Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-22 / 80. szám, kedd
Leonyid Brezsnyev beszéde 1977. III. 22. (Folytatás az 1. oldalról/ be ezeket az intelmeket és emiatt az utóbbi években észrevehetően nőtt azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek felszámolták sertéshizlaldájukat és baromfitelepeiket, ami a jelenlegi ellátási színvonal mellett súlyos hiba volt. Az állattenyésztés növekvő szükségletei új felfogásra késztetik a párt- és állami szerveket a gabonatermelést illetően is. Manapság a gabonakérdés új, nem kevésbé fontos oldaláról van szó: a legértékesebb takarmánygabona-fajták termelésének növeléséről. Az életszínvonal emelésének feladatai szempontjából elsőrendű jelentőségű a munkafeltételek javítása. Sokat kell tenni annak érdekében is, hogy javítsák az üzemen belüli étkeztetést és szolgáltatásokat. A párt kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az üzemi demokrácia fejlesztésének. A dolgozó ember a szocialista társadalomban nem egyik vagy másik művelet gépies végrehajtója, nem utasítások gépies végrehajtója. Nemcsak saját erőfeszítéseinek közvetlen eredményei fontosak a számára, hanem azok jelentősége a közös munkafolyamaiban. Ezért a munkásember csak ott érezheti magát a termelés valóságos gazdájának, ahol hallgatnak rá, ahol álláspontját ténylegesen tekintetbe veszik a szocialista és gazdasági tervezésben. Beszédének a nemzetközi politikai élet időszerű problémáival foglalkozó részében a főtitkár mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy a szovjet állam külpolitikai tevékenységében az SZKP XXV. kongresszusának határozatai az irányadók. A kongresszus által a békéért és a nemzetközi együttműködésért vívott további küzdelem érdekében elfogadott program természetesen nem egy évre szól, de az első év eredményei sem csekélyek. Egyre intenzívebbé válnak a szocialista országok vezetői közötti kapcsolatok. Tökéletesebbek a szocialista országok gazdasági együttműködésének formái. Többszáz, többezer szovjet ember dolgozik manapság a testvérországokban és a szocialista országok sok munkása és szakembere vesz részt a Szovjetunióban folyó kollektív építkezéseken. A szocialista országokban szocialista munkaversenyt indítottak a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Engedjék meg, hogy a kongresszus szószékéről tiszta szívből megköszönjem a testvéri országok dolgozóinak az Október ügyével vállalt szolidaritás e rendkívül hatékony és megható megnyilvánulását. A Szovjetunió és szövetségesei külpolitikájukban tántorít- hatatlanul követik a béke lenini irányvonalát, konkrét kezdeményezésekkel állnak elő a nemzetközi politikai légkör javítása érdekében. A világban azonban még mindig vannak befolyásos politikai erők, amelyek érdekeltek abban, hogy ez a konstruktív nemzetközi párbeszéd abbamaradjon. Semmiképpen sem akarnak pl. megbékélni az afrikai és ázsiai államok független politikájával és haladó irányú fejlődésével. Ezt példázta legutóbb a NATO országok beavatkozása a zairei belső konfliktusba és az Angolai Népi Köztársaság ellen indított rágalomhadjárat is. Erről tanúskodnak azok az elvetemült gyilkosságok, amelynek áldozataivá a napokban a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő egyéniségei váltak, mint Marien Ngouabi a Kongói Népi Köztársaság elnöke és Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke. Nemkevésbé állhatatosak az imperialista erők a szocialista világ elleni aknamunkájukban a szocialista rendszer fellazítását célzó erőfeszítéseikben. Ellenségeink szeretnének bármiféle olyan erőre lelni, amely a szocializmus ellen lép fel országainkon belül. Ha pedig ilyen erőket nem találnak, minthogy a szocialista társadalomban nincsenek sem elnyomott, sem kizsákmányolt osztályok sem elnyomott és kizsákmányolt nemzetiségek, akkor feltalálnak valamilyen pótlékot helyettük. Hazug reklám segítségével a „belső ellenzék“ látszatát keltik a szocialista országokban. Ezzel a céllal szerveznek propaganda kampányt az ún. „másképpen gondolkodók“ körül, ezzel a céllal kiabálják teli a világot „az emberi jogok megsértésével“ a szocialista országokban. Leonyid Brezsnyev ezzel összefüggésben megállapította, hogy a Szovjetunióban senkinek sincs tiltva, hogy másképp gondolkodjék, mint a többség. A megalapozott jó- szándékú bírálatot hálával fogadjuk. Azokat akik tévesen bírálnak eltévelyedett embereknek tekintik. Másként áll a helyzet, amikor néhány társadalmunktól elszakadt személy aktívan fellép a szocialista rendszer ellen, a szovjetellenes tevékenység útjára lép, megsérti a törvényeket és nem találva támaszra'az országon belül, a külföldhöz fordul támogatásért az imperialista felforgató központokhoz — propaganda és hírszerző szervekhez. Népünk azt követeli, hogy az ilyen, ha lehet így mondani személyiségeket a szocializmus ellenfeleinek olyan embereknek tekintsük, akik saját hazájuk ellen szállnak síkra az imperializmus segédjeinek, egyes esetekben ügynökeiknek tekintsük őket. Természetes, hogy a törvényben meghatározott intézkedéseket teszünk és fogunk tenni ellenük. Nagy teret szentelt beszédében az SZKP KB főtitkára a szovjet—amerikai kapcsolatoknak, amelyeknek pozitív irányban történő fejlesztésére a Szovjetunió nagy súlyt helyez. E tekintetben a jelenlegi helyzetre három tényező jellemző. Az első közülük az a tekintélyes bázis, melyet az 1972—74-ben megkötött megállapodások alkotnak. A második az, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésében bizonyos pangás tapasztalható. A megtorpanást az amerikai fél először az elnökválasztási kampánnyal magyarázta. „De az új washingtoni adminisztráció hivatalba lépése óta eltelt két hónap valahogy nem mutat törekvést ennek a pangásnak a leküzdésére“. A harmadik tényező az SZKP főtitkára szerint „nagy objektív lehetőségek jelenléte az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztésére a különféle területeken mindkét ország és az általános béke javára“. A főtitkár a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának konkrét és reális feladatai között első helyen említette az alapjaiban már 1974-ben egyeztetett új stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás aláírását. Lehetőség van közös szovjet— amerikai kezdeményezésekre a vegyi fegyverek legveszélyesebb fajtáinak betiltásában és e fegyverek megsemmisítésében, valamint egyéb biztonságfokozó és fegyverkezés-korlátozó intézkedések végrehajtásában. Végül reális feladat a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok széles * fejlesztése, az amerikai diszkriminációs előfeltételek megszüntetése a már régen aláírt kereskedelmi megállapodások életbelépése alapján. Lehetőség van a két ország összehangolt akcióira az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtése érdekében. A Szovjetunió e lehetőségek tevékeny kihasználása mellett van. „Vannak azonban olyan körülmények, melyek szöges ellentmondásban vannak a szovjet—amerikai viszony további javításával és fejlesztésével. Ezek egyike — a Szovjetunió részéről állítólag megnyilvánuló „háborús fenyegetés“ ürügyén indított rágalomhadjárat. Erről a közelmúltban már kellett beszélnem. A másik — az amerikai hivatalos közegek kísérletei a Szovjetunió belü- gyeibe való beavatkozásra“ — mondotta Brezsnyev. A főtitkár kifejezte véleményét, hogy egyetlen szuverén ország sem fogadhatja el Washington igényét arra, hogy előír ja más országoknak miképpen éljenek. Ilyesmire nem ad alapot sem az Egyesült Államok belső helyzete, sem külpolitikai tevékenysége. „Még egyszer megismétlem — húzta alá a szónok —, a belügyeinkbe való beavatkozást nem tűrjük el senki részéről és semmilyen ürüggyel. Ilyen alapon a kapcsolatok normális fejlődése természetesen elképzelhetetlen“. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban Leonyid Brezsnyev megjegyezte: „Meglátjuk, mit hoz magával. Persze mindenki tudja, mennyire fontos a szovjet- amerikai viszony továbbfejlesztése. Mi azt szeretnénk, ha ezek jószomszédi kapcsolatok lennének, de ehhez elengedhetetlen a kölcsönös megértés meghatározott szintje és a kölcsönös korrektségnek legalább a minimuma“. A Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatai egészében véve kedvezően fejlődnek. A Szovjetunióban nagyra értékelik, hogy Franciaország, az NSZK, Olaszország és Nagy-Britannia vezetői állást foglalnak az enyhülési politika mellett. A szovjet—NSZK kapcsolatok javításában még sokat lehet tenni. „Ebben az évben teszek látogatást Franciaországban és az NSZK-ban. Reméljük, hogy az előttünk álló tárgyalások új ösztönzést adnak viszonyunk fejlesztéséhez ezekkel az országokkal.“ Az európai politikai élet „figyelemreméltó eseményének“ nevezte Leonyid Brezsnyev a szovjet—spanyol kapcsolatok újraj elvételét, s állást foglalt továbbfejlesztésük mellett. Az európai biztonsági értekezlet óta eltelt húsz hónap kedvező mérlegéről szólva a főtitkár a kapcsolatok „észrevehető kiszélesedéséről és gazdagodásáról“ beszélt. A közelgő belgrádi konferencia feladata nem egyszerűen az eddig megtett út összegezése, hanem új, konkrét javaslatokban való megegyezés az együttműködés kiszélesítésére. A Közel-Keleten az utóbbi hetekben fokozódott a diplomáciai aktivitás, mind reálisabbnak tűnik a genfi értekezlet munkájának felújítása. A konferencia azonban nem öncél, a legfontosabb, hogy eredményei gyümölcsözőek és igazságosak legyenek. ‘ Leonyid Brezsnyev ezután részletesen kifejtette a közel- keleti békés rendezés szovjet tervezetét, a genfi értekezleten kidolgozandó megoldás alapelveit. Közölte, hogy a Szovjetunió senkire nem kívánja ráerőltetni ezeket az elképzeléseket és kész megismerkedni más indítványokkal. A fegyverkorlátozás és leszerelés kérdéseiről szólva az SZKP főtitkára első helyen említette az összes nukleáris kísérlet betiltását. Szovjet részről figyelemmel követik a Varsói Szerződéshez tartozó országok azon javaslatának fogadtatását, mely szerint az európai biztonsági értekezlet minden résztvevője kötelezettséget vállal arra, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. „Szeretnénk, ha a nyugati országok, elsősorban a N AT O tagállamok vezetői, alaposan átgondolnák ezt a fontos javaslatot, s lemondanának arról az irracionális és mechanikus felfogásról, amely szerint, ha egy javaslat a másik féltől származik, akkor veszélyes és elvetendő“. Brezsnyev hangoztatta, hogy a leszerelés kérdésében a kölcsönös példamutatás hasznos lehet, de csak a kölcsönös jóakarat jelenléte esetén. Beszédének befejező részében az SZKP főtitkára hangoztatta, hogy az ország történetének leghosszabb, már 32 éve tartó béke-periódusát éli. A párt a továbbiakban is kész mindent megtenni azért, hogy a béke szilárd, tartós és megbízható legyen. Nagy tetszéssel fogadott beszédének befejeztével Leonyid Brezsnyev felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletét, mely az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta a szovjet szakszervezeteknek. A főtitkár a magas kitüntetést maga tűzte fel a szakszervezetek zászlajára. Nyolc napig tanácskozott a Palesztinái Nemzeti Tanács Arafat: A nép felsorakozott a PFSZ politikája mögött Kairó — A Palesztinái Nemzeti Tanács Kairóban vasárnap zárult 13. ülésszaka egyhangúlag ismét jasszer Arafatot választotta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökéül. Az új, 15- tagú Végrehajtó Bizottság tagjai közt nem képviselteti magát az elutasítási front George Habbas által vezetett gerillacsoportja, a Palesztinái Népi Felszabadítási Front. Ennek ellenére a .csoport képviselői részt vettek a szavazásban, s jóváhagyták a PFSZ VB összetételét. A záróiilés után tartott sajtóértekezleten Arafat hangsúlyozta, hogy a tanácskozás résztvevői nagy rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, amely azokban a határozatokban nyilvánul meg, amelyek kifejezik a PFSZ ragaszkodását az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 1974 óta elfogadott határozatokhoz. A Palesztinái Nemzeti Tanács felsorakozott a Palesztinái Felszabadítási Szervezet politikája mögött — ez tűnik ki abból a nyilatkozatból, amelyet a palesztin nép parlamentje nyolcnapos tanácskozása végén fogadtak el. A nyilatkozat kimondja, hogy a palesztin kérdésnek mindenfajta közel-keleti rendezés középpontjában kell állnia. S a politikai nyilatkozat határozottan elutasítja az „amerikai rendezés minden formáját“ — annak jellege miatt. Ugyanakkor első helyen említi a szocialista országokkal való szoros kapcsolatok fontosságát, továbbá az együttműködés fejlesztését az el nem kötelezett országokkal, az arab, az iszlám államokkal és a függetlenségi államokkal. Katonai bizottság Kongó élén Az egykori államfőt vádolják a merénylettel Brazzaville — Amint a „Kongói Forradalom Hangja“ rádió- állomás jelentette, Marien Ngouabi köztársasági elnök, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának elnöke meghalt annak a merényletnek a következtében, amelyet Barthemy Kikadidinek, a kongói hadsereg kapitányának vezetésével egy terrorista csoport követett el ellene. A 11 tagú katonai bizottság, amely a merénylet után ideiglenesen átvette az ország vezetését, kihallgatta a merénylettel kapcsolatban az ex-elnököt és híveit. Országszerte folyik a hajtóvadászat a kommandó elmenekült tagjai után. A katonai bizottság a közleményben szólította fel a lakosságot, hogy támogassa a hatóságokat a bűnösök kézrelcerítésében. Űjabb részletek kerültek napvilágra a merénylettel kapcsolatban. Ngouabit az állkapcsánál érte a lövés és a kórházban halt meg súlyos sebesülésben. Az elnök két testőre és a merénylők kommandójának két tagja vesztette életét. A Kongói Népi Köztársaság hatóságai vasárnap letartóztatták Alphonse Massamba-Débat egykori államfőt, akit a Ngouabi elnök elleni merénylettel vádolnak. Az ország fővárosában a pénteken bevezetett éjszakai kijárási tilalom nyomán nyugodt a helyzet. Luanda, Conakry — Luandában az MPLA politikai bizottsága szombaton rendkívüli ülésre ült össze, s nz ott megfogalmazott nyilatkozatban kegyelettel adózott a pénteken meggyilkolt kongói elnöknek. Az angolai rádió egy kommentárjában felhívta a figyelmet az utóbbi idők azon eseményei közötti összefüggésre, amelynek azonos célja a haladó erők demoralizálása volt. Ezek az események: Dzsumblatt, a libanoni baloldal vezetője elleni merénylet, a Benin elleni zsoldos invázió, az Angola és Mozambik elleni agresszív cselekmények és végül most Ngouabit meggyilkolása. Angolában egyébként szombaton háromnapos nemzeti gyász kezdődött Ngouabi emlékére. AZ mm VÁLASZTÁSOK RÉSZLEGES EREDMÉNYEI Delhi — Az indiai képviselő- házi választásokon a szavazatok összeszámlálását csak ma fejezik be. Az eddig ismert eredményekből kitűnik, hogy a Dzsanata-blokk („Néppárt“) 150 mandátummal vezet a kongresz- szus párt előtt, amelynek 118 mandátuma van. A kommunista párt hét, a Ram-féle frakció szintén hét, az ultrabaloldal ugyancsak hét mandátumot gyűjtött össze. Az Indiai Kommunista Párt jelöltjei hat választókörzetben kerültek az élre. Az uralmon lévő kongresszus párt sikeres harcot vív India déli államaiban — például Kerala és tamilnade államban a párt 33 mandátumot szerzett a lehető 34-ből. Az ellenzéki blokk India legnépesebb államaiban — Uttar Pradesh, Bihar, Haryana, Madhya Pradesh és más államokban került az élre. A PAKISZTÁNI ELLENZÉKI MEGMOZDULÁSOK SÚLYOS ÖSSZETŰZÉSEKHEZ VEZETTEK Karachi — Harckocsikat küldtek Karachi ipari központjába, miután az ellenzék lázongó hívei felgyújtottak két nagy autógyárat és összeütköztek a biztonsági erőkkel. A legfrissebb értesülések szerint az összetűzésnek 17 halálos áldozata van. A zavargásokra való tekintettel a kormány Karachiban kijárási tilalmat rendelt el. A pénteki tüntetések során, amelynek résztvevői a kilenc jobboldali ellenzéki pártot tömörítő pakisztáni nemzeti szövetség hat vezetőjének letartóztatása miatt tiltakoztak, négy személy életét vesztette és mintegy száz megsebesült. A kormány nyilatkozatában azzal vádolta a pakisztáni nemzeti szövetséget, hogy törvénytelenségeket követ el, alkotmányellenes tevékenységet fejt ki. Az ellenzéki erők azt akarják elérni, hogy Zulfikar Alt Bhutto miniszterelnök mondjon le és adja át a hatalmat egy ügyvezető kormánynak, amely azután új választásokat tartana a hadsereg felügyelete mellett. CARTER—KISSINGER MEGBESZÉLÉS FEHÉR ASZTALNÁL Washington — A Fehér Ház szóvivője bejelentette. Carter elnök a múlt hét végén három és fél órán át tanácskozott külpolitikai kérdésekről Henry Kissinqer korábbi külügyminiszterrel. A fehér asztal mellett tartott megbeszélésen a külpolitikai kérdések teljes körét vitatták meg. így a közel-keleti helyzetet, a délkelet-ázsiai és távol-keleti térség problémáit és szóba kerültek az afrikai kontinenssel összefüggő kérdések, valamint a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokra kialakítandó amerikai álláspont is. A tanácskozáson részt vett Cyrus Vance külügyminiszter és Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiz-* tonsági tanácsadója is.
