Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-06 / 154. szám, hétfő

A szovjet sport is jubilál Az első sakkvilágbajnok A legutóbbi eredmények alapján kiváló formában van Franciaország és az NSZK labdarúgó váloga­tottja is. Nem is olyan régen egymás ellen mérkőztek, s akkor a francia csapat 1:0 arányban győ­zött. Képünk azt a jelenetet mutatja, amikor a sötét mezes Piatini kitör a becsúszó szerelési al­kalmazó Bonhof (balról) és a beavatkozásra készVogts között. (ČSTK-felv.) ÖJRfl FELFEDEZZÜK DEL AMERIKÄT Európa országainak labdarú­gó-válogatottjai idejekorán megismerkednek a jövő évi vi­lágbajnokság színhelyével és egyáltalában Dél-Amerikával. Egészen természetesen első­sorban Argentína szereplését kíséri érdeklődés, hiszen a VB házigazdája lesz, tehát nagy helyzeti előnyhöz jut. Lengyel- ország válogatottja néhány napja mérkőzött Buenos Aires­ben és 3:1 arányú vereséget szenvedett. Sajtóirodák u házi­gazda jó játékáról számoltak be. Dél-amerikai portyára utazóit nz NSZK, vagyis a világbajnoki címet védő ország válogatottja is, amely Buenos Airesben va­sárnap mutatkozott be. Június 8-án a nyugatnémet válogatott Montovideóban lép pályára, Uruguay együttesének vendége lesz. Mint ismeretes, a világbajnokságok egyik leg­gyakoribb résztvevője, Uru­guay csapata ezúttal nem tud­ta kivívni a VB-részvétel jo­gát, de újjáalakított csapata biztosan kemény ellenfél lesz. Anglia nemzeti tizenegy a brit bajnokság befejezése után ugyancsak Dél-Amerikába tart és szintén június 8-án jelentős mérkőzésen szerepel, Brazília együttesének vendége lesz. Egy napra rá Peruban sze­repel Lengyelország csapata. Ez ae erőpróba Magyarország szemszögéből is érdekes, hi­szen a lengyelek nemrég jár­tak Budapesten, Peru váloga­tottja pedig a három dél-ame­rikai csoportgyőztes körmérkő­zésének résztvevője, s a IX. eu­rópai VB-csoportból tovább ju­tó Magyarország esetleges el­lenfele is lehet. Lengyelország csapata június 12-én Bolíviában lép pályára. Ezzel kapcsolatban is érvényes az előző utalás. A lengyelek bebizonyíthatják, hogy az óriá­si tengerszint fölötti magasság­ban is helyt tud állni európai csapat. Akik a bolíviai színte­ret ismerik, azt állítják, hogy többfázisosnak és hosszú lejá­ratúnak kell lennie az euró­pai csapat akklimatizációjának. Ugyancsak június 12-én a VB-házigazda Argentína, — Anglia együttesét fogadja. Két nappal később Mexikó— NSZK mérkőzésre kerül sor. Június 15-én Brazíliában az NSZK válogatottja, Uruguay- ban pedig Anglia együttese lép pályára. Június 18 án Argentína—Skó­Az arany futócipőért 1977. VI. 6. Szerdán, június 8-án Ostra- vában 26 ország 500 atlétaki­válósága vesz részt a hagyo­mányos Arany cipő versenyen. Ez részvétel-csúcs a maga ne­mében. Külföldről mintegy kétszáz versenyző érkezik, természete­sen legtöbb a Szovjetunióból. A rajtolók között ott lesz Bor­zov, Szanyejev és Bragina is. Az NDK 60 tagú csapatában is nagyszerű versenyzők lesz­nek. Például az olimpiai mara­tón győztese Waldemar Cier- pinski, aki ezúttal az 5000 mé­teres távon próbál szerencsét. A magasugró Tauterbach (223 cm), továbbá Fibingerová nagy ellenfele Slupianek (21,30) és a 400 méteres vágtázó Koch (legjobb ideje 50,19 mpj. Á lengyel csapatban 25 at- láta lesz, Szewinska és Mali­nowski a legnagyobb egyénisé­gek, de feltétlenül meg kell említenünk Wszola nevét is. A tengerentúli különítmé­nyekből a legerősebbnek a ku­bai ígérkezik. Az akklimatizá- ción már Varsóban átesik és Oslravába a kétszeres olimpiai bajnokkal, Alberto juantorená- val, Leonarddal, Casanasszal az élén érkezik. A rajtlistán etiópiai, ke­nyai, tanzániai atlétákat talá­lunk, de jönnek Ugandából, Algériából, és Európa minden számottevő atléta-hatalmából. Természete serí részt vesz a csehszlovák férfi és női válo­gatott keret jelentős része is. A rendezők a már tervezett műsort kibővítik. Az esetleges tervbe nem vett számokra egy órával a hivatalos kezdés előtt kerül sor. A rajt 13.00 órakor lesz és az Arany futócipő sportműsor 18.50 órakor fejező dik be. cia barátságos mérkőzés lesz. Ezt bizonyára hazánkban is nagy érdeklődés kíséri, hiszen a csoportelsőségre együttesünk is, Skócia is esélyes még. Június 19-én Brazília—Len­gyelország mérkőzést rendez­nek. Június 26-án Argentínában Franciaország válogatottja a vendég. A franciák csoportelső­ségre számítanak. Ehhez az kell, hogy a hátralevő, náluk sorra kerülő Bulgária elleni mérkőzést megnyerjék. Franciaország együttese jú­nius 30-án Brazíliában szere­pel, s ezzel zárul az első fél­évben Európa portyázó váloga­tottjainak dél-amerikai szerep­lése. Mint már említettük, a dél­amerikai három csoportgyőztes körmérkőzése is júliusban ke­rül sorra, tehát kialakul a sor­rend, amelynek első két hely­zettje (feltételezhetően Brazília és Peru) a VB tizenhatos dön­tőjének résztvevője lesz, s a harmadik helyre várt Bolívia majd Magyarországgal mérkő­zik kétfordulós alapon. Az idő­pont egyelőre nem ismeretes, valószínűnek szeptember hóna­pot tartják. Időpontban és színhelyben természetesen csak a hármastorna befejezése után egyezhetnek meg az érdekelt felek. A nagy dél-amerikai napok letelte után állapíthatjuk meg, mennyire helyénvalók azok a jóslások, amelyek a jövőre sor­ra kerülő világbajnokság leg­nagyobb esélyesévé Argentínát teszik, illetve valamelyik má­sik dél-amerikai csapatot vár­ják. (za) Hazaérkezett’ Bursából a csehszlovák szabadfogású bir­kózó-válogatott. Legeredménye­sebben Petr Drozda szerepelt fképünkön balról) aki bronz­érmet nyert a Törökországban lezajlott Európa-bajnokságon. A harmadik helyezett birkózó a következőképpen értékelte a kontinens-bajnokságot: — Nagyon megerőltető volt számunkra az EB. Azzal kez­dődtek a bonyodalmak, hogy megérkezésünk után a rende­zők tizenhárom órát hagytak bennünket várakozni a repülő­téren és csak aztán jött ér­tünk autóbusz. Pedig küldtünk nekik táviratot érkezésünkről. Egész éjszaka nem aludtunk, és reggel már mérlegelés volt. Súlycsoportomban (nehézsúly) hét induló volt. Az első fordu­lóban legyőztem az olimpiai ezüstérmes magyar Ballát. Az utolsó forduló előtt már tud­tam, hogy bronzérmet szerzek — pontozásos vereségem elle­nére is. Balszerencsésen ver­senyzett Dán Karabín. Nem si­került az első mérkőzése, ami érthető, hiszen a több órás vá­rakozás a repülőtéren nem tett jót fizikumának. Az utolsó két összecsapásán nagyon jól küz­dött, de a török Karaback elle­ni mérkőzésen megkárosították őt a pontozók, ezért nem ju­tott éremhez. Csodálatra mél­tóan szerepeltek a szovjet bir­kózók. Fiatal csapattal érkez­tek, ennek ellenére minden súlycsoportban érmet szerez­tek. A magyarok is fiatal gár­dával indultak az EB-n, de nem volt szerencséjük. Emlékezetes dá­tum: 1948. má­jus 9. Moszk­vában ötös sakktornát ját­szanak (Botvin- nik, Szniiszlov, Keres, Reshev- ski és Euwe] a világbajnoki címért. Még négy forduló van hátra, de Mihail Butvinniknak már a döntetlen is elegendő az elsőséghez. Fel is kínálja a „remit“ Euwénak és az elfogadja. A Szakszerve­zetek Házát zsúfolásig megtöl­tő közönség pedig tapsvihar­ban tör ki: Mihail Botvinnik vi­lágbajnok. Az első szovjet sakkvilágbajnok! Azóta egy ki­vétellel (Rubert Fischer) min­dig szovjet nagymester ült a sakktrónon a második világhá­ború után. Nem volt csodogyerek Vannak nevek, amelyeket tisztelettel ejtenek ki a kortár­sak. Vannak nevek, amelyek több nemzedék emlékezetében élnek. És vannak nevek, ame­lyeket örök időkre megjegyez az emberiség, nevek, amelyek az adott korszak jellemzői. Ilyen név a sakkozásban Mi­hail Mojszejevics Botvinnik, ,a szovjet sakkiskola úttörőjének és megalapítójának neve. Ku- okkala (ma Repina) a cári Oroszország idején amolyan nyaralóhely volt, nem messze Pétervártól, ahová nyáron ki­költöztek a tehetősebb fővárosi polgárok, ütt élt feleségével a fogorvos Moise Botvinnik. 1911. augusztus 17-én fiúk született. Misa. Nem volt csodagyerek, tizenkét esztendős korában ta­nult meg sakkozni. És már ilyen fiatalon tudományos alapossággal közeledett a 64 kockás szellemi párbajhoz. Va­lahaimét előkerített egy régi Csigorin-kiadványt, abból ta­nulmányozta a nagymesterek játszámáit. És nem is rosszul, mert tizennégy esztendős korá­ban első osztályú minősítést szerzett. 1925-ben Leningrádban 30 el­lenfél ellen játszott szimultánt a híres ]. R. Capablanca világ­bajnok. Az asztalok egyikénél ott ült egy szerény szemüveges fiúcska is, Misa Botvinnik. Csak négy leninigrádinak sike­rült legyőzni a világbajnokot, köztük volt a rövid nadrágos legényke is. „Hogy hívják ezt a szemüveges gyereket?“ — kérdezte a kubai sakkozó. — „Misa Botvinniknak, mester“ — hangzott a válasz. „Ezt a ne­vet meg kell jegyeznem, nagy jövő vár Misa ßotvinnikra.“ Aztán elkezdődött a tizen­négy éves gyermek sakk-kar­rierje. Nem volt gyors és me­redeken felfelé ívelő, inkább lassú, türelmes, sikerekkel és néha bizony csalódásokkal te­lítve. Másképp ez nem is le­hetett a sakkozásról híres Le­ningrádban, ahol annyi kiváló játékos élt. A fiatal Butvinnik- ra jellemző volt, hogy éppen a vesztett partikat tanulmá­nyozta és elemezte nagy-nagy kitartással; kereste hol köve­tett el hibát és miért követte azt el, mit kellene tennie a felkészülés folyamán, hogy ez ne ismétlődhessék meg. Min­den ellenfele ellen nagy körül- tekitéssel készült. Tanulmá­nyozta játszmáikat, gyenge és erős oldalaikat, pszichikumai­kat. Nem ismert rossz és jó sakkozót, csak ellenfelet. Sen­kit sem becsült le, de senkitől sem félt. Mindig konkrét terv­vel ült asztalhoz és éppen ez a tudományos hozzáállása lett a későbhiek során a szovjet sakkiskola egyik legfőbb jel­lemvonása. Türelmesen várt Botvinnik húsz éves korában lelt először a Szovjetunió baj­noka és később többször is megismételte elsőségét. Az el­ső siker volt azonban a leg­emlékezetesebb számára. Addig ugyanis minden bajnokságot és tornát Romanovszkij, Rabina- vics, Levfisz, Iljin-Zsenyevszkij és más, a forradalom előtti cá­ri Oroszország korszakában nevelkedett nagymesterek nyer­tek meg. Most Botvinnik sze­mélyében a feltörő fiatal szov­jet nemzedék egyik képviselő­je végzett az élen. Az első si­kert a nagy tornagyőzelmek követték és Botvinnik fokoza­tosan felküzdötte magát a vi­lágbajnok-jelöltek közé. Hosz- s/.ú tizenkét esztendőt kellett azonban várnia. És Botvinnik türelmesen várt. Nagyon sport­szerűen élt, alisztinens volt; a sakkasztalnál mindig egy kis termosszal a kezében jelent meg, amely gyümölcslevet tar­talmazott. A termosz sohasem hagyta nyugton a kíváncsi nyu­gati újságírókat, akik valami­lyen mágikus erejű italt, kü­lönleges doppingot emlegettek. Csak fokozta kíváncsiságukat, hogy az eléggé szűkszavú szov­jet nagymester nem szívesen beszélt — a gyümölcsléről. Egyébként Botvinnik a mai na­pig nem dohányzik, de nem al- lergikus a dohányzásra, el tud­ja viselni a „füstös“ ellenfeleit is. 1937-ben a műszaki főiskolát végzett Botvinnik megvédte disszertációs munkáját és kan­didátus lett. Egy évvel később kihívta a világbajnok Aljehint. De hiába. Kitört a második vi­lágháború. Botvinnik a háború alatt a permi fegyvergyárban töltött be vezető szerepet, több kitüntetést is kapott. 1940-ben belépett a kommunista pártba. A nagy világégés után Botvin­nik Moszkvába költözött és új­ra kihívta a világbajnok Alje­hint. Ezúttal sem volt szeren­cséje, mert a Portugáliában élő világbajnok 1946-ban várat­lanul meghalt. Aztán követke­zett az írás elején említett ötös torna. Közben a későbbi világ­bajnok újabb tudományos foko­zatút ért el, a műszaki tudo­mányok doktorává avatták. Mert Botvinnik legnagyobb si­kerei idején sem hanyagolta el a tudománvos munkát. „Ha csak a sakknak szentelném életemet, egyoldalú, szűk lá­tókörű ember lennék és biz­tosra veszem, hogy rosszabbul is játszanék“ — mondotta. Ötvenévesen is a legjobb Már azokban az időkben is világszerte kezdtek beszélni a szovjet sakkiskoláról és a várt­nál korábban megmutatkozott, hogy nemcsak valamiféle ün­nepélyes jelszóról van szó, ha­nem valóságról. 1951-ben Bot- vinnik csak nagy nehézségek árán tudta megvédeni világbaj­noki címét, amikor döntetlent ért el Bronstejn, majd 1954-ben ugyanígy végzett Szmiszlav el­len is, A fiatal szovjet nagy­mesterek nemzedéke, Botvinnik tanítványai kemény és könyör­telen harcot indítottak a sakk- trónusért. És a negyven éves sakkozó már nem rendelkezik olyan kombinációs készséggel, megbízható valóságszámítással, szívóssággal, mint a fiatalab­bak. Butvinnik azonban egyen­lőtlen harcba kezdett a becs­vágy és a feltörő fiatal nem­zedék ellen, saját évei, a sors ós a közvélemény ellen, amely már új világbajnokot akart. 1957-ben Botvinnik vereséget szenvedett Szmiszlovtól, de egy év múlva, nagy meglepetésre, biztosan győzte le és vissza­szerezte a sakk-tornát. 1960- ban ismét kikapott, ezúttal az atumtempnval játszó lett Tál­tól, a sakkvilág kedvencétől. Botvinnik azonban nem adta fel és 1961-ben súlyos veresé­get (10:5) mért a kissé köny- nyelműen játszó Talra. Az el­ső mérkőzésen Botvinnik nem ismerte a lett sakkozót, ponto­sabban sosem játszott ellene. A visszavágó előtt aztán elapo- san elemezte jáiszámáit. És éppen az elemzéséről volt hí­res Botvinnik. Mennyi önfe­gyelemre, az akarat gigászi mozgósítására volt szüksége ahhoz, hogy ötven évesen is visszaszerezze a világelsőséget. Botvinnik nem volt a szó szoros értelmében vett sakk- zseni, hanem fölöttébb intelli­gens ember, aki képességeit maximálisan kifejezésre tudta juttatni. Tudományos alapokon közeledett a sakkhoz, ő hono­sította meg ezt a felfogást a szovjet sakkozásban. IT. V.) PETR DROZDA AZ EB-RÖL

Next

/
Oldalképek
Tartalom