Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-27 / 144. szám, péntek
A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmi nagymértekben hozzájár«! a dntttez (Folytatás az 1. oldalról) Nagyra értékeljük azt, hogy dolgozóink milliói pozitív hozzáállást tanúsítanak pártunk politikájához, az előttünk álló feladatokhoz, s vállalják azt a felelősséget, amely a szakszer* vezetekre hárul e célok teljesítéséért. A szakszervezeti mozgalomnak ez a magatartása nagy erőt és bátorságot kölcsönöz nekünk a további küzdelmekhez, és azzal a biztonságérzettel tölt el bennünket, hogy a következő években is minden jól fog sikerülni. Annál Is inkább, mivel a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legnagyobb tömegszervezetünk, amely gyakorlatilag az egész munkásosztályt, a mezőgazda- sági dolgozóknak, az értelmiségnek és a lakosság más rétegeinek jelentős részét tömöríti, fontos szervezete és része a Nemzeti Frontnak, nagy politikai ereje társadalmunknak. Nagy figyelemmel hallgattuk végig a Szakszervezetek Központi Tanácsának jelentését, amelyet Hoffmann elvtárs terjesztett elő. Kirajzolódott előttünk szakszervezeti mozgalmunk sokoldalú érdemes tevékenységének képe, aizé a tevékenységé, amelyet a szakszervezetek minden téren kifejtenek a kis munkahelyektől kezdve egészen a társadalmi jelentőségű, országos feladatok teljesítéséig. Büszkén értékelhetjük azt a munkát, amelyet a VIII. szakszervezeti kongresz- szus óta végeztünk, s egyúttal kifejezhetjük felelősségünket jelenünk és jövőnk iránt, az előttünk álló feladatok iránt. Joggal fejeztük ki Csehszlovákia dolgozó népének büszkeségét, a szakszervezeti dolgozóknak büszkeségét azon sikerekkel kapcsolatban, amelyeket fő ként a XIV. pártkongresszus óta értünk el. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jelentős mértékben kivette részét a társadalmunk által elért összes sikerekből. Tevékenysége nagymértékben hozzájárult az utóbbi években elért sikereinkhez, s erre ma joggal büszkék lehetünk. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy őszintén köszönetét mondjak a szakszervezetek tagjainak, tisztségviselőinek és dolgozóinak — az egész országban — munkájukért, pártunk és államunk politikájának támogatásáért, és azért a szándékukért, hogy tovább haladjanak a megkezdett úton. Szakszervezeti mozgalmunk munkájának politikai koncepciója e mozgalom hosszú történetéből logikusan következik. Szakszervezeteink több mint egy évszázados története kezdettől fogva elválaszthatatlanul összefonódott a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a politikai és a szociális jogokért. az emberhez méltó életért és az igazságos társadalom felépítéséért vívott harcával. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásától kezdve a szakszervezetek forradalmi csoportja hű és fontos harcostársa volt. A polgári köztársaság és a megszállás idején vívott kemény osztályharcokban, majd a felszabadulás után a reakcióval vívott küzdelmekben, a februári győzelem idején a kommunista párt és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vállvetve harcolt a munkásosztály és a többbi dolgozó jogaiért, az elnvomó osztályok kizsákmányolásának felszámolásáért, az út. igazságos társadalom felépítéséért, a szocialista haza fejlesztéséért, a dolgozók boldog életéért. Pártunknak és a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak hosszú, évtizedeken át megtett közös útja nem volt áldozatmentes, de győztes volt. Dolgozó népünk eljutott rajta a boldog szocialista jelenhez Ezzel összefüggésben megemlékezünk a Nagv Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról Is. Ez az esemény életünk, forradalmi utunk szerves része, ezért a ml ünnepünk is. Hatvan évvel ezelőtt az orosz proletariátus a lenini párt vezetésével első ízben kezdte megvalósítani a tudományos szocializmus eszméit, bebizonyítani saját magának és az egész világnak, hogy polgárság és földesurak nélkül is lehet élni, hogy a dolgozó ember, akit korábban annyira lenéztek, egyedül képes uralkodni, és a társadalmat minden téren sokkal jobban fejleszteni tudja, elsősorban éppen a dolgozók javára. Az Októberi Forradalomnak köszönhető, hogy világméretekben sikerült megtörni a kizsákmányoló osztályok uralmát. A Szovjetunió népe nehéz, bonyolult körülmények közepette megmutatta az utat az egész világ munkásosztályának és többi dolgozójának. Pártunk és Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalmunk is ezt az utat, a győztes Októberi Forradalom útját, az első szocialista országok példáját kezdte követni a háború után. És azt hiszem, egyetlen dolgozó sem sajnálja, hogy már 32 éve következetesen ezen az úton haladunk előre. Ha akárcsak futó pillantást is vetünk az elmúlt hatvan esztendő történetére, láthatjuk, mennyire megváltozott a világ. Az elmaradott Oroszország hatalmas, sokoldalúan fejlett szocialista nagyhatalommá változott. Elég arra utalni, mekkora haladást tett meg a szocialista Csehszlovákia, milyen erőssé vált a szocialista országok közössége, mennyire megnőtt a tudományos szocializmus eszméinek befolyása és a szocialista tábor példájának vonzereje minden földrészen. A gyakorlatban egyre kézzelfoghatóbban megnyilvánul a szocialista társadalmi rendszer fölénye. Bár ez a társadalmi rendszer fiatal és sok tekintetben keresnie kell a fejlődés és a tökéletesedés útjait, mégis a jelenlegi világot érintő kérdések megoldásában megmutatkozik a kizsákmányoló polgári társadalommal szembeni fölénye. Köztudomású, mennyire mély válságba kerültek a legfejlettebb tőkésországok is, hogy gazdasági stagnálás, vagy visz- szaesés jellemzi őket, hogy állandóan rosszabbodnak ezen országokban a szociális viszonyok, s mennyire kemény harcot kell vívniuk a munkások* nak, a dolgozóknak jogaikért, s hogyan igyekszik a burzsoázia a válság következményeit a dolgozók vállára rakni. Köztudott, hogy ezekben az országokban 15—17 millió ember munkanélküli, és a fiatal nemzedéknek szinte semmi távlata sincs. így aztán senki sem tudja, mikor és mit okoznak ezek a problémák. Vajon feltette magának a bennünket minden pillanatban gyalűzó nyugati bíráló bármelyike is azt a kérdést, hogy nálunk miért nincs munkanélküliség? Nem tudnak válaszolni arra a kérdésre sem, miért nincsenek a szocialista világban szociális katasztrófák, miért ismeretlen a munkanélküliség, és miért van meg mindenkinek a szociális biztonsága a gyermekektől kezdve a legidősebb nemzedékekig. Még ha ismernék az okokat, akkor sem ismernék be becsületesen. A felsorolt kérdésekre a becsületes válasz ugyanis az, hogy nálunk nem a kizsákmányoló osztályok uralkodnak, hanem a munkás- osztály, a dolgozó ember uralkodik! Amikor a tudományos szocializmus megalapítói az akkor lenézett és nyomorba taszított proletariátus forradalmi feladatáról beszéltek, az akkor uralkodó társadalmi osztályok kine vették őket. A történelem azonban megmutatta, hogy csupán a munkásosztály képes felsza badítani saját magát és a többi dolgozót, legyőzni a burzsoáziát, a politikai hatalmat kézé be venni és felépíteni az új társadalmat. Nagy forradalmi győzelemnek számít, hogy munkásosztá lyunk a második világháború óta eltelt években, a szocialista társadalmi rendszer felépítésének éveiben sokat fejlődött, és minden eszközzel érvényesi ti befolyását társadalmunkban. Soraiból kerül ki nemcsak az értelmiség, hanem államunk egész politikai és hatalmi appa rátusa. Mindaz, ami államunkban történik, munkásosztálytól ered, amely mindenütt teljes mértékben érvényesíti politikai hatalmát, döntő szerepét. Számszerűleg is a lakosságnak több mint hatvan százaléka a munkásosztály néven emlegetett társadalmi csoportba tartozik. Ez társadalmunk legjelentősebb osztálya, amely szövetségeseivel, a szövetkezeti parasztsággal és az értelmiséggel együit irányítja ezt a társadalmat. A Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom rendkívül jelentős funkcióinak gyakorlása révén szintén erősíti a munkásosztály és a többi dolgozó helyzetét és érdekeit. Munkája ezért is rendkívül érdemes. Pártunk és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, ahogy ma itt, ezen a helyen Is hallhattuk, hű marad ezekhez a forradalmi hagyományokhoz. Továbbra Is teljesíteni fogja a jelen kor forradalmi küldetését, amely elsősorban szocialista társadalmunk fejlesztésében rejlik. Joggal elmondhatjuk, hogy a IX. szakszervezeti kongresszus hazánk felelős gazdáinak a kongresszusa, a fejlett csehszlovákiai szocialista társadalom büszke építőinek a kongresszusa. A szocializmus építésének éveiben, különösen a XIV. kongresszus óta nagyon pozitív eredményeket értünk el. A dolgozók millióinak érdeme, hogy Csehszlovákia fejlett szocialista ország, olyan ország, amelynek fejlett ipara és építőipara, modern szocialista mezőgazdasága, magas életszínvonala van, s amely a kultúrának és az egészségügyi gondoskodásnak magas színvonalát érte el. És ami fontos: kedvező távlatok állnak előttünk a népgazdaság további dinamikus fejlesztésével kapcsolatban csakúgy, mint az emberek életének és a társadalom összes más területének fellendítésével kapcsolatban. A mai világban ez távolról sem magától értetődő dolog. Hogy megértsük, miért nézhet társadalmunk akkora bizton sággal a jövőbe, miért beszél getünk a felnövekvő nemzedékek nagyszerű távlatairól, visz- sza kell térnünk szocialista jelenünk lényegéhez. Ebből ered a szocialista ember, a kommu nisták, a pártonkívüliek, a szakszervezeti tagok, minden dolgozó jogos büszkesége a létrehozott művel kapcsolatban. Természetesen nem elégedhetünk meg csak a sikerek értékelésével. Miközben előrehala dunk utunkon, mindig volt, van és lesz számos probléma. Nincs értelme eltitkolni őket. Minden munkahelyen, amelye két önök is képviselnek, akadályokkal kell megküzdeni. Társadalmunk fejlesztésének programját a mostani évszázad hetvenes éveinek második felé re vonatkozóan a CSKP XV. kongresszusa dolgozta ki. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom az elsők között fejezte ki e program iránti támogatását. A Nemzeti Front többi társ szervezete is támogatását nyilvánította. Joggal elmondhatjuk, hogy ma ez a program egész népünk programja. Azt mondjuk, hogy az előttünk álló feladatok még igényesebbek. Mindenekelőtt hozzá kell tenni, hogy magas fejlettségi fokot értünk el, és a további előrehaladás egyre bo nyolultabb. A tudományos-mű szaki forradalom Aj elemekkel gazdagítja a gazdasági életet és a technikát. Hogy lépést tartsunk a világgal, a gazdasági életben Igényes szerkezeti átalakításokat kell végrehajtanunk. Világszerte jelentkezett az energia és a nyersanyagok problémája; beszerzésük nehezebbé és költségesebbé vált, s ez a probléma Csehszlováklát mint feldolgozó országot is érinti, amely nyersanyagokban nem túlságosan gazdag. És végső soron a tőkés világ válsága, gazdasági stagnálása is befolyással van külkereskedelmünkre. Bár külkereskedelmi forgalmunk döntő részét a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal bonyolítjuk le, számos dolgot a világ más részeiből kell behoznunk, s az import ellenében exportálnunk kell, ami számos nehézségbe ütközik. Bár ezekről a dolgokról már sok szó esett, mégis elmondom őket újra, nehogy szürke frázissá váljék az igényesség fokozásának követelménye, meg azért is, hogy az igényességet érvényesíteni tudjuk a mindennapi életben. A XV. kongresszus kitűzte társadalmunk egységes szociális-ökonómiai programját. Meg akarjuk tartani és tovább akarjuk emelni népünk élet és kulturális színvonalát, s ezért minőségileg fejlesztenünk keli a termelést és anyagi-műszaki bázisát. Ezek egymással szorosan összefüggő dolgok. Ingyen senkitől semmit sem kapunk. Attól függően tudjuk a javakat elosztani és aszerint tudunk élni, hogy mit és hogyan termelünk. Ez az igényesség mindéin munkahelyen fokozódik. Ebből kell minden téren kiindulnunk. Súlyt kell helyeznünk a munkatermelékenység növelésére, az új technika bevezetésére, a hatékonyság fokozására és a munka minőségének javítására. Ismételten foglalkoztunk eizal a párt Központi Bizottságának 7. ülésén is, miközben megvitattuk a lakosság anyagi szükségletei kielégítésének, valamint a belkereskedelem és a szolgáltatások fejlesztésének kérdéseit. Elhangzott a tanácskozáson az a megállapítás, miszerint ahhoz, hogy minden vásárló az üzletben jó minőségű terméket kapjon, szükséges, hogy ezt a követelményt a termelésben is mindenki szem előtt tartsa. Az exporttermelés követelménye is ugyanez. Ezért egy olyan fejlett országnak, mint Csehszlovákia, következetesen kell törekednie a termelés és termékek minősépének javítására. A kitűzött célok igényesek, reálisak és — ami fontos — szükségesek. Nem követhetünk más utat a nép életének javítása felé, mint a termelés fejlesztésének és tökélétesítésének útját. Ezért törődnünk kell azzal, hogy a társadalom által a dolgozóknak nyújtott nagy mennyiségű szabad idő mellett mindenütt jól kihasználják a munkaidőt, hogy magas szintet érjen el a munka- és a műszaki fegyelem, hogy a becsületesen kifizetett pénzért a dolgozó becsületes munkát adjon és megfordítva: hogy becsületes munkájukért az embereket becsületesen megfizessék, s hogy a becsületesen megkeresett pénzen mindenki megvásárolhassa azt, amire szüksége van. Ez szociál- és gazdaságpolitikánk egyszerű logikája. A gazdasági élet fellendítésére a központban is megoldásokat keresünk. A vezető párt- és állami szervek állandóan foglalkoznak az irányítás és a tervezés egész folyamata javításának kérdéseivel, azzal az irányító és tervező munkával, amelyet a legfelsőbb szervektől kezdve a minisztériumokon keresztül az egész állami és gazdasági apparátus végez. Szükséges felüdíteni és javítani egész tevékenységét. Azzal együtt, amit — ahogy mondani szokás — „felülről“ kell elvégezni, törődni kell azzal Is, hogy dolgozóink egyre nagyobb teret kapjanak a feladatok megoldásában való részvételhez, ezenkívül ösztönözni és állandóan értékelni kell az emberek kezdeményezését és áldozatkészségét, s fejleszteni a szocialista munkaversenyt. Nagyon nagyra értékeljük azt, amit az emberek a felajánlások teljesítése, a szocialista brigádok munkája, és gyakran az önkéntes munka révén társadalmunkért tesznek. Ez rendkívül értékes hozzájárulás nemcsak a gazdasági eredmény, hanem az ember nevelése, a szocializmus iránti viszonya, a társadalom iránti felelőssége szempontjából is. Ezért szükséges, hogy támogassuk az emberek nagy kezdeményezését és elkötelezettségét, s a lehető legnagyobb teret biztosítsuk e kezdeményezésnek. A XV. pártkongresszus programja és a 8. ötéves terv eddigi megvalósításának tapasztalatai kedvezőek. Az eredmények azt mutatják, hogy a ki/Folytatás a 4. oldalon} Gustáv Husák elvtárs beszédet mond a IX. országos szakszervezeti kongresszuson (ČSTK-felv.j
