Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-01 / 179. szám, péntek
Péntek délután. Nom tudunk ellenállni a csábításnak, lekanyarodunk a főútról, hogy a gombaszögi völgyben megcsodáljuk a természetet, és magunkkal vigyünk valamit estére a huszonnégy óra múlva kezdődő nagy kulturális seregszemle színhelyének hangulatából. Farmernadrágos fiatalokkal, színes sátrak lakóival találkozunk, énekelnek, gitárt pengetnek; a tévések kameráiknak keresnek megfelelő pontokat. A zöldvendéglőben már elfogytak a melegételek, üdítőt iszunk csupán. Az egyik pincérnő fölsóhajt: — Mi lesz itt holnap?! — Aztán indulunk is tovább, megkeresni szálláshelyünket. \z amatőr képzőművészek rozsnyői Rožňava) tárlatának megnyitóját már iem érjük el. viszont idejében érkezhetünk Páskaházára (Pásková], ahol íróolvasó találkozó kezdődik nyolc órától. Szívesen mennénk Kuntapolcúra is (Kunova Teplica), ugyanilyen találkozóra, de hát két helyen nem lehet egyszerre az ember, legfönnebb lélekben vagy gondolatban. Kuntapolcán csak így vagyunk, így lehetünk jelen. Újságíró barátommal együtt örvendeztünk, amikor meghallottuk ennek a két gö- möri falunak a nevét. Ritkán szerepelnek a lapokban, pedig ha valahová, hát ide gyakrabban kéne jönni, írástudóknak, riportereknek — évtizedes adóssá- gok.it törleszteni. Kevesen vagyunk a teremben, mindössze tizenöten jöttek el a kicsiny falu négyszáz lakójából. Köztük három idős néni, az egyik: karján álmodó unokájával. A fehér abrosszal terített asztalnál hosszabban beszélnek a költők, még vitatkoznak is egymással, talán azért, hogy a jelenlevők tudjanak miről kérdezni. El is hangzik egy két szokványkérdés az „érthető“ és „érthetetlen“ versekkel kapcsolatban; valaki azt szeretné tudni, meg lehet-e manapság a költészetből élni. A két költő verseiről kevés sző esik: „Szégyenkezünk is, hogy nem készültünk fel, de nem jutott rá időnk“; „Nem kapjuk meg a könyveiket“; „Miért olyan kevés példányiéin jelennek meg?“. Es két kérdés, amely belénk hasít: „Mit tanácsolnának, hogy az ember ne legyen ilyen tájékozatlan?“; „ünök hogy látják ezt, hol van bennünk a hiba?“ Dolgos kezű, szombatot- vasárnapot is munkával töltő emberek kérdeznek ilyet. Mit lehet erre válaszolni! Most mi szégyenkezünk, meg is hatódunk. Kuntapolcán félszázan voltak jelen. Szombat délelőtt. Ki tudná pontosan megmondani, hányán vannak már a völgyben, és hány ember lesz itt délután, amikor az ünnepi nagygyűlés kezdődik, majd a műsor? Egyre többen érkeznek a gömöri falvakból és mosz- szibb tájakról is — pihenni, szórakozni, találkozni és ünnepelni. Napsütésben. Félrehúződva, fák árnyékában próbál a rozsnyóí dalárda. Sok idős tagja Gombaszögi vázlatok a két háború között is énekelt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcos szellemét idézve az elnyomás és a háború ellen. Ma azért énekelünk, mondja egyikük, hogy megőrizzük, védjük azt, amit kivívtunk, és amiért any- nyian áldozták életüket: a békét. Nótákkal indul a seregszemle. Győri Szabó József és Kutasi Katalin magyar nótákat énekel, cigányzenekar kíséretében. Vajon miért nem lehet mással, színvonalasabban kezdeni? — jegyzem noA martusi Lukodalmas egyik jelenete teszomba a kérdést. Gombaszóg hagyományaihoz, iellegéhez méltóbb műsorral? Mondjuk, valamelyik népi tánccsoportunk lendületes műsorával, arnely sokkal hatásosabb lenne, és egyúttal előrejelzi és igazolja, hogy — a műsorfüzetből idézek — „Gombaszög ezúttal is elsősorban a legjobb magyar táncegyüttesek, szólóénekesek és népművészeti csoportok seregszemléje“. Erre a seregszemlére végül is kettő híján huszonnégy órát keltett várni, a szombati kezdés idópontiatól számítva természetesen. A magyarországi Kék Csillaq együttes és Katona Klári, ahogy mondani szokás, tűzbe hozza a közönséget, amely később, hűvös estében, reflektorok fényében már a világhírű Szlovák Népművészeti Együttesnek tapsol. Gombaszög a népek barátságának, testvériségének is a jelképe, jó hagyományok szerint kívánja szolgálni a közeledés ügyét. A vasárnap délelőtti Népek barátsága című műsorban föllépő vendégegyüttesek a szlovák, cseh, lengyel, ukrán és a magyar népi tánc- kultúra gazdag és sokszínű anyagából összeállított kompozíciókat hoztak magukkal, szép kivitelezesben. A délutáni Október fénye című műsor méltó volt sokatmondó címéhez. Ebben mutatkoztak be a zselízi országos népművészeti fesztivál díjazott csoportjai és fönnebb említett együttesek. Talán ez a műsor fejezte ki leghívebben azt a három szót, amely a színfalon volt olvasható: Béke, Barátság, Testvériség. Úgy is kezdődött, tizenkét együttes különböző nemzetiségű, szebbnél szebb népviseletbe öltözött tagjai kézen fogv* járták körbe-körba a nézőteret, a közönség vastapsának kíséretében A csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kulturális seregszemléje zökkenőmentesen, nagyobb csúszások nélkül zajlott le. Akik pihenni, fölüdülni vagy szórakozni jöttek, bizonyára jó! érezték magukat a gombaszögi völgy „zöld füvén“. Akik a népi táncokat kedvelik, volt miben gyönyörködniük Akik aggódnak is a csehszlovákiai magyar népi táncmozgalom jövőjéért, azok közül talán többen föltették a kérdést, elég-e csak a Zselízen díjazott- együtteseket szerepeltetni, ahogy azt újabban egy központi irányelv írja elő. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a közép és kelet-szlovákiai kerületet most csupán egy-egy csoport képviselte. Vajon nem torpan-e meg emiatt a mozgalom szép ívű fejlődése. Elvégre Gom-, baszögön szerepelni rangot jelent, amely egyúttal kötelez és ösztönöz is. Meg aztán furcsának tetszik, hogy a három napból, de mondjunk csak két' tőt, össze vissza másfél óra jutott népi táncmozgalmunk eredményeinek fölmutatására, ha úgy tetszik, saját népi hagyományaink fölelevenítésére. Akik a Sarló után nyomoztak, él a még ez a haladó mozgalom a köztudatban, nem jutottak messzire, még a —■ jobbára fényképeket és hirdetéséket tartalmazó, színtelen — műsorfüzetben sem esik róla szó. Akik könyveket akartak vásárolni, vásárolhattak a rozs- nyói könyvesbolt asztaláról. Hogy a könyvnek nem volt olyan nagy keletje, mint a bornak, az érthető, nem is tenném szóvá, ha az egyik elárusítónő nem mondta volna olyan kedvetlenül, hogy csak 700(!| korona értékben fogyott el könyv a két nap alatt. Ott, ahol húszezer ember fordult meg! Talán többet sikerül eladni, ha bővebb a választék, és ha legalább egy sátort szánnak a könyveknek is, akár színes blikkfangokkal teleaggatva. Tavaly és az idén is egy-egy biztató Jel (iró*olvasó találkozók szervezése, amatőr képzőművészek kiállításának megrendezése) arról árulkodott, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága tágítani kívánja a gombaszögi seregszemle kereteit, egyebek között a más területeken dolgozó legjobb magyar amatőr művészeti csoportok szerepeltetésével. Csak üdvözölni tudjuk ezt a törekvést, es az elkövetkező esztendőkben a helytelenül használt „ünnepély“ helyett —■ amely keveset fejez ki, időben is keveset fog be ebben az összefüggésben, s ráadásul mellékíze is van (a vásári hangulatot idéző népünnepélytől) —• joggal írhatunk kulturális seregszemlét, vagy ami még gazdagabb, sokrétű tartalmat hordoz: kulturális napokat. BODNÁR gyula Jelenünk tükörképe Jegyzetek a nemzetközi tévéfesztiválról A múlt héten véget ért prágai nemzetközi televíziós fesztiválon bemutatott tévéjátékok, tévéfilmek többsége — jóllehet tárgyukat, feldolgozási módjukat tekintve sokban különböztek egymástól — megfelelt a fesztivál jelszavában kifejezett gondolatnak: a képernyő szolgálja a megismerés és a népek közti barátság eszméjét. Hogy ez a gondolat nem alkalmi jelszó, azt a legjobban a prágai tévéseregszemle hírneve bizonyítja. Az idei, sorrendben a tizennegyedik prágai nemzetközi tévéfesztiválon 32 ország 35 tévétársasága vett részt. Képviseltette magát szinte valamennyi jelentős európai tévészervezet, s elküldte alkotásait számos afrikai, ázsiai és latinamerikai tévétársaság is. A nyolc napig tartó tévéma- raton fő jellemző vonása kétségkívül a jelenidejüség, a mai ember életének, korunk időszerű emberi problémáinak, gondjainak és örömeinek bemutatása volt. A filmek többsége a mai ember legfőbb céljait, a boldogságra való törekvést, az emberek közti megértést, a békevágyat fejezték ki. A jelenidejüség mellett a bemutatott versenyfilmek másik jellemző vonása a tematikai változatosság volt. Ha visszatekintünk a bemutatott filmekre, elénk tárul a mai világ emberének sorsa, egyéni élete, gazdag érzés- és gondolatvilága — éljen bárhol is a világon. (óllehet, a filmek többsége az egyén érzésvilágából, a családi életből merítette tárgyát, a tévéjátékok kategóriájában bemutatott művek alapmotívuma kifejezte, hogy az egyén, a család, s minden ember csakis a békében, igazságos társadalmi viszonyok közt oldhatja meg problémáit és bontakoztathatja ki egyéniségét teljes mértékben. A szocialista országok versenyfilmjeinek a világ és az egyén problémáinak, gondjainak megoldhatóságában való meggyőződés, a pozitív emberi kapcsolatok erejében való hit volt a közös nevezője. Ebből a szempontból a nyugati tévéalkotások közül nem mindegyik jutott el az emberi problémák pozitív megoldásáig, nemegyszer a pesszimizmus, a magány és a kilátástalanság érzését tükrözték. A tévéjátékok kategóriájában a fődíjat a Júlia a szomszédból című NDK-film nyerte el. A film a szocialista társadalmi viszonyok közt ábrázolja a harmonikus családi élet jelentőségét a fiatal nemzedékek jelleme alakulásának szemszögéből. A film két főszereplője, Jutta és Robert egymáshoz való közeledésének, szerelemre gyúlá- sának története — amellett, hogy sok derűs pillanattal jutalmazta meg a nézőt — be- pillanást is ad a feldúlt családi viszonyok következményeibe, abba, hogy a két fiatal egészséges alapállása, a sok buktató ellenére, miként eredményezi egy mai Rómeó és Júlia-törté- net szerencsés kimenetelét. A fesztiválon nagy tetszést aratott az Intervízió nagydíját elnyerő Tizenegy több, mint három című, Galgóczi Erzsébet elbeszéléséből forgatott, a munkásproblémákat eredeti módszerrel és mélyen humanista szemlélettel ábrázoló magyar tévéalkotás. A csehszlovák tévénézők díját a belga RTB tévétársaság Coralie című filmje nyerte el. Ez a tévénéző szempontjából kétségkívül hatásos film is a családi élet problémáiból meríti tárgyát, a tizenhárom éves Qoralie sorsának alakulását ábrázolja. A tévéjátékok kategóriájában megemlítjük még a legjobb operatőri munkáért díjjal kitüntetett alkotást, a ljubljanai televízió Hazatérés című filmjét. Ez a háborús film az ausztriai szlovén kisebbség sorsát eleveníti fel. A második világháború idején szabadságára utazó szlovén nemzetiségű német katona útközben szemtanúja annak, hogy a nácik durván bántalmaznak egy szlovén asz- szonyt, csupán azért, mert szlovénul beszél. A katonát otthon még szörnyűbb valóság várja: szüleit kitelepítették. Megszületik benne az elhatározás: csatlakozik a partizánokhoz, nem tér vissza alakulatához. Mivel nincs semmi kapcsolata, egyedül indul az erdőbe, de a partizánokat nem találja meg. A fasiszták bekerítik s végeznek vele! A film zárójelenete figyelmeztetően a mába mutat. Évekkel a háború befejezése után a hősi halált halt fiatal partizán sírját fanatikus újfasiszták dúlják fel. Az idei fesztiválon első ízben osztották ki a legjobb tévé- vígjátékért járó díjat. Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak nálunk, de másutt is hiánycikk a jó tévévígjáték. Ezt a díjat megfelelő konkurrencia hiányában a csehszlovák televízió Albérlők című filmje nyerte el, amelyben a fiatal Ivana AndEgy kép Doofák Oj világ szimfóniájából reova (elsőéves színinövendék) temperamentumos alakításával hódította meg a néző szívét. A zenés műsorok kategóriájában a díjnyertes filmek m3sz- sze kimagaslottak a többi benevezett alkotás mögött. A fődíjat ebben a csoportban csehszlovák filmalkotás, az Antonín Dvoŕák IX., Új világ szimfóniája című film kapta. A híres Dvofák-szimfónia tévéadaptálása sikeres kísérlet arra, hogy bonyolultságában és történelmi összefüggésekben miként lehet megjeleníteni tévéalkotásként egy zeneművet. A honvágyat kifejező Dvofák- szerzemény zenéjével aláfestett filmben a Cseh Filharmonikusok zenekarának nagyszerű előadása a domináns. A fesztivál egyik kiemelkedő eseménye, mondhatjuk csemegéje, a magyar televízió Cédrus című alkotása volt. A film alkotói sikeresen ötvözték sajátos kompozícióvá a zenét, balettet, és Csontváry képekben kifejezett vízióit. Ez a film méltóképpen reprezentálta a magyar balettművészetet, annak útkeresését és értékeit. Az én Carmenem című szovjet tévéfilm indokoltan részet- síilt a legjobb művészi teljesítményért járó díjban. Jelena Obrazcova, a Szovjetunió nemzeti művésze feledhetetlen Car- men-alakítása sokáig az emlékezetünkben marad. A művésznő csodálatos hangja és játéka, s partnerének, Vlagyimir Atlantovnak teljesítménye teljesen megfelelt a várakozásnak. Senki sem csalódott, mindenki igazi élményekkel gazdagodott a szovjet televíziónak ezzel a versenyfilmjével. A sajtó díjával kitüntetett két film között volt az NDK Gisela May című filmje is, amely bepillantást nyújt a híres sanzonénekesnő művészi alkotómunkájába, s munka köz-, ben mutatja be a mindig tökéletesebb teljesítményre törekvő művésznőt. A fesztivál zenés műsorairól elmondható, hogy azok ismét öregbítették a prágai nemzetközi tévéfesztivál hírnevét. Az Arany Prága nemzetközi tévéfesztivál XIV. évfolyama teljesítette küldetését. A részt vevő országok alkotói nemcsak jelenlétükkel, hanem főleg alkotásaikkal juttatták kifejezésre, hogy a béke, az enyhülés politikája az emberiség egyedüli alternatívája. Más választás nincs. Ismételten bebizonyosodott: a béke, a haladás, az együttműködés, a népek közti barátság eszméjének valóra váltásában sokat tehet a legelterjedtebb és leghatásosabb tömegkommunikációs eszköz, a televízió. SOMOGYI MÁTYÁS A diószegiek (Gyökeres György felvételei)
