Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-01 / 149. szám, szerda
y Javában folyik a takarmány növények betakarítása az olomouci járásban, ahol már a forrólevegős gyorsszárító kát is üzembe helyezték. A Doubravai Efsz tagjai az elsők között kezdték el ezt a fontos munkát ebben a járásban, Naponta 100—110 tonna zöldet vágnak le, amelyből 16 tonna kiváló minőségű szárítmányt készítenek. A magyar gyártmányú gyorsszárítón saját szűk ségletükön kívül három szomszédos efsz számára is készítenek zöldlisztet, illetve granulátumot. A felvételen egy 50 hektáros tábláról motoros járvaszecskázóval takarítják be e herefüves- keveréket. (A ČSTK felvétele] Mátyás István: „Legeltet a villany pásztor, nekünk csak felügyelnünk kell“ — Kényszerből, mivel a másik lelepünk távol esik e legelőtől. Jövőre egy új, huszonkét hektáros legelőt létesítünk, és úgy számítjuk, hogy nemcsak további a 350 tehén számára lesz elegendő, hanem még száz üszőt is el tud látni. Ez a mostani már hatéves, és bőven elég a 850 tehénnek. — Látom, ennek érdekében szakaszokra osztották a területet. — így több állatot tudunk itt tartani. Egy-egy szakasz területe két hektár, azon 80—90 tehén legel. A tehenek hét-nyolc napig vannak egy helyen, de nem kapják meg egyszerre az egész szakaszt, hanem kétnaponként mindig egy további részét. Az egy napra jutó részt szintén villanypásztorral választjuk le. Ezzel a legyúrt, tönkretett zöldanyag mennyiségét a minimálisra csökkentjük. A legeltetés gazdaságosságára terelődik a szó. Nem vitás, ily módon az utóbbi évek benn- tartásos gyakorlatához viszonyítva lényegesen olcsóbban termelhető meg a tej. Párhuzamosan a legelőnek hagyott szántóterület is jobban hasznosítható, hiszen szerény számítás szerint minden hektár legkevesebb 600 mázsa zöldanyagot ad, ami — szénában számítva — másfélszerese a jó lucernahozamnak. Ennek feltétele persze az intenzív termesztés, aminek a villanypásztor csak az egyik része. — Miután egy szakaszon befejeztük a legeltetést, a megmaradt füvet lekaszáljuk, és a területet megfogasoljuk. Egyszer trágyalével, majd szükség szerint vízzel öntözzük a füvet és huszonegy napig hagyjuk pihenni. A tapasztalatszerzés legjobb forrása a gyakorlat. Még csak pár hete legeltetnek, de már látják, hol lehet, illetve kell javítani, tökéletesíteni a munkát. — Jövőre korábban kezdjük a legeltetést, így kevesebb fű vénül el. A ki- és behajtásra szolgáló út elhatárolására gyengék a gyárilag készített műanyag rudak. A csoportban haladó tehenek — bár vigyáznak —, mégis ne ki-nekimennek és kidöntik. A mostani legelőn nincsenek itatóvályuk, és ezért délben be kell hajtani az állatokat. Az új legelőn itatóvá- lyúkat is tervezünk, meg kell oldanunk viszont, hogy ne sá- rosodjon a környékük, mivel ezzel az állatok meglehetősen nagy területen tönkreteszik « füvet. EGRI FERENC Legeltet a villanypásztor Tejet az eddigieknél olcsóbban is lehet termelni Elmúlt már dél, és ahogy közeledik a két óra, a karámban egyre nagyobb a mozgás. Az eddig fekvő pihenő tehenek legtöbbje felkel és elindul a kapu felé. Egyik-másik állat még hörpint egyet az itatóvályúból, utána sorakozik be a többi közé. Kettőkor, amikor Jakab Ilona és Mátyás István állatgondozók kinyitják a karámkaput, már valamennyi tehén várja az indulást. Egymást követve vonulnak végig a néhány méter széles felhajtóúton, miközben sóvárogva tekingetnek az utat szegélyező hatalmas legelő felé, de egyiküknek sem jut eszébe kiválni a csoportból. Az utat ugyanis mindkét oldalon műanyag cölöpökre erősített drót- huzal szegélyezi, és azt már megtanulták, hogy nem tanácsos hozzáérni, mert „megüti“ a türelmetlenkedőt. Mintegy négyszáz métert tart az út és a tehenek a tiltó dróthuzalt egyszeriben nem mellettük, hanem előttük kifeszítve látják. Mátyás István nyitotta meg az egyik legelőszakasz oldalát, és az állatok most már bevonulhatnak a zöldellő, friss füvet kínáló területre. kezet, a reggeli és a délutáni műszakon túl napközben is itt vannak. Nem több így a munka? — Csak minden harmadik napon kerül ránk a sor, és ugyanakkor a benti munka kevesebb. Például reggel egyáltalán nem etetünk, és az este adott mennyiség is kevesebb a korábbinál. A nyolctól tizenegyig tartó délelőtti és a délutáni szolgálatot a lényegesen kevesebb benti munka ellensúlyozza, nem beszélve arról, hogy a legeltetés megkezdése óta többet fejünk, és a kifejt mennyiség nekünk sem mellékes. Amióta legeltelnek, hétszáz tehénnél 1200 literrel lett több a naponta kifejt mennyiség, annak ellenére, hogy jelenleg az említett állománynak csak a [ele jár legelőre, a másik rész továbbra is az istállóban kapja az eleséget. A kétfajta etetés gyakorlati alkalmazása egyben lehetőséget ad az összehasonlításra, és a legeltetés előnyei már e rövid idő alatt is megmutatkoztak. ‘ Mindezt már Magda Ottó mérnök, a Perbetei (Pribeta) Egységes Földművesszövetkezet Friss fű — önkiszolgáló alapon — Az első napokban még előfordult, hogy nekimentek a huzalnak, vagy kidöntötték a cölöpöket, de most már nagyon vigyáznak. Nézze csak, pontosan a drótig legelik le a füvet, ügyelve, hogy a vezetékhez hozzá ne érjenek — mondta, miközben bezárta a kaput. — Nem sok két embernek a közel száz tehén őrzése? — Inkább fordítva, kettőnknek túl kevés a munka, hiszen az őrzés szerepét a villanypásztor látja el, nekünk csak ügyelni kel), nincs-e valamilyen probléma. így, miután kihajtottuk az állatokat, egyikünk be is szokott menni és csak háromnegyed négykor jön ki ismét, hogy segítsen a behajtásnál. — Akad probléma is? — Elvétve megtörténik — veszi át a szót- Jakab Ilona —, hogy a tehén épp a cölöpnek megy neki és kidönti. Ilyenkor azt vissza kell szúrni a földbe. A minap például áramkiesés volt, és akkor terelnünk kellett az állatokat, hogy ne rongálják meg a villanypásztort. — Amióta legeltet a szövet(A szerző felvételei) főzootechnikusa mondta el, aki elkísért szövetkezetük e legújabb létesítményére, amire jogosan büszkék. Az idén kezdtük az intenzív legelőgazdálkodást, miután villany pásztorral bekerítettük a területet — mutatott a 33 hektár kiterjedésű legelőre. — A legelő állatok a napi tömegta- karmány-szükségletüknek mindössze ötödrészét kapják az Istállóban. Ez zöld és szalma keveréke, hogy a szükséges szárazanyag se hiányozzék a napi eledelből. A többi takarmányt frissen, itt kinn a legelőn találják meg, tehát nem esznek fonnyadt, esetleg bemelegedett zöldet. A legeltetés előnyeinél tartva még mindenképpen meg kell említeni az elmaradó betakarítást. Az állatok önmagukat szolgálják ki, a takarmányt nem keli eléjük tenni, amivel gépet, munkaerőt takarítunk meg. És természetesen az egészségügyi szempont sem mellékes, hiszen a friss levegő és mozgás csak hasznára van az állatoknak. — Miért csak a tehenek felét legeltetik? A számok mögött emberek Bizonygatásra nem szoruló nyilvánosság ma már, hogy a fejlett szocialista társadalom létalapja a távlatilag átgondolt, tudományosan tervezett és műszakilag korszerűen szervezett, tehát minőségileg is mindinkább emelkedő színvonalú építőmunka — amint azzal az SZLKP KB márciusi ülése is oly mélyrehatóan foglalkozott, a szlovákiai építőipar továbbfejlesztésének rendkívül igényes és széles horizontú feladatait állítva elénk. A plénumon előterjesztett elnökségi jelentés azonban nem csupán népgazdaságunk egyik ágazata nak problematikáját és sürgető tennivalóit, hanem általános" társadalmi előrehaladásunk egynémely kulcskérdését is felölelő pártdokifmenUun. Magától értetődő, iiogy az építési feladatok társadalomfejlesztési összefüggéseinek ilyen kongeniális felfogását tükrözte a plénum tanácskozása is. Köztudott, hogy a kongresszusi határozatokból eredően ebben a gazdaság- és termeléspolitikai komplexumban vezető párt- és állami szerveink elsőrendű figyelmet szentelnek a kiemelt beruházások, köztük a bratislavai építkezések ügyének. Ez utóbbira több szempontból is érdemes felfigyelni, hiszen az elmúlt másfél-két évtizedben Bratislava az egyik legdinamikusabban terjeszkedő városunk, s fejlődésének pozitívumaiból és negatív vonásaiból építőiparunk általános viszonyaira utaló következtetéseket is levonhatunk. A 0. ötéves tervidőszakban Bratislava egész területén mintegy 25 000 lakás építését fejezik be — ebből 16 400-at a petržalkai város részben. A petržalkai építkezés egyébként nemcsak arányaival, hanem tervezési, beruházási és kivitelezési szempontból is jóval felülmúlja az eddigi hasonló jellegű vállalkozásokat; a komplex lakásépítés új módszereivel, valamint a járulékos beruházások koordinált megvalósításával Bratislavának a szocialista életmód magasabb rendű formáit tükröző, legkorszerűbb városrésze lesz — enyhe túlzással: új arculatú város a fővárosban. A városfejlesztés 42 milliárdos beruházási előirányzatából 11 milliárd koronát a komplex lakásépítési program teljesítésére fordítanak, a többit pedig kereskedelmi, szolgáltatási, egészségügyi létesítmények, iskolák, óvodák, bölcsődék építésére, közlekedési útvonalak és berendezések kiépítésére, valamint közművesítésre. E nagyszabású építkezési program egyebek közt az építőipari kapacitások átcsoportosítását, ill. összpontosítását is igényelte. Az SZSZK Építésügyi Minisztériuma a bratislavai székhelyű kilenc építővállalat munkaerő-szükségletének kiegészítéseként tizenegy vidéki építővállalat néhány termelőegységét is a bratislavai építkezésekre csoportosította át — de a tervezett munkáslétszám betöltéséhez még így is mintegy két-kél és fél ezer építőmunkásra lenne szükség. A felgyorsult társadalmigazdasági fejlődésben természetesen a növekedés problémái és nehézségei is hatványozottan jelentkeznek. Építőiparunkban — érzékelhetőbben, mint más népgazdasági területeken — leginkább a munkaerőhiány képében. Az építőipari munkaerő-vándorlás nem éppen újkeletű jelenség, az 5. ötéves tervidőszakban is elég szembetűnően tapasztalható volt —jóllehet, úgyszólván évenként csökkenő tendenciával. 1971-től 1975 végéig — évi átlagban számítva — a szlovákiai építőipari dolgozók hozzávetőlegesen huszonkét-hu- szonhárom százaléka változtatott munkahelyet az ágazaton belül, vagy távozott más ágazatba. E tervidőszak tapasztalataiból kiindulva, az ágazati vezető szerveken kívül is, munkaerő-gazdálkodásunk minden törekvése arra irányul, hogy a dolgozókról való komplex gondoskodás programjának megfelelően megszüntesse ezt a kedvezőtlen helyzetet. Az építőipari munkaerőigény kielégítése, a tervezett munkaerőlétszám stabilizálása, valamint a dolgozók munka feltételeinek és szociális helyzetének javítása érdekében tárcaközi megállapodások formájában, kormányszinten is jelentős döntések születtek, amelyeknek egész tartalmi jelentősége e hely csupán egynémely vonatkozásukban érzékeltethető. A szlovákiai építőipari alkalmazottak ez idő szerint — a saját tulajdonukat képező családi és szövetkezeti, valamint az állami bérlakásokat nem számítva — 56 000 férőhelyes, modern, szállodai vagy internátusi rendszerű munkásszállókban laknak, tömeges étkeztetésüket 103 üzemi konyha és 200 üzemi étterem szolgálja, nem szólva a helyhez nem kötött építkezéseken, központból ellátott étkeztetési helyekről és büfékről. Egészség- védelmükről a különböző területi kórházakon s poli- klinikákon kívül 292 saját egészségügyi központ, ill. üzemorvosi rendelőintézet gondoskodik, amellett, hogy szakszervezeti beutalással évente az építőmunkások 34—38 százaléka üdül vagy részesül gyógykezelésben neves fürdőhelyeinken és szanatóriumainkban. 1980 ig 7870 új vállalati és szövetkezeti lakást, további 6054 ágyat kitevő szállodai rendszerű munkásszállásokat bocsátanak rendelkezésükre, s a reszort mindegyre bővülő szociális létesítményei gyanánt újabb étkezdéket, orvosi rendelőket, vállalati bölcsődéket, óvodákat és saját vagy társbérleti rekreációs részlegeket is. De a szociálpolitikai gondoskodáson túlmenően többre van szükség. Az építőipari problémák megoldásában, kivált a fluktuáció megszüntetésében a köz ponti állami szerveken kívül elodázhatatlan teendők hárulnak a kerületi nemzeti bizottságokra, a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottságra, nemkülönben az új építőipari szakembereket képező oktatási intézményekre is, hiszen építési feladataink országos érde- kűek, s széles társadalmi összefogást igényelnek. Még a tömegtájékoztatási in for máció-áradatba bele-belefáradó, s ez ügyben közelebbről nem érintett újságolvasó sein legyinthet közönyösen: számok ezek, mi dolgom velük? ... A tervmutatók, termelési számok, százalékok, statisztikai adatok mögött azonban emberek vannak. Épí- tőmunkások, akiknek áldó zatos, megfeszített munkájától nem kis mértékben' függ a termelőerők meny- nyiségének növekedése, pártunk szociális politikájának megvalósítása, élet- szílvonalunk állandó emelkedése, életkörnyezetünk javítása — mindent egybevetve: jólétünk alapja. Meg azok az emberek is, akik az építőmunka eredményeinek birtokosai, haszonélvezői lesznek. Voltaképp mi magunk — mindannyian. MIKÜS SÁNDOR ÚJ SZÓ 1977. VI. 1
