Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-09 / 157. szám, csütörtök
Leonyid Brezsnyev interjúja az Aszahi Simbun japán lapnak kí enyhülésnek ki kell terjednie az ázsiai földrészre is Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára interjút adott Sz. Hatónak, az Aszahi Simbun című japán napilap főszerkesztőjének ÚJ szó 1977. VI. 9. • Hatvan év telt el az Októberi Szocialista Forradalom óta. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban megkérdezzem, hogyan értékeli az ez alatt az idő alatt elért eredményeket, milyenek országa fejlődésének további távlatai, ide értve a tőkés rendszerrel való versenyt is? — Az elmúlt hatvan év folyamán a szovjet nép a kommunista párt vezetésével olyan utat tett meg, amelyre joggal büszkék vagyunk — mondotta Leonyid Brezsnyev és röviden méltatta az elért eredményeket. Majd így folytatta: A szovjet állam fennállásának hatvan esztendeje alatt külpolitikánk a béke és a biztonság garantálására irányul országunk és valamennyi nép számára. Elhárítani a háború veszélyét, megállítani a fegyverkezési versenyt, elmélyíteni és kiterjeszteni az együttműködést, amely hasznos lenne valamennyi állam számára — erre irányul, ugyanúgy, mint azelőtt, a Szovjetunió kezdeményezése a nemzetközi fórumokon. Továbbra is a feszültség enyülésének politikáját kívánjuk folytatni, és arra törekszünk, hogy ez kiterjedjen a világ valamennyi részére. Most pedig kérdésének arra a részére válaszolok, amely a két rendszer versengésére vonatkozik. Mindenekelőtt azt mondom, hogy Lenin óta következetesen folytatjuk a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját, azt a politikát, amely a vitás kérdés- seknek nem fegyverrel, hanem tárgyalásokkal történő megoldására irányul. Ami azt illeti, hogy kié a jövő, szilárdan hiszünk a szocialista rendszer előnyeiben. • A következő kérdést szeretném a világ egyetlen olyan népének nevében feltenni, amely nukleáris fegyver áldozata lett. Milyenek a távlatai a nukleáris leszerelésnek és a stratégiai támadófegyverek korlátozására irányuló tárgyalásoknak? — A Szovjetunió emlékezetében él Hirosima és Nagaszaki tragédiája, amikor az emberiség első ízben ismerte meg, mi a nukleáris fegyver. Meg tudjuk érteni, mit érez a japán nép az első atombombázás tragikus áldozatai miatt. Ezeknek a fegyvereknek ereje napjainkban megsokszorozódott. Mindany- nyian egyetértünk abban, hogy a lázas atomfegyverkezési hajsza veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát. Valamennyi országnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy meggátolják a nukleáris fegyverek továbbterjedését, betiltsák a nukleáris fegyverekkel való kísérleteket, s végül ne csak a lázas atomfegyverkezésnek vessenek véget, hanem magukat a nukleáris fegyvereket is megsemmisítsék. Éppen ez irányban fejt ki erőfeszítéseket a Szovjetunió. Országunk kezdettől fogva következetesen síkra száll a nukleáris fegyverek teljes betiltásáért. A Szovjetunió kezdeményezésére az ENSZ-közgyűlés 1972-ben határozatot hagyott jóvá az erőszakról való lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, és a nukleáris fegyverek alkalmazásának örök időkre való betiltásáról. Ugyancsak ismeretes: az ENSZ most tárgyalja a Szovjetunió javaslatát, hogy világméretű megállapodást kell kötni az erőszakról való lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, mely .javaslat feltételezi, hogy az államok lemondanak valamennyi fajta fegyvernek, köztük az atomfegyvereknek is az alkalmazásáról. Bizonyos államok negatív magatartásának következtében e probléma megoldása, sajnos, lassan halad előre. Kimondom teljesen egyértelműen: a Szovjetunió hajlandó bármikor tárgyalóasztalhoz ülni az összes többi nukleáris hatalommal, hogy közösen kidolgozzák a nukleáris leszerelés problémájának megoldásához vezető konkrét utakat. A Szovjetunió már néhány éve tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal a stratégiai fegyverek korlátozásáról Megítélésünk szerint komoly eredményeket értünk el. A tárgyalások folytatódnak, és alapjuk jelenleg az ismert vlagyivosztoki megállapodás. Mi a tárgyalások mielőbbi eredményes befejezésére törekszünk. Ez akkor válik lehetővé, ha partnereink nem törekednek egyoldalú előny- szerzésre a maguk számára. Nem vagyunk hajlandók olyan megállapodásra, amely kárt okozhat a szovjet nép és szövetségesei biztonságának. • Ha az ember elgondolkozik az Ázsiában kialakult helyzeten, tudatosítja a Szovjetunió Azsia-politikájának nagy jelentőségét. Mi a véleménye a Kínai Népköztársasággal való kölcsönös kapcsolatokról, a Koreai-félszigeten kialakult helyzet alakulásának távlatairól, a délkelet-ázsiai országoknak, köztük Vietnamnak a politikájáról? — Országunk történelmileg, gazdaságilag a földrajzilag elválaszthatatlanul összefüggött és összefügg az ázsiai szárazfölddel. Érthetően nagy érdeklődést tanúsítunk a béke megszilárdítása iránt a világnak ennek a részében. Meggyőződésünk, hogy az enyhülésnek, amely a világpolitikai fejlődés uralkodó irányzata lelt, az ázsiai kontinenset sem szabad elkerülnie, hiszen az emberiségnek több mint a fele él itt. A vietnami nép történelmi győzelme után és a nagy békeszerető államnak — a Vietnami Szocialista Köztársaságnak — létrejötte után, a délkelet-ázsiai konfliktus megoldása és az amerikai csapatoknak egész Indokínából való kivonulása után, véleményünk szerint kedvezőbb feltételei vannak a tartós béke és a biztonság megteremtésének Ázsiában. A Szovjetunió az eseményeknek éppen ilyen fejlődését támogatja. Most pedig a szovjet—kínai viszonyról. Álláspontunk ebben a kérdésben jól ismert. Az államközi kapcsolatok normalizálása mellett vagyunk Kínával. Az országaink közötti valóban jószomszédi kapcsolatok helyreállításának nagy jelentősége lenne nemcsak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, hanem a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából is. Hogy a szovjet—kínai viszonyban mindeddig nem mutatkozik javulás, ezért a másik felel terheli a felelősség. Kína új vezetősége, sajnos, a régi, mondhatnám kitaposott' úton halad. Kétségtelen, hogy folytatja a kampányt, a támadásokat az enyhülési politika ellen, hogy akadályokat gördít a leszerelés területén hozott valamennyi intézkedés útjába. Vagy vegyük például a „hegemónia“ elleni küzdelemmel kapcsolatos tézist. Talán vannak, akik semmi veszélyt nem látnak ebben. De vajon nem igyekeznek-e e tézis ürügyén viszályt szítani az államok között, vagy legalábbis gátat vetni az államok közötti kapcsolatok megjavulásának? Mi a célja mindennek? Vajon nem olyan célok vannak-e mögötte, amelyek ellentétben állnak a béke és az együttműködés érdekeivel? Nekünk mindenesetre határozott véleményünk van e kérdésről és Japánban ismerik ezt a véleményt. A koreai helyzetről. Támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztásaság javaslatait a Dél-Koreában állomásozó valamennyi idegen fegyveres erő távozására és kedvező Teltételek megteremtésére az ország egyesítésére vonatkozóan a béke és a demokrácia elveinek alapján, bármiféle idegen beavatkozástól mentesen. • Mi a véleménye a közel-keleti béke kérdéseiről, az ázsiai és az afrikai népek nemzeti felszabadító harcáról és az „Észak-Dél“ problémáról? — A Közel-Keleten már évek óta időnként fellángol és ismét enyhül a válság, s ez egyike a nemzetközi feszültség fő forrásainak. Ma már senki sem kételkedik a válság békés rendezésének szükségességében. Véleményünk szerint most itt az ideje bizto- sítani a genfi köZel-keleti békekonferencia munkájának felújítását éspedig minden halogatás nélkül. Ami a közel-keleti helyzet megoldásának lényegét illeti, véleményünket röviden így lehelne kifejezni: az igazán tartós és igazságos békét a Közel- Keleten csak azon az alapon lehet megvalósítani, ha az izraeli csapatok távoznak az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről, ha tiszteletben tartják a térség valamennyi állama és népe — beleértve Izraelt és a palesztinai arab népet is — független és biztonságos létére való jogát a palesztinai arab nép törvényes jogai biztosítása alapján, beleértve az önálló állam megalakításának jogát is. A Szovjetunió hajlandó minden tőle telhetőt megtenni egy ilyen béke gyors elérése érdekében. Most pedig kérdésének második részéhez szólok hozzá. Az egész világ látja, hogy Ázsiában és Afrikában erősödik a gyarmati örökség, a nemzeti elnyomás és a jogegyenlőtlenség, s lényegében a kizsákmányoló viszonyok széthullásának mélyreható folyamata. Ezek a mélyreható változások kétségtelenül a jövőben is tovább fognak folytatódni. Miért beszélek olyan biztosan erről? Azért, mert alapjuk a népek töretlen vágya az önálló fejlődésre, a nemzeti és a társadalmi haladásra. Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig támogatta és támogatni fogja ezeket a pgos törekvéseket. Az „Észak-Dél“ kifejezést használta. Ezt nyilván a fejlődő országok — tekintet nélkül arra, melyik féltekén vannak — és a fejlett tőkésállamok közötti viszonyra kell érteni. Álláspontunk ebben a kérdésben világos. A Szovjetunió támogatja a fejlődő országoknak azt a követelését, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat igazságos és demokratikus alapokon kell átépíteni. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a gyarmatosítás felszámolása folyamatának ki kell terjednie a gazdaság területére, hogy meg kell szűnnie a multinacionális imperialista monopóliumok által kifejtett elnyomásnak és annak, hogy a fejlett tőkésországok kihasználják a fejlődő államok természeti és munkaerőforrásait • Tanaka volt japán miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatásakor az volt a vélemény, hogy az északi területek kérdése japán és a Szovjetunió „megoldhatatlan“ problémája. Az az álláspont, amelyet a Szovjetunió e kérdésben az utóbbi időben elfoglal, nem elliajlás-e talán a korábbi megállapodástól? — Élénken emlékezünk a japán vezetőkkel fojytatott akkori tárgyalásokra. Véleményünk szerint e tárgyalások hasznosak voltak; megtárgyaltuk a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körét, köztük a Szovjetunió és Japán között kötendő békeszerződés kérdéséi is megvitattuk. Mint bizonyára Ön is emlékszik rá, az 1973. október 10-i szovjet—japán közös nyilatkozatban megállapodtunk a békeszerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatásában. A Szovjetunió kész befejezni ezt az országaink számára fontos ügyet, természetesen, amennyiben a japán fél nem támaszt számunkra elfogadhatatlan feltételeket. Ha a japán fél józanul közelíti meg a második világháború eredményeképpen kialakult realitásokat, akkor ezt el lehet érni, méghozzá gyorsan. Ismeretes, hogy a béke- szerződések rendszerint a kérdések egész komplexumát ölelik fel, köztük a határok kérdését is. Ez vonatkozik a szovjet—japán békeszerződésre is. Azt állítani azonban, hogy országaink kapcsolataiban van valamiféle „megoldatlan területi probléma“, egyoldalú és helytelen értelmezés. Álláspontunkat nemegyszer kifejtettük a japán vezetőkkel folytatóit tárgyalásokon, ez ismeretes. Ha jól értjük, Japán egyelőre nem áll készen a békeszerződés megkötésére. Erre való tekintettel azt a javaslatot terjesztettük elő, hogy folytassunk véleménycserét és írjunk alá szerződést a jószomszédi kapcsolatokról és az együttműködésről, amely felölelné kapcsolatainknak azokat a területeit, amelyek már megértek arra, hogy szilárd szerződéses alapokra helyezzük őket, anélkül, hogy beszüntetnénk a békeszerződésről folyó tárgyalásokat. Meggyőződésünk szerint e szerződés megkötése fordulatot jelentene a bizalmatlanság maradványainak felszámolásában, és elősegítené a kölcsönösen előnyös együli működés fejlődését. Javaslatunkat a jószomszédságról és az együttműködésről szóló szerződés- tervezetnek neveztük. De nem az elnevezés a fontos, hanem a lényeg. Készek vagyunk tanulmányozni a japán fél ilyen javaslatait. • Mit gondol a japán—szovjet gazdasági kapcsolatokról, főként a halászati problémákról és a Szibéria természeti kincseinek hasznosítására irányuló együttműködésről? Már nemegyszer volt alkalmam szólni a japán—szovjet kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésének jó távlatairól, ugyanígy a Távol-Kelet és Szibéria természeti kincseinek kihasználására irányuló kölcsönösen előnyös együttműködésről. Az elmúlt húsz év a lall több mint a hetvenszeresére növekedett országaink árucsereforgalma. A kölcsönös kereskedelem további fejlődésével számolhatunk. Megelégedéssel emlékezem vissza a múlt év augusztusában a Krímben megtartott konkrét tárgyalásokra, amelyeket a japán gazdasági főtanács To- sió Doko elnök úr vezette küldöttségével folytattunk. Akkor különböző javaslatokat terjesztettünk elő a szovjet-japán gazdasági kapcsolatok további fejlesztésére. Főként a gazdasági együttműködésnek 10—15 évre kidolgozott lehetséges távlati programját érintettük, elsősorban a szibériai és a távol-keleti nyersanyagforrások intenzívebb kihasználásának kérdését. Beszéltünk arról, hogy célszerű lenne megállapodásokat kötni a két ország közötti gazdasági együttműködés alapelveiről, a Szovjetunió és Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és néhány további ország között megkötött hasonló egyezmény mintájára, amelyek már hatályba léptek, és jól beváltak a gyakorlatban. Vajon a Szovjetunió és Japán nem bővíthetné kapcsolatait e területen azonos elvek szerint? Meggyőződésem, hogy ipen. Nem szeretném, ha lapjuk olvasóinak az lenne a benyomása, hogy a Szovjetunió nem képes kihasználni Szibéria és a Távol-Kelet mérhetetlenül gazdag erőforrásait a saját erejéből. Egészen nyilvánvaló, és államunk egész története ezt mutatja, hogy e feladat teljesítésére minden lehetőségünk megvan. A más országokkal való együttműködést azonban csak az e területek fejlesztésére vonatkozó terveink gyorsabb ütemű megvalósítására vesszük igénybe. Nem tudom, mennyire felelnek meg Japán érdekeinek azok a nyilatkozatok, amelyek ott időnként elhangzanak a Szovjetunióval való kiterjedt gazdasági együttműködés ellen. Mosl pedig néhány szót a Szovjetunió és Jtpán közötti halászati problémákról. A szovjet—japán kapcsolatok egész komplexumában a halászat, mint ismeretes, mindig jelentős helyet foglalt el. Ez végeredményben természetes, mert országaink ugyanazokon a tengerrészeken halásznak. A nemzetközi halászat terén azután felmerült új helyzettel kapcsolatban, hogy számos ország 200 mérföldre terjesztette ki parti vizeinek határát, elkerülhetetlenné vált a Szovjetunió csendes-óceáni partvidékén folyó japán halászatnak összhangba hozása a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletével a halászat szabályozására vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetéséről. Meg kell mondani, hogy a szovjet halászflottának érdekében áll a tudományosan megengedhető egész halkifogás a szovjet partvidéki körzetekben, hogy bizonyos mértékig kiegyenlítődjenek azok a veszteségek, amelyek halászatunkat más országok korlátozó intézkedései következtében érték. Éppen azért, mert tudatában vagyunk, milyen létfontosságú a halászat japán számára és ismerjük, milyen érdekei fűződnek a további halászathoz a szovjet partvidékkel szomszédos vizeken, hajlandóságot mutattunk megfelelő egyezmény megkötő ire. Noha a tárgyalások elhúzódtak, mindkét fél számára elfogadható megoldáshoz vezettek, ős mint ismeretes, nemrég megtörtént az egyezmény aláírása. A jelenlegi tárgyalásokkal kapcsolatban szeretném elmondani a következőt: a Szovjetunió tudatában van, hogy Japánban egyesek, nyilván külső befolyásra, megpróbálták felhasználni ezeket a tárgyalásokat a Szovjetunió elleni barátságtalan kampány fokozására és a Szovjetunióval szemben jogtalan területi követelések támasztására. Az ilyen akciók semmi máshoz nem vezetnek, csak ártanak a szovjet-japán kapcsolatoknak. Csakis azoknak falelnek meg, akik nem kívánják a valóban jószomszédi viszonyt és barátságot a Szovjetunió és J >pán népei között. # Lehetőség van-e arra, hogy Ön, valamint más szovjet vezetők Japánba látogassanak? — Örömmel fogadtam az önök kormányának meghívását, hogy tegyek hivatalos látogatást Japánban, és szán- dékomban van, hogy éljek ele, ha erre alkalmas lesz a helyzet. Még néhány szót befejezésül. Az utóbbi időben kapcsolatainkban nem fejlődött minden úgy, ahogyan azt szerelnénk, és ahogy azt véleményünk szerint a Szovjetunió és Japán érdekei megkívánják. Azt mondhatnám, hogy nemrég elég nehéz pillanatokat éltünk át közösen, amikor arról kellett dönteni, milyen irányban fejlődnek tovább a szovjet—japán kapcsolatok, a jószomszédi viszony és az együttműködés útján, vagy elkerülhetetlen-e a viszony további kiéleződése. Úgy vélem, hogy mindkét fél az egyedüli helyes utat választotta — az együttműködés továbbfejlesztése javára. Már ez a tény önmagában ígéretes és feljogosít arra, hogy kapcsolatainkban a továbbiakban kedvező fordulat áll be. Egész egyértelműen azt mondhatom, hogy szeretnénk jól kijönni Japánnal, becsületesen, a jószomszédi együttműködés és a kölcsönös előnyök alapján. A Szovjetuniónak semmi más szándéka országukkal, közeli szomszédunkkal szemben nem volt és nincs is. Ebből az alkalomból szeretnénk tolmácsolni jókívánságainkat, sok szerencsét kívánok lapjuknak és az egész japán népnek.
