Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-05 / 63. szám, szombat
Szovjet—csehszlovák kereskedelmi tárgyalások Sokoldalú együttműködés Moszkva — Március első napjaiban Moszkvában tárgyalások és megbeszélések folytak a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kereskedelmi és iparkamaráinak képviselői között. A megbeszélés tárgyát a kereskedelmi kamarák közötti egyiittmüködés, a tapasztalatcsere és a munkamódszerek kérdése képezte. Ludvík Černý, a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara elnöke Moszkvában a ČSTK tudósítóival folytatott beszélgetése során kijelentette: „A Borisz Boriszovval, a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarája Elnökségének elnökével folytatott megbeszélések igazolják, hogy a két intézmény céljai és törekvései támogatják a két ország, a KGST- tagállamok és szélesebb értelembe véve a nemzetközi gazdasági egyiittmüködés fejlesztését a helsinki Záróokmány értelmében. A szocialista országok kereskedelmi kamarái feltárják a sokoldalú gazdasági kooperáció lehetőségeit, és terjesztik a szocialista gazdasági rendszerről és annak előnyeiről szóló helyes tájékoztatást. Elősegítik a szocialista gazdasági rendszer tervszerű és válságmentes fejlesztését.“ A tárgyalások során a szovjet féllel megegyeztünk számos konrét akció lebonyolításában — mondotta L. Černý elvtárs. A két kamara támogatja a második kelet—nyugati konferencia összehívásának gondolatát, és a kelet—nyugati gazdasági együttműködés fejlesztését. A második konferenciát Bécsben tartanák. Amint ismeretes az első konferenciát a helsinki konferencia előtt tartották. A második pedig a külügyminiszterek belgrádi konferenciája után ülne össze. Az együttműködés lényegét mégis a két kamara koordinált tevékenysége képezné. Ezzel kapcsolatban L. Černý elvtárs megjegyezte, hogy a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara és a csehszlovák—szovjet vegyes kereskedelmi kamara szakemberei véleménye szerint a két ország közötti árucsere forgalom széles körű, és elérte az 5 milliárd rubelt. A lehetőségek még koránt sincsenek teljes mértékben kiaknázva Folytatódott a külügyminiszterek értekezlete Kairóban ELŐKÉSZÍTETTÉK A CSÚCSTALÁLKOZÓT Kairó — Pénteken zárt ajtók mögött folytatta munkáját az arab és az afrikai államok kül ügy miniszterei nek értekezlete. Mint már jelentettük a konferencia csütörtökön kezdődött s az a célja, hogy előkészítse az afrikai és arab országok hétfőn Kairóban megnyíló csúcsértekezletét. A külügyminiszteri tanácskozás első szónoka Fahmi egylp tömi külügyminiszter volt, aki a vendéglátó kormány nevében fejtette ki álláspontját. Ezt követően Tunézia külügyminisztere az arab államok, Togo diplomáciájának vezetője pétiig az afrikai országok nevében szólt a tanácskozás résztvevőihez. Mindhárman hangsúlyozták az afrikai és az arab államok közös érdekeltségét az imperializmus elleni harcban, annak a kölcsönös segítségnek a fontosságát. amelyet a két államcsoport tagjai egymásnak nyújtani tudnak a függetlenségi harc teljes sikerre vivésében. A zárt ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és William Eteki Mbovmova, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tartott beszámolót. A külügyminiszterek megvitatták annak a dokumentum- tervezetnek a szövegét, amelyet a hétfőn megnyíló csúcskonferencia elé terjesztenek. A dokumentum „Kairói Nyilatkozat* nevet visel és azokat a területeket tekinti át, amelyeken Afrika népeinek és az arab államoknak együttműködése megvalósulhat. NÉHÁNY «»tiff SORBAN SABHA líbiai városban megkezdődtek Moamer Kadhafi líbiai államlő és Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkárának, az Államtanács és a Minisztertanács elnökének megbeszélései. A SZOVJETUNIÓ és japán új, hosszú lejáratú szerződést köt a halászatról. Erre a nézetre a két ország kormányküldöttsége a Moszkvában megtartott megbeszélések során jutott. AZ AMERIKAI kongresszus mindkét kamarája jóváhagyta az 1977-es költségvetési év kiadásainak 417,45 milliárd dollárra való emelését. MOSZKVÁBAN tegnap aláírták a Csehszlovák Képzőművé szeti Szövetség Bizottsága és a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetsége 1977. évre szóló együttműködési tervét. AZ AMERIKAI SZENÁTUS külügyi albizottsága tegnap jóváhagyta a 34,5 milliárd dollár értékű katonai segítségnyújtást Portugáliának. Ez az összeg hozzásegíti Portugáliát ahhoz, hogy „a NATO teljes értékű tagjává váljon“. „ADALÉKOK a szocialista Csehszlovákia történelméhez Gottwaldtól Ilusákig“ című könyv olasz kiadásának alkalmából ünnepi nagygyűlést ren dezett Rómában dr. Rohál Ukiv, Csehszlovákia olaszországi nagykövete. BELGIUMBAN a közlekedési alkalmazottak sztrájkja következtében egv napra leálltak a villamosok, az autóbuszok, a helyiérdekű vasutak és a város- közi autóbuszjáratok. Az első becslések szerint csaknem félmillióan maradtak távol munkahelyüktől. DMITRIJ USZTYINOV marsall nak a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására március közepén hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik a Vietnami Szocialista Köztársaság katonai küldöttsége, amelyet Vo Nguyen Giap hadseregtábornok, a VSZK honvédelmi minisztere vezet. JB77. III. S. A szocialista demokráciához természetesen hozzátartoznak az alapvető polgári jogok, s köztük nemcsak a vallásszabadság, hanem az alkotmány által biztosított azon jog is, hogy mindenki szabadon terjesztheti a tudományos világnézetet. A 16-os számú alkotmánytör- vény kimondja, hogy: „Csehszlovákiában a kultúrpolitika megvalósítása a művelődés, az oktatás és a nevelés fejlesztése a tudományos világnézet, a marxizmus—leninizmus szellemében és a nép életével és munkájával szoros összefüggésben történik.“ Az eredmények, amelyeket a szocialista építés eddigi folyamatában elértünk, hatással voltak és vannak a lakosság világnézeti szerkezetére. A szocializmus győzelme lényegében eltüntette a vallás szociális gyökereit. Sokan, akik a vallásos világnézetet vallották magukénak, átmentek a tudományos világnézet platformjára. A szekularizációs folyamat jelentősen befolyásolta a középkorú és a fiatal generációt, mindenekelőtt az ipari körzetekben és a városokban. E pozitív fejlődés ellenére a vallás szocialista társadalmunkban az egyetlen kompakt, tömegesen terjesztett nem marxista ideológia marad, amelynek még mindig elég bázisa van az emberekre való ráhatás szempontjából. Noha sikerült pozitív eredményeket 'lérni, még ma Is számos olyan tényező létezik, amelyek gátolják, hogy a hívők szakítsanak a vallási ideológiával. E kérdésekről igen világosan beszéltek a CSKP Központi Bizottsága 1972 októberi ülésén, amikor kimondták, hogy „a szocialista ember, társadalmunk aktív, öntudatos alkotója, meg kell hogy szabaduljon az előítéletektől és a babonáktól. Ezek közé tartozik a vallás, amely évszázadok óta összekapcsolódik a szociális elnyomással. A vak hiten és félelmen alapszik, leköti az ember erőit, korlátozza sokoldalú fejlődésének lehetőségeit, és szellemileg elbutítja erkölcsi elveivel amelyeknek semmi közük az igazi emberi boldogsághoz. Az embernek a vallási előítéletektől való megszabadítása nem oldódik meg egyetlen emberöltő alatt, mert hosz- szan tartó bonyolult folyamat ez. Ebből erednek a magas fokú igények az ateista propagandával és a neveléssel szemben, amelyeknek értelme, hogy kiszabadítsák a hívőket a szellemi elnyomás alól, és elmélyítsék bennük saját erejük, képességeik és értelmük tudatát ...“ Célunk olyan álPtipol elérése, hogy nálunk az állampolgárok ismerjék a természet és az emberi társadalom fejlődésének törvényeit, hogy e tudományos megismerés alapján úrrá tudjanak lenni a természet fölött, tudják irányítani a társadalmi fejlődést. Meggyőződésünk: a nevelésnek a marxista—leninista világnézet kiformálása betetőzésének kell lennie, mely világnézet a tudományos megismerés alapján lehetővé teszi, hogy mindenki aktívan, tudatosan formálja saját jövőjét, és ne várja megadással passzívan, ami jön. Ezért egész nyíltan és őszintén megmondjuk, hogy a szocializmus további fejlődése érdekében nem mondhatunk le a vallási csökevények leküzdésére Irányuló tudatos tevékenység kifejtéséről. Tény, hogy az imperializmus és a reakció erői megkísérlik felhasználni a vallási ideológiát a kapitalizmus alapjainak megmentésére, és a forradalmi mozgalom elleni harcban. Az antikommunízmusnak a szocialista országok ellen irányuló felforgató tevékenységében a vallásra való visszatérés jelentős helyet foglal el. Ezzel kapcsolatban a tudományos ateizmus előtt az a fontos feladat áll, hogy kritizálja azokat a koncepciókat, amelyekben kiforgatják a vallás és az egyházak helyzetét a szocialista államokban, és a vallás propagálásának ürügyén terjed a reakciós polgári ideológia. A szocialista társadalom építésének egész ideje alatt küzdeni fogunk az ember tudatáért, hogy valóban aktív alkotójává legyen jövőjének. Ezen a téren áthidalhatatlan a különbség — és az is marad — a kommunisták ideológiája, valamint az egyházak és a vallás ideológiája között. Ezt a küzdelmet türelmesen folytatjuk és minden feltételt megteremtünk ahhoz, hogy a szocialista építés folyamán az ateizmus minden csehszlovák állampolgár tudatában megszilárduljon. Fel kell tenni a kérdést: vannak értelmes okai annak, hogy a hívők a barikád másik oldalán álljanak? Vagy hogy részt vegyenek pártunk politikájának megvalósításában, mely politikának valóban humanista a célja — egyre jobban kielégíteni az állampolgárok anyagi és szellemi igényeinek szükségleteit, megteremteni a feltételeket, hogy mindenki békében élhessen? Ezekre a kérdésekre már nemegyszer maguk a hívők is egyértelműen megadták a választ. ^~»r^ehszlovákia a béke or- V^Oszága és az is marad, ahol valamennyi dolgozó — tekintet nélkül nemzetiségére, fajára, világnézetére és vallására — aktívan részt vesz a fejlett szocialista társadalom építésében. KAREL HRŰZÁ Kommentárunk Húsz és öt A z egykori Aranypart, a ** mai Ghana népe most emlékezik meg az ország függetlensége kikiáltásának 20. évfordulójáról. Az évforduló miatt azért is Ghanára terelődik a figyelem, mert nem akármilyen afrikai országról van szó. Az egykori Aranypart a gyarmatosítás történetében mindenkor a brit impérium nyersanyagfüggvénye volt, tehát minden téren kegyetlenül kizsákmányolták. Visszatérve egy ősi királyság nevéhez Ghana néven 1957-ben az első afrikai országként nyerte el függetlenségét. Ghana fogalom volt, neve egyet jelentett a kakaóval. Ám a gyarmatosítók csak a kakaótermesztést fejlesztették Ghánában, s az új állam az imperialistáktól örökölt monokulturális gazdasággal kezdte önálló életét. Ez pedig azt jelentette, hogy az alapvető élelmiszereket úgy kellett importálnia a szomszéd országokból és máshonnan, fő terméke, a kakaó értékesítése terén pedig teljesen ki volt szolgáltatva a gyarmatosítók önkényének — ők határozták meg a kakaó világpiaci árát, amelytől Ghana prosperálása függött. A hatvanas évek elején Ghánának nagy tekintélye volt a független afrikai államok körében. Ebben nem kis része volt dr. Kwame Nkrumahnak, az ország első elnökének és függetlenségi harcosának, a politikusnak és filozófusnak, aki a maga „afrikai szocializmusával“, arról szóló elméletével a haladás útjára igyekezett vezetni népét, noha tanítását erős idealista nézetek hatják át és sok tekintetben vitatható. A Nkrumah-kormány nagy pozitívuma volt a gazdasági önállóságra törekvés, a sokágazatú mezőgazdaság és a hazai élelmiszer-termelés biztosítása, továbbá Ghana együttműködésének kibontakoztatása a Szovjetunióval és más szocialista országokkal Megnyilvánult ez abban, hogy a gha- nai káderek szocialista országokban részesültek kiképzésben, valamint abban, hogy fejlett szocialista országok segítettek Ghana iparosításában. A ghanai társadalom azonban negatívumokat is örökölt a múltból, megnyilvánult ez a törzsi elkülönülésben, a konzervativizmus formájában. Lassan valósult meg az államvezetés elképzelése az egységes ghanai nemzet kialakításával kapcsolatban. A törzsfőnökök vezetési rendszere sem alakult át egyszerre. így érthető, hogy „Nkrumah szocializmusának“ szép számban akadtak ellenségei a felső körökben, tgy került sor 1966-ban az elnök katonai puccsal történt megdöntésére. A Nkrumah megdöntésétől 1972-ig eltelt időszak a visszaesés, a politikai vajúdás és útkeresés időszaka volt Ghánában. Az Ankrah típusú katonai vezetők és a Busia által képviselt polgári politikusok megkísérelték, hogy a tőkés Nyugathoz kössék az ország sorsát. Nemcsak gazdasági, hanem politikai téren ts. Ám a Nkrumah idejében létesült állami gazd.iságok és a kezdetleges szövetkezetek kiállták a próbát — a ghanai parasztok nem engedték ki kezükből azt, amit nagy vívmánynak tartottak. A dél-afrikai fajüldöző apartheid rendszerrel kezdeményezett párbeszédet pedig felháborodottan visszautasították. így érlelődött a forradalmi helyzet 1972. január 13-ig, amikor Ignatius Acheampong ezredes vezetésével haladó tisztek ragadták magukhoz a hatalmat és visszavezették Ghánát eredeti fejlődési útjára. Nagy változások történtek ez alatt az öt év alatt. A Nemzeti Újjászületés Tanácsa az Ojjászületési Charta elnevezésű dokumentumban leszögezte, hogy a kormány fő célja „kizsákmányolástól mentes társadalom építése, s ebben minden polgárt egyenlő jogok illetnek meg, és a nemzeti erőforrásokat a nép érdekében használják fel“. Az új vezetőségnek fel kellett számolnia az előző kormányok idején elburjánzott korrupciót és egyéb társadalmi bajokat. Az ország 1976— I960 évi második ötéves gazdasági terve (a gazdasági tervezést a szocialista államok tapasztalatai alapján vezettek be) előirányozza az élelmiszerszükséglet hazai fedezését. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít a kakaótermelés fejlesztésének, de a mezőgazdaság fejlesztésében polikulturális jellegre törekszik. Acheampong ezredes rendszere határozott ellenfele a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző kormányoknak és szolidárisán támogatja a felszabadulásukért küzdő afrikai népeket. Az elsők között állt ki a volt portugál gyarmatok. Angola és Mozambik mellett. Ghana jövőjére jellemző a rendszer vezetőjének egyik kijelentése: „A Szovjetunió és Ghana együttműködését a régi baráti kapcsolatok és a kölcsönös tisztelet további ápolásának, a békés egymás mellett élés és a nemzetközi együttműködés megnyilvánulásának tekintjük" (1) Az angol kormány is sürgeti az enyhülést London — Dr. David Owen, az új angol külügyminiszter első nyilvános beszédében hitet tett az enyhülési folyamat tply- tatása mellett amelynek most szerinte nehezebb szakasza következik. Egyben aktívabb angol külpolitikát helyezett kilátásba. Az angol külügyminiszter szerint a Helsinki óta eltelt másfél év „korlátozott“, de létfontosságú“ haladást hozott az enyhülés után, de' „a nyers igazság az, hogy az enyhülés első és könnyebb szakaszán túljutottunk. Azok a kérdések, amelyek most kerülnek a kelet—nyugati kapcsolatok napirendjére, bonyolultabbak, vitatottabbak és nehezebben kezelhetők“ — mondotta. Dr. Owen arra utalt, hogy e kapcsolatok még mindig ingatagok, fennáll a téves megítélés és így a katasztrófa kockázata. Ennek a veszélynek csökkentésére azt javasolta, hogy a szocialista és a tőkés országok hozzanak létre „válságelhárító rendszert": minden szinten fokozzák az érintkezéseket, a kétoldalú és sokoldalú megbeszéléseket, hogy a két fél a lehető legjobban tájékozott legyen egymás szándékairól. „Az esetleges téves megítélések területét az abszolút minimumra kell korlátozni“ — hangsúlyozta az angol külügyminiszter. EMLÉKEZÉS ÉS TÜNTETÉS SPANYOLORSZÁGBAN Madrid — Sztrájkokkal, felvonulásokkal és nagygyűléseken emlékeztek meg tízezrek több spanyol városban, mindenekelőtt a Baszkföldön, az egy % évvel ezelőtti vitoriai rendőrterror áldozatairól. Mint emlékezetes, a rendőrség akkori brutális fellépése hat tüntető életét követelte. A tüntetések általában békés jellege álól csak a vitoriai megmozdulás volt kivétel, itt a könnygázbombákkal és gumilövedékekkel támadó rendőrökkel szemben a tüntetők kövekkel védekeztek és barrikádokat emeltek. Tíz sebesülés történt. San Sebastianban harmincezerre becsült tömeg rendezett néma tüntetést. Alava tartományban körülbelül ötvenezren sztrájkoltak. A munkafeltételeik megjavításáért immár több mint egy hete harcoló spanyol parasztok az akciók beszüntetését helyezték kilátásba arra az esetre, ha a kormány hajlandó komolyan tárgyalni velük. Képviselőik a mai napot jelölték meg a tárgyalások megkezdésének napjául és hangoztatták, hogy a kormány válasza döntő hatással lesz a konfliktus további alakulására.
