Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-15 / 193. szám, péntek

Ahogy a hegedűt érinti a vonó

MIROSLAV VÁLEK ÖTVENÉVES

„Érthetetlen dolgok, / fogad- jalok be magatok közé, / jár- ji tok át minden érzékemet,

/ nntsük meg egymást, / mint a. gy a hegedűt érinti a vo- nő. / Érthetetlen dolgok, I ti bennünk vagytok. / Szavakat ejtek ki csendesen / és várok, amíg felragyogtok

Idestova húsz esztendeje, hegy e sorokat leírta Miroslav Válek, aki ma nemcsak a szlovák költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, hanem — mint politikus, a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kulturális minisztere — közéletünk jelentős személyisége, aki tevékenyen részt vesz a politikai és társadalmi élet irányításában, alakításában.

Miroslav Válek ötvenéves.

Emlékszem, jó tíz esztendővel ezelőtt még úgy tanultuk a középiskolában, hogy Miroslav Válek az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején —r a második hullámban — érkező fiatal szlovák költőnemzedék egyik képviselője, a modern szlovák költészet egyik legeredetibb hangú művelője. És íme: a költő ötvenedik születésnapját ünnepli.

Mégis fiatal költőt köszöntünk, amennyiben a fiatal itl azt is jelenti, hogy: korszerűen és nagy távlatokban gondolkodó, szüntelenül kísérletező, a valóságba nagy magasságokból és mélységekből visz- jszatérő, önmagával és a világgal bátran szembenéző, ízig-vé- rig közösségi és cselekvő, újabb és újabb értékeket teremtő ember. Mert a költő minden egyes kötetének megjelenése — Érintések (Dotyky, 1959), Tömegvonzás (Príťažlivosť, 1961), Nyugtalanság (Nepokoj, 1963), Lúdbőrös szerelem (Milovanie v husej koži, 1965), verseinek gyűjteményes kiadása: A nyugtalanság négy könyve (Štyri knihy nepokoja, 1971), gyermekverskötete, a Tramtária (Do Tramtárie, 1970) — esemény volt a szlovák irodalmi életben. Az elmúlt évben nagy visszhangot váltott ki Ä szó című poémája, amely elnyerte a Szlovákiai írók Szövetségének 1976. évi díját.

Miroslav Válek harminckét éves, amikor megjelenik első verseskötete. Költők ritkán indulnak ilyen későn, de az is igaz, ritkán jelentkeznek annyi érett verssel, oly magabiztosan

és komoly hangon, mint a „nyugtalanság költője“. Felelős költői magatartásról tanúskodik egy korai verse, a Szonett és emlékeztető című, amelyben így ír: „Mikor u

költőnek el csuklik a szu va, / mert elvesztette verse hitelét, / azt mondják: Hanyatlik fáradt csillaga, / azt sem tudni, miért és minek élt.“ Majd két versszakkal lejjebb: „... értse

végre meg: kór rágja életét, (s ha nem talál szilárd talajra lába, / ki mondja meg, hogy vajon minek

nt?“

Szilárd talaj! Akinek nincs a lába alatt, egy életen át kapkod, alázkodik, megalkú- szik, vagy segítségért kiabál. Akinek nincs a lába alatt, felejt apát, anyát, közösséget, anyanyelvet, nem lesz szívében, gondolataiban a szülőföld kéz, amelyre ráborulhat sírva. Miroslav Válek korán szilárd talajt fogott — a társadalomban, népében. Mert tudta és tudja, hogy csak így lehet költő, elkötelezett, közösségi költő. Erről a szilárd talajról indul sodró lendületű, gyakran szürrealisztikus vagy groteszk képekből feszesen komponált, hatalmas szabadverseiben: a

történelembe és az atomkor bonyolult valóságába — szembesíteni önmagát a világgal, bemutatni „a világ összes dolgát önnön sorsában megélő társadalmi embert“, (Szakol- czay Lajos).

Miroslav Válek kőkemény költő, következetesen hy önmagához, a kommunista eszmékhez. Férfias líra az övé. Van is egy verse (Kőkemény férfiak), amelyben ezeket írja: „Mi vagyunk a kőkemény férfiak . i. Betarjuk szavunkat, mert ez teszi a férfit... Mi mindent látunk: szeretők

szakítását, zsebtolvajlást, kés- villanást, vért, vért és a döb„Megtűrt lakók1'

Néhány gondolat egy bodrogközi könyvtárral kapcsolatban

benetei a szemekben, mint vonatösszeütközés után ... Mi mindent látunk, de jéghideg arccal hallgatunk. Az élet rövid, és a mi törvényünk: helyünkön állni.“

A világ dolgai, az „érthetetlen dolgok“ hamar maguk közé fogadták Válekot, és — versei a tanúk rá — átjárják minden érzékét. Mert költőként közeledett és közeledik feléjük, hogy megismerje, megértse őket, és rendet teremtsen közöttük verseiben, verseivel. Miroslav Válek szilárd talajról — amelyhez elszakíthatatlanul kötődik — indul ma is: „Minde- nekfölött szeresd anyanyelved, / minden szavad. / ö a bársony / és ő a kard. / Meg ne fertőzhessék érdemtelen elvek. / A csönd mélyén, egyedül faggasd csak a nyelvet. / Ott kell a szóra, drágakőre lelned. / / Nem mindegyik érvényes; változóban levő. / Örökösen igazságos, új szavakra törj. / / Térjél ki az érdemtelen elől, I s az unalmasat vesd el. /Vedd a szavakat a konstruktőr / műhelyéből: / a néptől!“

BODNÁR GYULA

Az igazi nagy szív

Ján Navrátil ifjúsági regénye

A szlovák írók középnemzedékéhez tartozó, 1935-ben Szereden született, korát tekintve aránylag még fiatal, de már sokkönyves Ián Navrátil kedvenc írója a szlovák ifjúságnak. Pályáját drámaíróként kezdte, Buzdogán című játékát a nagyszombati Ifjúsági Színház mutatta be, majd áttért a széprőzára és munkáiban, így első magyar fordításban megjelent Az igazi nagy szív című kisregényében tehetségesen foglalkozik a mai fiatalság problémáival.

Navrátil mindenekelőtt jó megfigyelő és gyakorlott elbeszélő. Nem nyit ugyan új lapot a szlovák ifjúsági irodalomban, de alaktermő képességével, képzelete gazdagságával lebilincseli az olvasót, élővé és hitelessé tudja tenni mondanivalóját. E pozitívumok mellett azonban hiányérzetet kelt, hogy gyakran csak a felületen marad, tolla nem szánt mélyebbre, jól mozgatott, eleven alakjai mögött elmosódik a társadalmi háttér, s így munkái alatta maradnak Klára farunková, a szlovák ifjúsági irodalom legjobb értője, külföldön, nyugaton és keleten egyaránt elismert színvonalának.

Az igazi nagy szív szerzője kerüli a megszokottat, a sablont, ami javára szól, az olvasónak sok derűs percet szerez, mintha rákacsintana, s ezt mondaná:

„Szeresd meg fiatal hősömet, a fuzsitos és szeleburdi Altcát, aki kissé te magad ts vagy a szűkre szabott világoddal, örömeiddel és szívfájdalmaiddal. Bizonyára te is gyakran hadban állsz a szüléiddel, nem vagy képes az iskolával rendbe jönni, nem rajongsz a matiká- ért, és a cukrászdában ülve te is elbliccelnéd tanárod óráját, hogy elkerüld az újabb besze- kundázást. fía jól odafigyelsz, meg kell látnod, hogy Alica hamarosan megáll a lábán, kevesebb zűr lesz közte és szülei, nagynénje között és megoldódik az a kérdés is: vajon ki áll hozzá közelebb, Jaro vagy RaSko, meg-megdobbanó szíve ifjú lovagjainak egyike.“

Alica érzésvilága elég kusza, s ebben alig üt el társaitól. Környezetünkben valóban sok ilyen Alica és hozzá hasonlatos Marika, Viola és

Božena botladozik sután és hadakozik maradinak vélt szüleivel.

A mindössze 127 oldalas, énformában elbeszélt kisregény szórakoztató, kellemes olvasmány, s ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a szerző közvetlen elbeszélő hangját jóízű humor táplálja. A kotnyeles és talpraesett Alica írója bizonyára jól ismeri Sálingért, a Zabhegyező szerzőjét, s talán Kolozsvári Grandpierre Emil nyelvöltögetéseit is a fiatalok beszédmodorában. Nincs kimondottan utánzásról szó, csupán erős hatásról, amikor egy sajátosan zamatos, de nem mindig eredeti szlenget ad fiatal hőseinek ajkára. Oldalakon át jól mulattat ez a szellemes bemondásokkal fűszerezett szleng, amelyet Csé- falvai Eszter kisebb és nagyobb sikerrel próbált magyarítani.

Például:

„Mindig szívmelengető érzés, ha egy osztályon felüli srác biztató pillantásokat küld az ember felé.”

„No gyere, Pingvin, mondom a szatyornak, s a hátamra dobom."

Olykor azonban ez a mosolyt fakasztó stílus a fonákjára fordul és megbicsaklik, Alica Kamenická nem a maga szeleburdi okoskodó hangjával, hanem a szerző erőltetett hasonlataival, csinált képeivel él:

„A falu olyan mint a szűk cipő: vízhólyagot csinál az ember agyán.“

„A nap fő témája úgy sziporkázott bennem, mint a fényhíradó a főtéren.“

Ezek a kisebb stílusbeli modorosságok azonban alig csökkentik a fordítás értékét.

Navrátil munkájának legnagyobb érdeme, hogy a tizenévesek elé olyan tükröt tart, amelyben megláthatják a maguk néha torz, ^e többnyire rokonszenves vonásait. Ennél azonban több kellene. Az igazi nagy szív írója belépett abba az életkorba, amelyben a próba művelőjére az igazi regény teherpróbája vár. Színes mozaik- darabok, hangulattöredék összeállítása helyett a teljesebb kép megfestése, vázlat helyett az összetettebb, erőteljesebb kompozíció.

(Madách, 1977) EGRI VIKTOR

A terebesi (Trebišov) járás magyar lakosságú falvaiban önkéntes könyvtárosok látják el a könyvkölcsönzés nemes feladatát. Hivatásos alkalmazottal csak a járási, azonkívül a királyhelmec! és a nagy- kaposi városi könyvtárnak vannak. Az önkéntes könyvtárosok, egyike Suöák Ilona, a nagykövesdi községi könyvtár vezetője, aki — tanítónői hivatása és számos társadalmi funkciója mellett — immár csaknem másfél évtizede végzi e szép kulturális munkát.

A könyvtárossal és a hnb dolgozóival folytatott beszélgetések, majd a könyvtár megtekintése után olyan problémák is felszínre kerültek, amelyek nem csupán a nagy-, kövesdl könyvtár eredményes működését akadályozzák, hanem — tapasztalataink szerint — más falusi könyvtárak munkájában is gondot okoznak.

Nézzük először az elhelyezés kérdését.

Több falusi könyvtár még ma is azért dolgozik rosszul vagy kevésbé jól, mert a helyi vezetők — lebecsülve a kultúra jelentőségét — nem oldották meg a könyvtárak el helyezési gondjait. A nagykövesdi népkönyvtár — végre! — megfelelő elhelyezést nyert. Azért mondjuk, hogy végre, mert létezésének kb. két évtizede alatt többnyire minősíthetetlen odúkban kellett meghúzódnia, ráadásul „megtűrt lakóként“. A mintegy 2800 köteletes könyvtár most a falu közigazgatási és művelődési házának két helyiségében van. Az elhelyezés hol? kérdése már megoldódott volna, de a hogyan? még ma sem egészen. Amint a könyvtárosnő elmondotta, a falu néhány lelkes SZISZ-tag- ja társadalmi munkában vagy két éve vascsőállványokat készített a könyveknek, ám a könyvek jelentős része majd két évig mégis a földön állt, áttekinthetetlenül egymásra halmozva, pusztán-. azért, mert nem volt, aki az állványokhoz szükséges deszkalapokat beszerezze, elkészítse. A könyvtáros csupán be nem váltott ígéreteket kapott. Májusban láttam utoljára a könyvtárat, nagyon remélem, hogy azóta elkészültek a deszkalapok, és a könyvek a földről a polcokra kerültek.

Ám ahhoz, hogy egy könyvtár jól működhessen, a megfelelő elhelyezés csupán a legalapvetőbb feltétel. Működése hogyan]án<\k kérdése sokban függ a következő (közhelyszámba menő, ám fontos) tényezőktől: milyen a könyvtárosok szakmai felkészültsége, milyen a könyvállomány tematikai és -minőségi szerkezete, hogyan történik az állomány gyarapítása: az új könyvek beszerzése, mikor vannak a kölcsönzőórák, hatásos propagandaeszközöket használ-e a könyvtáros az állandó olvasók számának növelésére, műveltségénél-olva- sottságánál fogva képes-e az ízlésformálás szempontjából hasznos tanácsokkal ellátni az olvasókat, megbecsülik-e az illetékesek — az önkéntes! — könyvtáros áldozatos munkáját (erkölcsi-anyagi elismerés, ösztönzési stb.

Ami a fenti kérdéseket illeti, a szóban forgó könyvtár vonatkozásában a következők mondhatók el róluk: A könyv- állomány meglehetősen elöregedett, feltétlenül szükséges lenne felfrissíteni, és struktúráját jobban hozzáalakítani az olvasók szükségleteihez. De kik is voltaképpen a nagykövesdi könyvtár olvasói? Elsősorban a 10—15 évesek, a tanulóifjúság. A könyvtáros közlése szerint 1976-ban — a mintegy 80 olvasó közül — csupán tizenkettőn voltak felnőttek. És a 2800 kötetből csak kb. 800—820 az ifjúsági könyvek száma. Az ellentmondás nyilvánvaló. A könyv- állomány szerkezetében jelentős mérvű változtatást kellene eszközölni, a gyermek* és ifjúsági irodalom javára. Ez feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Ám egy másik változtatás is elképzelhető: az olvasói struktúrának a meglevő könyvállományhoz való hozzáigazítása. Ez egyáltalán nem lenne túl szigorú kívánság. Sőtl Természetesnek tartanám, hogy a mintegy 1300 lélekszámú falunak ne csak tizenkét rendszeres felnőtt könyvtárlátogatója, olvasója legyen, ha- < nem jóval több.

Ma, amikor a mezőgazdasági dolgozók szabad ideje is jelentősen megnövekedett, elképzelhetetlen, hogy ilyen magas fokú legyen az érdektelenség az olvasás, az ismeretgyarapítás, művelődés iránt. Vagy ennyire lekötné a figyelmet a televízió? A tv kétségkívül nagy konkurren- se a falusi könyvtáraknak, csakhogy ne feledjük: egy

kétes értékű televízióműsor megtekintése sohasem érhet fel például Tolsztoj Feltámadásának, Móricz Zsigmond Erdélyének vagy Árvácskájának, Németh László Iszonyának, Maupassant, Karel Čapek vagy -Mándy Iván novelláinak és más nagy írók müveinek elolvasásával, vagy egy jó mezőgazdasági, esetleg más értékes szakkönyv áttanulmányozásával. Vagyis: a

szabad idő a szocializmus igen fontos vívmánya, gazdálkodjunk vele ésszerűen, gazdaságosan. A könyvtár nyújtotta lehetőségek okos és hasznos kihasználásával üzenjünk hadat a falvainkban még mindig eléggé dívó kocs- mázásnak.

De térjünk még vissza egy lényeges kérdésre: a könyv- állomány gyarapításának hogyanjára. A terebesi járás falusi könyvtárainak zömét önkényesen és ésszerűtlenül látják el új könyvekkel. Az ellátó könyvesbolt (vagy könyvtár) többnyire a saját elgondolása szerint készletének megfelelően küldi szét a népkönyvtáraknak az új könyveket, pontosabban: a

könyvtárosoknak semmilyen módjuk sincs rá, hogy megválogassák a könyvtáruk számára szükséges új könyveket. Csak így fordulhat elő, hogy számos könyvtárban — így a nagykövesdiben is — sok olyan könyv fekszik, melyet senki sem olvas. A járási nemzeti bizottságok és járási könyvtárak figyelmébe ajánljuk, hogy vizsgálják meg ezt az Igen fontos kérdést, és biztosítsanak nagyobb lehetőségeket könyvtárosainknak a könyvállomány-szerkezet kialakításában, hogy könyvtárainkból ne hiányozzanak a mai magyar és világirodalom, a csehszlovákiai magyar irodalom figyelemre méltó alkotásai, de a korszerű ismeretterjesztő és . szakművek sem.

A nagykövesdi népkönyvtár két helyiségben működik, ám egyik szobája csaknem kihasználatlanul áll. Véleményünk szerint a második helyiségben olvasószobát lehetne létesíteni, ahol az olvasók

— életkorra való tekintet nélkül — a hazai (magyar és szlovák nyelvű) újságokon, lapokon kívül egyetlen irodalmi fórumunkat, az Irodalmi Szemlél és egyéb érdekes

— irodalmi és más témájú — folyóiratokat, lapokat is kézbe vehetnének. Ám ebbe a könyvtárba jelenleg a Nové slovón és a Týždenník aktualít című lapokon kívül, melyeket a járási könyvtár küld — semmilyen más időszaki sajtótermék nem található.

A felnőtt olvasók számának gyarapításáért okvetlenül tenni kell valamit, a könyvtárosnak ebben talán némi segítséget jelentene, ha a kölcsönzőnapokon igénybe venné a hangosanbeszélőt, de az olvasótoborzásban a SZISZ-ta- gok és a falu diákifjúsága is bizonyára készséggel segítségére lenne.

Végezetül: a könyvtáros

munkája csak akkor járhat sikerrel, ha a hnb-től és a falu vezetőségétől megkap minden támogatást. Személyének és tevékenységének tisztelete és megbecsülése a legjobban ösztönözheti igyekezetét. KÖVESDI JÁNOS

1977. VII. 15.

6