Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-14 / 162. szám, kedd

A Nagy Október - új szakasz kezdete a proletár internacionalizmus fejlesztésében

írta: VASIL BILAK, a CSKP KB Elnökségnek tagja, a KB titkára

Az elmúlt hatvan év alatt rendkívüli mértékben megnövekedett az Októberi Szocialista Forradalom nagysága és jelentősége. 1917 októbere a forradalmi elmélet és gyakorlat kiapadhatatlan forrása volt és marad. Az emberiség újból és újból visszatér ehhez a nagy forradalmi eseményhez, amely óriási életadó ösztönzést jelentett a társadalmi élet, a munkásmozgalom és az egész emberiség történelmének új szakaszában.

A burzsoázia, a különféle árulók és renegátok óriási erőfeszítést tettek és tesznek, hogy kétségbe vonják a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, a szocialista forradalom szükségszerűségét, valamint azt az elvitathatatlan tényt, hogy ez az elvi jelentőségű történelmi fordulat tartósan összefonódik a bolsevik párt tevékenységével és Vlagyimir Iljics Lenin nevével, aki felépítette a pártot, a történelmi élcsapatot, amely következetesen a tudományos világnézet szerint tevékenykedik.

V. I. Lenin nagy hozzájárulása abban rejlik, hogy mint zseniális gondolkodó és forradalmár az űj társadalmi jelenségek mély tudományos elemzése alapján bebizonyította: a szocialista forradalom először egy vagy néhány országban is győzhet. Annak a politikai erőnek az élén állt, amely ezt az elméleti prognózist történelmi valósággá változtatta.

Más kapitalista országokban is meg voltak az objektív feltételek a szocialista forradalom győzelméhez. Ezekben az országokban azonban hiányzott a legfontosabb szubjektív tényező, a párt, amely következetesen osztályínternacionallsta álláspontra helyezkedett volna, a tudományos szocializmus elmélete szerint cselekedett volna, teljes mértékben kihasználta volna a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait, és helyesen érvényesítette volna a forradalmi tanítás általános elméleti téziseit az adott ország konkrét feltételei között.

I.

1977.

VI. 14.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme eredményeképpen a történelemben először jött létre a munkások és a parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, amely a társadalmi viszonyok alapjának az egyenjogúság elvét, az ember ember általi kizsákmányolásának felszámolását és a legfontosabb termelőeszközök szocialista tulajdonát tekintette. Az Októberi Forradalom így túlnőtte saját országa keretét, és a legnagyobb minőségi ugrást jelentette az egész addigi történelem során.

Az oroszországi proletariátus nagy történelmi tette kezdettől törvényszerűen nagy visszhangot keltett a világ minden részében. Az egész világ ki- zsákmányoítjal és elnyomottjai lelkesedéssel üdvözölték a szovjetek országát, az első olyan országot, amelyben a nép Irányította saját sorsát, és az új társadalom építésének úttörője lett. A világ különböző tájain az elnyomott emberek millióinak a Nagy Október gondolatai ösztönző erőt és tanulságot -jelentettek a kizsákmányolás és az elnyomás megszüntetéséért folytatott harcban.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megingatta a tőkés világrend- szer alapjait. Véget vetett a tőke korlátlan uralmának, megalapozta a tőkés rendszer általános válságát, amely a társadalmi élet valamennyi területét, a politikát, a gazdaságot, az ideológiát és az erkölcsöt Is érintette. Az elmúlt hatvan év történelmi tapasztalatai meggyőzően bebizonyították V. I. Lenin szavainak helyességét, miszerint „az orosz forradalom az egész világnak megmutatta a szocializmushoz vezető utat, és a burzsoáziának bebizonyította, hogy diadalainak végéhez közeledik“. (Lenin művei legújabb orosz kiadása, 37. kötet, 30. old.).

A világ egyhatodában a dolgozók a történelem űj szakaszát kezdték meg. Az Októberi Forradalom döntő határkő volt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésében. A szocialista világforradalom kezdetét, s egyúttal a leninizmus győzelmét is jelentette a szociálreformizmus fölött. A marxizmus—leninizmus elmélete óriási anyagi erő lett. Az egész világ előtt feltárták a lenini tanítás helyességét és életképességét.

Október győzelmes gondolatai évszázadunk ösztönző erejévé váltak. Megalakult a Szovjetunió, amely az SZKP bölcs lenini politikája, a szovjet nép hősiessége és áldozatkészsége révén történelmileg rövid idő alatt óriási szocialista ország, a forradalmi erők, a demokráciáért és a társadalmi haladásért küzdő erők szilárd bástyája lett.

Milyen jóslatokat hangoztattak és írtak le a burzsoá államvezetők, közgazdászok és Ideológusok, akik a munkások és a parasztok első szocialista államának kudarcát jövendölték! A régi Oroszországot dicsőítették, rágalomkampányt indítottak, hogy befeketítsék a szovjetek fiatal köztársaságának első lépéseit, megjósolták bukásának időpontját. V. I. Lenin ezzel kapcsolatban az Októberi Forradalom győzelmének első évfordulóján azt

mondotta, hogy a burzsoázia kárör- vendően kigúnyolta a bolsevikokat és azt állította, hogy a szovjethatalom két hétig sem marad fenn. Ezek és a hasonló jóslatok nem váltak be és nem is válhattak be.

A forradalom élcsapata a kommunista párt által vezetett munkásosztály volt, amelynek élén Lenin állt. Ez az erő meg tudta védeni a forradalom vívmányait, legyőzte az ellenségeit, felszabadította a dolgozók óriási alkotó energiáját, és azt a népgazdaság gyors dinamikus fejlődésére összpontosította.

Ebben rejlik az elmúlt hatvan év sikereinek titka. Pedig ez a hatvan év magába foglalja a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveit, amelyek során óriási emberi és anyagi értékek pusztultak el. Az ellenség a szovjet gazdaság hanyatlását, vagy legalábbis pangását várta. A szovjet társadalom azonban a gyakorlatban bizonyítota be előnyeit. Ma már senki sem próbálja kétségbe vonni a szovjet népnek a fejlett szocialista társadalom építésében elért nagy sikereit. Elegendő, ha megemlítünk néhány adatot. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a forradalom előtti Oroszországhoz viszonyítva a 65-szörősére emelkedett, a Szovjetunió ma a világ ipari termelésének 20 százalékát állítja elő, és két és fél nap alatt any- nyit termel, mint a cári Oroszország egész év alatt.

Ezek mögött a száraz adatok mögött a kommunista párt óriási szervező munkája, a szovjet nép áldozatkész munkája és hősiessége áll.

A vllágimperlalizmus mozgósította erőit és eszközeit, hogy csírájában elfojtsa a forradalmi tüzet, amelyet az Októberi Forradalom gyújtott. Támogatta és buzdította az országon belül a legyőzött reakciós erők maradványait, fegyveres intervenciót szervezett, és amikor mindezzel kudarcot vallott, megpróbálta katonai intervencióval, gazdasági blokáddal és nemzetközi elszigeteléssel térdre kényszeríteni a Szovjetuniót.

A fiatal szovjet államnak és a szovjet népnek rendkívüli igyekezetei kellett kifejtenie, példátlan hősiességet kellett tanúsítania, és hihetetlenül nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy megvédje és továbbfejlessze Október vívmányait, az első győzelmes proletárforradalom vívmányait.

A haladó világ lelkesedéssel és elismeréssel fogadta Leonyid Iljics Brezsnyev szavait, aki az SZKP XXV. kongresszusán kijelentette:

„Hat évtized — ez kevesebb, mint az átlagos életkor. Ez idő alatt azonban országunk több évszázadnak megfelelő utat tett meg.

Oj társadalmat, olyan társadalmat építettünk, amelyet az emberiség addig nem ismert. Társadalmunkat a válságmentes és állandóan fejlődő gazdaság, a fejlett szocialista viszonyok és az igazi szabadság jellemzi. Társadalmunkban a tudományos materialista világnézet uralkodik. Társadalmunk szilárdan hisz a jövőben, a gyönyörű kommunista távlatokban“.

Az Októberi Forradalom nemcsak a különböző nemzetek munkásosztályának energiáját szabadította fel, hanem mozgásba hozott egész nemzeteket a Szovjetunióban, ugyanúgy, mint a kapitalista világban és a gyarmatokon. A történelem kialakításába az új társadalom felépítéséért, a nemzeti és a szociális felszabadulásért harcoló számos nemzet kapcsolódott be.

A lenini nemzetiségi program világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy a szocialista állam nemcsak hirdette, hanem a gyakorlatban meg is valósította a nemzetek önrendelkezésének forradalmi elveit. Ez nagyban befolyásolta a nemzeti felszabadító mozgalom gyors fellendülését az imperialista országok és a gyarmatok, valamint az elnyomók és az elnyomottak közti ellentmondások kiéleződését. A lenini nemzetiségi politika győzelme egyúttal a proletár internacionalizmus eszméinek győzelmét jelentette a szociálsovinizmus és a nacionalizmus felett.

A világ térképe alapjában megváltozik. A forradalmi demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom által mért csapások eredményeképpen sok országban megbukott a monarchista rendszer, szétesik a gyarmatrendszer.

A reformista pártok, amelyek még az első világháború előtt kezdtek együttműködni saját burzsoáziájukkal, elárulták a munkásosztály érdekelt. Ezért a forradalmi folyamat fejlődése szempontjából nagy szerencse volt, hogy Vlagyimir Iljics Lenin és a Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjetek országa védelmének megszilárdításán kívül az első napoktól nagy figyelmet szentelt a nemzetközi forradalmi erők egyesítésének, a fiatal kommunista pártok megalakításának, a proletár internacionalizmus elvein alapuló eszmei, szervezeti és politikai egységük megszilárdításának.

Az a tény, hogy az egyes országokban megalakultak a kommunista pártok, amelyek 1919-ben a kommunista Internacionáléban egyesültek, azt jelentette, hogy új erő lépett a nemzetközi porondra, amely az események további fejlődésének tanúsága szerint tovább tudta fejleszteni a Nagy Október hagyatékát. A fiatal kommunista pártok fokozatosan elsajátították a bolsevizmus forradalmi tapasztalatait, a marxizmus—-leninizmus elméletét, és jelentős társadalmi erővé váltak nemzeti és nemzetközi viszonylatban is. Ez elsősorban a fa sizmus fellépésének időszakában és később a fasizmus elleni harc folyamán nyilvánult meg.

II.

A hitlerista fasizmusnak a második világháborúban bekövetkezett veresége, amely elsősorban a Szovjetunió érdeme, a nemzeti demokratikus és a szocialista forradalmak győzelme Közép- és Délkelet-Európában, Ázsiában és Kubában, a szocialista világ- rendszer keletkezése és fejlődése — kétségtelenül a világ forradalmi erőinek újabb győzelmét jelenti a Nagy Október után.

A nemzeti demokratikus és a szocialista forradalmak második világháború utáni történelme és a szocializmus építése több országban újból teljes mértékben bebizonyította Vlagyimir Iljics Lenin éleslátását, aki kijelentette: „Most már Igen jelentős nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezünk, amelyek a legnagyobb bizonyossággal rámutatnak, hogy forradalmunk egyes fő vonásainak nem csak helyi, sajátos nemzeti, csupán orosz, hanem nemzetközi jelentősége van“. (Lenin művel legújabb orosz kiadása, 41. köt., 3. old.)

Közép- és Délkelet-Európa országaiban a proletariátus és a dolgozók más, kedvezőbb feltételek között harcoltak a burzsoázia uralmának megdöntéséért és a munkásosztály hatalmáért, mint Oroszország proletariátusa. Ebben a harcban bizonyos, a konkrét történelmi fejlemények által előidézett jellegzetességek nyilvánultak meg. Az egyes országok sajátosságai azonban nem gyengítették, hanem éppen hogy kiemelték a szocialista forradalom, majd a szocializmus építése általános törvényszerűségeinek jelentőségét.

A közép- és délkelet-európai, valamint más olyan országok történelmi fejlődésének elemzése, amelyekben a második világháború után a szocialista forradalom győzött, meggyőzően tanúsítja, hogy a munkásosztály és a dolgozók hatalomért vívott harcának különböző formái, a forradalmi folyamat eltérő üteme és a proletárdiktatúra különböző formái ellenére teljes mértékben bebizonyosodott a szocialista forradalom és a szocialista építés törvényszerűségeinek helyessége, azoké a törvényszerűségeké, amelyek kiállták a történelmi próbát a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, majd a szocializmus építése során.

A reális szocializmus építésének gyakorlata (ma már nemcsak egy, hanem több országban) alapjában megdönti azokat a koncepciókat, amelyek a szocialista forradalom új útjai feltárásának szükségszerűségét és a szocializmus építésének új modelljeit hirdetik.

Maga az élet bizonyította be, hogy a szocialista forradalom győzelmének alapvető feltétele a marxista—leninista párt által vezetett munkásosztály vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a munkásosztály, a parasztság és a dolgozók többi rétegeinek szövetsége, a nemzetiségi elnyomás felszámolása, a nemzetek közötti testvéri együttműködés egyenjogú kapcsolatainak kialakítása és nem utolsósorban az a képességük, hogy meg tudják védeni a szocializmus vívmányait.

Az elmúlt hatvan év történelme, beleszámítva a háború utáni három évtized tapasztalatait is, újból megerősítette, hogy a szocialista forrada- lom alapelveitől és törvényszerűségeitől való elhajlás, bármelyik alapelv jelentőségének lebecsülése a pártot és a társadalmat mély társadalmi válság veszélyébe sodorhatja. Ez árt a szocializmus érdekeinek nemcsak az egyes országokban, hanem nemzetközi viszonylatban is.

A Csehszlovákia Kommunista Pártja több mint 55 éves tevékenysége során összegyűjtött tapasztalatok megerősítették a lenini elvek általános érvényességét, a munkásosztály és élcsapata történelmi szerepére vonatkozó igazságot. „Jelenünk azt bizonyítja, hogy a Marx, Engels és Lenin tanítását következetesen követő párt által vezetett munkásosztály döntő szerepet tölt be mind a társadalmi rendszer forradalmi megváltoztatásában, mind a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, valamint a kommunizmus felé vezető egész úton" — hangsúlyozta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresz- szusán.

A Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály küzdelme a nép bizalmáért nagy erőfeszítést követelt meg. A szocializmus alapjainak építése során nagy követelményeket támasztottunk a munkásosztállyal és a kommunista párttal szemben.

A párt helytállt ebben a történelmi próbában, és az, amiért a forradalmárok nemzedékei harcoltak, amiért nemzeteink legjobb fial életüket áldozták, valósággá vált. A párt a bonyolult helyzetek, a nehézségek és a tragikus tévedések ellenére mindig megtalálta a helyes kivezető utat, hűen szolgálta a munkásosztályt és az egész nép ügyét. A történelem megerősítette: amikor a párt következetesen a tudományos szocializmus elmélete szerint járt el, és tevékenységében kihasználta a Nagy Október tapasztalatait, mindig pozitív eredményeket ért el.

A történelmi fejlődés rendszerint nem egyenesvonalú. Tudjuk és sohasem felejtjük el, mi történt pártunk és társadalmunk életében, amikor megsértették a marxizmus—leninizmus elveit, a pártélet lenini normáit. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában még nagyobb lesz a munkásosztály szerepe, a kommunista pártnak, mint a társadalom irányító erejének, eszmei, szervezeti és akcióegysége irányító erejének jelentősége. Sajnos, a hatvanas évek második felében a pártban többen a különféle „modern“, de lényegében régi kispolgári és revizionista elméletek hatása alá kerül(Folytatás a 4. oldalon)