Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-17 / 165. szám, péntek

LEONYID BREZSNYEV A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA ELNÖKSÉGÉNEK ELNÖKE (Folytatás az 1. oldalról) se hazánk életében, a szovjet állam bel- és külpolitikai tevé­kenységében, valamint Leo­nyid Iljics Brezsnyev kiváló egyéni tulajdonságai és önfel­áldozó munkája a haza javá­ra azt eredményezték, hogy Brezsnyev elvtárs már hosszú évek óta népünk és az egész világ számára a kommunista párt és a szovjet szocialista ál­lam legbecsültebb képviselője. Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöki tisztségé­be való megválasztása a szov­jet társadalom és állam legfel­sőbb érdeke, és hozzájárul az SZKP XXV. kongresszusa tör­ténelmi határozatainak sikeres valóra váltásához és a kom­munizmus építésének további sikereihez. Engedjék meg, kép­viselő elvtársak, hogy előter­jesszem megvitatásra a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának határozati javaslatát, amely leonyid Iljics Brezsnyevet, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöki tisztségébe javasol­ja — fejezte be beszédét Szusz- lov elvtárs. A képviselők viharos, hosz szán tartó tapssal egyhangúlag jóváhagyták a javaslatot Leo­nyid Iljics Brezsnyev megvá­lasztásáról a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. Leonyid Brezsnyev beszéde Ezt követően Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke kért szót, akit a jelenlevő képviselők ha­tártalan lelkesedéssel köszön­töttek. Mindenekelőtt őszintén meg «karom köszönni önöknek, a szovjet nép e legfelsőbb állam- fjatalmi szerve képviselőinek azt a nagy bizalmat, hogy már második alkalommal a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnökévé választottak. A párt Központi Bizottsága főtitkárának tennivalói mellett egy ilyen magas és felelősség- teljes állami tisztséget is be­tölteni nem könnyű feladat — hangoztatta Brezsnyev elvtárs. A párt akarata, a szovjet nép akarata és szocialista hazánk érdekei azonban mindig a leg­nagyobb törvényt jelentették számomra, amelynek egész éle­temet alávetettem és alávetem. Most, amikor a hazától átve­szem ezt az új megbízatást, biz­tosítani akarom önöket, kedves elvtársak, arra fogok töreked­ni, hogy ne éljek vissza a nép bizalmával. Biztosítom önöket, hogy minden erőmmel azon nagy célok elérésére törek szem, a mely eket a párt és a nép tűzött ki a kommunizmus­hoz vezető történelmi úton. Mindent megteszek, hogy sze­retett hazánk erősödjék és vi­rágozzék, hogy a szovjet embe­rek élete állandóan javuljon, hogy megszilárduljon a béke a világon, és fejlődjék a nemze­tek közötti jó együttműködés. Még egyszer köszönöm bizal­mukat — fejezte be felszólalá­sát Leonyid Iljics Brezsnyev. Az ülés részvevőinek viharos tapsa közepette Alekszej Sityi- kov valamennyi képviselő ne­vében szívélyesen gratulált az SZKP KB főtitkárának, a kom­munista párt és a szovjet ál­lam kiváló egyéniségének, Leo­nyid Iljics Brezsnyevnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöki tisztségébe való megválasztásához, és sok sikert kívánt igényes párt- és állami tevékenységéhez. A következő napirendi pont­hoz Alekszandr Akszionov kép­viselő szólalt fel, aki javasol­ta, hogy a Belorusz SZSZK kép­viseletében Ivan Poljakovot, a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnökét válasszák meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökhelyettesévé. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. A képviselők ezután az erdők védelmének és a faállomány ésszerű kihasználásának megja­vítására, továbbá a Szovjetunió, valamint a szövetségi köztársa­ságok erdőgazdálkodására vo­natkozó törvényjavaslat irány­elveit vitatták meg. Ezzel a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács első együttes ülése véget ért. Nemzetközi konferencia a faji megkülönböztetésről (ČSTK) — Lisszabonban teg­nap megkezdődött a faji meg­különböztetésről, a fajüldözés­ről és a gyarmatosításról szóló nemzetközi konferencia. A 40 országot és több nemzetközi szervezetet képviselő 150 kül­dött a négynapos konferencián a dél-afrikai népek nemzeti fel­szabadító harcával való szolida­ritás kérdéseiről tárgyal. Az afrikai nemzeti felszaba­dító mozgalmak, a Béke-világ- tanács és több nemzetközi szer­vezet kezdeményezéséből a kon­ferencia jelképesen a sowetói vérfürdő első évfordulóján ült össze. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke üdvözlő táviratot intézett a nemzetközi konferencia részt­vevőihez. — Az Önök konferenciája az Afrika déli részén harcoló ha­zafiak növekvő támogatásáról tanúskodik — állapítja meg az üzenet. A faji és nemzetiségi elnyomás, az embertelen ki zsákmányolás, amely a Dél-af­rikai Köztársaság, Zimbabwe és Namíbia népét sújtja, súlyosan megsérti az ENSZ alapokmá­nyát és az emberiség elleni bűntettnek minősíthető, amely világszerte tiltakozást vált ki. Mint már közöltük, az Osztrák Kommunista Párt meghívására Ausztriában tartózkodott Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának küldöttsége, amelyet VASIL BIĽAK, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára vezetett. Vasil Bilak elvtársat ausztriai látogatása során jogadta BRUNO KREISKY osztrák szövetségi kancellár is, akivel megvitatta a csehszlovák—osztrák kapcsolatok időszerű kérdéseit. Képünkön Kreisky kancellár balról, és Vasil Bilak elvtárs látható. (CSTK — UP felvétele) FRANCIAORSZÁG VÁRJA LEONYID BREZSNYEVET (ČSTK) — Franciaország ezekben a napokban Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB fő­titkárának a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének hivatalos látogatására készül. A franciák milliói ezt a látogatást a Szovjetunió béke­politikája meggyőző bizonyíté­kának tartják, amely békepoli­tika célja a hagyományos fran­cia-szovjet barátság megszilár­dítása, a feszültség további eny­hülésének előmozdítása Európá­ban és az egész világon. Leonyid Brezsnyev látogatá­sának — hangsúlyozzák fran­cia kormánykörökben — első­rendű jelentősége lesz az együttműködés, az összhang és a barátság erősítésére nézve, amelyek a két ország közötti kapcsolatokat jellemzik, és ugyanúgy a nemzetközi fe­szültség további enyhülését tekintve is. Franciaorszáa és a Szovjet­unió között — az eltérő társa­dalmi, gazdasági rendszer el­lenére fs — sajátos kapcsola­tok alakultak ki, ami a jelen­legi nemzetközi helyzet egyik jellegzetes vonása. A Szovjetunióval való együtt­A vérfürdő első évfordulóján (ČSTK) — Az Egyesült Nem­zetek Szervezete tegnap meg­emlékezett a harcoló dél-afri­kai népekkel való nemzetközi szolidaritási napról. Az Angolai Népi Köztársaság kormánya eb­ből az alkalomból nyilatkozatot tett közzé, amelyet az ENSZ New York-1 székhelyén hozott nyilvánosságra Angola állandó ENSZ-missziója. A nyilatkozat hangsúlyozza Angola teljes szo­lidaritását a dél-afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakkal, és támogatásáról biztosította azo­kat. A nyilatkozat emlékeztet az egy évvel ezelőtt lezajlott sowetói vérfürdőre. Hangsúlyoz­za, hogy a sowetóihóz hasonló összetűzésekre Afrika e terüle­tén továbbra is sor kerül, amíg nem távolítják el az imperializ­mus, a gyarmatosítás és a faj- üldözés maradványait, s amíg Afrika déli részén nem győz a szabadság. SOWETÓBAN MINDEN VÁLTOZATLAN 1977. VI. 17. Egy évvel ezelőtt a hírügy­nökségek megrázó híreket rö­pítettek világgá a dél-afrikai Sowetóből. Johannesburg né- gerek-lakta elővárosában sú­lyos összecsapások zajlottak le a pretóriai rezsim rendőrsége és a tüntető néger fiatalok kö­zött. A zavargásokra azért ke­rült sor, mert a kormány kö­telezően be akarta vezetni a fehér kisebbség nyelvén, az úgynevezett afrikaan nyelven való oktatást. A diákok százai tömegtünte­tést rendeztek, tiltakozásul a határozat ellen. A megmozdu­lásokban az első napon hat ember vesztette életét és har­mincán súlyosan megsebesül­tek. A következő napokban a tiltakozó hullám a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság több városára Is kiterjedt. A hetekig tartó tömegtüntetéseknek és az azokra válaszoló rendőrsor- tüzeknek szomorú statisztikája volt: csaknem 130 halálos és több mint 1200 sebesült áldo­zat. Az ENSZ apartheid-bizottsá­ga nyilatkozatban ítélte el a fajüldöző Vorster-rezsimet a sowetói vérfürdőért. Hasonlóan cselekedett a világ számtalan haladó kormánya, köztük ha­zánk is. Az események óta egy év telt el és azóta a sowetói hely­zetkép nem sokat változott. Folytatódik a fehértelepes re­zsim fajüldöző politikája. Az utóbbi napokban az évforduló közeledtével ismét feszültebbé vált a helyzet. A diákok tilta­kozó felvonulást szerveztek a mai első évfordulóra. A ren­dőrség brutális beavatkozása ezúttal sem váratott magára, a gumibotok még a fiatal isko­láskorú gyermekeket sem kí­mélték meg. A világ haladó kövéleménye jogos aggodalommal követi a fejleményeket. A négerek jo­gainak eltiprása nyilvánvaló, és igazságos harcot vívnak ez el­len, hiszen maroknyi fehérbő­rű uralkodik a létszámban őket többszörösen felülmúló színesbőrű lakosság felett. Hogy ez a rezsim még min­dig hatalmon van, egyrészt az­zal magyarázható, hogy nyuga­ti monopóliumok az ENSZ-köz- gyűlés által kimondott Dél-Af- rika elleni gazdasági embargó ellenére kereskedelmet folytat­nak a fajüldöző rezsimmel. Másrészt a dél-afrikai fajül­döző rezsim fennmaradásához az is jelentős mértékben hoz­zájárul, hogy több nyugati or­szág kormánya támogatja ural­mon maradását, különböző po­litikai manőverekkel időhúzás­ra törekednek, szándékosan késleltetve a hatalomátadás óráját. Soweto a dél-afrikai nép igazságos harcának jelképe lett. A néger gettonegyed neve felsorakozott My Lai, Tell Zaa- tar városok mellé ... Sowetó- ban is igaz ügyért folyik a harc, amely nem kétséges, előbb vagy utóbb, de győzelmet arat. P. Vonyik Erzsébet működés politikáját a francia lakosság széles rétegei támo­gatták és támogatják, amiről közvéleménykutatások eredmé­nyei tanúskodnak. Ezek — hangsúlyozzák illetékes körök­ben — azt mutatják, hogy de Gaulle, Pompidou és Giscard D’Estaina francia elnökök te­kintélye főként abban az idő­szakban emelkedett, amikor lá­togatást tettek a Szovjetunió­ban, illetve amikor szovjet ál­lamférfiakkal Franciaországban találkoztak. Ez a tény azt bizo­nyítja, hogy ez a politikai irányvonal, amelyet tíz évvel ezelőtt de Gaulle elnök kez­dett megvalósítani és amelynek célja a Szovjetunióval való együttműködés fejlesztése volt, teljes egyetértésben van a fran­ciák érdekeivel, s megfelel Franciaország nemzeti függet­lensége érdekeinek is. ami meghatározó tényező Franciaor­szág külpolitikai orientációjá­ban. A jelenlegi francia—szovjet kapcsolatok alapját elsősorban de Gaulle tábornok külpolitikai irányvonala fektette le — je­lentette ki szovjet újságírók­nak adott nyilatkozatában Jacques Chaban-Delmas volt francia miniszterelnök. Követ­kezetesen tovább kell vinni ezt az irányvonalat, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok még gazdagabbak, teljesebbek és ha­tékonyabbak legyenek — hang­súlyozta Chaban-Delmas. NÉHÁNY jSORBAN SZÓFIÁBAN tegnap befejező­dött a Bolgár Népköztársaság Hazafias Frontjának VIII. kong­resszusa, amelynek több mint 4 millió tagja van. A SZOVJETUNIÓBAN tegnap Kozmosz-917 típusú műbolygót küldtek Föld körüli pályára. BAGDADBAN befejeződött a tudományos kutatással foglal­kozó arab bizottságok szövet­ségének első konferenciája, amely értékelte az arab orszá­gok tudományos kutatószerve­zetei együttműködése fejleszté­sének lehetőségeit. HUSSZEIN jordániai király nagyra értékelte azt a támoga­tást, amelyet a Szovjetunió nyújt a harcoló arab népeknek. Az Ammanban tartózkodó szov­jet küldöttséggel való találkozó során hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió álláspontja pozití­van befolyásolja a közel-keleti helyzetet. AZ INDIAI külpolitika alap­ját az el nem kötelezettség, a barátság és az atomenergia bé­kés célokra való felhasználásá­nak, valamint az Indiai-óceán a béke övezetévé átalakulásá­nak elvei képezik, jelentette ki MorardzsI Deszai indiai minisz­terelnök Londonban tartott sajtóértekezletén. A NÉMET Demokratikus Köz­társaság Népi Kamarája 5. ülésszakának programjában az új munkatörvénykönyv-javaslat szerepel. Az ülésszak tegnap kezdte meg munkáját. AZ ESZAK-FRANCIAORSZÁGI Nantes kikötővárosban ma kezdődik a Francia Szocialista Párt háromnapos kongresszusa, amelyen több mint ezer kül­dött a párt 160 000 nyilvántar­tott tagját képviselt. |cf4H I[ ĽľTSľtolUlIUllMlUIMUini!inTrmmTTTmnTTirrTnriTmrKľľ^n^^ľHr^n ARTO RÁGALMAZÁSOK A szovjet külpolitika rágal­mazása a pekingi vezetők „hob­bija“ lett. Mint ismeretes, a Szovjetunió, a többi szocialista ország, va­lamint a világ békeszerető erői­nek az igyekezete egészsége­sebb légkört teremtett a nem­zetközi helyzetben, s a feszült­ség enyhülését eredményezte. Különböző szinteken rendszere­sen kerül sor véleménycseré­re, tanulmányozzák annak lehe­tőségeit, hogy az enyhülés fo­lyamata megfordíthatatlan le­gyen. De mindazzal szemben, ami ebben az irányban történik, a béke ellenzői, a feszültség fokozását szító erők állandóan gátat emelnek. Amint azt nyivánosságra hoz­ták, a kínai külügyminiszter­helyettes a Die Welt nyugatné­met lapnak adott interjújában azt hangoztatta, hogy jelenleg a világ legfontosabb problémá­ja — a Szovjetunió expanzív politikája, amely szavai szerint „elkerülhetetlenül háborúhoz“ vezet. A közmondás szerint: bagoly mondja verébnek. A világ köz­véleménye jól ismeri a szovje­tek országának számtalan sok békeszerető akcióját, amelyek jelentős mértékben hozzájárul­tak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a világbéke meg­őrzéséhez. A Szovjetunió alap­vető javaslatokat terjesztett az ENSZ elé, amelyek az országok abszolút többségének lehető legszélesebb támogatásában részesültek, többek között a Biztonsági Tanács tagországai katonai költségvetésének csök­kentéséről, az atomfegyverek­kel folytatott kísérletek álta­lános és teljes betiltására vo­natkozó megállapodás elfogadá­sáról, az- erőszak, vagy az erő­szakkal való fenyegetés kizárá­sáról a nemzetközi kapcsola­tokban stb. Ugyanakkor a béke megvédésére és szilárdítására irányuló dokumentumok között, amelyeket Kínának az ENSZ- be való felvétele óta fogadtak el, egyet sem találunk, amely alatt ott szerepelne a kínai képviselők aláírása. A béke ügyének ártó külpoli­tikát folytatva a jelenlegi kínai vezetők azon spekulálnak, hogy az imperialista államokat a Szovjetunió elleni harcra kész­tessék. „A Szovjetunió fenyeget min­ket — folytatja rágalmazásait a miniszterhelyettes. — De el­sősorban Nyugat-Európát fenye­geti“. Mielőtt Kína megtáma­dására gondolna, jelenti ki ő, a Szovjetuniónak először Európát és a Közel-Keletet kellene el­foglalnia, s az Egyesült Államo­kat kellene legyőznie. Az ilyen rettenetes perspek­tíva után a pekingi „bölcs“ az előbbiek szellemében ad taná­csot: „Európa nagy létszámú lakossága és gazdasági ereje jó feltételeket képez ahhoz, hogy szembeforduljanak az ilyen szovjet kísérletekkel.“ Provokatív, a béke ügyének ártó nyilatkozat ezl S ráadá­sul olyan személyiségtől szár­mazik, aki a kínai küldöttséget vezeti a határmenti kérdések rendezésével foglalkozó szovjet —kínai tanácskozásokon. MIHAIL GEORGIJEV BÉRVITA KÍNÁBAN (ČSTK) — A kínai ipari üze­mekben a termelést viharos po­litikai viták bénították meg, kö­zölték azok a nyugati látoga­tók, akik a közelmúltban a kí­nai tartományokban tartózkod­tak. Az AFP hírügynökség e forrásokra hivatkozva megálla­pítja, hogy teljesen leállt a ter­melés két textilgyárban, ahol a munkások „élénken vitatkoznak az időszerű politikai és gazda­sági problémákról“. Az utcákon kiragasztott pla­kátok szerint a „vita“ közép­pontjában a bérrendszer kérdé­sei szerepelnek, amelyről kü­lönleges országos konferenciá­nak kellene tárgyalnia. Kíná­ban a hatvanas évek óta a bé­rek csekély kivétellel nem emelkedtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom