Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-07 / 96. szám, csütörtök
1977. P. A EVES UTAT VülASZTGTTf! ! 1 Zápotocký díjas újító Eddig aránylag kevés olyan emberrel találkoztam, aki amellett, hogy vallja, a gyakorlatban aktívan bizonyítja is: a szívén viseli mások sorsát, nem közömbös számára embertársa lét- és munkakörnyezete. Néhány nappal ezelőtt sikerült egy ilyen embert megismernem. A társadalmi élet legkülönbözőbb posztjain folytatott munka, emberi alkotótevékenység megbecsülésének és elismerésének fóruma is volt a közelmúltban Košicé- ben lezajlott kerületi szak- szervezeti konferencia. Számottevő munkaközösség, szocialista munkabrigád, egyén, példás és eredményes tevékenységét értékelte. A kelet szlovákiai kerület legjobb újítói nevének és érdemleges munkássága na k említésekor figyeltünk fel BELANSZKY Albert mérnök nevére. A munkabiztonság tökéletesítésének régóta elkötelezett híve. Jelentős népgazdaság hasznot is eredményező újítási tevékenysége elismeréseképpen nenn rég kapta meg az Antonín Zápotocký-díjat. A ma 73 esztendős, de még mindig aktív újító — aki az FSZM további néhány veterán tagjával együtt vett részt ezen a tanácskozáson — korát meghazudtoló érdeklődéssel hallgatta a szónokokat. Közben jegyzetelt. Hogy mit? Ezt a konferencia szünetében elkezdett beszélgetésünk elején mondta el. — Ojajbb gondolatok vetődtek fel bennem soron következő újításommal kapcsolatban, ezeket rögzítettem. Azt is elmondom, miért éppen az egyik építőipari vállalat dolgozójának felszólalása idején került erre sor. A készülőben levő újításom ugyanis építőipari jellegű, egy olyan felfüggesztés az építkezéseknél használatos darukhoz, amelynek segítségével a szállított terheket az épületnyílásokon át is be lehet juttatni. Megelpő, milyen fiatalos lelkesedéssel beszél Be- lanszky Albert nyugdíjas gépészmérnök. Zavartalanul, egy csendes helyiségben ismerkedünk vele, munkásságával, újító tevékenységével. Közben előveszi lapunk egyik több mint tíz évvel ezelőtt megjelent számát, melyben abból az alkalomból írnak róla, amikor az újítók országos versenyéből győztesként került ki. Ebből idézzük azt a személyére, munkásságára — mondhatnánk — életcéljára, újításának társadalmi értékére legjellemzőbb megállapítást, amely ma is érvényes. „Belanszky Albert mérnök olyan ember, aki minduntalan mások sorsa izgat, aki meglátja azt, ami fölött mások százszor, ezerszer elsiklanak. Aki az élet azon jelenségeit is regisztrálja, melyek apróknak, kicsiknek tűnnek, mégis rendkívül fontosak. Aki nem zárkózik el a, kis dolgok elől, nem restell habarcshordó faládát tökéletesíteni ha azzal sikerül másokon segítenie ...“ Igen, mindez feltétlenül érvényes ma is, sőt egész életútjára is jellemző ennek a kedves, években koros, de tenniakarásban még ma is fiatalos, aktív újítónak. — Már fiatal legény koromban érdekelt a gép — mondja. — Gépészmérnöki tanulmányaim elvégzése köz ben és után felismertem, mi Jyen nagy segítséget jelent a gép az ember számára, ha nem válunk rabjává, hanem az alkotó ember, munkakö zösség, az egész társadalom szolgálatába állítjuk. Egész életem során én magam is ezen fáradoztam, már a ČKD-ban, később a HSZ ke let-szlovákiai bizottságában, majd a Košicei Magasépítő Vállalat dolgozójaként, és még ma is. Belanszky mérnök újítói tevékenységéről sokat hallottam a konferencia sztine tében. Tőle arról tájékozódtam, «mikor kezdte el ezt a tevékenységét? Hát az már elég régen volt, úgy 1933 körül — válaszolja. Akkoriban a motoros járművek közlekedésbiz tonsági berendezéseivel kapcsolatos újítások foglalkoz látták, konkrétabban a fékrendszer, a fékberendezések módosítása. Javasoltam és elfogadás után el is végeztem a szükséges változtatásokat. Amikor az építőipar államosítását követően ebben az ágazatban tevékenykedtem, szintén a gépek, az ember munkáját segítő, de bizonyos értelemben esetleg az embei'i életet veszélyez tető berendezések körüli újításokon dolgoztam és dolgozom. Eddig közel háromszáz újítást adtam be. Ebből sok tematikus feladat volt, tehát pontosan meghatározott veszélyforrás. Híve vagyok a műszaki fejlődésnek, éis azt vallom, munkabiztonság mindenekelőtt. Minden egyes újításom ezen az elven alap szik. s ezek végcélja: csökkenteni a halálos kimenete lő és a súlyos balesetek szá mát, leszűkíteni a nehéz testi munkát. Beszélgetésünk alatt még sok mindenről tudomást szereztünk. Többek között arról, hogy eddig huszonegy szabadalmazott találmányát alkalmazzák az építőiparban. A munkavédelmi újítók első országos versenye után (1967 végén) Belanszky mérnök kezdeményezésére, az országban elsőként Košicén, a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság kerületi tanácsa mellett alakul meg a munkavédelmi újítók szer vezeti csoportja. Lelkes tenniakarása ma sem lankad. Állandó kapcsolatban van a Košicei Technika Házával. Ennek igazgatója, Ladislav Král műépítész évekkel ezelőtt felismerte Belanszky mérnök humánummal teli, nemes szándékú munkásságát. Támogatja kezdeményező javaslatait és igyekszik őket a Technika Háza keretében megvalósítani. Túl a hetvenen, Belanszky mérnök ma is aktív tagja az Építőipari Dolgozók Szak- szervezete kerületi bizottságának, alelnöke a szakbizottságnak. Ifjúsági találkozókon előadásokat tart munkavédelmi dolgozók részére. — Úgy érzem, életem során helyes utat választottam — összegezi a mondottakat. — A nálam fiatalabb szakembereknek, fiatal barátaimnak mindig azt hangoztatom, ne féljenek a technikától, a biztonságosan megvalósított műszaki fejlődéstől. Ennek hozzáértéssel végzett felhasználása, szocialista társadalmunk előrehaladását támogatja. Ennek az ügynek szolgálatát vállaltam én is. Régen kezdtem, s ma io folytatom. A tétlenség talán megölne. KULIK GELLÉRT \ Várják a folytatást SÖRSZAGÜ KENYÉR MEG EGYEBEK Gyakran hangzik el az alábbi mondat: „Engem aztán né tessék beleírni!“ Az újságíró ilyenkor nem tehet mást, minthogy eleget tesz a kívánságnak. Mint én is a jelen esetben. N.: — Van egy élelmiszerbolt a faluban. Tej- és kenyérbolt nincs. Azt a kocsmában árulják. Füstös, büdös tőle minden. Hát igen, elég furcsa állapot egy kocsmában, ahol ketten kérnek egy litert. Az egyik tejet, a másik bort. Vágni lehet a füstöt, épületes szövegeket hallgatni, s közben be-beugrik egy gyerek kenyérért, kifliért. Ez van, de nem kell szeretni. S a kifogások is igazolják, a battyányiak nem törődnek bele. Senki nem ad örömmel a gyerekének sör- és ftistszagú kenyeret tízóraira. K.: — Rosszak az utak, nincs jó ivóvíz. Pedig a határunkban fúrják a kutat, ahonnan ellátják Vajánt, Nagykapost és Ki- rályhelmecet. Dilemmában van a fíilu vezetősége. Mert ha mégis kapnak vízvezetéket, nem érdemes addig rendbe hozni az utakat, úgyis feltúrják. Sok pénz, fáradozás menne veszendőbe. Egyelőre csak kaviccsal akarják ie- szórni az utakat. M.: — Egyszer már elkezdték a művelődési házat építeni, megvolt az alap, a kváder is ott állt. De nem lett belőle semmi. Most ismét művelődési otthont épít a falu, ezúttal már tető alatt van. A Z-akió keretében készül, 1 millió H00 ezer koronába kerül. A felszabadulás után harmincegy esztendeig kellett rá várni, de amint a közmondás is tartja: jobb későn, mint soha. Régi kívánság teljesül ezzel, hiszen az eddigi ,,kul- túrliáz“ az egykori uradalmi mosodában kapott helyet. Télen fűteni sem lehetett. Macsó János, a hnb jelenlegi titkára egyetért au elhangzottakkal. Otthonában kerestük tói, hiszen nem ez a fő foglalkozása — bár nem tekinti mellékesnek sem. A hivatása: tanító. beosztásai iskolaigazgató, s Jelenleg ő tölti be a pártalapszervezet elnöki tisztét is. Ha nekiszegezik valakinek a kérdést, mit tart a legfontosabbnak, amin a falu életében változtatni kell, általában kétféle módon születik válasz. Ha sok a gond, akkor vagy kiragadja az illető a hozzá legközelebb állót, vagypedig vállalja az általánosítással járó veszélyt, a közhelyeket. „Felszámolni a régi vezetés rossz örökségeit“ — mondotta Macső János, s érzésem szerint sikerült a kettőt ötvöznie közhe lyek nélkül. Miért? Az ő szavai adják meg a választ. — Nem szeretném, ha úgy tűnne, kihasználom a helyzeti előnyömet, s most bírálok mindenkit, aki előttem tisztséget viselt a faluban. Kénytelen vagyok azonban egyet-mást elmondani, hiszen tudják az emberek is, s ha nem szólnék, az lehetne a látszat, hogy el akarom hallgatni a dolgokat. Az a valóság, hogy a falunkban harminc év alatt alig épült valami. Aini lehetőség pedig lett volna, azt elmulasztották. Főleg abban követtek el a régiek hibákat, hogy a mi hozzászólásainkat figyelembe sem vették. —• Tudna konkrét esetet mondani? — Például Sennyei Pál gróf kastélyával kapcsolatban. Úgy döntöttek, hogy le kell bontani. Én elleneztem, nem mintha grófpárti volnék, de a községnek nem lett annyi haszna a téglákból, mint amennyit ráköltöttek a bontásra. Az ésszerűség azt kívánta volna, hogy alakítsuk át és sok minden elfért volna benne. Például iskola, napközi otthon, könyvtár stb. Most pedig? Az iskola majd százéves épületben van, melynek nedvesek a falai. Napközi otthonról egyelőre szó sem lehet. Pedig nagy szükség lenne rá. Érzem, most az igazgató- pedagógus beszél, nagy hévvel a gondokról, sok szeretettel a • munkájáról. — Egy-öt osztályos az iskolánk, plusz még egy osztály van a cigánygyermekek részére. Helyszűke miatt be kellett vezetni a műszakos tanítást. Százhuszan járnak hozzánk a faluból, kilencvenen pedig Bély- be a hat-kilencedik osztályokba. Gyerekeink egyharmada cigányszármazású. Tehát a korszerű oktatás, a kívánt tudásszint elérése teszi szükségessé a napközi otthont. Csak egy példával illusztrálojn: tízen buk- tak meg, mindegyikük a cigányszármazású gyermekek közül került ki. Tehát ott az arány negyvenötből tíz. És ha az osztályozás olyan, amilyennek lennie kellene, ha esetenként a tanítók nem hunynának szemet, ez az arány még rosszabb lenne. Elgondolkodtató számok ezek. A statisztikán túl más tényezők is, melyek nemcsak erre a falura jellemzőek, szükségessé teszik a napközi otthon létrehozását. Éspedig: a sok, rossz szociális körülmények között nevelkedő cigányszármazású gyerek, vagy az alkoholista szülők gyerekeinek az oktatása. Közismert, hogy velük sokkal többet kell foglalkozni, mint a rendezett családi életet élő szülők gyerekeivel, s még akkor sem biztos, hogy az eredmény eléri a kívánt színiét. Nem biztos, hogy a pedagógusnak sikerül feloldania a gyerek lelkére nehezedő és sajnos gyakran egész életére kiható hazai légkört. Reméljük, a művelődési ház felépítésével lehetőség nyílik a napközi otthon létrehozására: felszabadul a hnb épülete. Végre — írom le a szót, bár érzem kissé színpadias, de tökéletesen fedi a helyzetet. Ismét lesz könyvtár Battyányban. Eddig is volt — névleg. Egy kkibhelyiségben meg a tűzoltószertárban álltak a könyvek. Az értékesebb része eltűnt, még mielőtt az egerek szétrághatták vojna őket. Kölcsönzésről természetesen szó sem lehetett. — Pedig szeretnek olvasni az emberek. Annak idején, mielőtt Bélybe mentem volna tanítani, én vézeltem a könyvtárat is — emlékezik vissza Macsó János. Elég szép összeget költöttünk évente könyvvásárlásra. Az új művelődési ház átadásával ez a kérdés is megoldódik: két tanítónő elvállalta, hogy rendbe szedi a még megmaradt könyvállományt. Nem nagy falu, gondokban sem szűkölködnek. Ismét le kell írnom: problémáik egy része hasonló a környék kisebb falvainak problémáihoz. A megoldás mégsem egyszerű, hiszen nem egy esetben önmagukkal, saját előítéleteikkel kell szembe szállniuk. Battyányban a tavalyi választások óta a fiatalabb korosztály vette át a falu irányításának gondját: a hnb tanácsában is ők vannak többségben. Az évtizedes gondok felszámolása megkezdődött. A lakosok várják a folytatást. MAL1NÁK ISTVÁN A topol'canyi Béke Bútorgyárban az idei racionalizálási intézkedések megvalósítása hárommillió 660 000 koronás megtakarítást eredményez. Többek között üzembe helyezték a hazai gyártmányú széles csiszolópapír-szalagok ragasztását végző gépsort, mellyel évente 290 000 koronás megtakarítást érnek el. Képünkön: Mária VrtaloVá a gépsor kezelése közben. (Felvétek J. Lofaj — ČSTK) SIKERES KIÁLLÍTÁSOK Munkásmozgalmi hagyományaink ápolói (CSTK J — Több mint 10Ü 000 látogató ismerkedett meg a múlt évben a csehszlovák munkásmozgalom és Csehszlovákia Kommunista Pártja történetével a prágai Klement Gottwald Múzeumban. 1974 óta, amrkor a múzeumot átépítése után ismét megnyitották, ez volt eddig a legtöbb látogató. A külföldiek száma is a négyszeresére emelkedett 1975-höz viszonyítva, s elérte a 10 000-et. Nagy sikere volt a múlt évben „A CSKP XIV. és XV. kongresszusa között“ elnevezésű kiállításnak, amely a múzeum állandó kiállítási anyagának átszervezéséhez szolgált alapul. A másik kiállítás, amelyet első munkáselnökünk 80. születési évfordulójának alkalmából rendeztek, „Klement Gottwald élete és életműve“ címet viselte. Novembertől az év végéig ezt a kiállítást csaknem 30 000-en tekintették meg, s vándorkiállításként a Szovjetunióban, Bulgáriában és az NDK-ban is bemutatják. A múzeum további akciói közül meg kell említeni azt a sikeres kiállítást, amelyet Wilhelm Pieck, a német kommunista mozgalom kimagasló személyisége 100. születési évfordulójának alkalmából rendelteik, valamint azt a kiállítást, amelyet ,,A csehszlovák Kom- szomollól a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségig“ címen rendeztek meg“. Ez a csehszlovák ifjúsági mozgalom történetét ismerteti meg a látogatókkal. A prágai Klement Gollwald Múzeum dolgozói az idén is gazdag programot készítenek elő. Kiállítást rendeztek egyebek között a berlini Német Történelmi Múzeum gyűjteményeiből, Ernst Thälmann, a német és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő személyisége 90. születési évfordulójának alkalmából. Továbbá sor kerül „A fasizmus mindig ugyanaz“ című, és egy a politikai plakátokat bemutató kiállítás megrendezésére is.
