Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-31 / 89. szám, csütörtök
— Mit tehet 610 dolgozóért egy huszonnyolc éves fiatal, aki egy éve tölti be a szakszervezet üzemi bizottságának elnöki tisztét? Ráadásul ha ezt nem mellékesen végzi, hanem „profi“ alapon: fizetett funkcionárius. — Önmagában keveset, de ha állnak mögötte, akkor elég sokat. — Ügy érzi, elég sokat csinált egy év alatt? — Sem nemet, sem igent nem mondok. Az ember ne legyen szerény, se álszerény. — Mi segíti a munkájában és mi hátráltatja? — Segít a jóakarat, a megértés a pártbizottság és az üzemi bizottság részéről. A gazdasági vezetőkkel is jó a kapcsolatunk. Hátráltatnak viszont az előítéletek. Tudja hogy van ez: „No. megint eggyel több, aki macerálja a jónépet.“ Amíg bizalmat nem szerez az ember az ilyesmivel szembe kell nézni. — Bizalmat, de hogyan? — Igazságos döntésekkel. Dušan Valkoviö, a Bálványi Magtermesztő Állami Gazdaság küldötteként vett részt a nyugat-szlovákiai kerületi szakszervezeti konferencián. A szünetben a fiatalok hitével, lelkesedésével beszélt munkájáról. — Volt-e már olyan vitás ügy, amelyben el kellett dönteni, hogy a gazdaság vezetőinek vagy pedig*a dolgozónak van Igaza? — Szabadságügyben. Nem akarták megengedni, hogy a dolgozó akkor vegye ki szabadságának felét, amikor akarja. A dolgozó javára döntöttünk. — Említette, hogy azelőtt szintén a gazdaságban dolgozott munkabiztonsági technikusként. Mi a különbség a két beosztás között? — Mindenki ezt mondaná: a mostani sokkal nehezebb. Emberekkel kell bánni, minden kimondott szót kétszer is megfontolni. S a munkaidőnek sem a nyolc óra letelte után van vége. A kulturális munka, politikai nevelés stb. az estéket is igénybe veszik. — A család mit szól hozzá? — Reggel kocsival viszem a lányomat óvodába, Gútára. Ha nem végzek idejében, a feleségemnek kell érte 15 kilométert utaznia busszal. Úgyhogy neki is későn ér véget a nap. — A konferencián többen bírálták a formalizmust... — Mi sem szeretjük. A politikai nevelést említem példaként. Nem tartjuk jónak, ha az előadó csak felolvassa az anyaA tagság ideológiai nevelése A Geurgi Dimitrov Vegyipari Művek viszkózselymet gyártó üzemének az egyik komplex racianali- zációs brigádja megoldotta az eddig külföldről behozott profilselyem gyártását. Felvételünkön: Elena Ťažká az orsózógépet kezeli, amellyel a profilselymet gyártják. (Felvétel: A. Zagar — ČSTK) fi pártoktatás rendszerében eredményesnek mondható. . A vezetőség figyelemmel kíséri és segíti a járásban is elismert SZISZ-szervezet tevékenységét. A pártszervezet tagsága és vezetősége folyamatosan segíti a községben működő 12 tömegszervezet munkájának fellendítését. MÉRI ISTVÁN A KOMMUNISTÁK SZÁMVETÉSE A vetőmagtermesztés különösen igényes munkát kíván, akár a talajművelésről, akár a vegyszerezésről, gyomirtásról, permetezésről van szó. A REMPO- tól azonban hiába rendelik meg a kellő mennyiségű munkaruhát, lábbelit és védőöltözéket, a leggyakrabban keveset kapnak, s nagyon szűk választékban. — A termelés mely szakaszán van a legtöbb gondjuk, amelyeknek megoldásához a szakszervezetnek is hozzá kell tárulnia? — Több mint negyven féle vetőmagot termesztünk. Van faiskolánk. dísz- és gyümölcsfákat egyaránt nevelünk. Tehát nagyon sokrétű a termelés. Szántóterületünk 4700 hektár, s eddig csak — pontosan meg nem mondom — 150—200 hektárt tudtunk öntözni. Az idén bővült az öntözhető terület, de még mindig csak kb. 300 hektárra. — Tömörítsünk jelszavakba néhány kérdést: Gazdasági irá nyitás, demokrácia, szakszervezeti gyűlések. — Egy gazdaság összes gondját nehéz lenne felsorolni. Minden probléma súlya attól is függ, hogy kikkel kell megoldani. Nálunk látják az embe rek, hol szorít a cipő. A múltkor például felállt az egyik traktoros a gyűlésen: „Már tavaly tudtuk, amikor silóztunk, hogy azon a parcellán feljön a víz. De megint csak oda tettük a silót!“ (—nák) A szocialista mezőgazdaság fejlesztése társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének programjában kiemelkedő helyet foglal el. Érthető, hogy erről esett a legtöbb szó a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban működő efsz-ek és állami gazdaságok pártalap- szervezetelnek értékelő taggyűlésein is. A Mierovói (Békéi) Efsz üzemi pártái apszervezetének taggyűlésén a politikai munka mellett mélyrehatóan elemezték a mezőgazdasági termelés elmúlt évi eredményeit, de feltárták a hiányosságokat is — főleg a szervezés és irányítás területén, valamint rámutattak a korszerű agrotechnikai módszerek hiányos alkalmazására. Tóth István elvtársnak, a 18 tagú pártszervezet elnökének beszámolójából megtudtuk, hogy a szélsőséges időjárással párosult kedvezőtlen, a Felső-Csallóközre jellemző kavicsos talajviszonyok is károsan befolyásolták a növénytermesztésből származó bevételek alakulását. A szántóföldi kapásnövényekkel és szemes terményekkel kapcsolatos „adósságok“ mellett a zöldségkerté- szetben és a szőlészetben is elmaradtak a várt hozamok, s így nem lehet csodálkozni, hogy a tervezett 8 millió 331 ezer korona haszon helyett csak 5 millió 764 ezer korona volt a bevétel. — Pedig tenni akarásban nem volt hiány, állapította meg felszólalásában Andrássy Sándor mérnök, az efsz elnöke, — hiszen a rendelkezésre álló öntözőberendezéseinket igyekeztünk maximálisan kihasználni, hektáronként 525 köbméter vizet juttatunk a szomjas növényeknek. Az állattenyésztésben azonban valamivel jobb eredmények születtek, s így bizonyos mértékig sikerült kiegyensúlyozni az összbevételek alakulását. A tejtermelésben ugrásszerű fejlődés mutatkozott, és 1975-höz viszonyítva 447 literrel nőtt a tehenenként! lejhozam, amely már elérte az egy tehénre eső évi 3447 litert, s ezzel sikerült terven felül 77 ezer liter tejet termelni. Mivel az eredmények mögött mindig emberi tevékenység rejlik, a beszámoló megemlítette Orbán István állatgondozó és Farkas Valéria fejőnő nevét is. akik közösen, becsületes munka árán elérték a napi 10,25 literes fe- jési átlagot. Kiemelték Csivre Etel elvtársnőt is, aki párttaghoz méltó példamutatással egy régi istállóban, kedvezőtlen körülmények között 4 vagon sertéshúst termelt ki. A kedvezőtlen talajadottsá- gok ellenére dinamikus fejlődésről beszélt Holiöka elvtárs, az efsz főkönyvelője. Megállapította, hogy például a szemeseknél 1970-ben 26 q, 1976-ban 44 q volt az átlagos hektárhozam. Az emelkedés üteme itt 70 százalékos, viszont az egy hektárra eső produktivitás koronaértéke az elmúlt öt évben 90 százalékkal emelkedett. Mindezek az eredmények a pártmunkában is visszatükröződnek — hangsúlyozta Tóth elvtárs, aki aprólékosan elemezte és értékelte a pártszervezet kommunistáinak tevékenységét. got, mi pedig kipipálhatunk egy akciót. A kötetlen beszélgetést célszerűnek tartom. Talán kifogásolhatják, hogy nem olyan magas a színvonala. De szerintem a hallgatókhoz kell elsősorban alkalmazkodni. Ily módon az időszerű napi politikai eseményeket is meg tudjuk tárgyalni. Mit hozott tarsolyában a fiatal elnök a konferenciára? Jót. rosszat vegyesen. A gazdaság szép nyereséggel zárta az 1975-ös esztendőt, s módjuk volt rá, hogy befizessenek 25 háromszobás, gúlái lakótelepen épülő lakásra. Ez év végén már át is vehetik a kulcsokat. A Gúlái Hnb-vel közösen óvodának alakítottak át egy öreg épületet, a keszegl'alusi szövetkezettel társulva pedig egy új, 70 férőhelyes óvoda építését kezdték meg. Halad a vonat. A fülkében már foglaltak az ülőhelyeik. Némelyik utas bőbeszédű. Történeteket, eseteket mesélnek. Becsapott vásárlóról, elhagyott szeretőről. A tizenévesek kiszorultak a folyosóra. Vi- háncolnak, udvarolgatnak. Néha felvisít egy zsebrádió, vagy táskamagnó. — Kikapcsolni! Azonnal kikapcsolni! — szól rájuk a vasutas — Nem lehet a híreket sem? ^ — Megmondtam: kikapcsolni! A fülkében beszélgetők is felfigyelnek a szóváltásra és „ilyenek a mai fiatalok“, meg „bezzeg az én időmben“ megjegyzésekkel kísérik a történteket, de abbahagyják, mert már lassít a vonat. — Legalább a híreket meghallgatnánk — méltatlankodik az egyik fiatal, de a másik leinti: — Az otthonban megnézheted a tévé híradót is. * * * Az otthonban, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombati) Építőipari Vállalat iparitanuló-otthonában ahol 105 szakmát tanuló fiatal lakik, a klubban valóban megnézheti a tévé-híradó műsorát bármelyik, arra kíváncsi tizenéves. — És még mire kíváncsiak a fiatalok? — kérdezem.. — Mi érdekli őket? Furcsa választ kapok Básti Katalin nevelőnőtől: — Sokféle, hiszen ezek a fiatalok még gyerekek, féltervekkel, félálmokkal, legtöbbjük érdeklődése még csapongó. Mi persze igyekszünk, hogy próbára tegyék érdeklődésüket, kialakítsák a maguk számára leginkább megfelelő érdeklődési kört. Lehetőséget teremtünk számukra. — Milyen lehetőséget? — Tizenhét szakkört szerveztünk. * * * U-KLUB. Ilyen felirat díszíti az ajtót. Belépünk. Kedves, otthonos helyiség. Alacsony, hosszú asztalkák, székek, fotelek. Az üveges szekrényben bekötött újságok, folyóiratok. — Itt rendeztük meg a legutóbbi író—olvasó találkozót. — Miért U-KLUB? — Nem tudom. Tizenhét évvel ezelőtt építették ezt az otthont, akkor került az ajtóra ez a felirat. kellene találni, hogy miért. Mi viszont kitaláltuk, hogy az olvasókör számára ez a megfelelő helyiség. — Szeretnek olvasni a fiatalok? — Igen, de kevés a könyvünk. Mai fiatalok Belepillantok a kimutatásba: 350 szépirodalmi kötet, 150 szakkönyv. — Ez nem kevés. — Többet szeretnénk. * * * A nevelők szobája. Négy egymással szembe helyezett íróasztal: Mattyasovszky Tibor, Mattos János, Básti Katalin, Pálmay Árpád nevelőké. Hátuk mögött a házi hangosbeszélő központ jelzőlámpája élénken vibrál, a hangszóróból halk zene hallik. — Beszélhetünk nyugodtan, nem zavarja az adást. Rákapcsoltunk a rádió ifjúsági műsorára. Tíz perc múlva ér véget. — Problémák? Összenéznek. — Akad bőven, de hát ez foglalkozásunk velejárója. Égből szállt angyalok volnának a fiaink, nem ipari tanulók, ha nem lennének problémák. — Mégis! A legfontosabb, melyik? Egyöntetűen állítják: — A toborzás. Részleteket is megtudok kísérőmtől. Az otthon fiataljainak zöme, 80 százaléka magyar tannyelvű alapiskolába járt, de az ipari tanulók szakiskolájában csak akkor folytathatják tanulmányukat anyanyelvükön, ha egy-egy szakmára legalább 17 fiatal jelentkezik. Most a vízvezeték-szerelők anyanyelvi oktatásban részesülnek. Máshova, más vállalatokhoz jelenlkeznek azok, akik ragaszkodnak az anyanyelvi oktatáshoz. — Kevés az ipari tanulók szakiskolájában a magyarul is tanító pedagógus száma. Több kellene. # # * Hájómodellező, festő Biaeovszký Pál. Még nem „igazi“ festő, de már harmadéves. Számára hobbi a hajómodellezés. Kellemes időtöltés, szórakozás. — Csak bizonyos fokig szórakozás, hiszen a kézügyességre, a türelemre, a figyelemre szükség van a szakmában is. Igaza van, hiszen végső soron a labdarúgók, a sakkozók és az atléták is érvényesíthetik kedvtelésük által nyert tapasztalataikat, ismereteiket valamilyen módon a szakmában. — És az sem lebecsülendő, hogy milyen eredményeket érnek el. — Nem bizony, hiszen az atléták a kerületi versenyben a második helyen végeztek, a sakkozók pedig az elsőn. Novák László másodéves kőművestanuló a kerületi sakkbajnokság győztese volt. — Még a sakkozóknak a legkönnyebb. Könnyebb, mint az atlétáknak. — Miért? — Nincs tornatermünk. Feljegyzem, de kénytelen vagyok módosítanj, mert hallom: — Még nincs, de nagyon szeretnénk, és ugyebár úgy van az, hogy ha akarjuk is ... Mások érdeklődése persze kimondottan a szakmai ismeretszerzés irányában nyilvánul meg. jó lehetőséget ad ehhez az Ifjúsági Alkotóverseny (STM), melybe sokan beneveztek az idén. Külön, „házi“ ki- állítást rendeztek az egyik teremben. Nézzük meg! « Modellek, festmények, rajzok, gyűjtemények. Megállunk az egyik asztal előtt. Felirat: „Több helyiség világításának távirányítására szolgáló központ.“ Érdekes, ötletes alkotás. Lakatos György és Nagy Ottó közös munkája. A másik asztalon furcsa „kereszt- metszet“ látható: vízvezetékrendszer kicsinyített mása. A mellé helyezett céduláról leolvasható: Molnár Barnabás és Tóth Ferdinánd közösen készített alkotása. A többi asztalon: szerszámok, építendő házak alaprajzai, munkamódszerek vázlatai, makettek sora. — Tetszik? — kérdik tőlem. Közhely, de kimondom: — Igen, mert a mesterré válás vágyának kifejezését látom. * * Este utazom tovább. Lámpájával integet a kalauz. Már indulunk is. Zsúfoltak a fülkék. A sarokban bóbiskolók persze felriadnak, amikor a folyosóra szorult fiatalok egyike bekapcsolja a táskarádiót és fiiltépően felüvölt a táncdalénekes. Morog az egyik utas: Ezeket csak ez érdekli, ez az istenük... A másik helyesel: Csak ez. Vitatkozzak velük? Inkább kiszólok a folyosóra: — Csendesebben nem lehetne? HAJDtJ ANDRÁS 1977. III. 31. 4 Hol szorít a cipő...
