Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-27 / 115. szám, szerda

e iéivége még gondol ahoi A lakosok szívesen segítenek • 35 kilométeres kerülő @ Megoldhatatlan probléma? a Vózség nevében ott szerepel a folyó neve, aki a kanyargó Ipoly völgyén halad, nei i láthatja meg Ipeľské Utam/ (Ipolyjüdémes) községet. De i innak lakói sem láthatják a folyót: eltakarja előlük a korponai dombvidék egyik nyúlványa, mely a község és a folyó között emelkedik. Ügy tűnik, a meredek katlan­ban eléggé magára hagyottan éli megszokott életét a nyugat- szlovákiai kerület legkeletibb települése. Annál is inkább, mi­vel az Ipoly felől csak jókora emelkedően lehet ide eljutni, s így lényegében csak a nyu­gat felé vivő egyetlen úton át tart kapcsolatot a község a nagyvilággal. Ám ez az elszigeteltség nem érződik a község arculatán. Szorgos munka eredményeit láthatjuk itt lépten-nyomon, s ez derül ki a hnb elnökének, Sólya Vilmos elvtársnak a sza­vaiból is. — A felszabadulás óta sok mindennel gazdagodott közsé­günk; aki azóta nem járt erre, bizony alaposan meglepődne a fejlődésen. Eredményeink azt bizonyítják, hogy nem ültünk ölbe tett kezekkel az elmúlt három évtized alatt. A községi krónikát veszi elő, és egy megsárgult fényképet mutat. — íme, ilyen volt a község valamikor. A felvétel lakodalmas mene­tet ábrázol, de jelentős távol­ságból, így az egész utca rajta van. A képen jól láthatók a kis ablakos, zsúpfödeles, föld­be süppedt szegényes házikók. Nézegetem a képet, tájékozód­ni próbálok, hátha rájövök, melyik része ez ma a község­nek. De nem sikerül. Az elnök mintha kitalálná gondolatomat, az ablakon át a szemben levő házrorra mutat: — Azt a túlsó sort ábrázolja a kép, ahol most katonás rend­ben takaros családi házak so­rakoznak. A hajdani mocsaras rész helyén pedig ez az eme letes művelődési ház áll, mely­ben a hslyi nemzeti bizottsá­gon kívül helyet kapott a pos­ta, a könyvtár és az ifjúsági klub Is. — Valóban eredményes mun­kát végeztek az elmúlt évek alatt. De további terveik meg­valósítása nyomón bizonyára még gazdagabb lesz a község. — Több jelentős létesítmény épül az elkövetkező években. Átadjuk az éttermet, s meg­kezdjük a tűzoltószertár épí­tését, melynek emeleti részé­ben az autóbuszsofőrök szál­láshelye lesz. Ugyanis „végál­lomás“ vagyunk, így a vezetők itt éjszakáznak. Sor kerül a sportpájya korszerűsítésére és Sólya Mihály 1952 óta intézi a község ügyeit (A szerző felvétele] folytatjuk az utak aszfaltozá­sát, a parkosítást, az árkok rendezését. Megvalósul régi óhajunk is: megkezdjük a köz­ségi vízvezeték építését, hogy mindenki egészséges ivóvízhez jusson. — Gazdag a tervük, győzik majfl a munkát? — Sok tennivaló vár ránk, de az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a lakosok ké­szek dolgozni lakóhelyük szeb­bé, gazdagabbá tételéért. Ha kell, mindenki dolgozik, de Bodzsár István, Sándor Mihály, Nagy Józsefné, Velební/ Ferenc- né, Petrezsél Istvánné különö­sen aktívan kapcsolódnak be a közmunkákba. — Az új létesítmények szol­gálnak-e küldetésüknek? Első­sorban a művelődési házra gondolok. — Sajnos, ezen a téren ered­ményeinkkel nem lehetünk elégedettek. Különösen a fia­talok foglalkoztatása okoz gondot. Az előző évek tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy szeretnek dolgozni, hajlandók is lennének, csak kellene va­laki, aki összefogja, irányítja, szervezi őket. Ezen a téren várnánk segítséget a helyi is­kola tanítóitól. Igaz, a három tanító közül csak egy lakik itt a községben, de a hét végére, amikor legnagyobb szükség lenne segítségére, legtöbb eset­ben ő is hazautazik. Két óvó­nőnk is bejáró, így amikor hazajönnek a fiatalok, nincs aki komolyabban foglalkozna velük. — Hogyan dolgoznak a tö­megszervezetek? — Legeredményesebben ta­lán a Csehszlovák Vöröskereszt szervezete dolgozik. Nagy Jó- zséjné, a szervezet elnöke jól irányítja a tagokat. Az utóbbi hónapokban a CSEMADOK munkája is javul. A sportegye­sületnek eredményes labdarú­gó-szakosztálya van. Dicsérőleg szólhatunk még a Nőszövetség tagjairól és a tűzoltókról. A kulturális élettel azonban semmi esetre sem lehetünk elé­gedettek, s azon leszünk, hogy azon a jövőben javítsunk. — Van-e olyan problémájuk, amit nem tudnak megoldani? Egyetlenegy. Községünk­től sok fiatal jár különféle szakiskolákba vagy üzemekbe. Igen nagy gondot okoz szá­mukra az utazás, mivel csak Ipolyság felé közlekedik innen autóbusz. Számtalan kérvényt küldtünk már az illetékesek­hez, hogy létesítsenek kapcso­latot a nagykürtösi járással, de mind ez ideig kérésünknek nem tettek eleget. Pedig há­rom (!) kilométerről van szó csupán, ami miatt községünk lakosainak mintegy 35 kilomé­tert kell fölöslegesen megten­niük, az időveszteségről, a já­ratok összehangolásáról már nem is beszélve. Pedig egy kis jószándékkal megoldható lenne a probléma. A kürtösi autóbusz a szomszédos Kleňanyba (Ke- lenyébe) jár, onnan kellene legalább a hét végén és elején, naponta egyszer ide átjönnie. íme, egy szépen fejlődő köz­ség élete, örömei, eredményei és egyetlen problémája. De vajon mi lehet az oka, hogy napjainkban, amikor az em­berről való gondoskodás olyan jelentős, az illetékesek nem ta­lálnak megoldást erre az egy problémára? BOJTOS JÁNOS Évi egymillió rubeles forgalom Cjyüitidicsöxo kapcsolat a két testvérszövetkezet között ARANYFÄCÄN AZ ARANYFÁCÁNBAN A hangulatos helyiségben szlovák népi bútorok, Bratisla­va városképei panoráma felvé­teleken. A csapos sört habosít pohárba, a Hurbanovől (Ögyal- lai) Sörgyár Európa-szerte Is- uert és kedvelt márkás italát, az Aranyfácánt, a testvérterü­let, a Győr—Sopron megye központjában, Győr-révfaluban, a Duna-parti Aranyfácán sörö­zőben. A rendkívül gyorsan nagyon népszerűvé vált és mindig zsú­folt vendéglő egymagában is jól példázná a Jednota fogyasz­tási szövetkezet és testvér- szervezete, a győri Áfész gyü­mölcsöző kapcsolatát, amely­nek hasznát — túl a két szer­vezet dolgozóinak közvetlen és közvetett érdekein — tíz- és százezrek élvezik a határ mindkét oldalán. Éppen öt éve, hogy dr. Pa­vol Tonhauser, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szö­vetségének elnöke és magyar kollégája, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke megálla­podtak a két szomszédos, ba­ráti ország szövetkezeteinek együttműködéséről. Ennek tes­tet öltése az az elvtársi, ba­ráti, munkatársi kapcsolat, amely az előbbiek nyomán a két szomszédos terület szövet­kezetei között kibontakozott, de az a kereskedelmi kapcso­lat is, melynek mondhatni fo­lyamatosan tanúi lehetünk. öt év óta rendezik meg Bra­tislavában, illetve Győrben a Jednota Budúcnosť Áruházában, valamint a győri Áfész Kis- Duna Áruházában a magyar és a szlovák heteket. A közönség nagy örömmel fogadta a kez­deményezéseket és ez élteti s ösztönzi a két szervezetet a to­vábbi folytatásokra. Idén jú­niusban várják Bratislavában a magyar vendégeket, tartják meg a magyar áruházi hetet, és ezt szeptemberben viszonoz­zák Győrben. Ezeknek a rendezvényeknek a célja, hogy kölcsönösen meg­ismertessék a másik fél ipará­nak termékeit, és ily módon is bővítsék a kínálatot. Az áru­házi hetek alkalmával a vá­sárlók elsősorban azokat a ter­mékeket találják majd az idén is Bratislavában, illetve Győr­ben, amelyek a legnagyobb keresletre számíthatnak. így Magyarországról női kötöttárut, kozmetikai cikke­ket, konzervféléket szállítanak elsősorban, szlovák részről pedig az üvegipar Magyaror­szágon különösen kedvelt ké­szítményeivel, női és gyermek- ruhákkal, iparcikkekkel viszo­nozzák a szállítást. Amint a győri Áfész kereske­delmi főosztályán Molnár Ti­bor tájékoztatott bennünket, a kölcsönös áruszállítás értéke idén várhatóan meghaladja az egymillió rubelt. Tavaly Szlo­vákiából 10 ezer hektoliter sört szállítottak Magyarországra, idén ennek a kétszeresét vár­ják. Mivel a magyar sörgyárak az igényeknek csak mintegy a felét tudják kielégíteni, a két testvérszövetkezet együttmű­ködésével nem csupán a vá­laszték bővítését segíti elő az Ögyallai Sörgyár, hanem az alapellátáshoz is hozzájárul Győr—Sopron megyében. Győr—Sopron megyében nagy népszerűségnek örvendenek a csehszlovák gyártmányú olajra­diátorok is. amelyeket ugyan­csak a szlovák testvérszerve­zeten keresztül kap a győri Áfész. Az idén összesen mint­egy kétezer darabot. A két testvérszövetkezet ve­zetői, pártszervezeteinek kép­viselői, szakszervezeti titkárai félévenként rendszeresen talál­koznak és megbeszélik a kö­zös tennivalókat. Három év óta van érvényben a két szer­vezet között a csereüdültetés. Az eddigi eredményeket jó alapnak tekintik a kapcsolatok bővítésére, és ennek minden­képpen csak a fogyasztók lát­ják a hasznát. FERENCZI JÓZSEF kommentáljuk Az elégedettség fokmérője Nem múlik cl talán egy nap sem anélkül, hogy a szol­gáltatások szóba ne kerüljenek. Dicsérjük, de sok esetben bírálóan beszélünk róluk. A hosszú határidők, a rossz mi­nőség okozza a legtöbb bosszúságot. Hetekig várni a javí­tókra, közben hallgatni a vízcsap idegtépő csepegését, nein kellemes dolog. Az sem örvendeztet meg senkit, ha a mo­sásra beadott ágynemű idő múltával elveszti fehérségét, szürke lesz. A statisztika szerint a helyi gazdálkodási üzemek a ha­todik ötéves tervidőszak első évének tervfeladatait teljesí­tették. Az 1975-ös évhez viszonyítva lényegesen növekedett az összteljesítmény, a kiskereskedelmi forgalom, illetve a lakosságtól eredő bevételek. A mennyiségi mutatók azon­ban nem jelentik azt, hogy a minőséggel kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. A tavaly végzett ellen­őrzés során 80 mosodát és 169 ruhatisztítót látogattak meg. A mosodák 48, a ruhatisztítók 12 százalékban rossz minő­ségű munkát állapítottak meg. Ezt egyes helyeken a nem megfelelő műszaki berendezésekkel lehet megmagyarázni, de előfordul, hogy az új gépekkel felszerelt üzemek is se­lejtes munkát végeznek. Természetesen a fogyatékosságok mellett pozitív példákat is említhetünk. Tavaly a minőségi mosoda címet Bratisla­vában a Herlianska és a Záhradnícka utcai, a galántai, a levicei (lévai), a želiezovcei (zselízi), a Liptovský Miku- lás-i mosoda szerezte meg. A vegytisztítok közül a Salai (vágsellyei), a sererfi, hlohoveci, a galántai, lévai, rnžom- beroki és a Dolný Kubín-i munkája érdemel külön emlí­tést. Ha az 'itt felsorolt üzemek jó minőségű szolgáltatást nyújthatnak, minden bizonnyal a többinek sem szabadna szégyent vallani. Célszerű lenne, ha az illetékesek meg­szerveznék a tapasztalatcseréket. A szolgáltatóüzemekben éppúgy szükség van a dolgozók kezdeményezésére, mint népgazdaságunk bármely területén. Sajnos, azt kell mondanunk, ha ití-ott egy jó ötlet vagy egy új szolgáltatás bevezetőnek javaslata napvilágot lát is, hosszú időbe telik, amíg azt a mindennapi életben megva­lósítják. Példaképül szolgál a bratislavai Közszolgáltató Üzem, amely mindent megtesz azért, hogy egyre több tisz­títóban válallfák a gyermekruhák gyors tisztítását felár nélkül. Miért nem lehet ezt a megoldást a vidéki városok­ban is nagyobb mértékben alkalmazni? A ruhatisztítók ka­pacitása ugyanis a legtöbb helyen nincs kellően kihasznál­va, ami gazdasági szempontból is kifogásolható. A helyi iparban dolgozóknak, a szolgáltatóüzemek veze­tőinek nem szabad megfeledkeeniiik arról, hogy a párt XV. kongresszusa feladatul adta a lakossági szolgáltatások 23— 25 százalékos növelését. Leszögezte, hogy előnyben kell ré­szesíteni a lakáskultúra javításával kapcsolatos szolgálta­tásokat, s figyelmet kell szentelni minden olyan szolgál­tatásnak, amely megkönnyíti a háztartási munkát. A szol­gáltatóhálózat bővítésével is javítani kell a családok élet- feltételeit. Mindez persze nem mehet a minőség rovására. Éppen ezért a szolgáltatóüzemekben is nagyobb figyelmet kell szentelni a szaratovi és a Ivovi mozgalomnak. Nein szabad elfelejteni, hogy a szolgáltatások minősége gyakran az emberek elégedettségének fokmérője. NÉMETH JÁNOS APRÓHIRDETÉS ISMERKEDÉS ■ 170/50, 171/51 — két jó barát házasság céljából szeretne meg­ismerkedni értelmiségi nőkkel, akik be tudnának illeszkedni a falusi életbe. Jelige: Várunk. Ú-614 a 163 cm magas, 37 éves nőtlen férfi vagyok. Házasság céljából szeretnék levelezni és megismer­kedni hozzám hasonló, komoly szándékú 27—37 év közötti, ki­egyensúlyozott életet élő nővel. Jelige: Boldog nyár. 0-621 ADÁSVÉTEL SB Eladó Mercedes Benz 230. Ära 52 500 korona. Kuzslík Ladislav, Veiké Oíany 383. Ú-825 ’-* — KÖSZÖNTŐ ® mészáros bélAnak, Nagylúcs 50. születésnapja, valamint név­napja alkalmából erőt, egészsé­get, hosszan tartó életet kíván felesége Irén 0-615 13 A drága férjnek, édesapának Dömötör Bélának, valamint fial­nak Gyurinak és Bélának, Felső­szeli. Születés- és névnapjuk alkalmá­ból erőt, egészséget, örömteljes, hosszú, boldog életet kíván Anyu és Ildi. 0-631 vezetőségének, a munkatársaknak, a Jednota dolgozóinak, a barátok­nak és mindazoknak, akik 1977. április 5-én elkísérték utolsó út­jára a besenyői temetőbe a vá­ratlanul elhunyt felejthetetlen drága férjet, édesapát, apóst és nagyapát, J a n r s á r Antalt. Külön köszönetét mondunk a vi­rágadományokért és részvétszava­kért, amelyekkel igyekeztek eny­híteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-618 £3 Köszönetét mondunk a roko­noknak, szomszédoknak és mind­azoknak, akik 1977. április 2-án elkísérték utolsó útjára az őrs- újfalusi temetőbe édesapánkat, Kiss Józsefet. Köszönjük a koszorúkat, virágo­kat ős a vigasztaló szavakat. Felesége, fiai, menye, unokái: Szilviké és Katika. 0-619 SI Fájó szívvel mondunk köszö­netét rokonainknak, ismerőseink­nek, akik elkísérték utolsó útjá­ra a drága jó édesapát, nagyapát, H o t á r Józsefet a komárnói temetőbe, akit 1977. március 28-án, 62 éves korában ragadott ki a halál szerettei kö­réből. Külön köszönetét mondunk a já­rási pártszervezetnek, a Magyar Tannyelvű Gimnázium tanári ka­rának és személyzetének, a ČSD komárnói vezetőségének, valamint a volt munkatársaknak, s mind­azoknak, aktk vlrágadományokkal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. A gyászoló család 0-624 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS MEGEMLÉKEZÉS SS Fájó szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, Ismerősöknek, akik a 76 éves korában elhunyt drága halottunkat, ] a n e c Antalné Babusek Terézt elkísérték utolsó útjára a tallósi temetőbe, s részvétükkel és vi­rágadományaikkal enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-617 Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonok­nak, Ismerősöknek, a helyi efsz ■ A könny hullik, a szív vérzik, a bánat árad. Szívet tépő fájda­lommal emlékezünk drága kislá­nyunkra, Varga Marikára (Somorja), akit a kegyetlen halál 1976. IV. 3-án négyhónapos korában kira­gadott szerettei köréből. Akik is­merték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Soha el nem mú­ló szeretettel gondolunk rá és nem feledjük el soha. Örök gyászban és fájdalomban szenvedő szülei, testvére Laci­ka és a nagyszülők. 0-613 VI szó 1977. IV. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom