Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-26 / 204. szám, kedd

Percnyi szünet nélkül A domboldalakon a kévekötő aratógépek is jó szolgálatot tesznek A gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) Május 9. Egységes Földművesszövetkezet szakem­bereinek a korábbi években még egy alkalommal sem sike­rült olyan tökéletesen meg­szervezni a gabonabetakarítás és az ezzel összefüggő tenniva­lók menetét, mint az idei ara­tást megelőző hetekben, na pók­ban. Elsősorban ennek a hibát­lan felkészülésnek tulajdonítha­tó, hogy kezdettől fogva telje­sen zökkenő- és problémamen­tes a nyári csúcsmunka vég­zése. — A búzaföldeken július ti­zenegyedikén állítottuk munká­ba a kombájnokat — tájékozta­tott Agócs Géza elvtárs, a szö­vetkezet elnöke. — Számunkra azonban a korábbi napok is legalább annyira mozgalmasak voltak, mint az aratás első órái. A jó felkészülésre ugyanis min­den szempontból különösen nagy gondot fordítottunk. A gép javítását, előkészítését si­került idejében és jó minőség­ben elvégeznünk. Erről a jú­lius nyolcadikai próbaaratás al­kalmával győződtünk meg. Az idén jobb gépekkel és nagyobb lendülettel kezdtük a munkát. Szövetkezetünknek már három E-512-es és egy SzK-5-ös kom­bájnja van. Az elmúlt hét vé­gén a Dolný Kubín-i járásból megérkezett a két vendégkom- bájnos is, így most már megfe­lelő gépi érd áll rendelkezé­sünkre. A szövetkezet dombokkal teli határában összesen 430 hektá­ron érlelt kalászt a nyári nap­sütés. A gabonföldek legna­gyobb részén búzát termeszte­nek. Főleg Mironovszkaja és Száva fajtát, amelyek már évek óta jó terméssel hálálják meg a növénytermesztők szorgalmát. — Most milyen a termés? — Elégedettek vagyunk — mondta Agócs Gyula főagronó- mus. — Az eddig learatott 165 hektáros területről negyven mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Előreláthatólag a többi parcella hozama sem rontja le ezt az átlagot. Termé­szetesen a kombájnosok, Pápis­ta Gyula, Mag István, Pápista Emil, Molnár István, Tóth Ar­túr, Foglár Tibor, Szó Tihamér és Agócs Adolf mindent meg­tesznek a veszteségek elkerülé­se érdekében. Hogy ez meny­nyire nem egyszerű feladat ná­lunk, azt jól magyarázza az a körülmény, hogy a gabonater­més mintegy felét olyan dom­bokról kell betakarítani, ahol csak a legnagyobb óvatosság­gal végezhető a munka. A me redek parcellákon nem lehet lebecsülni a balesetveszélyt. Kombájnpsaink azonban már jó tapasztalatokkal lrendelkeznek. Pápista Gyula például a lavalyi járási aratási verseny második helyezettje volt. A gömörlamágyi szövetkezet azon kevesek egyike, ahol a gabona betakarítása korántsem csak a kombájnosoknak jelent komoly feladatot. Mintegy 100 hektáros területen ugyanis nem lehet más géppel, csak az ide­jüket múlt kévekötő aratógé­pekkel dolgozni. Azokkal is csak úgy, ha lánctalpas trak­tor a vontatójármű. — Nem kevés többletmunkát jelent számunkra az, hogy ilyen régi gépekkel is dolgoz­nunk kell. Az említett területen viszont a nagylejtésszög miatt kombájnokkal nem végezhető el a munka. Szövetkezetünknek hat kévekötő aratógépe van. Sajnos már csuk kettő üzem­képes. Gépjavítóink legjobb tu­dása ellenére sem tudjuk hasz­nálni a többit. A két aratógép megjavításához négyet kellett szétszerelni a régen nem kap­ható alkatrészek miatt. Ha esetleg azok is elromlanak, nem marad más megoldás, mint újra elővenni a kézi kaszákat. A kévekötő aratógépek hasz­nálatának azonban más hátrá­nya is van. Ugyanis azon kí­vül, hogy munkaigényes a ké­vék rakodása, elszállítása és a hagyományos módon történő gabonacséplés, nagyban késlel­teti a tarlóhántás végzését is. — A" szalma begyűjtése pár­huzamosan történik az aratás­sal. Hat nagy teljesítményű HORAL felszedőkocsink van er­re a munkára. Ezenkívül egy szalmapréssel is dolgozni fo­gunk, amelyet a Klenoveci Egységes Földművesszövetkezet dolgozói kölcsönöznek szá­munkra. Az aratás befejezését követő hét nap alatt így ne­hézségek nélkül elvégezhetjük a szalma begyűjtését. A tarlóhán- tást, illetően sajnos jóval ked­vezel lenebb a helyzet. Eddig mindössze csak 12 hektáron vé­geztük el ezt a munkát. Ugyan­is a gabonabetakarítással egy­idejűleg folyik a félkorai bur­gonya betakarítása, a dohány törése és a legelők második ka­szálása, ami leköti a termény- szállításra nem szükséges trak­torokat. A lánctalpasok pedig a kévekötő aratógépeket vontat­ják. A következő napokban azonban meggyorsítjuk a tarló­hántás menetét is. A szövetkezet határában már rohamosan fogy az aratni való. Naponta huszonöt-harminc hek táros területet járnak be a kombájnok. Az aratók szorgal mát csakúgy, mint a korábbi években, most is dicsérni le­het. Így már csak az időjárás alakulásán múlik, hogy július végéig biztos helyre, fedél alá kerüljön az utolsó hektár ter­mése is. LALO KÁROLY Az utolsó forduló TOVÁBB AKARNAK ARATNI A learatott gabonatáblákon teljes ütemben hordják össze a szalmát, és nagy teljesítményű traktorok vontatják a larlóhán- tó ekéket. Feketéllö barázdák jelzik, hogy lassan vége felé közeledik a nagy gabonagyűj­tési munka. A kombájnokat már az utolsó táblákra össz­pontosították. — Sikeresen, kevés veszte­séggel takarítottuk be a ter­mést — újságolja elégedetten Tóth Imre, a gútai {'Kolárovo) Ifjúság Efsz császtai gépesítő brigádjának vezetője. Értékelé­se szerint kiválóan dolgoztak a gépek, alig volt komolyabb meghibásodás. Dicséri a javító­műhely dolgozóit. Közülük ha­tan az éjjeli órákban is szol­gálatot tartottak. Bagita Józsi és Szénási Józsi a mozgómű­hellyel járta a határt, gyorsan kijavította a „beteg“ gépeket. — Az idei aratás bebizonyí­totta — mondotta Tóth Imre —, hogy a javítóműhely dolgozói­nak egyre jobb a munkához va­ló viszonyuk. A jól kijavított gépekkel dolgozhatnak ilyen eredményesen a kombájnok is. Kis motorkerékpárjára ülve közli, hogy a szalma összehor­dását is jól megszervezték. Két műszakban hajnali négy órától déli 12 óráig, és déltől esti ki­lenc óráig dolgoznak az egyes csoportok a bálázógépekkel és a szalmahordó kocsikkal. Na­ponta 200 hektárról takarítják be a szalmái. Egy kis nekifu­tás után felberreg a motorke­rékpár és a brigádvezető a tar­lóra robog, hogy irányítsa a gondjára bízott szalmaszállító idénymukásokat. — Tíz munkanap alatt taka­rítottuk be a termést 2400 hek­tárról — állapítja meg Rigó Fe­renc gépesítő, amikor találko­zunk vele. — Igaz, harminchá­rom kombájn búgott a .határ­ban. Teljesítményükkel elége­dett vagyok. A gazdasági udvar régi iro­dájában együtt nézzük a beta­karításról hiteles képet nyújtó faliújságot. A kimutatás sze­rint Kytka Pál és Mengyán And­rás arptta le a legnagyobb te­rületről a gabonát, de a többiek is jól kihasználták a gépeket. A két élenjáróval együtt már jó néhányan haladták túl a bűvös száz hektárt. — Aranyat ért a Frýdek-Mís- tek-i és a prostéjovi járásból, 1977 VII. 26. 5 — Teljesítettük vállalásainkat — jelenti Horváth Feri és Forró Imre —, kevés veszteséggel gyűjtöttük be a termést. (A szerző felvétele) valamint a Banská Bystrica-i Efsz-ből hozzánk jött kombáj­nosok munkája is — mondja a gépesítő. De mi sem maradunk adósak a segítséggel. Tíz kom­bájnt indítunk útnak, hogy se­gítsenek, ahol szükség van rá. Azt tartjuk: a kölcsönkenyér visszajár. A császtai részlegen néhány elszórt tanyasi ház szomszédsá­gában porfelhő úszik az egyik gabonatáblán. Szovjet gyártmá­nyú Kolosz és SZK-4-es kom­bájnok habzsolják magukba a búzakalászokat. A határút men­tén épp Orosz Pál közeledik egy csapat kombájn előtt SZK 4-esé- vel. Egy percre leugrik a búgó gépről. — Kedvező az időjárás, jól haladunk. Ma több mint tíz hektárt aratok le gépemmel, jó kombájnok ezek, csak érteni kell hozzájuk. Nincs most idő a beszélge­tésre. A kombájnos máris fel­ugrik a kormány mögé és to­vábbhalad az egyre fogyó gabo­natáblán. Horváth Ferenc közeledik egy másik hasonló típusú kombájn­nal. Forró Imre pedig must állt be a sorba. Gépén ott ékes­kedik, hogy a SZISZ egyik tag­ja forgatja a kormánykereket. Az ifjúság szövetkezetében a fiatalok sokat hallatnak ma­gukról, élen járnák a szocialis­ta munkaversenyben. Erről bő­vebben beszél, amikor leállítja a kombájnt. — A begyűjtéssel járó vesz­teség egy százalék sem volt — mondja csillogó szemmel. — Vállalásunkat teljesítettük. Arcát vastagon belepte a por, de mégis friss, a fáradtságnak nyoma sincs. Amikor újra fel­ugrik a gépre, indulás közben még lekiált. — Tovább szeretnénk arat­ni ... Szívesen mennék a cseh országrészekbe ... Remélem, a vezetőség engem is elküld ... Percek alatt összetorlódnak a kombájnok. Az egyik villogó fénnyel jelzi, hogy búzával telt a tartálya. Hamarosan vastag sugárban ömlik a búza a trak­tor pótkocsijába. BALLA JÚZSEF Tisztán dolgozik a yép. Hodossy László /jobbról) és Czucz Sán­dor. (A szerző felvételeJ Aratni is tudni kell KOMBÁJNOSOK A KOMBÁJNOS M UN KÁRÓL Hatalmas búzatábla a duna­szerdahelyi f Dunajská Streda) Dukla Efsz határában. Hét kombájn rója a köröket, szépen egyenletesen követve egymást, nyomukat hosszú szalmarendtik jelzik. Hodossy László kombájnossal az egyik Nyiva útjába állunk. Kísérőm intésére megáll a kombájn, elhalkul motorja, a hatalmas szerkezet megadja magát. A vezetőfülkéből kiszálló tár­sa előbb széles mozdulattal megtörli verejtékező homlokát, majd kezet nyújt. — Czucz Sándor. — Meleg van odafenn? — Nem fázunk, az biztos. Úgy huszonöt-harminc között van állandóan. Nagy előny, hogy felszereltünk napfénytörő rácsot. A napsugár így nem éri közvetlenül az üveget, és ez legalább tíz fokot „levesz“ a kinti hőmérsékletből. |ó szol­gálatot tesz a beépített ventil­látor is. Cseréli a levegőt, és így jóval kevesebb a por. Per­sze ez nem panasz, hiszen a meleg és a por vele jár az ara­tással, s aki vállalja, az ezek­kel is számol. Táji'sa már korábban elárulta, hogy a szövetkezet és a kör­nyék egyik legügyesebb trak­torosa. A nyitrai és a České Budéjovice-i ügyességi verse­nyek állandó résztyevője, és nemegyszer már szép helyezést is elért. Negyedik éve aratnak együtt, és — amint azt az ag- ronómus elmondta — így együtt a szövetkezet egyik legjobb kombájnoskettősét alkotják. Ezt bizonyítja, hogy a kicsépelt gabona mennyiségét tekintve az első helyen állnak a kombájno­sok versenyében. — Szoros küzdelemben, hi­szen két-három kettős is köz­vetlenül a nyomunkban van. — Nagyon kell igyekeznünk, ésszerűen kihasználva minden percet, hogy megtartsuk he­lyünket — mondják felváltva. — E megállás tehát máris veszélvezteti az elsőséget... — öt perc még behozható. Három eltelt, mavad még ket­tő — mondja Czucz Sándor az órájára nézve. — Mi kelten a kombájnnal, aratással kapcso­latban ugyanazt valljuk, így amit társam mond majd, az úgy is vehető, mind kettőnk véle­ménye. Az egy percet még felhasz­nálják arra, hogy gyorsan kö­rülnézzék a gépet, részleteseb­ben is megvizsgálva egyes he­lyeket, ellenőrizzék a cséplés minőségét, eléggé tisztán dol­gozik-e a gép, és mire az ötö­dik perc is elmúlik, ismét el­indul a kombájn. Ke t te s be n ma rad u n k Hodossy Lászlóval. Tizennegyedik éve cseréli fel rendszeresen min­den nyáron a műhelyasztalt a kombájn vezetőfülkéjével, azért, mert ez változatosságot is je­lent, de elsősorban azért, mert úgy érzi, a gabona eredményes betakarítása érdekében egysze­rűen ezt kell tennie. Pedig nem is olyan könnyűek az aratási hetek. — Általában hatra megyünk ki a telepre és elvégezzük a szükséges napi karbantartást. Ha javítanivaló is akad, ennek nagyságától függően egy két órával korábban kezdő­dik a munkanap. A vége a kez­dettől függetlenül majdnem mindig egyforma. Este nyolc- kllenc között hagyjuk abba az aratást, s mire bevonulunk a telepre és hazakerülök, bizony már tíz óra is elmúlt. —• Kivéve, ha esik az eső. Ilyen munkatempó esetén egy- egy félnapos kényszerpihenő ta­lán nem is jön rosszul... — Ha a pihenést nézzük, ak­kor valóban nem, de a munka szempontjából jobb, ha nem esik. Az az igazság, hogy esős időben sem lustálkodunk. Az igazi kombájnos mindig talál a gépen javítanivalót. — Hogyan lehet jól és sokat learatni? — Sok minden kell hozzá. Lelkiismeretesen kijavított gép, jó munkaszervezés, és elsősor­ban folyamatos elhordás. És a jók között a legjobb hogyan lehet az ember? — Szerencsével. Ne romoljon el a gép, és — gondolkodik* hogy is mondja — talán egy ki* csit aratni is jobban kell tudni* a legkisebb dolgokra is ügyel­ve. Például arra, hogy a széles vágószerkezet teljes egészében legyen kihasználva. Akik elsők akarnak lenni, azoknak a vá- gószerkezeteken még tíz-tizen- két centit sem szabad kihaszná­latlanul hagyniuk. Lényeges az is, hogy a lehető legkevesebbet menjen üresen a gép. Erre kü­lönösen a fordulóknál kell gon­dolni. Ügy kell beállni a sorba, hogy a vágószerkezet azonnal teljes szélességében érje a ga­bonát. A kombájnosok ma már mestereik gépüknek, az alap­vető követelményeket vala­mennyien ismerik és megtart­ják. Aki a jók között a legjobb akar lenni, annak a legkisebb részletekre is állandóan gon­dolnia kell. Semmire és egyszer sem mondhatja, hogy majd leg­közelebb. — Idehaza rövidesen befeje­zik az aratást. Mennek segíte­ni? — Ügy tudom, Csehországba. Már többször voltam, főleg ré­gebben. A család, a gyerekek miatt már nehezebb hosszabb időre elmenni, de ha így kí­vánja a szövetkezet érdeke, nem lehet nemet: mondani. Ne­künk is „jól jött“ a segítség, azoknak is sokat jelent, akik minket hívnak. EGRI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom