami gondoskodás és a tömegjelleg a nagy sportsikerek alapja. Moszkvában 2000 olimpiai győztes él, és itt dolgozik többi között Valerij firuA. Beljajev, egy a szovjet kenusport nagyjai közül. (Foto: TASZSZ) mel, Vjacseszlav Ivanov, Lev Jasin, Viktor Kapitonov, Mihail Voronyin. Vjacseszlav Ivanov háromszoros olimpiai győztes evezős büszkén jelentette ki Moszkva rendezési kérésének elintézése után: „Mi szovjet sportolók tudtuk és nem kételkedtünk abban, hogy Moszkva az olimpia városa lesz!“ A legutóbbi tizenöt évben Moszkvát több mint 15 millió külföldi vendég látogatta meg. Mindegyikük meggyőződhetett a szovjet emberek szívélyessé- 'géről, vendégszeretetéről és jóakaratáról. Láthatták azt a várost, amelyről már 1920 ban, vagyis három évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Lincoln Stevens amerikai publicista így nyilatkozott; „Láttam a jövőt, a szovjet ember egyengeti a hozzá vezető utat.“
