Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-28 / 145. szám, szombat

áz aiapszervezetek irányítása Az aktivisták szerepe * A személyes kapcsolat ŰTSÍŐ 1977. V. 28. A kommunista pár* életében és sokoldalú tevékenységében jelentős szerepe van az aktí­vával való foglalkozásnak. A pártaktívát a párt legöntudato- sabb és legtevékenyebb, politi­kai szempontból legfejlettebb tagjai alkotják az összes fokú pártszervekben és -szervezetek­ben. A pártaktíva alapját a választott pártszervek tagjai képezik — az alapszervezetek bizottságaitól kezdve egészen a központi bizottságig és az ap­parátus valamennyi dolgozója. Ide tartoznak még a vezető gazdasági dolgozók — kommu­nisták, a pártszervek és társa­dalmi szervezetek tagjai és nem utolsósorban a pártszervek aktivistái, valamint a párt más tisztségviselői. A CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósítása során végzett pártmunka szín­vonala emelésének és haté­konysága fokozásának szem­pontjából döntő jelentőségű az alapszervezetek megsegítésére összpontosuló pártaktíva mun­kája. Hiszen — amint azt a XV. kongresszus hangsúlyozta — a pártszervezetektől függ döntő mértékben, hogy miként való­sítják meg a párt politikáját. Az alapszervezetek teremtik meg a feltételeket ahhoz, hogy minden tag és tagjelölt aktívan részt vegyen a párt irányvona­lának megvalósításában. A port vezető szerepe további elmélyítésének objektív szükségletei megkövetelik a a párt irányítómunkája színvo­nalának és hatásának emelé­sét. Ezért a járási pártbizott­ság szerveinek és apparátusuk tevékenységében feltétlenül ér­vényesíteni kell az alapszerve­zetek irányításához és a hatá­rozatok teljesítésének ellenőr­zéséhez való mind igényesebb hozzáállást. Az itt említett kérdéseknek nagy figyelmet szentelt a CSKP KB 1974 novemberi ülé­se. Többek között hangsúlyoz­ta, hogy a járási pártbizottsá­gok fokozottabb céltudatossága és hatékonysága észlelhetőb- ben nyilvánuljon meg az alap­szervezetek konkrét és diffe­renciált irányításában is az egyes üzemek és munkahelyek mélyreható helyzet ismer tetére támaszkodva. A pártalapszer­vezetek tevékenysége minősé­gének és hatékonysága fokozá­sának szempontjából legfonto­sabb a bizottságok elnökeivel és tagjaival s az alapszerveze- tekkel foglalkozó járási párt- aktivistákkal való foglalkozás. Semmilyen más forma nem pótolhatja a járási pártbizott­ság közvetlen és rendszeres te­vékenységét, funkcionáriusai­nak az alapszervezetek elnö­keivel és tagjaival való mun­káját. A pártbizottságok elnö­kei és tagjai különböző járási, szakágazati és csoportos aktí­vaértekezletein, tanácskozásain és szemináriumain kívül fontos szerepet játszanak az állami és gazdasági szervek és társadal­mi sezrvezetek tisztségviselői­vel tartott közös tanácskozások. Itt főleg a pártalapszervezetek elnökeinek a vezető gazdasági dolgozókkal, a helyi nemzeti bi­zottságok, az egységes földmű­vesszövetkezetek elnökeivel és a társadalmi szervezetek tiszt­ségviselőivel tartott együttes tanácskozásáról van szó. Az ilyen közös értekezletek, melyet a járási pártbizott­ság szervez, hozzájárulnak ahhoz, hogy az összes tiszt­ségviselő nagyobb felelőssé­get vállaljon a párthatá­rozatok megvalósításáért. Az ilyen értekezletek hatékonysá­gának fokozása érdekében a határozatok gyakorlati megva­lósításakor nélkülözhetetlen az alapszervezetek munkája szín­vonalának alapos és rendsze­res ellenőrzése, mégpedig a já­rási pártbizottság elnökségé­nek, illetve a járási pártbizott­ság plénuma valamelyik bizott­ságának keretében. Ezeken a gyűléseken, amelyeken értéke­lik az alapszervezet munkáját, kötelező a bizottság tagjainak és a vezető gazdasági dolgo­zóknak a részvétele, akik az adott határozat teljesítéséért felelősek. A XIV. és a XV. pártkong­resszus közti időszakban, s fő­leg a XV. pártkongresszus után tartott taggyűlések színvonala és lefolyása a párt eszmei, szervezeti és akcióegységének megszilárdításában pozitív fej­lődésről tanúskodik. Azt bizo­nyítja, hogy pártunknak számos tehetséges, áldozatkész funkcio­náriusa van az alapszervezetek­ben. A velük való munkát azonban a konkrét helyzet sze­rint kell megkülönböztetni, a hely szerint, ahol az alapszer­vezet tevékenykedik, valamint munkájának minősége és haté­konysága szerint. Az alapszervezetek munkája irányításában alkalmazott dif­ferenciált eljárás azt követeli, hogy mellőzzük a nagy járási aktívaértekezleteket, oktatáso­kat, s azokat az ágazatok és társadalmi feladatok szerint ak­tívaértekezletekkel, oktatással helyettesítsük a szervezet mun­kájának színvonala és haté­konysága szerint. Ez a minősé­gi változás nem csupán időigé­nyes, hanem az akciók előké­szítése szempontjából is igé­nyes. Feltételezi, hogy az egyes alapszervezetekben jól ismerjék a konkrét helyzetet, hogy a tisztségviselők és kommunisták jól ismerjék a problémát, meg­oldásának módját. A pártalapszervezetnek nyúj­tott segítség egyik legfontosabb formája a választási szervek tagságának, a pártapparátus dolgozóinak és a járási pártbi­zottság aktivistáinak az alap­szervezetek dolgozóival való rendszeres, személyes kapcsola­ta. A tisztségviselőket rá kell venni arra, hogy rendszeresen látogassák az alapszervezetek bizottsági üléseit, tag- és nyil­vános gyűléseit, hogy rendsze­res segítséget nyújtsanak az alapszervezeteknek a pártélet fejlesztésében és mindennemű pártinunkűban. A pártszervek tagjaival, a pártapparátus dolgozóival és az alapszervezetek aktivistáival való személyes kapcsolat szün­telen elmélyítése hozzájárul a kommunisták aktivitásának szüntelen fokozásához és az alapszervezetek munkaképessé­gének növeléséhez. A járási pártbizottságnak az alapszervezetekkel való kap­csolatában, a pártélet fejleszté­sében, o kezdeményezés és az önállóság fejlesztésében fontos láncsze­met képeznek a járási pártbi­zottság aktivistái. Egyik legfon­tosabb feladatuk az illetékes alapszervezetekben a pártmun­ka irányításában nyújtott se­gítség. Az aktivisták azonban nem csupán az alapszervezet munkáját segítik irányítani, ha­nem rendszeres tevékenységük­kel állandó lfapcsolatot terem­tenek az alapsz«rvezet és a já­rási pártbizottság között. Ez a kapcsolat nagyon fontos a párt egysége és akcióképessége szempontjából, tehát egyben visszaható feladatot is teljesí­tenek. A járási pártbizottság­nak az alapszervezetek helyze­téről ismereteket nyújtanak, amelyek fontosak az alapszerve­zetek hatékonyabb irányítása céljából. Az aktivistáknak az alapszer­vezetekben végzett munkája, e munka és minősége haté­konysága személyes aktivitá­suktól, általános politikai fej­lettségüktől függ. A CSKP KB 1974-ben tartott novemberi ple­náris ülése ezért hangsúlyozta, hogy az alapszervezetek megse­gítése céljából a legjobb és a legtöbb tapasztalattal rendelke­ző embereket kell kiküldeni, akiknek minden előfeltételük megvan ahhoz, hogy a helyszí­nen segítsenek a problémák megoldásában, szakértelemmel magyarázzák politikánk idősze­rű kérdéseit. Az aktivista profilja egész egyéniségében keresendő. Az aktivistának jól kell ismernie és a gyakorlati életben érvé­nyesítenie kell a marxizmus— leninizmus tanítását, szüntele­nül gyarapítania kell ismerete­it, a társadalmi élet valameny- nyi területén szerzett tapaszta­latait, jó agitátornak és szerve­zőnek kell lennie. Az igényes feladatok, ame­lyeket a járási pártbizottság aktivistáinak munkájával szem­ben támasztanak, megkövetelik, hogy az aktivistákkal a járási pártbizottság rendszeresen fog­lalkozzon, gondoskodjék állan­dó művelődésükről és sokoldalú politikai fejlődésükről. E gon­doskodás szerves része a gyors és hatékony információtovábbí­tás, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy biztosítani tudják az alapszervezetekben az idő­szerű feladatokat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az akti­visták járási oktatása és sze­mináriuma csak olyan esetek­ben megfelelő, ha a járási párt- szervezet keretében központi feladatok biztosításakor egysé­ges a tájékoztatás. Előnyöseb­bek és hatékonyabbak azok az aktívaértekezletek, amelyeken az aktivisták szűkebb köre az alapszervezetek hatásköre, munkájuk színvonala és haté­konysága szerint vesz részt. Az a szerv, amely az aktívaérte­kezletet előkészíti, ügyeljen ar­ra, hogy a program tárgyilagos, konkrét és célravezető legyén. A pártszervek munkájában az eddigi tapasztalatok bizonyít­ják, hogy számos irányítási forma és módszer létezik és vált be az alapszervezeteknek a járási pártbizottságok által végzett irányításában. Az alap­vető és a legfontosabb forma azonban továbbra is a válasz­tott szervek tagjaival, az appa­rátus dolgozóival, az alapszer­vezetek aktivistáival, bizottsá­gaival és tisztségviselőivel való személyes kapcsolat marad. És ez a kapcsolat semmivel sem pótolható. Jaroslav Mikuláš, Miro$lav Sole A košicei Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói az idei év első négy hónapjában az árutermelési tervet 11 millió koronával, a bruttó termelési tervet pedig 23 millió koronával teljesítették túl. A si­ker nagymértékben 829 szocialista brigád és 70 komplex racio- nalizációs brigád érdeme. Felvételünkön: Mikuláš Jacko, a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság szocialista brigád tagja munka köz­ben a vasmű hengerdéjében. (Felvétel: A. Hašcák — CSTK) OLVASTUK... Az ellenség neve: ont rkommim i zvnu s A békés egymás mellett élés politikája olyan tényező, amellyel minden államférfinak számolnia kell, és valóban szá­mol is. Többségük elismeri lét- jogosultságát, de akadnak olya­nok is szép számmal, akik más-más címen gátolják az említett politika érvényre jut­tatását. Ezeket a törekvéseket ugyanaz az erő — az antikom­munizmus táplálja, állapítja meg Bohumír Bartoš: A bur­zsoázia vallása című, a Tríbu• nában megjelent írásában. Többek között elmondja, hogy az antikommunizmus a burzsoázia vallása és ostora volt mindaddig, amíg a békés egymás mellett élés valóság­gá nem vált. Antikommunista körökben ez a tény nyugtalan­ságot keltett, s az eddig jól bevált erőszak és ellenségeske­dés nem hozta meg a várt si­kert. Az antikommunizmus nap­jainkban az „emberbarát“ sze­repében tetszeleg, s ezért nem fordulhat nyíltan szembe a vi­lág népeinek érdekeivel. A tak­tika változott, de a cél marad a régi: a szocializmus, a kom­munizmus, a nemzeti felszaba­dító mozgalom és a világ béke- mozgalma elleni harc. Az új taktika értelmi szerzői azonban figyelmen kívül hagyják a szo­cialista társadalmi tudat fej­lettségi fokát. Az antikommunista ellensé­geskedés első szakasza a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom idejére esik. A taktika vál­tozatos: katonai intervenció, kémkedés s az 50-es években a hidegháború. A második sza­kasz a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése után bon­takozott ki. A NOSZF példája ugyanis ösztönző erőként ha­tott a gyarmatosítás rabságá­ban szenvedő nemzetekre. Aki a gyarmatosítás ellen lépett fel, első számú ellenségnek szá­mított, amiért nemzetének sza­badságot kíván, s példaképének a Szovjetuniót tekinti. A felke­lők ellen indított kezdeti fegy­veres támadást gazdasági nyo­más követte. Ha ez nem segí tett, akkor nyílt fegyveres harcra került sor, pl. Vietnam­ban, Chilében, Angolában, Kambodzsábtin. Az utolsó időszak legjellem­zőbb vonása, hogy a Szovjet­unió és a többi szocialista ál­lam a lenini békepolitikával lé­pett fel. Az antikommunistákra ez sokkszerű hatást gyakorolt. Egymás után hívták össze a tanácskozásokat, amelyeken végül közös tervet dolgoztak ki. Ennek lényege: a békés egymás mellett élés politikáját hivatalosan el kell fogadni, de ahol csak lehet, meg kell tor­pedózni. Napjaink antikommunizmusá- ra az antihumanizműs és anti­szovjetizmus jellemző. Igyek­szik beférkőzni a szocialista ember tudatába, hogy így vagy úgy rákényszerítse a burzsoá ideológiát. Az antikommuniz­mus legfontosabb harctere te­hát nem véletlenül az ideoló­gia. A békés egymás mellett élés politikája és a szocialista eszmék fokozódó népszerűsége az eszmei harcot egyre jobban kiélezi. Ezért minden erővel arra törekszik, hogy mentse a menthetőt. Az antikommunizmus hívei e harcban számítanak a szo­cialista országokban élő revi zionistákra és árulókra. Ezen­kívül a burzsoá propagandára támaszkodnak, arra, hogy a hírközlő eszközök akadály nél­kül jutnak át a szocialista or­szágok határain. Az USA elnö­ke nem véletlenül javasolta a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomások továbbfejleszté­sére fordított összeg emelését. A szerző végül rámutat, hogy az antikommunizmus taktikája nem hozta meg a várt sikert. Ennek oka többek között a szo­cialista tábor polgárainak ma­gos fokú szocialista tudata, a kommunista pártok politikájába vetett bizalom, az említett or­szágok gazdasági, kulturális, szociális és eszmei ereje. A gyakorlat igazolja, hogy csak­is a szocialista társadalmi rend képes biztosítani az ember bol­dogságához, létbiztonságához és a személyiség sokoldalú fej­lődéséhez szükséges feltétele­ket. Az élet igazi értelme Miben rejlik az élet érlelnie? — teszi fel a kérdést P. F. Rol- nyickij: Az ateizmus és a val­lás az élet értelméről című, a Nové slovoban megjelent cik­kében, majd megállapítja, hogy épp e kérdés megoldásával vá­lasztja meg az ember saját életmódját. Ennek szükségessé­ge legfőképpen a fiatal gene­ráció szempontjából döntő je­lentőségű. A megoldás többfé­le lehet, befolyásolhatják az egyén életkörülményei, szo­ciális hovatartozása, személyi adottságai stb. A megokolásokból kettőt le­het levezetni: a vallási-teoló­giai és a tudományos ateista megoldást. A két lehetőség egymásnak ellentmond, egy­mást kölcsönösen kizárja. Tu datosan vagy öntudatlanul, de minden ember hajlik valame­lyik felé. A vallás két alapvető té­nyezője az istenbe és a túlvi- lági életbe vetett hit. Tehát ameddig vallás létezik, nem ke­rülhető el az emberi élet ér­telmének valláson alapuló ma­gyarázata. Az említett kérdés tudomá­nyos-ateista megoldása más el­veken alapszik. Az emberre mint olyan lényre tekint, aki a világ megváltoztatására, az anyagi és szellemi értékekkel való gazdálkodásra hivatott. A helyzet jelentősen megvál­tozik az osztály nélküli kom­munista társadalomban, ahol a munka nemcsak az élethez szükséges eszközök megszerzé­sére szolgál, hanem fokozato­san elsőrendű életszükségletté válik. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista társadalom leg­fejlettebb tagjai munka nélkül nem tudják életüket elképzel­ni. NOVÉ SLOVO TÝŽDENNÍK pre politiky, XuHúni a hospodárstvo Az élet értelme tudományos- ateista felfogásának leegysze­rűsítését jelentené, ha az egész problémát a munkára redukál­nánk. Az emberi élet más ol­dalairól is érdekes és gazdag. Azonban minden, ami az életet szebbé, nemesebbé teszi, kizá­rólag a munka eredménye. Amióta a munka nem kény- szerjellegű, elvégzése felbecsül­hetetlen megelégedettséget sze­rez. Nehezen fejezhető ki az az érzés, amelyet az emberben az a tudat vált ki, hogy hasz­nos tagja a társadalomnak. A tudományos ateizmus az ember szükségletei teljes és sokoldalú kielégítésén alapul. A szerző meggyőzően kifejti: a szocializmus hivatott arra, hogy biztosítsa tagjai számára az anyagi jólét magasabb szín­vonalát. A szocialista és kom­munista építés célja a „min­denki képességei szerint, min­denkinek szükségletei szerint" elv alkalmazása. A szocialista társadalom fejlett polgárai szá­mára a kapzsiságnak ismeret­lennek kell lennie. A kapita­lizmusból a szocializmusba va­ló átmenet korszakában élünk. A fejlődés azt mutatja, hogy a munka az emberiség előtt a tisztelet és dicsőség legmaga­sabb fokára kerül és egyre több ember válik a tudomá­nyos világnézet hívévé. (ki)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom