Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-23 / 171. szám, csütörtök

Biztató jelek

A GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI ÉNEKKAROK III. FESZTIVÁLJÁRÓL

BALOGH EDGÁR

Siítő Andris házi ünnepére

H

a kórusokról, különösen gyermekkórusukról beszélünk, önkéntelenül Kodály Zol ián jut eszünkbe. A kórusmozgalom és Kodály neve szinte egybeforrott. Most, hogy június 12-én végighallgattam a gyermek- és ifjúsági énekkarok 111. seregszemléjén szereplő 15 énekkar műsorát, Kodály Zoltán 1929-ben írt sorai jutottak eszembe: „Van-e főbb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kar? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egyes ember, ha még oly tehetséges, egymaga nem tud megvalósítani.* (Kodály Gyermekkarok:)

Erre a seregszemlére bátran mondhatjuk, hogy méltóképpen hozzájárul a Nagy Októberi Szociálisul Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséhez, hisz akkor, 1917-ben is sokan egyesültek a közös cél megvalósítására. Az a lelkesedés, amellyel fiatalságunk a békéről, a szabiid és boldog élet- ri I énekelt, pedagógusaink erclményes munkájáról tanúskodik.

Nagy öröm az, hogy hosszú évek után, ma már egyre féltőbb gonddal és egyre növekvő érdeklődéssel fordulunk az

énekkari mozgalom utánpótló bázisa, a gyermekkarok felé. A ma már hagyományosan, minden harmadik évben megrendezésre kerülő seregszemle is ezt bizonyítja.

Minden Ilyen országos rendezvény, az élményt adó ünnepi hangulaton kívül, egyúttal

összefoglalása az eddig végzett munkának, keresztmetszete az elért művészi színvonalnak.

Nos, a részletes szakmai értékelés a bíráló bizottság dolga. A sajtóé a tájékoztatás, a tanulságok levonása, s kulturális életünk rendezvényeinek propagálása, beillesztése az

országos amatőr művészeti mozgalomba, összehasonlítva a cseh és szlovák gyermek- és ifjúsági énekkarok eredményeivel.

Az érsekújvári (Nové Zámky) énekkari seregszemlén 12 gyermek és két ifjúsági énekkar vett részt. (A tizenötödik énekkar a Veľké Lovce-i szlovák vendégkórus volt). Minden kórus tudásának legjavát adta. Az elért eredmények mögött

rengeteg önfeláldozó munka

van. amelyet tanulók és pedagógusok közösen vállaltak,

összevetve az eddigi hasonló rendezvényekkel, örvendetes az, hogy a kórusok már aránylag tisztábban énekelnek. Ezt legjobban az összkari számokon ’.ehetett lemérni. (Hat évvel ezelőtt az egyik összkari számnál több mint másfél hangot estek az énekesek.) Az eredményes énekkari munkának ez az első számú alapfeltétele. Bármit ének»! egy kóru~, legyen az előadandó mű egyszóval népdal, vagy többszólamú kompozíció, ha az énekesek nem énekelnek tisztán minden más igyekezet, a dinamikai árnyaltságra való törekvés, az átélt előadásmód eredménytelen.

A

' Italában azt szoktuk mondani, hogy a kórus mindig úgy énekel, ahogy a karvezelő. Ha a karvezető tisztán intonál és ezt következetesen megköveteli az énekesektől, a kórus is tisztán fog in- tonálni. Feltéve, hogy a kórus minden tagja jó zenei hallással rendelkezik. Itt merül fel az a kérdés, amely sok karvezetőt foglalkoztat. Rostáljuk meg az énekkar tagjait, vagy hagyjuk a gyengébbeket is énekelni. Ez attól függ, hogy a karvezető mit tart fontosabbnak, a kimagasló művészi eredményeket vagy a pedagógiai munkát. De talán közös nevezőre hozható a kettő, ha gondoskodunk arról, hogy legkisebbjeink már az első osztálytól, egy utánpótló énekkarban elsajátítsák mindazt, amit később a 6—9 osztályos tanulókból álló énekkarban a karvezető hasznosíthat. (Itt elsősorban a tiszta intonációra. az általános muzikalitásra és az énekkari gyakorlatra gondolok.) Az egyik országos hírű cseh iskolai énekkar a „Severáček“ is ezt teszi.)

Sokszor hallottam olyan kijelentést. hogy könnyű a városi Iskolákban jó kórust szervezni, ahol a gyermekek nagy része zeneiskolába jár. Ezt a nézetet az érsekújvári fesztivál is megcáfolta. Két kitűnő énekkar, a peredi (Tešedíkovo) és a csilizradványi (Čilizská Rad- v a ň) falusi énekkarok, mégis oly tisztán, oly muzikálisan adtak elő nagyon igényes kórusműveket. hogy bármely városi énekkar megirigyelhette volna. De vegyünk egy szlovák példát. A bolerázi iskolai gyermekkórus egyike a legjobb szlovák gyermekkaroknak. Ott is több faluból járnak a körzeti iskolába a gyermekek, nekik is nehézségeket okoz megfelelő időpontot találni a próbákra. mégis gyönyörűiül énekelnek

Hosszú évek óla figyelemmel kísérem a gyermekkarok munkáját. Nagyon sok énekkart, nemcsak most a fesztiválon. de már előtte a járási versenyeken is hallottam. Egy-egy énekkar produkciója nem minden szereplésnél azonos. Többször tapasztaltam, hogy tisztán éneklő kórusok olykor diszto- nálnak. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy az érsekújvári seregszemlén is több kórus intonálása nem volt teljesen határozott, biztos. Érdekes megfigyelni a résztvevő kórusok területi elosztását. A nyugat-szlovákiai kerületből a szlovák vendégkórussal együtt tíz gyermek- illetve Ifjúsági kórus szerepelt. A közép-szlovákjai kerületből viszont csak

kettő, a kelet-szlovákiából három. Nagyon fontos lenne elemezni ennek az okát. Vajon a közép és kelet szlovákiai kerületben kevesebb a gyermekkórus, vagy pedig a színvonal lenne alacsonyabb?

Q

"" sszegezve az érsekújvári seregszemlén hallott produkciókat megállapíthatjuk, hogy gyermekkórusaink előadásainak színvonala határozottan fölfelé ívelő tendenciát mutat. A tizennégy gyermekkórus közül átlagon felüli teljesítményt nyújtott a peredi, a csilizrad- ványi, a galántai és a kassai gyermekkar. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy — .i kassai gyermekkórus kivételével — a három előbb említet! tisztán ä cappella műsort adott. Az ň cappella éneklés jelentőségét itt külön kihangsúlyozom, mert ezt tartom a tiszta intonációra való nevelés egyik alapfeltételének. A sok hangszeres kísérlettel előadott kórusmíí az énekeseket hanyag intonációra szoktatja. A többi énnekkar produkciójához csupán azt szeretném hozzáfűzni, hogy műsorválasztásuk lehetett volna igényesebb. A lévai pedagógiai iskola leány-, kara kitűnő hanganyaggal rendelkezik. Sajnos, megmagyarázhatatlan számomra, hogy a seregszemlét előkészítő, a műsort kiválasztó bizottság hogyan hagyhatta jóvá egy magyarnóta feldolgozás előadását, amely különben nagyon szépen szólt, de nem illett a fesztivál koncepciójába. Szerintem az ilyen magyarnóta feldolgozások egyáltalán nem tartoznak az egyetemes kulturális értékek közé.

Az énekkari mozgalmunkkal kapcsolatban szeretnék még néhány olyan jelenségről szólni, amely bizonyos mértékig negatívan befolyásolja gyermekkaraink további fejlődését. Elsősorban a gyermekkarokról való gondoskodást említem. Véleményem szerint a járási művelődési központoknak lenne az elsődleges feladata, hogy az iskolai énekkarokról gondoskodjék. Sajnos ez a gondoskodás nem minden járásban észlelhető. A galántai járásban az iskolai énekkarok mozgalmát erősen hátráltatja a járási népművelési központ azon intézkedése, amely szerint a járásban az énekkarok nem egy helyen ajdák elő műsorukat, hanem a bíráló bizottság minden kórust az iskolában, a próbán látogat meg. Csak a legjobb két-három kórus jöhet Ga- lántára bemutatni munkájának eredményét. Azt mondják, nincs rá pénz. Ez nem fedi a valóságot. Ha már minden iskola szülői munkaközössége a helyi szövetkezet támogatásával elő tudja teremteni azt az összeget. amibe az autóbusz kerül. A járási népművelési központ dolgozóinak csak az lenne a feladata, hogy a járási fesztivált megrendezzék, megszervezzék.

Az Iskolai kórusok megfelelő műsor anyaggal való ellátása is jobb lehetne. Ez nemcsak a Népművelési Intézet feladata, de ugyanígy a Járási Népművelési Központoké Is. Ugyancsak az énekkarok további színvonalbeli emelkedése érdekében gondoskodni kellene a karvezetők továbbképzéséről, felsőbb fokon.

Az -érsekújvári seregszemlén szereplő kórusok előadásában — beleértve a legjobb kórusokét Is — olyan hibákat fedezhettünk fel, amelyeket a karvezetők könnyen elkerülhettek volna. Minden kórusnál már észlelhető volt a dinamikai árnyaltságra való törekvés, ugyanez nem mondható a dallamok frazeállásáról. Ez a hiány még a legkitűnőbb kórusoknál is zavarólag hatott.

A gyermekkari seregszemle felsorolt pozitívumai nagyon biztatóak, de korántsem elégedhetünk meg ennyivel. Ez még nem elég! Többet és még jobbat kell produkálnunk ahhoz, hogy magyar iskoláink gyermekkarai méltóképpen szerepelhessenek a szlovákiai rendezvényeken.

AG TIBOR

Nem tudom niég egységes képbe foglalni az ötvenéves Sütő Andrást. Talán éppen azért, mert legelső írásától és ifjúi pirulásától mai színházteremtéséig s közönsége vastapsáig túlontúl ismerem, mondhatnám úgy is, hogy családom szeretetbeli tagja. A közvetlenségben nem aránvolódnak eléggé a méretek és távlatok, száz mindennapi ügyünk, bajunk is akadt a szaladó évtizedekben. Most, hogy mégiscsak vallanom illik, az olvasók színe előtt szólnom róla, valahogyan — ügyesen-e ügyetlenül-«? — a zsögödi Nagv Imre egy képéhez hasonlíthatnám az ő pusztaka- marási titkát: van a képen fenyő, patak, szikla, felhő, kecske és munkájában hajladozó

ember, mégsem a sok részlet ragad meg, hanem táj és nép sejtelmes hasonulása. Mindaz, ami a képből kicsattan, megdöbbentő szomorúsíig is, harsogó egészség is, viliódzó biztatással a mélységekből. Nincs az a fájdalmas célzása Sütő Andrásnak, ami surranó gondolatfűzéseiből emberségemben fel nem kavarna, s egyben, ugyanakkor, ígérő kifejletében el nem öntene örömmel. Ez aztán nem irodalmi hozzáállás, nem kortársi összegezés, nem ünnepi felmutatás, legfeljebb vérző-igaz együttérzés, fogalmi bonyolítások és meghatározások nélkül.

Akárhová indult el valaha Is Sütő András, saját beismerése, hogy „... a rnezöségl asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját is. Nem a gondolat jitogtatásakép- pen, hanem abból a kényszerűségből, amellyel ki ki a maga szemölcsét, ráncát viseli". Igazán csak most. hogy önkifejezésének magasába ért, fedezhetjük fel, honnan s mióta hordozza magában írásbelisége mozzanatait.. Már az ötvenes években felfigyeltünk olyan elbeszélésére, amelyben az egyszerű falusi hősnő, ez az ,,asz- szony a talpánkockázatot vállalva is a kis emberi dolgok nagy igazáért áll ki; figyelmünket gyűrűztette tovább Félrejáró Salamon históriája, akit egy összebarkácsolt favágó motorért bogarásznak meg emberileg méltatlanul ítélkező kis hatalmasok; s hogy az irodalmi pályára cipelt fonnivaló honnan is való, azt jóval később a gyökérzetéig visszahn- jolt, saját gyermekkora, családi köre, faluja felgyülemlett mondandójával kirobbanó szerző az Anyám könnyű álmot ígér naplójegyzeteiben árulja el: apja szenvedte végig egy oktalan „kulákosítás“ kálváriáját... Ha jól figyelünk: kis

ember, jámbor kis ember nagy sértődéséből támad ama lócsiszár lázadása is, aki két elkobzott lovat, ötven garast, egy darab cseréppipát meg egy pi- paszqrkálót követel vissza arkangyal! szigorral minden javak uraitól. Éppen csak. hogy itt a színpadon már végkifejletekig feszül és gyúl a kicsiny dolgok nagysága.

Ez a kis fiúcska a többnyelvű Pusztakamaráson hamar rájött, hogy „az anyanyelv dirib- darabjal közé" született, s odaadó szorgalommal igyekszik a székely vásári árusok vagy Arany Toldlla segítségével szavanként magába szippantani, többletként tárolni a világ birtokbavételét jelentő anyanyelGombaszög *77

Holnap délután amatőr képzőművészek kiállításának megnyitásával kezdődik a csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kulturális ünnepélye, amelyet idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében rendez a CSEMADOK Központi Bizottsága, közösen a kelet-szlovákiai kerületi és a rozsnyói (Rožňava) járási szervekkel. A kiállítást a Rozsnyói Városi Művelődési Központban rendezik, ahol este neves budapesti színművészek vendégszerepeinek szovjet költők verseivel. Ugyanakkor a járás több községében szlovákiai magvar írók és költők találkoznak az olvasókkal.

Szombaton délután 15.30- kor kezdődik az ünnepi gyűlés Gombaszögön, ahová idén Is bizonyára sokan eljönnek, nemcsak a közeli falvakból. A délutáni műsorban a rozsnyói, a rima- szombati (Rimavská Sobota) és a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) énekkar. Babai Anikó és Győri Szabó József népdalénekes, valamint Katona Klári és zenekara szerepel. Este a Szlovák Állami Népi Együttes mutatja be ünnepi műsorát.

Vasárnap a szovjet hősök pelsőci (Plešlvec) emlékművének megkoszorúzása után,

10.00 órakor kezdődik a Népek barátsága című ünnepi műsor, amelyben szlovák, cseh, ukrán, lengyel együttesek, valamint a diósgyőri Vasas Táncegyüttes lép föl. Ezt követi Karol Konárik táncdalénekes fellépése, zenekarának kíséretében, majd 14.00 órakor kezdődik az Október fénye című műsor, amelyben a legjobb szlovákiai magyar népművészeti csoportok és vendégegyűttesek mutatkoznak be. Ennek a műsornak egy részét, amint arról már hírt adtunk, a Csehszlovák Televízió is közvetíti, fbrf

vet. Ez a szárnyakat adó mozzanat megint csak végig követhető Sütő András eddigi életművén. A nyelv üldözöttsé- ge a Hohenzollern-uralom csendőrei idején éppen úgy kiül az írások ablakába, mint a nyelvbővítés pompás menete is, a nagvenyedi kollégiumban töltött évek visszaadásában; a történelem megrázó fordulatai megtanítják arra, hogy tisztelje az együttélés tiszta erkölcsét. kinek-kinek a nyelvjogát, s ama kollégiumalapító Bethlen Gál>or szobra előtt szívesen hivatkozik a nagy fejedelem kéznyújtására a románság felé, egyként elítélve bármely oldal an van veivel lenes nacionalizmusát; a nyelv joga gügyögteti perzsául képzeletében Nagy Sándor kényszerházasságainak utódnemzedékét az édesanya jogán, történelmi távlatokba emelve a beidegződött tételt: „Lelke, nyelve — akár szeme színe — kinek-kinek a maga tulajdona; minden madár úgy énekel, ahogy a csőre áll.“ A boldog nagyapa végül a csöpp Lászlónak adagolja rendre az örökséget. nyolcszázezernyi vagy még bővebb magyar szókincs első válogatásait. „Amire nem lesz saját szavad: elpártol tőled, hiába mondja bárki, hoqy a tulajdonod“ — hangzik ma a tanács Marosvásárhelyen egv gyermek ágyacskája mellett.

Ne hallgassam el: voltunk mi ütközésben is. 1962-ben a Tékozló szerelem bemutatása alkalmából igazán nem dicsérhettem meg egyebet, mint a kísérletezést. Akár meg is követhetném most, hogy a különben már egy alakításon átment darab megtekintésekor Kacsó Sándorral és Nagy Istvánnal együtt nem egy mozzanatnál „a régi népszínműre szisszentünk jel — ahogy akkor a Korunkban megírtam. Meg is követem, mert utólag. Sütő András drámai kibontakozásakor feltünedeznek ebből a kísérletezésből is a mára elért teljesség előjelzései. Azért már akkor megmondtam. hogy az ő művészetében nemcsak az az érdekes, amit kihozott már magából, hanem az a szenvedélyesség is, mellyel váltja a Pegazust, újra meg újra változtatva magán... Az alkalmazkodás a való élethez volt ilyen fordulatokban az eligazító, s nemcsak az otthonról és tanulmányaiból hozott szép nyelvi kifejezésmód győzött minden témán, hanem a mondandó térben is, időben is kitágult, meggazdagodott. A pusztakamarási talajból, az anyai fészekből vett nagy táj- és népfelmutatás összegezte, elmélyítette mindazt, amit Sütő András első írói szakaszában a változó faluról mondani tudott, s az így kibeszélt gyermek- és ifjúkor után annál szabadabb lett a történelembe pillantó, emberség-dilemmákat feldobó, múltat és eljövendőt egymásba akasztó új szókimondás.

Mert a Csillag a máglyán minden nyers igazságkeresésével és döbbenetig ható képzetsor- elindításával. a pőre őszinteség és a sejtetés kapcsolásával túl- lövell népi adottságokon, helyi viszonyulásokon, az egyidőbelí- ség korlátain, s Kálvin és Szervét végletes feszültségével a forradalmi konszolidáció avagy permanencia ütközésére utal egy közös óság-reakció fenyegetései előtt. Az emberiség tragédiája lobban itt fel az erdélyi író szorongó világszemléletének fény- és árnyjátéká- ban s a művészi kikénzés újra Igazolja, hogy gyökérből lom- bosodni. vldékvállalásban európaivá emelkedni. Pusztakamarásról a világszínpadra lépni lehetséges. Várjuk már az angol és német bemutatást.

És Sütő András most még csak ötvenéves! Négy évtizeddel s még néhány esztendővel jár Kós Károly után, halottal közül messze nem érte még el leles mestere. Tamást Áron; nyers és Igaz bukolikában elődje, Bartalis János; európaiságban őse, Kuncz Aladár, vagy akár szocialista fegyvertársai, a három István, Asztalos, Horvát és Nagy életkorát. Mit rejteget még? Mit hoz még? Érlelje ki belőle hozza tollhegyére, juttassa el sok nvelven, milliókhoz elismerésünk és szeretetünk.

ül sző