Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-24 / 141. szám, kedd
A fX. szakszervezeti kongresszus küldöttei SEGfT A RÁSZORULTAKON Szocialista társadalmunkban elég jelentős azoknak a száma, akik az alkotó ember egészségére vigyáznak, illetve élethivatásként vállalják, hogy a rászorultakon segítenek. Ebbe a csoportba tartozik ORAVEC Katalin, aki a rozsnyói (Rožňava) járás dolgozóinak küldöttjeként vesz részt a IX. országos szak- szervezeti kongresszuson. Munkahelye Pelsőcön (Pleši- vec) a kelet-szlovákiai kerület egyik legrégibb gyógyintézete, ahol ideg- és és kóros lelkibetegségben szenvedő embereket kezelnek. Annyit mindenki tudhat az ilyen egészségügyi intézményről, hogy ott bármilyen beosztásban nagyon nehéz a munka. A normális életfolyamat útjáról különböző okok miatt letért betegek megkülönböztetett gondozást igényelnek. Oravec Katalin, ez a kedves, csupa szív fiatalasszony a pel- sőci gyógyintézet egyik osztályának vezető nővére. A legtermészetesebb dolognak tartja, hogy ezt a hivatást választotta. — Édesanyám •— aki rövidesen nyugdíjba megy — már régóta ebben az intézetben dolgozik. Mint kislány gyakran bejártam hozzá, s egyre inkább megértettem, milyen nagy segítségre szorulnak azok az emberek, akik ide kerülnek. Jó érzés volt látni, milyen nagy türelemmel ápolják a gondozók a betegeket, akik közül nagyon sokan egészségesen távoznak az intézetből. Szép hivatásnak tartom, ezért határoztam úgy, hogy Rozsnyón elvégzem az egészségügyi középiskolát, s utána ebben az intézetben vállalok munkát. — Most, sok-sok évi gyakorlat után, nem bánta meg, hogy ilyen nehéz feladatot vállalt? — Egyáltalán nem. Talán közhelynek tűnik, de ha újból döntenem kellene, megint csak ezt a hivatást választanám életem céljául. Mert ez hivatás, méghozzá nemes és szép. Igaz, nagyon igényes, sokrétű és higgadt munkát igényel az idegileg, lelkileg kimerült, „zátonyra futott“ emberek gondozása. Nem is fizikailag, inkább szellemileg fárasztó. Rengeteget kell foglalkozni, beszélgetni a betegekkel. Mindegyikükhöz másféleképpen kell közelíteni. Beszélni, meggyőzni, reményt ébreszteni bennük. Kezdetben nem ment ez nekem se köny- nyen. A türelmes, élő kapcsolat útján lehet elérni az ideg- és lelki beteg ember gyógyítását. Ha kell, százszor is elmondjuk ugyanazt, bármennyire megterhelő is számunkra. A betegek ezen az élő, társas viszonyon keresztül ébrednek rá, hogy nem elveszett emberek, van még reményük, útjuk visszavezet a társadalomba. Oravec Katalin, a százhuszonhárom embert foglalkoztató gyógyintézetben az üzemi szakszervezeti bizottság elnöki teendőit is ellátja. Elnökségi tagja a Rozsnyói Járási Szak- szervezeti Tanácsnak. Ezeket a tisztségeket jól végzett munkájával, rátermettségével érdemelte ki. Intézetünkben hat kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. A pelsőci intézet munkaközösségének kezdeményezésére indult a járás négy egészségügyi intézményének verseny mozgalma. — Igazán örülök és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a szlovákiai kongresszus után részt vehetek az országos tanácskozáson. Remélem, hogy többek között az ifjúságot és a dolgozó nőket érintő alapvető kérdések megtárgyalása is napirendre kerül. Nálunk a százhuszonhárom alkalmazott közül 103 nő, akik részére szeretnék valami „újat“ hozni a kongresz- szusról. KULIK GELLERT TEUES ODAADÁSSAL VAGY SEHOGY Éveinek számát tekintve még fiatalember, de a szakszerve- vezeti munkában már szép múlt áll mögötte. Gáspár Gyula, a komáromi (Komárno) hajógyár 4060-as üzennészlegének mestere. 1959 óta tagja a szakszervezetnek, munkahelyén évekig volt a műhelybizottság elnöke (idén érettségi előtt áll a Komáromi Gépipari Középiskola esti tagozatán, ezért adta át tisztségét kollégájának). 1972- től a Szlovák Szakszervezeti Tanács tagja, s ezúttal másodszor képviseli majd a hajógyár csaknem 5000 dolgozóját a szakszervezetek országos kongresszusán. — Mit mondana el, ha szót kapna a kongresszuson? — tettem fel neki a kérdést. — A szakszervezeti munka a kiét kongresszus közötti időszakban igen sokat változott, s nálunk a hajógyárban is magasabb színvonalon van, mint eddig bármikor. Ezt talán az érzékelteti legjobban, hogy a dolgozók 98 százaléka tagja a szakszervezetnek. Szép eredményeket értünk el az előző kongresszus óta, azonban nem ezekről, hanem a még meglevő hiányosságokról szólnék, ha szót kapnék. Elsősorban az üzemi étkeztetés problémájáról, mely nemcsak a hajógyárban, hanem az egész járásban nincs megfelelő színvonalon. Nálunk a gyárban van egy központi üzemi konyha, amely azonban csak az első műszakban üzemel, pedig a második, harmadik műszakban dolgozók is szívesen fogadnák a főtt ételt. Az ételválaszték sem olyan, amilyennek lennie kellene. Diétás ételek például egyáltalán nem szerepelnek az étlapon. Az üzemrészlegeken levő ebédlők sem felelnek meg a követelményeknek. A mi részlegünk ebédlője például 150 személy befogadására képes, de ennél sokkal többen járnak ide más részlegekről is. A sorban állás pedig időveszteség, ami a termelés rovására megy, nem beszélve arról, hogy sokan a sorban állás helyett a hideg élteit választják. Ez ugyan helyi probléma, és saját erőnkből kell megoldani, de figyelmet érdemel, mert a dolgozókat nagyon is közelről érinti, s hasonlóval másutt is lehet találkozni. A másik dolog, amire kitérnék, már általánosabb: a szak- szervezeti családi üdülések időpontjának kérdése. A családi üdülések időpontját jobban össze kell hangolni — természetesen a lehetőségekhez mérten — az iskolai szünidőkkel. Mert a családi üdülés csak a gyerekekkel e%yiitt családi, s őket, ba iskolába járnak — és ez a gyakoribb — csak szünidőben viheti üdülni a szülő. Beszélnénk még arról is, hogy a fiatalokat az eddiginél nagyobb mértékben be kell kapcsolni a szakszervezeti munkába. Ök lesznek a mi utódaink, nem mindegy tehát, hogyan tekintenek a dolgozók leg né pe sebb tömegsze r ve zetére, a szakszervezetre. Érezzék, hogy a szakszervezet törődik velük, figyelemmel kíséri sorsukat, s ne csak természetesnek vegyék, hanem tudatosítsák is, mi mindent kapnak tőle. Nálunk például már a másodéves szakmunkástanulók is szakszervezeti tagok, s jó az együttműködés az ifjúsági szervezettel is. Belehevül a mondanivalójába, látni, hogy szívügyének tekinti ezt a sok szabad időt igénylő munkát. — Azt tartom, hogy vagy teljes odaadással csinál az ember valamit, vagy sehogy. Ezt a munkát nem lehet és nem szabad félválról venni, mert az em be r e k ne k, m u nk a t á r s a ink - nak, akik bíznak bennünk, nem lehet csalódást okozni. Igyekeztem és igyekszem úgy végezni a rámbízol takat, hogy bármikor nyíltan nézhessek munkatársaim szemébe. F. M. M. Üj feladatok várnak ránk 1977. V. 24. Monika Feeková, a fehér köpenyes gondozónő nem vette rossz néven, hogy megzavartuk. Rögtön munkájáról kezdett beszélni, elmondta, hogy szárított tejjel, darával és tápanyagokkal dúsított silóval etetik a borjakat. Társával, Kolesárová- val száznegyven kisebb-nagyobb borjút nevel. A huszonnyolc esztendős Monika Fečková 1970 óta dolgozik a Valalikyi Állami Gazdaságban. Azelőtt az OTEX košicei raktárában volt alkalmazásban. Amikor idekerült, a tehenészetben vállalt munkát. Még kislány korában édesanyja tanította meg fejni, s 1973—-74-ben Monika a gondjaira bízott teheneknél már 3880 literes évi fe- jési átlagot ért el. A borjúkkal talán nehezebb bánni — jegyzi meg a fiatalasz- szony — mégis szívesen foglalkozom velük. Jó érzés látni, hogyan fejlődnek, gyarapodnak. Szívesen dolgozom itt annak ellenére, hogy korán megéheznek, és reggel négykor már itt kell lennem. Ogy megszoktam már a korai kelést, hogy ha szabadságon vagyok, se tudok tovább aludni. A kétgyermekes családanyának arra is van ideje, hogy a szakszervezeti bizalmi feladatait is teljesítse. E téren is meg vagyok vele elégedve. Ezért javasolták, mint a gazdaság egyik legjobb dolgozóját, az FSZM szlovákiai kongreszszusára. Olt pedig a IX. országos szakszervezeti kongresszus küldöttévé választották. A családi gondokon, az édesanyai teendőkön kívül ma már a közösséget, az egész társadalmat érintő kérdések is foglalkoztatják. A kelet-szlovákiai gabonaprogramról, s ebből eredően az ő gazdaságukra háruló tennivalókról, az állattenyésztés feladatairól és a haladó munkamódszerek alkalmazásának szükségességéről úgy nyilatkozik, mint aki mindig ezzel foglalkozott. Pedig csak néhány éve dolgozik a mezőgazdaságban. — Mindannyiunk munkájának a mérlegét jelenti a szak- szervezeti kongresszus. Ezért nagy örömmel és derűlátással, de egyben felelősségérzettel is készülök az országos tanácskozásra. Utána tovább kell lépnünk a megkezdett úton. És ennek kapcsán mindannyiunkra hárul majd valamilyen új feladat. fik) EGYRE SZÍNVONALASABBAN A pártoktatási év értékelésére készülnek A rimaszombati (Rimavská Sobota i) járásban is a végéhez közeledik az 1976/1977-es pártoktatási év. Az alap* fokú tanulókörökben, az esti iskolákban és a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemén az évzárásra, az elvégzett munka értékelésére készülnek, és egyszersmind hozzáfognak a következő oktatási év előkészítéséhez is. JÁN ADAMI elvtárs, a Politikai Nevelés Házának igazgatója az idei tapasztalatokról szólva arról tájékoztatott, hogy a politikai nevelés jól teljesítette küldetését: új ismeretekkel vértezte fel a kommunistákat napjaink legfontosabb ideológiai és politikai kérdéseit illetően. Mélyrehatóan foglalkoztak a CSKP XV., az SZKP XXV. kongresszusa és a többi testvérpárt kongresszusán kitűzött célok megvilágításával is. A pártoktatás felfelé ívelő színvonala annak is köszönhető, hogy a járási pártbizottság elnöksége politikai-szervezési intézkedéseinek értelmében az előkészítésben széles körű aktíva segítette az alapszervezeteket, a városi és az üzemi pártbizottságokat. Kiváltképpen nagy gondot fordítottak arra, liogy a hallgatókat differen ciáltan, képzettségüknek megfelelően osszák be a pártoktatás egyes tanulmányi formáiba. Kellőképpen gondoskodtak a párttagjelöltek és a fiatal párttagok politikai tudásának gyarapításáról. Huszonnyolc tanulókört szerveztek számukra a Politikai Nevelés Háza, a városi és az üzemi pártbizottságok hatáskörében, valamint a központi községek nagyobb pártszervezeteiben. Fokozott figyelmet szenteltek a pártalap- szervezetek tisztségviselői — az alapvető pártaktíva — politikai nevelésének. Arra vezették az alapszervezeti bizottságokat, hogy a tisztségviselőket főképpen a közép-, illetve felsőfokú pártoktatásba osszák be. A pártoktatás jó káderelőkészítését a siker elsőrendű feltételének tartották és ennek megfelelően végezték. A járásban 960 lektor és propagandista tevékenykedik a Politikai Nevelés Háza, a városi és üzemi pártbizottságok lektor- és propagandista csoportjaiban. Az előző évek tapasztalataiból okulva az idei pártoktatási évben gondosan törődtek a lektorok és a propagandisták továbbképzésével, mely egyéni tanulmányi tervek alapján valósult meg. A Politikai Nevelés Háza a lektorokat és a propagandistákat a járás keretében hat körzetbe osztotta be, melyek lényegében a propagandisták szemináriumai voltak. A PÁRTAKTÍVA tájékoztatásában és munkájára való felkészítésében igen hasznosaknak bizonyultak a Politikai Nevelés Háza által szervezett konferenciák. Legutóbb a bűncselekmények elkövetését elemezték járási viszonylatban, különös tekintettel arra, hogy az állami szerveken kívül a társadalmi szervezeteket, a nemzeti bizottságokat, a gazdasági és más szerveket is bekapcsolják a bűnözés megelőzésébe. Ezt megelőzően a mezőgazdasági lektorcsoport által előkészített párt-gazdasági konferencián a mezőgazdasági dolgozók munkakezdeményezésének fejlődése szerepelt napirenden. Elsősorban a szocialista munkaverseny magasabb formáival — a szocialista munkabrigádok mozgalmával foglalkoztak. A konferencián szocialista munkabrigádok vezetői is felszólaltak, munkájuk, eredményeik elérésének módjairól, a munkatársi kapcsolatokról, a brigádok tagjainak politikai művelődéséről beszéltek. A gazdasági vezetők a vitában nemcsak azt ismertették, hogy milyen feltételeket teremtenek a szocialista munkaaktivitás fejlesztésére, hanem önbírálóan szóltak a mulasztásokról is, amelyeket sürgősen pótolni kell. Jelenleg a népgazdasági lektorcsoport készít elő május végére párt-gazdasági konferenciát, melynek részvevői az ipari üzemek dolgozói munka- aktivitásának helyzetét vitatják meg. JÓL BEVÁLTAK a Politikai Nevelés Háza és a Szocialista Akadémia járási szerve közösen rendezett szemináriumai. Az utóbbi időben a szocialista demokrácia, a tudományos ateizmus és a világnézeti nevelés kérdéseivel kapcsolatban tartottak szemináriumot. A pártoktatás színvonalának emelése céljából nyolcvannégy hallgató részvételével módszertani kérdésekről három tanfolyamot rendeztek. A járási székhelyen már véget ért a tanfolyam, részvevői kiváló eredményt érlek el, Tornaiján még tart a magyar nyelvű és Hnúšťában a szlovák nyelvű tanfolyam. Az alapvető politikai ismeretek és az alapfokú pártoktatás tanulóköreiben már megkezdték a záróbeszélgetések előkészítését. Ezt megelőzően mindenütt úgynevezett csoportos megbeszéléseket tartanak: nagy vonalakban átismétlik az évi tananyagot. A záróbeszélgetések célja annak megállapítása, milyen mértékben sajátították el a hallgatók a tananyagot, s hogy egyszersmind elgondolkodjanak a CSKP XV. kongresszusán kitűzött célok elérésének módjai, a tanultak gyakorlati érvényesítése felett. A középfokú pártoktatási alakulatokban elméleti szemináriumokat készítenek elő az évzáró alkalmából. Ezeken a hallgatók arról is beszélnek majd, milyen tapasztalatokat szereztek a XV. párt- kongresszus határozatainak teljesítése során. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén több hallgató konkrét példán elemzi majd, hogyan teljesítik az adott pártszervezetben a CSKP Központi Bizottsága határozatát. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG ELNÖKSÉGE nagy gondot fordít a politikai nevelésre, havonta értékeli a pártoktatás menetét, s intézkedéseket foganatosít a problémák megoldása érdekében. A pártalap- szervezetek döntő többsége is fokozott figyelmet szentel a politikai nevelőmunkának. A múlt héten már megkezdődtek a pártalapszervezetek, az üzemi, helyi és városi bizottságok alelnökei részére körzetek szerint rendezett értekezletek, amelyeken a pártoktatási év befejezésének és az elkövetkező oktatási év előkészítésének feladataival foglalkoznak. Jövőre is azt tartják a legfonto sabbnak, hogy tovább fokozzák az oktatás színvonalát és hatékonyságát. GÁL LÁSZLÓ Több lakást építenek (ČSTK) — A bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy az idén 840-nel több lakást építenek, mint tavaly, és összesen 4852 új lakást adnak át. Azt is elhatározták, hogy az 1977-re tervezett lakások 70 százalékát szeptember végéig, a többit pedig december 28-ig adják át. A lakásokkal együtt a legfontosabb járulékos beruházások objektumait is felépítik.
