Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-08 / 97. szám, péntek
örömök és kérdőjelek JEGYZETEK A KERÜLETI FESZTIVÁLRÓL Délelőtt v*olt, és mégis csaknem teljesen megtelt a Magyar Területi Színház Thália Színpadának nézőtere. A kelet-szlová- küii kerület legjobb vers- és prózamondói, kisszínpadainak, színjátszócsoportjainak tagjai gyülekeztek, s a nézőkkel, pedagógusokkal együtt várták a fesztivál kezdetét. Jómagam is nagy érdeklődéssel jöttem ide, ugyanis szinte már túl sokat hallottam arról, hogy állítólag a keleti végeken nem olyan színvonalas és sokrétű az amatőr művészeti mozgalom, mint felhőtlen. Néhány esetben azért kísértett a rossz műsorválasztás. Olyan alkotásokat is hallottunk, amelyeknek problémaköre távol van a versenyzők egyéniségétől, gondolatvilágától és így természetesen nem mutathatták föl ezeknek a műveknek a mélységeit. Emiatt több Jó előadó nyújtott halványabb teljesítményt. Amennyire jó érzés volt hallani a résztvevők többségének ízes, zamatos magyarságát, legalább annyira bosszantott viszont, hogy néhányan megfeledpéldául a nyugat-szlovákiai kerületben, s a szavalók, a kis- színpadok — kevés kivételtől eltekintve — alig hallat nak magukról, a színjátszókról nem is beszélve. Kételyek, állítások vártak igazolásra, illetve cáfolatra. A szavalók és a prózamondók versenyén mindjári. az elején az tűnt föl, hogy az egyes kategóriákban viszonylag kevés az induló. El kellene gondolkodni azon, hogy nem lenne-e jobb, ha a járási vetélkedők első két helyezettje indulna a kerületi fesztiválon! így minden bizonynyal még színvonalasabb, kiegyensúlyozottabb verseny tanúi lehetnénk. Örömmel töltött el viszont a szavalók és prózamondók műsorválasztása. A legtöbben életkoruknak, értelmi és érzelmi világuknak megfelelő irodalmi alkotást választottak. A művészet eszközeivel idézték föl életük és életünk sok-sok élményét, örömét és problémáit, s így szereztek emlékezetes perceket nemcsak önmaguknak, hanem a fesztivál valamennyi résztvevőjének. Nem feledkeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő jubileumáról sem, és a rendelvény jellegéhez méltó módon — a művészi szó erejével — idézték föl a hat évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményeket. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy különösen a legkisebbek kategóriáiban több hazai magyar alkotás hangzott el. Részben jogosnak érzem a pedagógusok panaszát, miszerint elég nehéz megfelelő hazai magyar gyermekverset találni. A javaslatom az, hogy a megjelenő köteteken kívül nagyobb figyelemmel kell kísérni gyermek- és ifjúsági lapjainkat, sőt, az Oj Szó irodalmi rovatát is, ahol több ilyen színvonalas alkotás látott napvilágot. Részben igazságtalanság, hogy a sok jó teljesítmény ellenére most csupán néhány nevet említek meg, de úgy érzem, ők különösen rászolgáltak erre az elismerésre is. A sor elejére a buzitai Dudás Judit kívánkozik, aki szinte utánozhatatlan bájjal, szuggesztív erővel adta elő A gézengúz Hasszán és az ügye jogy ott lámi című török mesét. Ugyanilyen nagy sikert aratott a szepsi Bartók Katalin is Gál Sándor héterdő című álkotásával. A szavalók első kategóriájában a kassai Novák Tibor végzett megérdemelten az első helyen. A többi győztes közül főleg Kocsis Katalin ragadtatta nagy tapsra a közönséget a Barcsai című székely népballada előadásával, s hasonló fogadtatásban részesült Király Erika produkciója is. Ö a Vörös rébéket mondta el elsőrangúan. Persze, a szavalók és prózamondók vetélkedője sem volt keztek a helyes magyar kiejtés, hangsúlyozás törvényeiről. Erre is jobban kell ügyelni a jövőben. A kisszínpadok kerületi versenyén négy csoport mutatkozott be. Közülük a legnagyobb visszhangot a Szép Szó előadása váltotta ki. Méltán. Gágyor Péter az idén különösen nagy célt tűzött ki maga elé: a Kalevala egy részletét vitte színre. A tervezett produkciónak csak a fele készüli el, így végleges véleményt még nehéz mondani. A jelek szerint vizuálisan jól kidolgozott, rendezői ötletekben nem szűkölködő előadásnak tapsolhatunk majd. Ha majd látjuk az egész produkciót, akkor dönthetjük el, hogy néhány megoldás nem öncélú-e. A szepsi Hal irodalmi Színpad Illés Endre Történet a szerelemről és a halálról című művét választotta idei műsorául. A csoport az előbbi műsoraihoz képest sokat fejlődött, de azért még van mit javulnia. Idei műsoruk erősségei a képileg viszonylag jól megoldott jelenetek, ugyanakkor azonban az egyes szituációknak nincs drámai erejük, művészi izzásuk, s így jórészt leíró szinten maradnak. A nagyidai csoport műsora a kezdő együttesek jellemzőit vonultatta föl: a lelkesedést, a gondolatközlés vágyát, de a sematikus rendezői megoldásokat, a hibás beszédet és a stílustöréseket is. Ez azonban nyilván nem kedvetleníti el őket, hiszen amelyik csoport valóban akar, az képes a továbbfejlődésre. A másik kassai csoport, a Pinceszínház is félig kész produkcióval lépett színpadra. Előadásukból hiányzott a rendező munkája, ötlete, a főszereplők egyénisége. Sokat kell dolgozni, javítani, amíg „megérik“ ez az előadás. Mindkét kassai csoport vezetője sokat panaszkodott arról, hogy nem tudnak próbálni, nincs megfelelő helyiség. Elsősorban a CSEMADOK helyi szervezetei illetékeseinek kellene többet törődni e két csoport próbalehetőségeivel. Nem úgy, hogy objektív okokat ismételgetnek, hanem ellenkezőleg: segítő kezet nyújtanak, igyekeznek mielőbb orvosolni a bajokat. Nem lehetetlen ez a kérelem. Reméljük, a jövőben már nem fordul elő, hogy kerületi fesztiválon félig kész produkciókat látunk. Mellesleg legalább is furcsának tűnik, hogy a bíráló bizottság ilyen előadásnak — bármennyire is színvonalasnak tűnt — ítélte az első helyet. Ezzel nem a Szép Szó együttes érdemeit kisebbítem, hiszen ők a Jókai-napokon minden bizonynyal érett produkcióval lépnek föl, hanem a vetélkedő rangját védem. Több lehetőség is kínálkozott (nem kiadni az első díjat stb.), amely ésszerűbb és méltóbb lett volna. A színjátszócsoportok fesztiválján a nagyidaiak és a szep- siek léptek föl. Örömmel írjuk le, hogy e két helyen élénk amatőr művészeti munka folyik, s ezt nemcsak a színjátszók, hanem előttük a szavalók és a kisszínpadosok is igazolták. A két nap mérlege az említett fogyatékosságok ellenére is pozitív. Az amatőr művészeti mozgalom ebben az országrészben a Kerületi Népművelési Központ és más intézmények irányításával fejlődésnek indult. Ezt minden bizonnyal az idei Jókai-napokon is lemérhetjük, ahol majd sokat tapsolhatunk a kelet-szlovákiai résztvevőknek is. SZILVÁSSY JÓZSEF A bőség zavara Naplómból Lehet, hogy rosszul szerveztem meg, s rendeztem be az életemet. Talán csak magatehetetlen vagyok, talán csak immunis a XX. század „csodáival“ szemben. Elnézem az íróasztalom mellett tornyosuló újsághalmot. Ha hétközben nem jut időm (s erőm) az újságolvasásra, áltálában egy hétvégi napot erre szánok: átlapozom az egy hét alatt a szobámban fölhalmozódott tömegtájékoztatási eszközöket, s az engem közvetlenül érintő és a legérdekesebb dol- gozatokat-közleményeket sietve átfutom, a fontosabbakat meg jobb sorsra szánva — kiollózom, hogy szükség esetén később is kéznél legyenek. Most azonban már egy hónapja nem tudtam sort keríteni az efféle szelekcióra-rendsze- rezésre, s ahogy a papírhegyre esik a pillantásom, a látvány ugyancsak elriaszt. Gyors számadást végzek: havonta mintegy félszázra tehető azoknak a napi-, heti-, kétheti- és havilapoknak a száma, amelyeket rendszeresen járatok, megvásárolok vagy a munkahelyemen figyelemmel kísérek. Ez pedig szűkén számolva is fónéhány ezer kéziratos oldalnyi információt, emberi közlést, ismeretet, értéket jelent. Ember mindennek követésére, mérlegelésére és elraktározására, ha mást nem is tenne naponta, akkor sem lenne képes. Ráadásul még a munkahelyi kötelezettségeim is tetemes mennyiségű kéziratos oldal áttanulmányozását szabják ki rám, az elolvasni és „megemészteni" érdemes és szükséges könyvekről, a rádió és a televízió műsorairól már nem is beszélve. Az a gyanúm, hogy a környezeti ártalmak, a levegő- és vízszennyeződés, a zajártalom és a felgyorsult élettempó általi neuraszténiás és pszichés elváltozások mellett a XX. század negyedik negyedében élő ember számára a legnagyobb veszélyt az információk (már- márf katasztrófális elburjánzása jelenti. Az információbőség zavara. Az ember társas lény. S az egykor az információk mindennapi megadatásáért fohászkodó ma már mintha elveszetten bolyongana közöttük. Mintha túlságosan fölkészületlenül érte volna őt az emberi közlés ilyen mértü ts iramú egyetemesedése. Es létének egyik legnagyobb dilemmája elé állította. Mert nem tudomásul venni az újabbnál újabb ismereteket — öngyilkosság. Hosszú távon. De a mindenről tudomást szerzés vágya is öngyilkosság. Rövid távon. Valamit tenni kellene tehát. Valamit tennem kellene, hogy az információözön ne sodorjon ki a mindennapi, valós életből. TÖTH LÁSZLÖ Hat rendező talált színvonalat Maratoni verseny volt, izgalmas, színvonalas, sokszínű, hozott meglepetéseket, kellemeseket és kellemetleneket, mint a tétre menő találkozók általában. Hangulata lehetett volna forróbb, de hát nem volt közönség, úgy látszik, a gútaiak egyelőre nem érdeklődnek a kisszínpadi elődások iránt, pedig a város szép művelődési otthonában másodszor találkoztak a nyugat-szlovákiai kerület legjobb együttesei. Amelyeknek tagjai végül is helyettesítették a közönséget, tapsoltak, örültek egymás produkciójának, nagyon őszintén. Nyolc együttes lépett föl, hat olyan műsorral, amely tovább erősíti-fejlesztl egyre népszerűbb és szépen terebélyesedő kisszínpadi mozgalmunkat, ugyanakkor időszerű üzeneteket, emberi és társadalmi tartalmakat, vagy éppen megnevettető, testet-lelket fölmelegítő gondolatokat kíván átadni a közönségnek, minél kifejezőbb és korszerűbb színpadi megfogalmazásban, a hatásvadászat látszatát is kerülve. Az ipolysági József Attila Irodalmi Színpadtól jó atmosz- fórájú, lendületes és magabiztos előadásban láttuk Karinthy Frigyes Tizenhatodik szín című paródiáját, Vass Ottó rendezésében. Ismét föl kellett figyelnünk a kitűnő kórusra, a tiszta beszédre és a pontosan kidolgozott tömegjelenetekre. A bratislavai Forrás hű maradt önmagához és a beat-zenéhez, noha ezúttal Horváth József Ásó, kapa, nagyharang című vidám folklór-összeállítását választották bemutatásra. Ha nem sértő, szórakoztatónak mondanám a Szabó Frigyes rendezte műsort, amelyben — a kitűnő zenekar kíséretében — jól megfért a folklór a beattel. És a farmernadrággal. A tűz csiholója című műsorban, amelyet Sándor János állított össze és rendezett, iskolapadból ismert Ady-verseket hallottunk újra a koloni irodalmi színpad tagjaitól. Sajnos, a nemes szándékot nem láttuk viszont a tettben, a szereplőktől és a rendezőtől — egy-két riasztó pózon kívül — jóformán semmit nem kaptak a versek, a közönség is alig valamit. Megbontva a fellépések sorrendjét, itt szólok az érsekújvári Minerva Múlt és jelen című előadásáról, amely erősen emlékeztetett a sematizmusra, a hurrá optimizmus művésziet- len megnyilvánulásaira. Ma már így nem szabad irodalmi színpadi műsort csinálni, enyRégóta vártunk egy ilyen jó, drámaivá feszülő előadásra a galántaiaktól, akik szintén szépen és tisztán beszélnek — lényegében önmagukról, gondolat- és érzésvilágukről, a múlthoz, a meg- és át nem élt időkhöz való viszonyukról. A dunaszerdahelyi Fókusz előadásában, hatásosan megszervezett és beépített térben találkozunk Adyval, akinek világa úgy bomlik ki előttünk, mint a virág, fokozatosan tárva ki szépségét, belső lényegét. Itt minden képnek, a szereplők minden mozdulatának jelentése, jelentősége van. Az érzékenyen és átgondoltan, a kor hangulatát is finom eszközökkel megidéző műsor összeállítója és rendezője Jarábikné Trúchly Gabriella. Nagy feladatra vállalkozott a somorjai Üzenet. Zalabai Zsig- mond kitűnő dramaturgiai érzékkel ötven percbe sűrítette Páskándi Géza Távollevők című, nagyszerű háromfelvonásos grotesz játékát, megőrizve a Szelim, Demeter és a tömeg konfliktusának lényegét, a legfontosabb gondolatokat, amelyek, izgalmas egyéni és társadalmi kérdéseket érintve, elvezetnek egy tisztább emberi közösség megalkotásának gondolatáig. Részben ezek a gondolatok, részben pedig a rendkívül ötletes, rendezés meg-meg- nevettető fogásai a műsorhoz köti figyelmünket, az első képtől a megható utolsóig. A komáromi Szakszervezetek Házának és a CSEMADOK városi szervezetének kisszínpada A helység kalapácsa stílusparódiáját mutatta be. Remekül megformált, kacagtató jellemekkel találkoztunk a verseny talán legérettebb előadásában, amelyet Horváth József rendezett, szinte kivétel nélkül magabiztosan alakító és érett hangú szereplőkkel. Magasba szökött a galántaiak öröme, amikor a verseny végén kiderült, hogy a komáromiak mögött az előkelő második helyen végeztek, megelőzve a Fókuszt és a többi jónevű ellenfelet. Gyanítom, hogy örömüknél meglepetésük sem volt kisebb, a látottak alapján aligha gondoltak ők is, mások is arra, hogy így alakul a sorrend. A zsűri értékelése szerint a hat együttes közül bármelyik végezhetett volna az első három hely valamelyikén, és így részt vehetett volna a Jókai-napokon. Egy műsort sokféle irányból lehet megközelíteni, sok szempontból lehet értékelni. Hogy a zsűri honnan és hogyan kőA komáromiak előadásában nagy sikert aratott A helység kalapácsa (Gyökeres György felvétele) nyi álversből, ennyire kopott eszközökkel. Visszataszítottak, ahelyett, hogy kifejeztek volna valamit. Ez a műsor tipikus példája annak, amikor az eszme nem találkozik a művészettel és egyik sem az előadóval. Frázisokból, pátoszból és abból a téves szemléletből húzott falak választották el az egyiket a másiktől, amely szerint a művészetben a politikum már önmagában elég. Mentségére szolgáljon az együttesnek, hogy mindössze négy hónapja létezik. A galántaiak Sződy Szilárd A mi nemzedékünk című összeállítását mutatták be a tehetséges Pék László rendezésében. zelített, nem tudhatom, szándékomban sincs vitatkozni. Ha egyszer a bíró a tizenegyes pontra mutat, nincs apelláta. Annyit azonban szabadjon megkérdeznem, ha — a zsűri szerint — például a somorjai fiatalok túl fiatalok voltak a mondanivalóhoz és nem értették, hogy lehet az, hogy egy másik szemlén és Gútán is végig izgalomban tartották a közönséget, tapsra, spontán reagálásra késztetve. Nem véletlenül dühöngött így az egyik kisszín- pad tagja: —^Álljon elém az a zsűritag, és mondja a szemembe, mit nem értek! BODNÁR GYULA Részlet a Szép Szó műsorából (Bartolomej Cisár felvétele)
