Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-29 / 177. szám, szerda

ÚJ szó EGY ÉVVEL EZELŐTT TANÁCSKOZOTT AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK BERLINI KONFERENCIÁJA AZ EURÓPAI BÉKÉÉRT ÉS HALADÁSÉRT Egy év telt el az európai kommunis­ta és munkáspártok konferenciája óta, amelyet 1976. június 29-én és 30-án tartottak Berlinben. Az azóta eltelt esz­tendő eseményekben nagyon gazdag volt, a drámai fejlődés és az ellentétes tendenciák éles harcának éveként tart­juk számon. A fő forradalmi mozgató erők, ahogyan a» berlini értekezlet pon­tosan megnevezte őket — a szocialista országok, továbbá a tőkésországok kommunista és munkásmozgalmai és a nemzeti felszabadító mozgalmak — be­folyásukkal továbbra is meghatározzák a nemzetközi fejlődés alapvető tenden­ciáit. A nemzetközi feszültség enyhü­lésének további folytatódása és elmé­lyülése terén a nemzetközi imperializ­mus által fokozottan támasztott aka­A berlini értekezlet a nemzetközi helyzet mély marxista—leninista elem­zését adla. Megmutatta: a szocialista országok a kommunista és a munkás- mozgalom, a nemzeti felszabadító moz­galom, valamint az egész világ, különö­sen Európa békeszerető és demokrati­kus erői egybehnngolt erőfeszítésének köszönhető, hogy döntő fordulatot sike­rült elérni a nemzetközi kapcsolatok alakulásában; e fordulat megtestesülé­sét és egyik legnagyobb sikerét az eu­rópai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet jelentette. A berlini konferencia elemezte an­nak a következményeit, hogy a nem zetkö/.i feszültségenyhülés folyamatát a tőkés világban a kapitalizmus általá nos válságának állandó fokozódása kí­séri. amely az élet valamennyi terüle­tén érezhető — a politikában, a gaz­dasági életben az ideológiában és a kulturális életben egyaránt, s egy ide |űleg sújtja a világ összes fejlett tőkés országait. A konferencia felmérte a jelenlegi erőviszonyokat, a békéért és a társadal­mi haladásért vívandó további harc reális lehetőségeit és sürgető szükség­szerűségeit, nyíltan figyelmeztetett azokra az erőkre, amelyek útját állják ennek a fejlődésnek. Konkrét közös programcélkitűzéseket határozott meg. E határozatok mind a 29 résztvevő kommunista és munkáspárt számára kitűzik a békéért, a biztonságért és az együttműködésért, a társadalmi ha­ladásért folyó további harc irányát. Olyan hatékony lépéseket határozott el, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy széleskörűen mozgósítsák és aktivizál­ják az összes imperialistaellenes erő­ket a nemzetközi feszültségenyhülés folyamatának megvédéséért, a fegyver­kezési hajsza csökkentéséért és a le­szerelésért. Ez volt a berlini konferencia rendkí­vül jelentős eredménye, amely eleve tartós helyet biztosított az értekezlet­nek az európai népek történetében, megerősítette azt a senki és semmi ál­tal sem pótolható helyet, amelyet az európai fejlődésben a kommunista és munkáspártok töltenek be, mint a bé­kéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem élcsapatai. A közösen kitűzött cél jelentősége, az európai kommunista és munkásmozgalom ezen akcióprog­ramjának jelentősége, valamint az egyes javaslatok nagyfokú konkrétsá­ga — mindez a berlini konferencia határozatait ma is és a jövőben is ál­landóan időszerűvé teszi, az európai békéért, biztonságért és társadalmi ha­ladásért, az imperializmus ellen vívott harc, valamint a mozgalom egysége és összetartása további erősítéséért tett erőfeszítés hatékony eszközévé. A legkülönfélébb beállítottságú pol­gári kommentátorok oly módon igye­keznek magyarázni a berlini konferen­cia eredményeit, mintha a konferencia azt jelentette volna, hogy az európai kommunisták letértek az együttműkö­dés és a szolidaritás útjáról, az egész kommunista mozgalom internacionalista alapjáról. Az értekezlet záródokumen­tumának valódi tartalma és maga az élet is azt bizonyítja, hogy az ilyen és ehhez hasonló kísérletek a legdur­vább módon elferdítik az igazságot. A berlini értekezlet dokumentuma világo­A berlini értekezlet első évforduló­ja nagyon jelentős évre a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának esztendejére esik. Számos testvérpárt a berlini értekezlet előké­születei során és a konferencia alatt hangsúlyozta azt a felbecsülhetetlen szerepet, amelyet Lenin pártja az euró­pai kommunisták közös erőfeszítései­ben betölt. Ugyaníqy a Béke és Szocia­lizmus című folyóirat tanácskozásának résztvevői nagyra értékelték azt a pó­tolhatatlan élcsapatszerepet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja tölt be dályok ellenére sikerült eredményeket elérni. Különösen a szélsőséges reak­ciós erők fokozták aktivitásukat és ar­ra törekszenek, hogy új fegyverkezési hajszát Indítsanak, és visszatérjenek a hidegháborúhoz. Annál nagyobb jelen­tőségű az, amint Brezsnyev elvtárs hang­súlyozta. hogy az enyhülés folyamata és „a békés egymás mellett élés érvé­nyesítése a nemzetközi kapcsolatokban olyan valóság, amely egyre nagyobb mértékben határozza meg a vilá# fej­lődését és az események jellegét.“ Az éles osztályharcok folyamatában kialakult fejlődés maga bizonyította és alátámasztotta az európai kommunista és munkáspártok értekezletén elfoga­dott határozatok helyességét és haté­konyságát. san jellemezte a kommunista mozga­lom feladatát a jelenlegi konkrét kö rülmények között. Hangsúlyozta a kom munistaés munkáspártok együttműkö désének és szolidaritásának fontossá gát. Egyértelműen fogalmazta meg azt is, hogy feltétlenül harcolni kell az antikommunizmus, a közös osztályel­lenség ellen. A Béke és Szocializmus című folyó­irat tanácskozásán, amelyen április vé­gén Prágában a világ 75 kommunista és munkáspártjának küldöttségei vet­tek részt, meggyőzően bebizonyosodott, hogy azok az eszmék, amelyeket a ber­lini konferencia dokumentuma kihang­súlyozott, nemcsak az európai, hanem a többi kommunista és munkáspárt né­zeteit is képviselik. A prágai tanácsko­zás vitája alátámasztotta a proletár internacionalizmus elve következetes érvényesítésének teljes érvényessegét, nagyfokú időszerűségét és sürgőssé­gét. Azzal az állítással is találkozunk, hogy a berlini konferencián az volt a fő és az új következtetés, miszerint továbbra sincs egy közös szervezeti központja a kommunista és a munkás- mozgalomnak, és hogy minden párt ön­álló és függetlenül dolgozza ki irány­vonalát, társadalmi-gazdasági feltételei­vel, és a nemzeti sajátosságaival össz­hangban, és hogy a testvéri kommu­nista és munkáspártok között az egyen­jogúság, a szuverenitás, a függetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve érvényesül, továbbá, hogy tiszteletben kell tartani a szocia­lista átalakításokért vívott harc kü­lönféle útjainak megválasztását. Ezek vitathatatlanul fontos elvek, amelyeknek a berlini konferencia do­kumentuma valóban nagy figyelmet szentelt. Ez azonban nem más, mint « valóság egyszerű megállapítása, és nem jelent semmi újat a kommunista és a munkásmozgalomban. Közismert tény, hogy a mozgalomnak már rég nincs szervezeti központja, és azt senki sem akarja felújítani. Azt azonban, amit « dokumentum ezekkel az elvekkel egy­idejűleg hangsúlyozott, az említett ál­lítások szerzői rendszerint elhallgatják. A konferencia ugyanis egyidejűleg ki­mondotta azt a követelményt, hogy fej­leszteni kell „az internacionalista, elv­társi, önkéntes együttműködést és szo­lidaritást Marx, Engels és Lenin nagy eszméi alapján..." A konferencia hangsúlyozta, hogy a szocializmusért vívott harcot és minden pártnak a sa­ját munkásosztálya és népe iránti fe­lelősségét egybe kell kötni az összes országok dolgozóinak kölcsönös szoli­daritásával. A konferenciának tehát nagyon fon­tos eredménye éppen az, hogy az egész világ előtt bebizonyította — ahogy a CSKP KB Elnökségének nyilatkozata is hangsúlyozza: — „Bár az európai kom­munisták eltérő feltételek közepette dolgoznak és különféle feladatokat ol­danak meg, mégis egybehangolják po­litikai magatartásukat, részt vesznek a közös harcban, és egyesíti őket a mar­xizmus—leninizmus tanítása és a nem­zetközi szolidaritás.“ A konferencia ily módon a marxizmus—leninizmus alko­tóerejének jelentős manifesztációja, a kommunisták közös ideológiája egye­sítő szerepének tanúbizonysága lett. a világbékéért és a társadalmi haladá­sért vívott küzdelemben. A berlini konferencia előkészületei­nek és megtartásának egész Ideje alatt a polgári propaganda támadásának fő erejét a Szovjetunió Kommunista Párt­jára összpontosította, ezt a pártot rá­galmazta. A konferencia számos részt­vevője teljes határozottsággal leleplez­te a szovjetellenességet, mint az egész mozgalom és minden egyes párt ellen használt fegyvert, és pozitívan értékel­te az SZKP magatartását, amely tlszte­A berlini dokumentum programcéljal között elsőrendű szerepet töltenek be az enyhülési folyamat elmélyítéséért vívott küzdelem területén kitűzött kö­zös feladatok, amelyek hatékony intéz­kedések révén a leszerelést és az eu­rópai biztonság megszilárdítását céloz­zák. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész nemzetközi tevékenységével ak­tívan támogatja azt a nagyszabású kez­deményezést és áldozatkész erőfeszí­tést, amelyet a Szovjetunió fejt ki e célok megvalósítása érdekében. Az a számos juvaslat, amelyeket az elmúlt esztendőben a szocialista országok tet­tek, e célok konkretizálását és gyakor­lati megvalósítását jelentik. Említsük csak meg például a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének tavaly novemberben Bukarest­ben megtartott tanácskozásán tett ja­vaslatokat. Konkrétan az, miszerint a helsinki értekezlet Záróokmányát alá­író országok kötelezzék magukat ar­ra, hogy nem vetnek be elsőként atom­fegyvereket. Ez a javaslat konkrét lépés a berlini konferencia azon felhí­vása megvalósításának útján, amely a fegyverkezés, elsősorban az atomfegy­verkezés versenyének leállítását és azt javasolja: az államok kötelezzék magu­kat arra, hogy nem veinek lie atom­fegyvereket és nem fenyegetőznek ve­lük. Ugyanúgy a másik bukaresti javas­lat, miszerint mindkét egymással szem­ben álló katonai-politikai tömb orszá­gai kötelezzék magukat, hogy nem vesznek fel új tagállamokat ezekbe a tömbökbe, s ennek érdekében gyakor­lati intézkedéseket foganatosítanak, konkretizálja a berlini konferencia ösz- szes határozatait, amelyek rendszeres intézkedések megtételét tűzik ki annak érdekében, hogy „megszűnjön az euró­pai földrész katonai tömbökre való fel­osztása.“ Rendkívüli jelentőségűvé váltak á berlini konferencia határozatai a bel­grádi találkozóval összefüggésben, amelynek nemrégen kezdődött az elő­készítő szakasza. A kommunista és munkáspártok Berlinben nagy gonddal foglalkoztak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei­vel. Nemcsak a biztonsági és együtt­működési értekezleten létrejött megál­lapodások távlati pozitív jelentőségét emelték ki — „ezek a megállapodások kézzelfoghatóan tükrözik a földrészen lezajlott változásokat“ —, hanem egy­úttal azt is hangsúlyozták, hogy a megkötött megállapodások hatékonysá­gának alapvető feltételei „döntő mér­tékben attól függenek, mennyire kö­vetkezetesen és pontosan fogják meg­tartani a részt vevő országok a tíz alapelvet melyekben megállapodtak, és mennyire valósítják meg a gyakorlat­ban a Záróokmány ajánlásait, amelyek egységes egészet képeznek.“ A konferencia figyelmezetett arra, hogy a helsinki eredmények megvaló­sítása távolról sem lesz könnyű fela­dat, mert a feszültségenyhülés ellensé­geinek határozott, kemény ellenállásá­ba fog ütközni. „Ahhoz, hogy biztosít­sák az enyhülés tartósságát, további elmélyülését és bővülését, — állapítja meg a konferencia dokumentuma —, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a Helsinkiben jóváhagyott határozatokat alátámassza és megszilárdítsa a néptö­megeknek e határozatok teljes megva­lósításáért vívott harca, azon reakciós erők visszaszorítása, amelyek elvetik az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet eredményeit, és arra tö­rekszenek, hogy akadályokat gördítse­nek a feszültség enyhülésének és a nemzetek biztonsága elve érvényesíté­sének útjába“. Ez a megállapítás előre­leáris háború, hogy a nemzetközi kap­csolatokban fordulat következett be, a hidegháború helyett a békés egymás mellett élés elve érvényesül, és a nem­zetközi feszültség enyhülésének folya­mata megteremti a kedvező feltételeket a világ valamennyi népének fejlődésé­hez, a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és függetlenségéért ví­vott harchoz. A Szovjetunió fejlődése a tanulsá­gok állandó forrásául szolgál minden ország munkásosztálya, dolgozói, né­pei számára. A nemrég nyilvánosságra hozott új szovjet alkotmány tervezet újabb bizonyítéka annak, hogy a Szov­jetunió a tádsadalmi fejlődés eddig nem tapasztalt új szakaszába lépett, és példáját adja a társadalmi viszo­nyok, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok fejlesztésének olyan módon, ahogyan az egyetlen tőkésor­szágban sem képzelhető el. láthatóan rámutatott azokra a legna­gyobb akadályokra, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy a helsinki ered­mények az európai béke, biztonság és együttműködés megvalósításának való­di eszközeivé válhassanak. Az elmúlt hónapokban a nemzetközi imperialista erők legkülönfélébb intri­káinak voltunk tanúi: a szélsőséges re­akciós erőknek a belgrádi találkozót megakadályozni, semmissé tenni kívá­nó és a helsinki eredmények visszafor­dítását célzó törekvéseitől kezdve azo­kig a legkülönfélébb spekulációkig, amelyek arra irányultak, hogy meg­bontsák a Záróokmányban lefektetett érzékeny érdekegyensúlyt, és a helsin­ki eredményeket a nemzetközi imperiat- lizmus egyoldalú osztályérdekeinek, a szocialista országok, a béke, és a nem­zetközi feszültségenyhülés ellen való érvényesítésére használják fel. A berli­ni értekezlet eredményei arra irányít­ják a kommunista pártot és az európai országok legszélesebb néptömegei fi­gyelmét, hogy csak rendszeres, kitartó és mindennapos küzdelemmel érthetik el a kitűzött célok következetes meg­valósítását. A berlini értekezlet résztvevői által közösen elfogadott egyik kulcsfontos­ságú elméleti határozat az a gondolat, hogy a feszültségenyhülés folyamata és a békés egymás mellett élés elvé­nek érvényesítése semmiképpen sem áll ellentétben a haladásért vívott küz­delem érdekeivel, „hanem éppen el­lenkezőleg, a lehető legjobb feltétele­ket teremti meg a munkásosztály és az összes demokratikus erő harcának fejlesztéséhez, minden nép azon elide­geníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon válassza meg fejlődésé­nek útját, és azt az utat kövesse, to­vábbá a monopóliumok uralma elleni, és a szocializmusért vívott harchoz.“ A helyzet alakulása az elmúlt esz­tendőben újabb bizonyítékokkal támasz­totta alá, hogy az enyhülésért vívott küzdelem nagyon hatékonyan hozzájá­rul olyan nemzetközt viszonyok meg­teremtéséhez, amelyek segítik a társa­dalmi haladást és azt, hogy a helsinki értekezlet Záróokmánya elveinek kö­vetkezetes teljesítéséért vívott küzde­lem „kedvező feltételeket teremt a tő­késországokban a demokratikus és a szocialista változásokért küzdő mozga­lom munkájához“. Egy évvel ezelőtt Berlinben 29 kom­munista és munkáspárt óvva intett an­nak veszélyére, hogy Spanyolországban megkísérlik a francólsta politika foly­tatását. A fejlődés bebizonyította, hogy a feszültségenyhülés folyamata megte­remtette azokat a feltételeket, amelyek közepette a szélsőséges reakciós erők már nem tudták megvalósítani céljai­kat, és a fasizmusnak ez az utolsó eu­rópai bástyája a néptömegek nyomásá­ra feltartóztatatatlanul összeomlik. Portugáliában sem sikerült a jobbolda­li erőknek megszüntetniük a Portugál Kommunista Párt és a többi demokra­tikus erők jelentős hatását az ország politikai helyzetének alakulására. Jog­gal mondhatjuk, hogy a mai Európa még inkább olyan Európa, amelyben a kommunisták vezetésével a tőkésor­szágok munkásosztálya és többi dolgo­zója harcot vív a monopoltőke új tá­madásai ellen, és azon kísérletei ellen, hogy a dolgozók vállára hárítsa a vál­ság súlyos következményeit. A berlini konferencia óta eltelt egy év még vi­lágosabban megmutatta, hogy a kapi­talizmus nem tudja megtalálni a kiutat a jelenlegi súlyos válságból, hogy az egyedüli pozitív alternatíva a társada­lom szocialista átalakításáért vívott küzdelem. (Folytatás a 4. oldalon) A konferencia tartós jelentősége A szocializmus jubileumi éve letben tartja minden részt vevő párt függetlenségét a nagy pártokét csak­úgy, mint a kisebbekét. A berlini kon­ferencia óta történt fejlődés újból meg- cáfolhatatlanul alátámasztotta azt a tényt, amit Berlinben Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozott, mi­szerint a Szovjetunió a szocialista és a kommunista társadalom építésével és békepolitikájával objektívon ítélve az az erő, amely döntő befolyást gyako­rol a nemzetközi élet pozitív változá­saira. Az egész világ kommunistái hangsú­lyozzák azt a tényt, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelme révén létrejött az első szocialista or­szág, amely az egész világ összes for­radalmi, nemzeti felszabadító, demok­ratikus és békeszerető erőinek legha­talmasabb és tartós támasza lett. Min­denekelőtt a Szovjetuniónak köszönheti az emberiség azt, hogy nem tört ki nuk­A békéért, a leszerelésért, a társadalmi haladásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom