Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-30 / 178. szám, csütörtök

A felszabadult munka társadalma 0 fíHETBi 1977 VI. 30. 3 Gustáv Husák elvtárs cikke a moszkvai Pravda tegnapi számában Rövidesen megünnépeijük a XX. század legfontosabb ese­ményének. a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak 60. évfordulóját. Oroszországnak a kommunista párt által, élén a halhatatlan Vlagyimir Iljics Le­ninnel vezetett proletariátusa az októberi forradalomban meg­döntötte a burzsoázia és a nagybirtokosok hatalmát, hozzá­fogott a régi kizsákmányoló rend lerombolásához, az új, szo­ciális és nemzeti szempontból igazságosabb társadalom építé­séhez. Az októberi forradalom győ­zelme megnyitotta a világtör­ténelem új s/akaszát — a kapi­talizmusból a szocializmusba történő átmenetnek, a munkás- osztály és a dolgozó ember fel­szabadításának szakaszát. A győzelmes forradalom hatására — a szovjet nép, Lenin pártja és a világ első szocialista álla­ma példáját követve — a má­sodik világháború után, amely­ben a Szovjetunió döntő érde­meket szerzett a hitleri fasiz­mus és csatlósai szétzúzásában, további országok népei is rátér­tek a társadalom forradalmi át­alakításának útjára. Létrejött és megszilárdult a szocialista vi­lágrendszer, amelynek Cseh­szlovákia is része lett. A szocializmus gyarapadott és erősödött, bizonyította vonz­erejét és a kapitalizmus fölötti fölényét. Kezébe vette a törté­nelmi kezdeményezést és mind­azoknak, akiket még kizsákmá­nyolnak és elnyomnak, megmu­tatta a szabad, boldog élet felé vezető utat. A nagy október történelmi fordulatot jelentett Oroszország népeinek sorsában. Proletariá­tusára az a nehéz, de egyben megtisztelő feladat hárult, hogy úttörője legyen az embernek ember általi kizsákmányolásá­tól, a szociális és a nemzetisé­gi elnyomástól mentes új társa­dalom építésének. Ez a legna­gyobb forradalmi feladat volt, amely az emberiség történelmé­ben addig a haladó erőkre há­rult. Az eltelt hatvan esztendő igazolta, hogy a szocialista for­radalom önmagában Is a legmé­lyebb megnyilvánulása a de­mokráciának, mivel megvalósít­hatatlan a széles népi töme­geknek a társadalom átalakítá­sában való szabad és alkotó részvétele nélkül. Igazolást nyertek annak messzemenő kö­vetkezményei, hogy az ország­ban a hatalmat átvette a mun­kásosztály, amelynek alapvető érdekei azonosak a dolgozó nép széles rétegei érdekeivel. Csak a legújabbkori történe­lemnek ez a leghaladóbb osztá­lya, amelynek legnagyobb és legsajátabb érdeke a kizsákmá­nyoló osztályok uralmának fel­számolása, szavatolhatta az új társadalom építésének és fej­lesztésének a történelemben példátlan méreteit és ütemét. A dolgozó parasztsággal szö­vetségben álló munkásosztály, a dolgozó nép további rétegei támogatásával és Lenin pártja vezetésével, rendkívül nehéz feltételek között határtalan hő­siességgel, törhetetlen áldozat- készséggel és magával sodró forradalmi lelkesedéssel fogott hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A nagy október for­radalmi hagyatékát megtestesí­tette a világ első szocialista országának realitásában és bi­zonyította Marx, Engels és Le­nin forradalmi tanításának iga­zát, életképességét és átalakí­tó erejét. A szovjet emberek leküzdöt­ték a világháború, a polgárhá­ború és a külföldi intervenció következményeit és megvalósí­tották a szocializmus építésé­nek lenini tervét. Példátlan hő­siességről tettek tanúbizonysá­got a Nagy Honvédő Háború­ban. valamint a háború utáni békés munkában is és biztosí­tották a szocialista társadalom további gyors fejlődését. Ennek köszönhetően a Szovjetunió történelmileg rövid időn belül nagy nemzetközi tekintélyt él­vező, óriási szocialista nagyha­talom lett. A mélyreható társadalmi-gaz­dasági változások alapján a szovjetek nagy országában, • szovjet nép életében megvaló­sultak a felszabadult munká­nak, a tényleges humanizmus­nak és a demokráciának fen- költ, haladó eszményei, az egyenjogú nemzetek és nemze­tiségek internacionalista test­vériségének eszményei, az em­ber szabad és sokoldalú fejlő­désének eszményei. A szovjet rendszernek ez a mélyrehatóan humánus, demok­ratikus és alkotó jellege még teljesebben megnyilvánult a fej­lett szocialista társadalomban, amely a szovjet népnek és kom­munista pártjának további, va­lóban történelmi győzelme. Az SZKP XXV. kongresszusa az egész világ szeme láttára értékelhette azokat a kimagas­ló sikereket, amelyeket a szov­jet nép ért el a kommunizmus anyagi-technikai alapja építé­se során az utóbbi években, amelyek az egész szocialista építés szakaszában a legsike­resebbek közé tartoznak. A nép­gazdaság dinamikus fejlődése fés a 9. ötéves tervidőszak ál­talában sikeres eredményei) alapján megvalósult az ember­ről való gondoskodásnak, az anyagi és kulturális színvonala emelésének nagy szociális programja. Megszilárdult a szovjet nép társadalompolitikai egysége, elmélyült a szocialis­ta demokrácia és fejlődött az egész társadalmi élet. Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társ, az SZKP KB főtitkára, a szovjet nép életében elért sike­reket találóan ezekkel a sza­vakkal Jellemezte: „A monopo­lista oligarchia uralmától, a válságoktól és a munkanélküli­ségtől való félelemtől, a szo­ciális katasztrófáktól mentes társadalmat hoztunk létre. A szó legszorosabb értelmében egyenjogú olyan emberek tár­sadalmát hoztuk létre, akik nem Ismernek rendi, vagyoni, faji vagy más ehhez hasonló kiváltságokat, olyan társadal­mat. amely nemcsak hirdeti az emberi Jogokat, hanem tényle­gesen lehetővé is teszi érvénye­sülésüket. Stabil, dinamikus és felzárkózott társadalmat hoz­tunk létre“ [Lásd L. I. Brezs­nyev beszédét az európai és munkáspártok berlini konferen­ciáján). Minket Csehszlovákiában nagy örömmel töltenek el azok a nagyszerű sikerek amelyeket a szovjet nép a Szovjetunió Kom­munista Pártja vezetésével ért el a szocializmus és a kommuniz­mus építésének hatvan eszten­dőre visszatekintő útján. Szí­vünk mélyéből őszinte jókíván­ságainkat fejezzük ki ezekkel a sikerekkel kapcsolatban a szovjet kommunistáknak és az egész szovjet népnek! A történelmi fejlődés tényei alapján mélyrehatóan tudato­sítjuk a nagy október történel­mi Jelentőségét Csehszlovákia nemzetei számlára is. Leszögez­hetjük, hogy népünk egész leg­újabbkori történelme, a nemze­ti és szociális felszabadulást, a kapitalizmus megdöntését és a szocializmus felépítését célzó törekvései elválaszthatatlan kapcsolatban állnak az októbe­ri forradalom ösztönző hatásá­val. a Szovjetunió létével, a marxizmus—leninizmussal. Nemzeteinknek, a cseheknek és a szlovákoknak történelmük­ben sok esetben kellett harcot vívniuk -szuverenitásukért és nemzeti létükért. Csak a nem­zeti felszabadító mozgalmat erőteljesen mozgósító októberi forradalom, amelynek hatására az önálló csehszlovák állam is létrejött, mutatta meg nemze­teinknek a nemzeti és a szo­ciális kérdés megoldásának pél­dáját és szívükben lángra lob- bantotta jobb jövőjük reményé­nek szikráját. A burzsoázia azonban még kisajátította magának népünk nemzeti felszabadító harcának gyümölcseit és a csehszlovák köztársaság uralkodó osztálya lett. Képtelen volt azonban — és korlátozott osztályérdekei miatt ezt nem is tehette meg — eleget tenni a munkások és az egész dolgozó nép legalap­vetőbb követelményeinek. S fény derült arra is, hogy szo­ros politikai, gazdasági, katonai és eszmei kötődése a nyugati imperialista hatalmakhoz és tő­lük való függőviszonya képte­lenné tette az állami függet­lenség és nemzeteink szabadsá­ga tartós biztosítására is. Munkásosztályunk tapaszta­latai alapján ismerte meg az új csehszlovák állam burzsoá jellegét és a saját kizsákmá­nyolásának okait. Legöntudato- sabh képviselői a tömegek tu­datába mind mélyebbre plántál­ták azt a felismerést, hogy a nagy október útjának követése, a burzsoázia legyőzése és a szocialista társadalom építése az orosz bolsevikok példájára nálunk is feltételként megkí­vánja az új típusú pártot, amely a dolgozó tömegek forradalmi élcsapata lenne. Október és a leninizmus ha­tására, a lenini párt és szemé­lyesen V. I. Lenin közvetlen segítségével így megalakult Csehszlovákia Kommunista Párt­ja, amely elsajátította a mar­xizmus—leninizmus forradalmi elméletét, megtanulta gondola­tainak alkotó alkalmazását a mi feltételeinkre és ösztönzően hatott rá a szocializmus építé­sénél* példája a Szovjetunióban. Az uralkodó burzsoáziával szem­ben, valamint a fasizmus ellen, a köztársaság védelmében foly­tatott éles osztályharcban meg­edződött és a csehszlovák nép­nek a náci hódítók elleni nem­zeti felszabadító harcának dön­tő fontosságú politikai ereje lett. A CSKP a nagy osztály- és nemzeti harcok folyamatában a munkásosztálynak a dolgozók széles tömegeinek vezére, a há­ború utáni fejlődés során pe­dig nemzeteink elismert vezető ereje lett. A munkásosztály és a dolgo­zó nép, amely mind aktívab­ban támogatta kommunista pár­tunk politikáját, a polgári köz­társaság, a müncheni árulás és a náci iga tragikus tapasztala­tai után elhatározta, hogy új, szociális és nemzetiségi szem­pontból igazságos alapokon fog- 1a építeni a megújult csehszlo­vák államot. Azért harcolt, hogy Csehszlovákia olyan állammá váljon, amelyben a hatalom a dolgozó népé, az mélyreható társadalmi változásokat eszkö­zöl és biztonsága támaszkodni fog szövetségére és barátságá­ra a Szovjetunióval. Hazánk szovjet hadsereg ál­tali felszabadítása után népünk­nek Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével még nem egy harcot kellett megvívnia a bur­zsoáziával, amely nem adta fel a régi viszonyok visszaállítására vonatkozó terveit. A reakció fö­lött 1948 ban aratott dicső feb­ruári gy őzeimével megvédte az osztály harcok és a nemzeti felszabadító küzdelem hagyaté­kát és eredményeit s megnyi­totta a szocalista társadalom építésének útját. Az új élet építése a mi ha­zánkban sem volt könnyű, s nem kerültük el az akadályo­kat, a nehézségeket és a hibá­kat sem. Bátran mondhatjuk azonban, hogy népünk soha az­előtt nem fejtett ki olyan nagy nemes igyekezetei, olyan áldo­zatkészséget és hősiességet, mint a szocializmus építésének éveiben. Ez azzal volt és ma is azzal magyarázható, hogy ha­zánkban a dolgozó emberek mentesültek a kizsákmányolás­tól, valóban urak és szabiid gazdák, sorsuk tényleges for­málói lettek. A párt, a munkásosztály és a dolgozó nép áldozatos és se­rény munkájának eredményei megtestesültek a forradalmi változásokban és • azokban a megteremtett értékekben, ame­lyek teljesen megváltoztatták hazánk arculatát és az embe­rek életét új szocialista tarta­lommal töltötték meg. Cseh­szlovákiában felépült az igaz­ságos, mélyen demokratikus, haladó és magas fokúan humá­nus szocialista társadalom, amelyről álmodoztak, és ame­lyért harcoltak a forradalmá­rok egész nemzedékei. Szocialista rendszerünk sok­oldalúan bizonyítja előnyeit az­zal a társadalommal szeml>en, amelyet a háború előtti polgári Csehszlovák Köztársaság kép­viselt. Mi jól megismertük azt a demokráciát, amelyet a nyu­gati burzsofl propaganda szün­telenül példaként állít elénk. A politikai szétforgácsoltság. a szóban nemegyszer a szocializ­mushoz is jelentkező több tíz különféle párt, pártocska és a hozzájuk kötődő szervezetek, a parlament szerepével kapcso­latban célzatosan tenyésztett illúziók s a hatalom erőforrását jelentő — ahogy ezt proklamál- ta a korabeli alkotmány is — népről szóló különféle álhaza­fias nyilatkozatok — minden­nek és,sok minden másnak is az volt a célja, hogy elkendőz­ze a burzsoázia és a tőke osz­tályuralmát. Lényegét tekintve ez demokrácia volt a kislétszá- mú, de gazdasági és politikai szempontból legerősebb burzsoá osztály számára. Ez a kisebb­ség — a bankárok, ipari vállal­kozók, nagykereskedők, nagy- birtokosok stb. — uralkodott a társadalom nagy többsége fö­lött. Tulajdonában voltak a legfontosabb termelőeszközök és kisajátította minden kizsák­mányolt munkájának eredmé­nyeit. Ennek a népellenes rendszernek jellegén mitsem változtatott a kormányok gya­kori váltakozása sem, ami jel­lemző volt a háború előtti pol­gári Csehszlovákiára. S milyen volt az egyszerű ember élete ebben a burzsoázia által tömjénezett demokráciá­ban? Országunkban a burzsoá uralom teljes húsz esztendeje alatt nem szűnt meg a munka- nélküliség. Legnagyobb a gaz­dasági világválság éveiben volt, amelyből a polgári Csehszlová­kia egészen megszűntéig már nem tudott felocsúdni. A hiva­talos statisztika szerint a har­mincas évek elején nálunk csaknem egymillió teljes mun­kanélküli volt. A munkanélkü­liség a munkások mellett az ér­telmiséget is nagyon sújtotta. Csehszlovákiában a mezőgazda- sági üzemek háromnegyedét birtokoló öt hektáron aluli pa­rasztok tulajdonában a földnek nem egész egynegyede volt csak. Mind gyakrabban dobra kerültek és az a veszély fenye­gette őket, hogy földjükről el­kergetik őket. Az embereknek különösképpen nehéz volt az életük az ország gazdaságilag elmaradott területein, ahonnan a zöme származott azoknak, akik munkát keresve más or­szágokba vándoroltak ki a nyo­mor és az ínség elől. A nép nyomora és minden gondja, a nagy szociális kü­lönbségek törvényszerű követ­kezményei voltak annak, hogy az országban a hatalom a bur­zsoázia kezében volt. A bur­zsoázia az elmélyülő ellentétek és megrázkódtatások időszaká­ban habozás nélkül drasztikus Intézkedésekhez is folyamodott. Megnyirbálta az általa annyi­ra dédelgetett parlament jog­körét, felszámolta azokat a korlátozott demokratikus sza­badságjogokat is, amelyeket az alkotmány rögzített. E tár­sadalom létének egész ide­je alatt velejárója volt a kommunisták és az összes ha­ladó erő elleni terror, a rendő­ri beavatkozások, a sortüzek a sztrájkoló munkásokba, az éh­ségmenetek és a tüntetések résztvevőibe, ami több tíz em­beréletet követelt meg. Meg­állapíthatjuk, hogy az ehhez hasonló jelenségek ma is napi­renden vannak a világnak azok­ban a részeiben, ahol a mono­póliumok uralkodnak. Az impe­rializmus lényege változatlan. Mindezt azonban leküzdötte a szocialista forradalom, mindez nálunk, Csehszlovákiában is megváltoztathatatlanul a múlt- té. A forradalom a munkásosz­tály és a dolgozó tömegek ke­zébe adta érdekeik és perspek­tíváik gyakorlati megvalósításá­nak döntő fontosságú eszközeit — hatalmat, az államot és a termelőeszközöket, az üzeme két, a földeket, az egész or­szág gazdagságát. A mi tapasztalaink is igazol ták, az ember tényleges sza­badsága csak a szocialista tár­sadalomban valósulhat meg. Nincs igazi szabadság és igazi emberi jog ott, ahol a mun­kát nem szabadítják fel a tö­ke igája alól, ahol nem szün­tetik meg a gazdagok és a ha­talmasok által kizsákmányol­ni a dolgozó embert, el­nyomni és félrevezetni a tö­megeket és egész nemzeteket és ahol a társadalom nem sza­vatolja az ember Jogát a mun­kához, valamint személyisége szabad és sokoldalú fejlődésé­hez. Hazánkban a termelőeszkö­zök társadalmasítása, a szocia­lista gazdaság felépítése és a szocialista termelési viszonyok fejlesztése alapján végleg fel­számoltuk a kizsákmányoló osztályok hadállásait. Létrejött és fejlődik a társadalom új osztály- és szociális struktúrá­ja, amely a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetségé­re épül. Hazánkban a szocialista épí­tés legjelentősebb eredményei­nek egyike a csehek és a szlo­vákok, valamint a Csehszlová­kiában élő nemzetiségek közti egységnek és internacionalista testvériségnek elért foka. Egyenjogú nemzeteink egyetér­tésben élnek a közös hazában. A föderáció lenini alapelvének érvényesítésével kialakultak to­vábbi fejlődésüknek és szocia­lista nemzetekként való köze­ledésüknek új, szélesebb lehe­tőségei. A szocializmus szavatolja és magasabb szintre emeli a nép által kivívott polgári szabad­ságjogokat. Ezzel egyidejűleg azonban túllépi kereteiket, új szabadságjogokat és jogokat nyújt, amelyek alapvetően meg­változtatják társadalmi életük' feltételeit. A szocializmus biztosítja a kizsákmányolástól megszabadí­tott munkához, az elvégzett munka szerinti igazságos díja* záshoz való jogot, az összes dolgozónak a társadalom igaz­gatásában, az állam és az egész ország gazdasága irányításában való szabad részvétele jogát. Mindenkinek megadja a műve­lődést, az egészségéről való gondoskodást, a pihenést, a biztonságos jövőt, öregséget szavatoló jogot. Ezek nem for­mális jelszavak. Ezek valóban reális szabadságjogok, reális biztonság és olyan emberi jo­gok, amelyek jellemzik a szo­cialista társadalmat és amilye­neket a kapitalizmus sohasem nyújthat. A szocializmus megteremtette az ember alapvető társadalmi és szociális biztonságérzetét megalapozó fejlett rendszert Nálunk senkinek sem kell attól tartania, hogy magára marad, munka nélkül, eszközök nél­kül és segítség nélkül, ha er­re szüksége lesz. Minden em­ber biztos abban, méltóképpen élheti le életét anélkül, hogy félnie kellene a munkanélküli­ségtől és más szociális megráz­kódtatásoktól. * A szocialista társadalom leg-* nagyobb értéke a dolgozó em-- bér. Ezért minden anyagi és szellemi gazdagság, az ember személyisége, alkotó ereje és képességei sokoldalú fejleszté­sének szolgálatában áll. Min­dent az emberért és jólétért — ilyen a szocializmusért és a kommunizmusért vívott kiizdel-* műnk legmélyrehatóbb értelme. A szocialista ember a társa­dalomtól nemcsak elfogad, ha­nem munkájával, kötelességei teljesítésével egyben öntudato­san hozzá is járul a társadal­mi gazdagság gyarapításához és aktívan részt vesz a közügyek intézésében. A Nemzeti Front­ban tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek, va­lamint a választott nemzeti bi­zottságok és képviselő testüle­tek rendszere hazánkban olyan demokratikus alap, amely a milliós tömegeknek lehetővé teszi részvételüket a társadal­mi élet Igazgatásában, társa­dalmunk politikai, gazdasági és kulturális kérdéseinek eldön­tésében. Ennek során sokolda­lú formákban érvényesül a szé­les körű szocialista demokrá­cia. Csehszlovákiában a szocializ­mus építésében elért sikerek népünket és pártunkat az öröm és a büszkeség érzésével töl­tik el. Ugyanakkor teljes tuda­tában vagyunk annak, hogy ezeket a sikereket nem érhet­(Folytatás a 7. oldalon (

Next

/
Oldalképek
Tartalom