Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-18 / 106. szám, hétfő
TURISCSEVA VISSZAVONULT A tornasport az elmúlt években hatalmas változáson ment keresztül, s a világ legjobbjai olyan gyakorlatokat mutatták be. hogy azok láttán a nézőknek elállt a lélegzete. Ma már a férfiaknál nem ritkaság a hármas szaltó, vagy legújabban a dupla száltó kettős fordulattal. Mennyire szépek ezek a gyakorlatok, arról lehet vitázni, tény azonban, hogy a nehézségi fokuk nagyon magas. A versenyző ezenfelül sokat kockáztat, mert jaj, ha a hármas szálló után nem áll meg mozdulatlanul a lábán, akkor kárbavész minden igyekezete és alacsony pontértékelésben részesül. Valahogy nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy mindinkább a ,.mindent vagy semmit" elv dominál és nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is. A női mezőny legeredményesebb tornászai is főleg az akrobatikát forszírozzák, s mindinkább csökken azoknak száma, akiknek gyakorlataiban a nőiesség, a kellem is szóhoz jutott. A közelmúltban három szovjet tornászkiválóság vonult vissza: Korbut, Szandi és Turiscseva. Az utóbbi kettő a klasszikus előadásmód példaképe volt. A bájos Turiscseva szemet-lelket gyönyörködtető bemutatói ma már csaknem leqendaszámba mennek. Korbut évekkel ezelőtt az elsők között volt, akik az akrobatikára helyezték a fő súlyt. Ez az irányzat további követőkre talált, s rna Comaneci és társai uralják a mezőnyt. Korbut már a múlté. De most nem róla van szó, hanem Ludmila Turisc sevár ól, akinek nevét aranybetüvel írták be a tornasport történetébe. A 24 éves rosztovi tanítónő három olimpián — 1968, 1972 és 1976 — képviselte a Szovjetunió színeit és nem akárhogyan, hiszen összesen négy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Hétszer volt világ- és nyolcszor Európa bajnok A „Moskow News“ nemzetközi versenyen ünnepélyesen búcsúztatták. Teljesen érthető, hogy az újságírók éltek az alkalommal és megrohamozták kérdéseikkel. Íme a legérdekesebbek: Nézete szerint minek kell jellemeznie az edző munkáját? — Elsősorban sok megértésnek! Az edző szerezzen örömet a gyermekeknek és legyen barátjuk. A fiatalok kívánságát nem szabad figyelmen kívül hagyni, de egyúttal elő kell készíteni őket arra, hogy mindent megtegyenek a nagy cél érde- HŔj/ben. 1903-ban, 11 éves korában jegyezte el magát a tornával és 13 éven át versenyzett. Mit hozott e sport önnek? — Egy egész életre szóló alapokat, de számtalan szép versenyt és sok barátot. Pályafutásom során sosem végeztem félmunkát, és mindent aláren deliem sportsikereimnek. Az utóbbi időben volt-e említésre méltó esemény életében? — Igen! Február 3-án fölvettek a kommunista párt tagjelölt jei közé, aminek rendkívül örülök. Egyúttal kötelességemnek érzem, hogy a fiataloknak továbbra is példaképül szolgáljak. Hogyan telnek most hétköznapjai? — Sok a dolgom, hiszen a Komszomolban végzett munkám teljes figyelmet követel. Egyúttal 10—12 éves tornászlányok felkészülését irányítom, s ezt a ténykedést sem lehet félvállról venni. Az edzősködés egész embert követel. Ma jól értesültünk, nemsoká- I« doktori diplomát szerez? — A női torna pszichológiai problémáiról írok tanulmányt, melyben saját tapasztalataimból indulok ki és szeretnék hozzájárulni a tornasport tudományos alapjainak bővítéséhez. Hogy azután később edzőként vagy tudományos dolgozóként működök majd — arra most még nem tudok határozottan válaszolni. Ez majd még elválik. Ludmila Turiscseva búcsúja felett a közvélemény hamarosan napirendre tér. Ez az élet sora. Azonban azok, akiknek a sport szívügyük volt, sokáig fognak emlékezni a női tornászok egyik kiválóságára, kivételes élményt jelentő gyakorlataira. A fiataloknak pedig továbbra is példaképül szolgál hat. f kollár 1 A felkészülés várat magára A Slovan Levice (Léva) labdarúgócsapata bosszú ideje a nyugat-szlovákiai kerületi bajnokság résztvevője. Sajnos, a feljebbkerülés mindez ideig várat magára. A csapat edzője, Alexander Rias, a CH Bratislava, majd a Tatran Prešov egykori játékosa. Véleménye szerint a téli alapozás kemény volt, több edzőmérkőzésre került sor. A nyitány jól sikerült, hiszen Galánta csapatát 2:0 arányban győzték le, de Sahy- ban (Ipolyságon] alulmaradta lévai együttes. A bajnoki küzdelmek során legnagyobb ellenfelüknek Dunajská Stredát (Du- naszerdahelyt) tartják, de tartani kell a szomszédoktól, a Spartak Tlmace (Tolmács) csapatától is. A csapat előnye, hogy a legnagyobb ellenfelek majdnem kivétel nélkül Lévára látogatnak. Ternényi, a Plastika Nitra volt válogatott játékosa, Ľudovít Zlocha, és Brázdík erősíti a lévaiak sorait. Az őszi idényben a lévai csapat ugyan csak az ötödik helyen végzett, de az első helyezett Nemšová- nál csak egy ponttal szerzett kevesebbet. A szurkolók joggal elvárják, hogy a lévaiak mielőbb magasabb osztályban szerepeljenek. Ehhez minden föltétel adva van. ÁBEL GÁBOR A labdarúgás és Dél-Amerika A 20 éves labdarúgók első világbajnokságára, amelyet június végén Tunéziában rendeznek meg, Latin-Amerika junior csapatai április 16-tól kezdődően készülnek. Tornára kerül sor, amelyen Venezuela, Brazília, Argentína, Peru, Uruguay, Kolumbia, Bolívia, Chile és Paraguay együttese szerepel. Az eredetileg jelentkezett Ecuador lemondta részvételét. A csapatokat két csoportba sorolták. Az elsőben négy, a másodikban öt együttes szerepel. Mindkettőből az első két Fancsali mellbedobással győzött Nagy érdeklődés nyilvánult meg a Komárno és Komárom közötti felszabadulási futóverseny iránt. Ezúttal csehszlovák, magyar, NDK-beli, nyugatnémet, román és jugoszláv atléták indultak. Először az ifjúságiak rajtolta^ a komárnói Lenin parki sporttelepen. A 4000 méteres távon a budapesti Sulyok végzett az első helyen. A felnőttek a 8200 méteres távon 242-en küzdöttek. Az országhatárig a nyugatnémet futók haladtak az élbolyban, ott a magyarok nyomultak fel. Egy kilométerrel a cél előtt két Dó- zsa-futó húzott el a mezőnytől, együtt futott a célig, Fancsali mellbedobással győzött klubtársa előtt. A felnőttek egyéni versenyében első Fancsali, 2. Kerékjár- tó (mindkettő Ű. Dózsa), 3. Sinkó (Bp. Honvéd), 4. Mohácsi (MTK VM), 5. Zahn (nyugatnémet). Az idei szlovák mezei futóbajnok Eichenbaum, a Spartak Dubnica versenyzője a 22. lett. Csapatban: 1. LAC Quelle Fürth (NSZK), 2. 0. Dózsa, 3. SC Magdeburg. Az ifjúságiaknál: 1. Sulyok Attila (Bp. Spartacus), 2. Sályi (Dunaújvárosi KSE), 3. Katona (Inter Bratislava). BANGHA DEZSŐ helyezett jut tovább. Ez a négylagú csoport újra körmérkőzés formájában mérkőzik, csak a legjobb kettő képviselheti majd Dél-Amerikát Tunéziában. Egyébként Latin-Amerikában ennek a junior tornának nagy a hagyománya. Idén már sorrendben hetedszer rendezik meg, de először azzal a céllal, hogy a két legjobb majd a világvetélkedő részese lehet. Az első ilyen tornát Chile nyerte, a másodikat Uruguay, a harmadikat ismét Uruguay, majd Argentína, Paraguay és Brazília csoportelsősége következett. A Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség (CSF) kongresszusát május 27-én és 28-án Kolumbia fővárosában, Bogotában rendezik. Ezen részt vesz Joao Ha- velange, a FIFA elnöke is. Azt várják, hogy Kolumbia szabály- javaslatokat nyújt be. Még áprilisban megrendezik Dél-Amerikában a Felszabadítók Kupájáért sorra kerülő hagyományos klubtornát. Ezen 10 ország húsz együttese vesz részt öt csoportba osztva. Az elsőben Argentína és Uruguay csapatai szerepelnek (River Plata, Boca Juniors, Penarol és Defensor) a másodikban Bolívia és Kolumbia együttesei (Bolivar, Orienta, Petrolero, Nációnál, Gáli), a harmadikban Brazília és Ecuador csapatai (Corinthians, Internacionál, National és Cuence), a negyedikben Chile és Paraguay (Everton, Uni- versidad, Libertad, Olimpia) és az ötödikben Peru és Venezuela klubjai (Union Huaral, Sport Boys, Portuguesa, Estudiantes de Merida). Mozgalmas jelenet a legutóbbi Svédország—Szovjetunió barátságos jégkorong-mérkőzésről. Bécsben még nagyobb lesz a vias- kodás a két csapat között (ČSTK felv.) Amiről beszélnek Disszonáns hangoíc Már jó néhány húnap elmúlt azóta, amióta lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ír elnöke ismertette a Bécsben ülésezett NOB-kongresszus szavazásának eredményét, melynek értelmében Moszkva rendezi a XXII, nyári olimpiai játékokat. Csaknem az egész világ elismerte a szovjet főváros erkölcsi jogát a rendezésre — már jóval a döntés elčtt. A tömegtájé* koztatási eszközök helyesen mutattak rá: a NOB-tagok szavazásának csupáncsak szimbolikus jellege volt, mivel a világ sportközvéleménye és a nemzetközi szövetségek támogatása megteremtette az alapvető feltételeket Moszkva győzelméhez. Néhány „ellenszavazat“ már jóval a bécsi döntés előtt is akadt, de ezek nem nyomtak sokat a latba. Bizonyos amerikai, nyugatnémet és kínai körök nyilvánvaló céllal igyekeztek „megtorpedózni“ a szavazást, rágalmakat tartalmazó „bizonyítékok“ publikálásával A Lenin Stadion lesz az 1980-as olimpiai játékok fő színtere. próbálták lejáratni a Szovjetuniót. Nem vitás; ezeket a2 ellenséges erőket elvakult antikommunizmusuk késztette aktivitásra. A bécsi szavazások eredményét csaknem mindenki nagy megelégedéssel fogadta, kifejezésre jutott ez a világsajtóban is. Moszkva ugyanis biztosíték arra, hogy az olimpia a Pierre de Couhertin-i gondolat szellemében fog lezajlani és összhangban lesz a jelenlegi nemzetközi helyzet enyhülési politikájával. A bécsi döntés után elég sokáig hallgattak a nyugati okvetet- lenkedők, de nemrégen ismét hallatni kezdik hangjukat, főleg a nyugatnémet bulvársajtó hasábjain. Minden jel arra vall, hogv ezeknek a politikai köröknek nem is annyira az olimpia nincs szájuk íze szerint, hanem elsősorban a szocialista társadalmi rend. A múltból jól ismert mnndókájukkal indulnak újra harcba, az előre kilátástalan harcba. Ügy tűnik, nem okultak a múltból ... íme néhány idézet a nyugatnémet lapokból. A Rheinische Post azt írja, hogy „az olimpiai játékokat két kivétellel (Tokió és Melbourne) eddig mindig vagy az amerikai kontinensen, vagy Európának azon részén rendezték, amely távol áll a szovjet érdekszférától. A keleti blokk nagyszerű sportsikerei révén, valamint politikai nyomása következtében kérésztől vitte Moszkva jelölését, és így törést szenvedett a^ olimpiai hagyomány. Ezzel elsősorban azokon az országokon segítettek, ahol a sport hathatós támogatást igényel. Ezek az országok a jövőben nem fognak belenyugodni abba, hogy a világ legnagyobb sport- eseménye eddig mindig csak az iparilag fejlett nemzetek ügyo volt...“ H. G. Martin úr a cikkében akaratlanul is fején találta azt a bizonyos szöget, mert a szovjet sportpolitikának éppen az a célja, hogy segítse a fejlődő országokat. A General-Anzeiger című lap még tovább ment: „Kommunista országot bízni meg az olimpia rendezésével — kockázatos dolog. Ez politikai felmérési is jelent majd a Kremlnek. Az olimpia már régen nemcsak üzlet a rendezőknek. Biztosak lehetünk benne, bogy Moszkva a legtökéletesebb feltételeket biztosítja majd a részvevőknek, mert tudja, hogy a világ nemcsak aszerint ítéli meg őket, hány érmet szereznek és hogy miiyen lesz a rendezés...“ Miért Moszkva? — teszi fel a kérdést a stuttgarti Schwarz- walder Bote és folytatja: „Miért akarják az oroszok, akik eddig annyira őrizték határaikat, most egyszerre több százezer olimpiai turista előtt megnyitni azokat? Talán ez a liberalizáció kezdetét jelentené a Szovjetunióban?“ Az első kérdésre pozitív a felelet: a Szovjetunió tárt ajtókkal fogad mindenkit, aki a béke gondolatával érkezik, aki meg akarja ismerni a szovjet földet és embereket, aki látni akarja a szocializmus vívmányait, a kulturális emlékeket és a sportrendezvényeket. A másik kérdésre nemleges a válasz. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a burzsoázia elképzelései szerinti liberalizációra nem kerül, nem kerülhet sor a világ első szocialista államában, sem a többi szocialista országban. Az említett újságokhoz viszonyítva egészen másként, pozitívabban hangzanak az Essenben megjelenő Westfälische Allgemeine Zeitung című lap megállapításai: „Sokak szerint túl nagy merészség volt a Szovjetunióra bízni az olimpiai játékok megrendezését, de minden igyekezetük ellenére sem tudták ezt megakadályozni. Bárhogyan is reagálnak az 1980-as olimpiával kapcsolatos dolgokra, a józan gondolkodású emberek természetesnek tartják a szovjet fővárosnak ítélt rendezését. A Szovjetunió sportvezetői kétségtelenül nem kis tapasztalatokkal rendelkeznek a nagy sportesemények lebonyolítását illetően. Gondoljunk csak a szovjet nemzetek spartakiádjaira, amelyen csaknem annyian indulnak, mint egy olimpián. Aki 1989-ban a szovjet fővárosba érkezik, számolnia kell azzal, hogy a szállodák és az éttermek a szocialista életformának megfelelően lesznek berendezve. Mi van ebben kivetnivaló? Ezt végeredményben önként tudomásul veszik azok a milliók is, akik a Szovjetunióban töltik szabadságukat. Meg különben is, az az SCO ezer turista, aki Moszkvába megy, nem a „moszkvai éjszakák“ miatt utazik a szovjet fővárosba, hanem azért, hogy szemtanúja legyen a világ legnagyobb sporteseményének. Ilyen tekintetben biztosan nem fognak csalódni. Ha Szovjetunió bojkűttálni akarná az olimpiai gondolatot, megtehetné, és a spartakiád mintájára megrendezhetné saját olimpiáját. De nem teszi. Sőt. Hogy az olimpiai mozgalom demokratizálódott, hogy az olimpiai játékok helyzete olyan a mai világban amilyen, az elsősorban a Szovjetuniónak köszönhető. Ezért volt igazságos a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése. A moszkvai olimpia minden bizonnyal nagy hatással lesz a két világrendszer egymáshoz való közeledésére Siegfried Mariihn szavai azt fejezik ki, amit minden béke- szerető ember vár a moszkvai olimpiától. Az újságíró megállapításai reális, objektív tényekből indulnak ki, mellőznek mindennemű hamis, disszonáns hangot, amely annyira jellemző a nyugati propaganda rágalomhadjáratára.
