Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-21 / 79. szám, hétfő

A játékok TÖRTÉNETE A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1976-os olimpiai év alkalmából 50 olimpiai emlékérembűi álló sorozatot adott ki: az olimpiai játékok története címmel. Az érmek a NOB által a legnagyobbnak és legemlékezetesebbnek ítélt jelenteteket és eseményeket mutatják be. Az érmek egyik oldala felidézi a kérdéses eseményt, az olimpia színhelyével és évszámával, a másikon pedig az ötkarikával díszített babérkoszorú látható az esemény rövid leírásával. 1896. A görög Szpiridon Luisz, a maratoni verseny győztese, átveszi I. György görög királytól az olajágat. 1990. Az amerikai Ray Ewry, a nekifutás nélküli ugrások bajnoka, aki három olimpián nyolc aranyérmet szerzett. 1908. Az olasz Dorando Pietri és az amerikai Johny Hayes a maratoni versenyen drámai küzdelmet vívott és az olasz atlétát kizárták, mert támogatással érkezett a célba. 1912. Az amerikai Kahanamoku első ízben nyert úszóversenyen olimpiai aranyérmet és még 1932-ben, Los Angelesben is elindult az olimpián. 1920. Az olimpiai játékok alkalmából első ízben húzták fel hivatalosan az ötkarikás olimpiai lobogót. 1924. Chamonix az első téli olimpiai játékok színhelye. 1924. Paavo Nurmi, a finnek fáradhatatlan középtávfutója, aki sportpályafutása alatt kilenc olimpiai aranyérmet szerzett. 1924. Az amerikai Johnny Weissmüller első olimpiai szereplése. 1928. A norvég Sonja Hennie a St. Moritz-ban rendezett téli olimpián csillogtatta tudását. 1932. Az amerikai Mildred Didrikson, korának legjobb atlétanője, az olimpia megnyitásának napján világcsúccsal nyerte a gerelyhajítást. 1932. A svéd Ivar Johansson és Carl Westergren a szabadfogású váltó-, illetve a kötöttfogású nehézsúlyú birkózóversenyben fölényesen győzték le ellenfeleiket. 1932. Első alkalommal létesítettek olimpiai falut, hogy a sportolók között jobban elmélyüljön a testvériség érzése. 1936. A norvég Ivar Ballangrud, a gyorskorcsolyázás háromszoros aranyérmese, a jég Jesse Owense. , 1936. Az amerikai Jesse Owens Berlinben négy olimpiai aranyérmet nye»t és négy olimpiai csúcsot állított fel. 1936. A holland Hendrika Mastenbrock, a női gyorsúszóversenyek háromszoros aranyérmese. 1936. Az olimpiai fáklya útja a görög Olümpiából az olimpiai játékok színhelyére. 1948. Az amerikai Dick Button a férfi műkorcsolyázó verseny győztese. 1948. A holland Fanny Blankers-Koen asszony, négy atlétikai szám (-100, 200 m, 80 m gát és 4X100 m-es váltó) aranyérmese. 1946. Az amerikai Bob Mathias 17 éves korában a legnehezebb atlétikai számban a tízpróbában aratott váratlan győzelmet. 1952. A kanadai jégkorongozők — e játék mesterei — hat olimpiai tornából ötöt megnyertek. 1952. A csehszlovák Emil Zátopek, aki már a londoni olimpián megnyerte a 10 000 m-es versenyt, Helsinkiben ritka három győzelmet aratott: az 5000 és 10 000 méteren, valamint a maratoni távon. 1952. A brazil Adhemar Ferreira de Silva, a macskaügyességü hármasugró aranyérmet nyert, s ezt a győzelmét 1956ban Melbourne-ban is megismételte. • 1952. Az angol Harry Llewellyn, Douglas Stewart és Wilfred White a nehéz díjugratás csapatversenyében megnyerte a Nemzetek Nagydíját. 1952. Az amerikaiak legnagyszerűbb rúdugrója, Bob Richards az 1948-as olimpián harmadik, az 1952-es és 1956-os olimpián pedig első lett. 1956. Az osztrák Toni Sailer Cortina d'Ampezzóban mindhárom alpesi számban aranyérmet nyert. 1956. A magyar Papp László, a kiváló ökölvívó egymás után háromszor nyert olimpiai aranyérmet. 1956. A mexikói Joaquin Capilla Perez toronyugrásban három olimpián nyert érmet. 1956-ban arany- és bronz-, 1952ben ezüst- és 1948-ban bronzérmet. 1956. A csehszlovák Olga Fi-, kotová diszkoszvetésben aranyérmet nyert, niajd férjhez ment az amerikai Harold Conollyhoz, a kalapácsvetés olimpiai bajnokához. 1956. Az indiai gyeplabdacsapat hatodik olimpiáján győzedelmeskedett. 1960. Az etióp Absbe Bikila, az afrikai kontinens első atlétikai aranyérmese, a maratoni verseny győztese. 1960. Az amerikai Rafer Johnson á tajvani Yanggal vívott emlékezetes küzdelem után megnyerte a tízpróba olimpiai aranyérmét. 1964. Az angol Tony Nash és Robin Dixon az innsbrucki téli olimpián a kettes bobverseny győztesei. 1964. Az ausztrál Dawn Fräser 1956-ban, 1960-ban és 1964ben a 100 méteres női gyorsúszás aranyérmese. 1964. A szovjet Valerij Brumel éveken keresztül a magasugrás verhetetlen bajnoka. 1964. Az új-zélandi Peter Snell a 800 és az 1500 méteres síkfutás győztese. 1968. Az amerikai Péggy Fleming, a női műkorcsolyázás elegáns, felejthetetlen aranyérmese. 1968. A francia Jean-Claude Killy, a grenoble-i téli olinrpián három alpesi síszámban aranyaranyérmet nyert. 1968. Az olasz Eugenio Monti, a legkiválóbb bobversenyző. 1968. Az amerikai Bob Beámon felállította a legnehezebben utolérhető 890 cm-es távolugró világcsúcsot. 1968. A kenyai Kip Keino aranyérmet nyert 1500 méteren, második lett 5000 méteren, négy évvel később pedig a 3000 m-es akadályversenyen szerzett aranyérmet, 1500 m-en pedig ezüstöt. 1968. A mexikói Jose Pedraza a 20 km-es gyaloglásban második lett a veterán szovjet Vlagyimir Golubnyicsij mögött. 1968. Az amerikai Al Oerter diszkoszvetésben egymásután négy olimpiai aranyérmet nyert. 1972. A japán Jukio Kaszaja síugrásban a téli olimpiai játékok első aranyérmét szerezte hazájának. 1972. A holland Ard Schenk gyorskorcsolyázásban három aranyérmet nyert (1500, 5000 és 10 000 m-en). 1972. Az amerikai Mark Spitz úszásban .hét olimpiai aranyérmet szerzatt és hét új világcsúcsot állított fel. 1972. A 17 éves szovjet Olga Korbut ügyességével és kecsességével ipeghódította a közönséget, a női tornaversenyeken három aranyérmet nyert. 1976. A nyugatnémet Rosi Mittermaier az innsbrucki téli olimpiai játékok női alpesi síversenyének kimagasló alakja. 1976. A szovjet Vaszilij Alekszejev, a világ legerősebb embere, súlyemelésben megismételte 1972-es olimpiai győzelmét. 1976. A román Nadia Comaneci, az olimpiai játékok legjobb tornásznője. Eddig a felsorolás. A történet összeállításával részrehajlásuk miatt lehetne vitatkozni, de alapjában véve többségben valóban kiemelkedő eseménynek állítottak emléket. B

w ff® HiMk | ^ as V! 0 -re varva* fcB-ré keszuäoben A labdarúgásban egymástól nem élesen elhatároltak a világbajnokság és az Európa-bajnokság eseményei. Jövőre Argentína rendezi a VB-t, de közvetlen utána már földrészünkön fellángol a küzdelem az Európa-bajnokság csoportjaiban. Egészen természetesen megint nyolc selejtezőcsoport lesz, azokon belül mii\denki mindenkivel kétfordulós alapon mérkőzik meg, s így alakul ki a végső sorrend. Továbbra is csak a csoportelsők jutnak tovább a legjobb nyolc közé. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a bármilyen néven nevezett, de lényegében Európa-bajnokság döntőjét négy részvevővel rendezték meg. A negyeddöntő nyolc szereplője tehát előbb még a sorsolás adta párosítás szerint kieséses rendszerdben találkozott egymással, ez a megoldás adta a döntő szereplőit. Tavaly Jugoszlávia volt az EB négyes döntőjének házigazdája, de előzőleg is a döntőbe jutott együttesek valamelyikének hazája rendezhette meg a kontinens-finálét. Nemcsak a VB, hanem egészen természetesen az EB iránt is fokozódik az érdeklődés. A világbajnoki döntőben talán már utoljára szerepel csupán 16 válogatott. Az Európa-bajnoki döntőben a legúja,bb hírek szerint Zágráb és Belgrád láthatott utolsó alkalommal négyes viaskodást. Az UEFA végrehajtó bizottsága ugyanis érdemben foglalkozott az újítási javaslatokkal és arra a megállapításra jutott, hogy ezentúl, tehát már 1980-an is az eddigi négy helyett nyolc válogatott szerepelhet majd az Európabajnokság döntőjében. A részletkérdéseket azonban még nem oldották meg. A döntő kétszeres létszáma természetesen lényegesen hosszabb tartamú lebonyolítást igényel, mint ezelőtt. Az UEFA végrehajtó bizottságának elképzelése szerint az EB döntőben négy fordulót kellene lebonyolítani, s ehhez kevésnek látszik a tervezett 12 nap. Ez a tartam nem biztosítana elég pihenési, regenerációs lehetőséget a részvevő csapatoknak. Akadnak szövetségek, amelyek 15 napos döntőt ajánlanak. Mások viszont ezt már túl hoszszú időnek tartják. Természetesen még annak a megoldása is hátra van, miként párosítsák majd a nyolc csoportgyőztest. Nem valószínű ugyanis, hogy mindenki, mindenkivel megmérkőzzön majd, hanem maradna az eddigi kieséses neygeddöntő-fordulő, csakhogy minden mérkőzés házigazdája a rendező ország lenne. Egy kérdésben nincs változás: a világbajnoksággal ellentétben az Európa-bajnoki döntőben a házigazdának nincs automatikus szereplési lehetősége. Ezt a jogot ki kell magának vívnia. Ugyanez a helyzet az Európa-bajnoki cím mindenkori védőjével is, ez a csapat sem juthat erőnyerőként a döntő mezőnyébe. Mivel a kontinens-bajnokság döntőjének mezőnye most már megkétszereződik, a lebonyolítás mikéntje is sokkal igazságosabbnak ígérkezik, mipt ez idáig. így tehát aligha lesz akadálya annak, hogy az EB végeredményét vegyék alapul a következő, vagyis az 1982-es, a Spanyolországban sorra kerülő világbajnokság mezőnyének megállapításánál. Természetesen ugyanilyen elgondolás kínálkozik a dél-amerikai bajnokság megrendezésénél is. Mindez kissé segíthetne az egyre erőteljesebben jelentkező időpontproblémák megoldásánál is. (zala) Amiről beszélnek ßiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiins A láb mindig kéznél van Ha egy mai átlagos termetű ember magára kívánná ölteni á régmúlt lovagi páncélját, nem valószínű, hogy sikerülne neki, mert délceg őseink termete merőben eltér a mai emberétől. Kiderítették, hogy ezek a régi rettenthetetlen hősök lényegében satnyább alkatúak voltak a mai fiataloknál. Ma már tudjuk: az emberiség az elmúlt századokban nemcsak szellemileg, hanem testileg is sokat fejlődött. A fejlődés okát több tényezőben kereshetjük. így mindenekelőtt a táplálkozás javulásában, a társadalmi szemlélet nagy változásaiban, a testnevelés és a sport általános térhódításában. Hiszen a felszabadulás után kommunista pártunk politikája következtében a tömegek számára olyan mértékben vált hozzáférhetővé a testnevelés és a sportolás, amilyenre korábban gondolni sem lehetett. Az ember életet átalakító és formáló szocialista viszonyok közepette egyre több a dolgozók szabad ideje, mert a gyors ütemű gépesítés „megkíméli" az embereket. Az iparosodás, a városiasodás, a technikai fejlődés azonban veszélyt is rejt magában: az emberek kevesebbet mozognak, ami az izomzat és a testalkat gyengülését vonja maga után, de káros az emberi szervezetre más szempontbői is. Ezzel általában tisztában vagyunk, s valahogy mégsincs minden rendben a tömegsport körül, mintha egy kicsit a háttérbe szorulna ez a probléma. Emlékezzünk csak, hogy a felszabadulás után milyen nagy lendülettel indult meg a dolgozók testedzése. Falusi és városi, üzemi és iskolai sportkörök alakultak, ahol ezrek és ezrek hódoltak a testmozgásnak, élvezték a sport adta örömöket, üzemek, intézmények versenyeztek nagy lelkesedéssel egymással. Most is tudja mindenki a tömegsportról, hogy szükség van rá, hogy életünk egyik legfontosabb tartozéka. S ha ez a folyamat mindennapossá, rendszeressé válik, ha a testedzésre állandó lehetőség nyílik, akkor megközelíti a tömegsport a célját. Így van-e ez jelenleg nálunk? Nem teljesen. Örvendetes tény azonban, hogy az új lakónegyedek nemcsak lakásokat jelentenek, hanem ennél sokkal többet, az emberek életének teljességét kívánják szolgálni. Mert az ember például nemcsak lakni akar, hanem mondjuk mozogni, sportolni is. Igen, az emberek nagy része akar és szeret sportolni, csak a feltételeket kell számukra biztosítani, és meggyőzni őket az igazságról, hogy a rendszeres testmozgás jobb közérzetet, hosszabb és tevékenyebb életet biztosít. Akkor talán a felnőttek sem szégyeinének „kocogni", futni, sportolni. Mert róluk van szó elsősorban, hiszen a gyerekek szakítának maguknak mindig időt a mozgásra, a sportolásra. Nagy általánosságban fogalmazva a tömegekből kerülnek ki a kiválók, az élsportolók. A tömegsportnak azonban elsősorban nein is az a hivatása, hogy olimpiai bajnokokat neveljen. Ne higgyük például, hogy ha az egész falu sportol, akkor már csak idő kérdése a két méteren felül magasugró. Gjra ismételjük: az a fontos, hogy a falvak, a városok népe egészséges, életerős legyen. Pártunk XV. kongresszusa is megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a tömegsportnak. Közéleti személyiségeink lépten-nyomon hangsúlyoznák a testnevlés jelentőségét. Gyakran hallja az ember Vlagyimir Iljics Lenin mondását, miszerint az új társadalmat csak erős fizikumú és akaratú emberek, energikus és kitartó milliók képesek építeni. És elsősorban ezért van szükség a sport mi'.iél nagyobb térhódítására. Természetesen az egészségügyi szempontok is legalább ilyen fontosak. A technika \roliamos fejlődése következtében mindjobban közeledik az az idő, amikor az ember egyedül a sportban talál majd mozgási lehetőséget. A sport az, amelynek segítségével megőrizheti egészségét, munkaképességét. Sokan azonban könynyen lemondanak róla, hogy a sporthoz valami hasonlót műveljenek. Röviden: nem sportolnak, nem mozognak. Néha esetleg hajlandók gyalogolni —- ha nincs kedvük tolakodni és nem férnek e«l a villamosra, vagy elromlott a lift... A tömegsportnak van jövője, kell, hogy legyen jövője. Ezt kívánja szocialista társadalmunk, ezt kívánja a dolgozók érdeke, egészsége. Sokat tehetnek a tömegsport érdekében az újonnan megválasztott képviselők, akik felkarolhatják és erkölcsileg támogathatják a testmozgást. A csekély anyagiak ugyanis egy kis jóakarattal mindig előkerülnek. A képviselőknek segíteniük kell eloszlatni az itt-ott még felbukkanó előítéleteket a tömegsporttal szemben, segíteniük kell megértetni az emberekkel, hogy az ő érdekükről és a társadalom érdekéről van szó. Szorgalmazniuk kellene az új képviselőknek, hogy a lakónegyedek körül épüljenek sportpályák, ahol nemcsak a gyerekek, hanem az idősebbek is mozoghatnak. Szemléletet kell változtatni a tömegsportról és feltételeket biztosítani a testedzéshez. A jelenlegi helyzet - bármilyen f

e

)lodest is értünk el — nem kielégítő, még mindig keves azoknak a szama, akik rendszeresen foglalkoznak testedzéssel. Pedig — amint már említettük - a sport helye, a tömegsport helye társadalmunkban fontosabb mint valaha. És a jövőben, a mozgo járdáit korában, a további automatizálás következtében még fo-ntosabb Issz. Mert már régen ismert tény, hogy az ember csak a sport révén tudja megőrizni fizikai és lelki egyensúlyát. A görögök analfabétának tekintették azt, aki az írás t-s az olvasás mellett nem tudott úszni. Mi nem tekintjük annak azt, aki nem sportol rendszeresen. De mindenki elhiheti, hogy sportolni szép, sportolni jó és főleg egészséges. Semmi akadálya a testmozgásnak. A láb mindig kéznél van... viNCE