Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-11 / 69. szám, péntek
Ľudovít Dobrík és Ján Blaško temetése Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására csütörtökön hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett a Vo Nguyen Giap hadseregtábornok, a VSZK nemzet- védelmi minisztere vezette vietnami katonai küldöttség. A repülőtéren a küldöttséget Dmitrij Usztyinov és más szovjet katonai képviselők fogadták. Felvételünkön Vo Nguyen Giap hadseregtábornok eltép a tiszteletére felsorakozott szovjet diszszázad előtt. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) Közlemény Bohuslav Chňoupek magyarországi látogatásáról /Folytatás az 1. oldalról] CSKP és az MSZMP kongresszusi határozatai teljes mértékben támogatják, és magukévá tették azt a békéért és a biztonságért küzdő erők az egész világon. E program megvalósításának eredményeképpen a nemzetközi feszültség enyhülése a világ fejlődésének meghatározó tendenciájává vált. A miniszterek hangoztatták annak fontosságát, hogy a helsinki Záróokmányban rögzített rendelkezéseket valamennyi aláíró állam hiánytalanul megvalósítsa, mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a sokoldalú együttműködésben. Az európai államok és népek érdeke megkívánja, hogy az idén sorra kerülő belgrádi találkozó a helsinki Záróokmány megvalósításáról szóló konstruktív eszmecserének a fóruma legyen, és az az enyhülési folyamat elmélyítését, a biztonság és az együttműködés erősítését szolgálja. A két miniszter hangsúlyozta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete bukaresti ülésének nagy jelentőségét a béke és a biztonság megszilárdításában. Leszögezték, hogy erősítené az államok közötti kölcsönös bizalmat és csökkentené a nukleáris konfliktus veszélyét, ha a helsinki Záróokmányt aláíró országok szerződésben vállalnának kötelezettséget arra, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert. A felek egyetértettek az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakának összehívásával, amely fontos állomás lehet a leszerelési világkonferencia előkészítésében. Kijelentették, hogy a közép-európai haderőcsökkentésről folyó bécsi tárgyalások sikere a részvevő államok egyenlő biztonságának elve alapján hozzájárulna az európai béke és biztonság további megszilárdításához. A külügyminiszterek elítélték a tőkésországok reakciós köreinek az enyhülési folyamat megállítására, a fegyverkezési hajsza fokozására és az államok közötti bizalmatlanság szítására irányuló mesterkedéseit. Kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy — a helsinki Záróokmány szellemével és betűjével összhangban — visszautasítják az országuk belügyeibe való beavatkozás minden kísérletét. A miniszterek sikraszálltak a világ egyes körzeteiben még létező feszültséggócok felszámolásáért. Teljes mértékben támogatják a Szovjetuniónak a közel-keleti helyzet politikai rendezésére tett javaslatait. Az a véleményük, hogy az összes érdekelt fél részvételével mielőbb fel kell újítani a genfi békekonferenciát. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosították az imperializmus, a gyarmatosítás különböző formái, a faji megkülönböztetés ellen küzdő, valamint a függetlenségért és a haladásért harcoló népeket. A külügyminiszterek megbeszélései szívélyes, baráti légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlottak le. Bohuslav Chňoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere hivatalos baráti látogatásra hívta meg Púja Frigyest, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (ČSTK) — A Bratislavai Krematóriumban tegnap utolsó búcsút vettek Ľudovít Dobríktól, a Munkaérdemrend tulajdonosától, a CSKP érdemes tagjától, az SZLKP KB pártellenőrzési bizottságának volt tagjától, az SZLKP KERB tagjától és dolgozójától. A kegyeletes búcsúztatáson részt vettek az SZLKP KB Elnökségének tagjai — Viliam šalgovič, az SZNT elnöke, Ladislav Abrahám, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke, továbbá az SZLKP KERB vezetősége, élén Miloslav Boďával, az SZLKP KERB elnökével, az SZLKP KB osztályvezetői és mások. Ľudovít Dobrík elvtárs ér1 (Folytatás az 1. oldalról] veleiben tett és a pártgyűléseken elhangzott javaslatokat. Ennek ellenére a XV. pártkongresszus határozatainak szellemében továbbra is törődni kell azzal, hogy ezekkel a javaslatokkal idejében foglalkozzanak, és kihasználják őket az irányító munkában — ahogy ez a több levéllel kapcsolatban folytatott vizsgálat eredményeiből is kitűnik —, s határozottabban kell eljárni azokkal szemben, akik nem reagálnak a bíráló észrevételekre. Igen fontos, hogy a pártszervezetek felelősségteljesen kezeljék a dolgozók indítványait és javaslatait és ezt a munkát ellenőrizzék. Nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak a javaslatoknak és észrevételeknek, amelyeket a párttagok és a pártonkívüli- ek szóban közölnek a pártszervekkel. A bizottság megvitatta azoWilmingtonban tartóztatták le őket 1972-ben és ösz- szesen 282 év szabadság- vesztésre ítélték tízüket... HÍR A SAJTÓBÓL. Nagyon jól véssük emlékezetünkbe az amerikai Észak- Karolina állambeli Wilmington város nevét. Mély gyökereket vert itt a fajgyűlölet és a Ku- Klux Klan. A munkásoknak csak 8 százaléka merte magát arra rászánni, hogy belépjen a szakszervezetbe. Észak-Karoli- na állam jellemző statisztikai adata: 72 börtön, amelynek jelenleg 12 ezer foglya van. Az egyik közülük Benjamin Chavis lelkész, az emberi jogok egyik amerikai élharcosa, akit 1972-ben 34 évi börtönbüntetésre ítéltek. A foglyok közül több Chavis barátja — hármat 31 évi fogságra, további társaikat pedig 29 évi börtönbüntetésre ítéltek, stb. Annak idején Wilmingtonban összesen tízüket ítélték el; kilenc néger férfit és egy fehér nőt. Ha összeadjuk a példátlan Ítéletekben megszabott börtönbüntetéseket, szinte hihetetlen számot kapunk — 282 évet. Az elítéltek úgy élnek Amerika politikai köztudatában, mint a „wilmingtoni tízek“. A csoport története az amerikai demdús életét, az állhatatos kommunista és funkcionárius derék és áldozatkész munkásságát gyászbeszédében Miloslav Boďa, az SZLKP KERB elnöke méltatta. A Krematóriumban tegnap vettek végső búcsút fán Blaško elvtárstól, a CSKP régi tagjától, az SZLKP KERB vezető politikai dolgozójától. Az elhunyt elvtárstól Štefan Blaško, az SZLKP KERB alelnöke búcsúzott. Beszédében méltatta az elhunyt érdemes munkásságát, aki egész életét a szocializmus győzelméért és a dolgozó nép jólétéért vívott harcnak szentelte. kát a tagsági kérdéseket is, amelyeket az ellenőrző és revíziós bizottságok tavaly oldottak meg. Szükséges, hogy az nlapszervezetek tovább fokozzák a tagjaik munkájával szembeni igényességet, nevelői eszközökkel hassanak a párttagok aktivitására, és a párthatározatok lebontása során következe- ten tartsák magukat a párt alapszabályzatához és a megfelelő irányelvhez. Fokozottabban kell azokra a párttagokra hatni és a párttal szembeni felelősségükre hivatkozni, akik nem teljesítik a feladatokat és a határozatokat. A bizottság állást foglalt a CSKP tavalyi költségvetésével kapcsolatban, foglalkozott az észak-morvaországi kerületi pártszervezet költségvetésének ellenőrzése után foganatosított intézkedések teljesítésével, tagsági kérdések megoldásával, valamint saját határozatainak valóra váltásával. igazságszolgáltatás tartós vádja. A HARMADIK NAPON JÖTT A LEVÉL James Carter harmadik napját töltötte a Fehér Házban elnöki minőségben, amikor James Boldwin amerikai író nyílt levélben fordult hozzá: Valami nagyon nyomja a telkemet, amit meg szeretnék Önnek vallani.. . Most, amikor Önnek ezt a levelet írom, kilenc néger férfi és egy fehér nő sínylődik különböző börtönökben, különböző cselekedetekkel vádolva, többek között azzal, hogy szándékosan tűzvészt okoztak és ezért összesen 282 évi fogságra ítélték őket... Nem untatom önt az eset részleteivel. De ritkán történik meg, hogy tíz ember (akik közül egy sem volt korábban büntetve) 282 évi börtönbüntetést érdemelne... Boldwin jóhiszeműen bízott Carter kijelentéseiben, melyeket a választási kampány során az emberi jogokra vonatkozóan tett. Túl naivan hitt bennük. Carter elnök ugyan időközben az „emberi jogok védelmezőjének“ lovagjává ütötte egy távoli ország szakadárját, amikor az illetőt a közelmúltban pompával fogadták a Fehér HázBefejeződtek a líbiai—kubai megbeszélések Tripoli — A Fidel Castro vezette kubai párt- és kormány- küldöttség tegnap befejezte hivatalos baráti látogatását Líbiában és hazautazott. A líbiai—kubai megbeszélések végén Fidel Castro és Kadhafi líbiai államfő gazdasági, kereskedelmi, tudományos és kulturális együttműködésről szóló szerződést írt alá. KEKKONEN: Finnország valóra váltja a Záródokumentum rendelkezéseit Helsinki — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hatást gyakorolt a világ- történelem egész menetére, és megnyitotta a finn nép előtt Finnország állami függetlenségének megteremtése útját — jelentette ki Urho Kaleva Kek- konen finn köztársasági elnök a TASZSZ hírügynökség helsinki tudósítójának adott nyilatkozatában. Harminc évvel ezelőtt aláírt párizsi békemegállapodás, az 1948-ban kötött szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel együtt szilárd alapot teremtett a Finnország és Szovjetunió közötti jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez, a két ország közötti együttműködés állandó bővítéséhez. Az enyhülés folyamatáról szólva Kekkonen hangsúlyozta: a politikai enyhülés önmagában véve nem elég, szükség van arra, hogy azt katonai téren is enyhülés kövesse. Kulcsszerepe van ezen a téren a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásoknak. A leszereléssel kapcsolatos megbeszélések előrehaladása újabb lökést adna az enyhülés folyamatának és elősegítené a pozitív légkör megteremtését. A helsinki Záródokumentum rendelkezéseinek megvalósítását értékelve Urho Kaleva Kekkonen rámutatott: Finnország a dokumentumban foglalt határozatok betartásából kiindulva — aktívan részt vesz a nemzetközi együttműködésben. Ezzel összefüggésben kezdett hozzá az össz-európai értekezlet záródokumentumában foglaltak megvalósításához. Ez a munka nem kevés időt követel, de már most megállapítható, hogy a Záródokumentum rendelkezéseinek valóra váltása nem jelent nehézségeket Finnország számára — jelentette ki végezetül Kekkonen. ban. Boldwinra és levelére Car- ternek azonban azóta sem akadt ideje. Annál kevésbé a ,,wilmingtoni tízek“ emberi jogainak védelmére... A WILMINGTONI ESEMÉNYEK A keresztény egyház nemzeti tanácsának faji egyenjogúsággal megbízott bizottsága Benjamin Chavis szerzetest küldte Wilmingtonba az ottani néger diákok kérésére: olyan hitoktatóra, vezetőre és szervezőre volt szükségük, aki irányította volna az egyenlőségért és az emberi jogokért folytatott harcukat. Cliavis már annak Ideién nagy népszerűségnek örvendett Észak-Karolinában. Ke- resztül-kasul utazta az államot, négerek gyűlésein szónokolt, szervezte az emberi jogokért folyó harcot és egyesítette a mozgalmat egész Észak-Karolinában. Chavis drámai események idején érkezett Wilmingtonba. A diákok azzal a kéréssel fordultak a városi hatóságokhoz, hogy bocsássanak rendelkezésükre egy helyiséget, amelyben összejöveteleket tarthatnának. Azonban minden illetékes hivatalos személy bezárta előttük az ajtót. Mindaddig, míg megsajnálta őket az egyik templomatya ... És itt kezdődik tulajdonképpen a tragikus történet. Észak- Karolinában a Ku-Klux-Klan hatalma szinte korlátlan. A néger diákok összejövetelei a helyi templomban a wilmingtoni fajgyűlölők szemében éppen elegendő oknak bizonyultak a hajtóvadászat megindítására. A fajgyűlölők körülzárták a templomot és felhívták a diákokat, hogy azonnal hagyják el azt, mert különben falai közt élve „megperzselik“ őket. Benjamin Chavis lelkész „az isten és a törvény nevében“ a helyi rendőrséghez fordult, de ott az esetet egy vállrándítással elintézték. A Ku-Klux-Klan tagjai időközben lőni kezdték a templomot. A diákok segítségére siettek néger barátaik — a vietnami háború veteránjai. Az erről szóló sajtójelentések szerint Wilmingtonban három napon, bárom éjszakán át tartott a harc, melynek egy néger diák esett áldozatául, tíz pedig megsebesült. A negyedik nap reggelén bevonult a városba a nemzeti gárda egyik alakulata és körülvette a templomot. A katonák azonban már senkit sem találtak ott, a diákok ugyanis időközben biztonságos fedezéket találtak maguknak. A VÄD „TAN Ül" Egy évvel az események után Benjamin Chavis lelkészt a bíróság elé idézték. Kívüle még beidéztek nyolc néger diákot és egy fehér nőt. Bűnük: a templom körül folyó összetűzések idején leégett az egyik wilmingtoni fajgyűlölő boltja. A bírósági eljárás 1972 szeptemberében kezdődött. Az íté- lőbírák sorában feltűnt a helyi Ku-Klux-Klan több tagja is. A megjátszott per kimeneteléről már jóval annak megkezdése előtt döntöttek. Fő „tanúként“ egy bizonyos Allan Hall ngvű egyént állítottak elő, aki már többször volt büntetve. Hall a bíróság előtt kijelentette, hogy korábban Cliavis lelkész tanította őt gyújtóbombák készítésére és éppen neki parancsolta meg annak idején, hogy dobjon bombát az említett boltra. De újabb „tanút“ is találtak — a 17 éves Erik Juniust — aki akkor éppen lopásért ült börtönben. Az említett két név nagyon fontos a bírósági eljárás története szemponjtából. Kezdetben döntő szerepet játszottak a bírósági komédia megindításakor, később ismét jelentkeztek — amikor megszólalt bennük a lelkiismeret. A tavalyi év augusztusában Hall nyilvánosan visszavonta korábbi „tanúskodását“ és kijelentette, hogy a vizsgálóbíró kényszerítette őt a hamis tanú- vallomásra. „Azzal fenyegettek, A PÁRTHATÁROZATOK TELJESÍTÉSÉÉRT A SZLOVÁKIAI ÚJSÁGÍRÓK KONGRESSZUSÁNAK ELŐKÉSZÜLETEI (Folytatás az 1. oldalról] utóbbi kongresszusának határozatai is az újságírói munkának és a szövetség tevékenységének átfogó programját adják. A legutóbbi újságíró kongresszus óta a szövetség érdemes munkát végzett a CSKP politikája megvalósításának érdekében. Ezt az időszakot az újságírók céltudatos, elkötelezett, szakmai szempontból kiváló minőségű, eszmeileg és szervezésileg ösztönző hatású aktivitása jellemezte. A Szlovákiai Újságírók Szövetsége jelentős szerepet játszott abban, hogy a tömegtájékoztatási eszközök és a propaganda fokozott mértékben pozitívan befolyásolta a népgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődését, tevékenységükben tükrözték társadalmunk életét s elősegítették a dolgozók munkakezdeményezésének fejlődését. A bizottság a továbbiakban megvitatta a Szlovákiai Újságírók Szövetsége titkárságának és a szövetség kerületi bizottsága titkárságának tavalyi gazdálkodásáról szóló zárójelentést, valamint a szövetség és kerületi bizottságai ez idei végleges költségvetését, továbbá azt a jelentést, amely ismertette a szövetség szerveinek, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége bizottságának legutóbb, 1976 novemberében megtartott ülése óta kifejtett tevékenységét. * Es a Fehér Ház hallgat... új s 1977. III. 13 2
