Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-18 / 76. szám, péntek

II CSEHSZLOVÁK EPITÜIFAB FELADATAI ES EEllESZTESE /Folytatás az 5. oldalról) a kő, a homok és a kavics telepeivel, amelyeket többnyire jó minőségű me­zi'-'azdasági talajon aknáznak ki. A ve­zf > dolgozók ezért megfelelő figyel­ni t fordítsanak a már kiaknázott te­le - k termővé fordítására. építőipar iparosítása, de egyben a tüzelőanyag és energia megtakarí­tii. ii szempontjából ls alapvető jelentő­sébe van a szervetlen műszálak bázi­sára épülő szigetelő anyagok termelése fejlesztésének, amelyet új üzemek gyors felépítésével kell biztosítani. A jövőben már tarthatatlan állapot lesz importálni ezeket az anyagokat, vagy helyettük a költségesebb, de ugyanak­kor gyúlékony műanyagokat használni. A téglagyártó ipar jelenleg bővíti termelési választékát és hatásosabban bekapcsolódik az építőipar iparosításá­ba előgyártott elemek termelésével. Javulnak számos gyártmányának mű­sziki és gazdasági paraméterei, vala­mint esztétikai tulajdonságai. E tekin­tetben a vállalatoknak és vezérigazga­tóságaiknak határozottabban kell ha­ladniuk a megkezdett úton és ezzel egyidejűleg jelentősen javítaniuk kell az egész termelés minőségét és gazda­ságosságát. A kerámiaiparban, ebben a hagyomá­nyos kiviteli ágazatban, elsőrendű fel­adat a gyártmányválaszték bővítése, az építkezési és karbantartási célokat, a hazai és a külföldi piac igényeit szol­gáló gyártmányok minőségének töké­letesítése. Az építőanyagok termelésének rend­kívüli jelentősége van a többi iparága­zat és a mezőgazdaság szükségleteinek kielégítése, valamint a belső piac el­látása szempontjából. Itt kötelesség a rendszeres műszaki-tanácsadó tevé­kenység kibontakoztatása, a kínálat, valamint a szállítás és az értékesítés célszerű formáinak elterjesztése. Az építőanyagot gyártó ipar fejlesz­tésére az eltelt két ötéves tervidőszak­ban jelentős beruházási eszközöltet for­dítottunk. A hatodik ötéves tervidő­szakban is ez a tendencia. Az építő­ipari miniszterek és vezérigazgatók sa­ját beruházási politikájukat úgy orien­tálják, hogy az megfeleljen a korszerű építkezés követelményeinek. A feladat az, hogy az építőipari dolgozók saját beruházásaikat is jól és idejében ké­szítsék elő s általában jelentős javu­lást érjenek el egyelőre ki nem elégítő realizálásukban. Az építőipar korszerű anyagi bázisa szempontjából mind nagyobb jelentő­sége van a kohászatnak, a gépiparnak, a vegy- és a fogyasztási iparnak, va­lamint a helyi gazdaságnak. Ezeknek a tárcáknak és ágazatoknak miniszte­rei, és vezető dolgozói sokkal nagyobb felelősségtudattal, kapacitásbelileg és műszakilag fejlesszék a szükséges gyártmányokat és gyorsabban oldják meg a felmerülő problémákat. Elsősor­ban az acélkonstrukciókra, szerelékek­re, kádakra, kábelekre, faipari gyárt­mányokra, padlóburkolatokra és szige­telőanyagokra gondolunk. Továbbá gyengeáramú közlekedési és jelző be­rendezésekre, szabályozó automatikára, kazánházi berendezésre, felvonókra, légtechnikai berendezésekre, beleértve szerelésüket is. A műszaki fejlesztés meggyorsítása megkívánja az építőipar kutató- és fej­lesztési alapja több mint 6500 dolgozó­jának jóval jobb felhasználását. Munkájának hatásfokát mindmáig el­sősorban az csökkenti, hogy ez az aiap nem foglalkozik minden esetben olyan feladatokkal, amelyek időbelileg és tárgyi szempontból kölcsönösen egyez­tetettek lennének. Ahhoz hasonlóan, hogy megkívánjuk a beruházások, a tervező és építőipari dolgozók kölcsö­nös együttműködését, a kutatásban is szavatolnunk kell a beruházás, a terve­zés és a megvalósítás szférája kutató­intézeteinek programszerű együttmű­ködését. Ez az építőiparban lényege­sen meggyorsítaná a „Tudomány—tech­nika—termelés" ciklusát. Ezzel összefüggésben feltétlenül szükséges, hogy a kutatóintézetek fe­jezzék be az építkezések, a gépek és a gyártmányok prototípusai kidolgo­zását, megvalósítását, kipróbálását és kiértékelését tökéletesítő kísérleti bá­zisuk fejlesztését. Nem engedhetjük meg a kutatás elszigetelődését a ter­melő szervezetek feladataitól, hanem ellenkezőleg, szavatolnunk kell haté­kony segítségnyújtásukat az ötéves terv céljai és további perspektívák el­érésében. Ezért az építőipari minisztériumok­tól és a műszaki fejlesztés központi szerveitől megkívánjuk, hogy rövid időn belül dolgozzák ki az építőipar­ban az egységes országos műszaki po­litikát, amelynek célja főleg az ipari létesítmények és a járulékos beruhá­zások építésében a minőségi változá­sok elérése, illetve az építkezési be­fejező munkálatok ütemének meggyor­sítása. E politika szerves részeként emelni kell az építés gazdasági szín­vonalát, javítani kell a minőségét és gondoskodni kell az anyagi alap komplex fejlesztéséről. A párt központi bizottsága azzal a meggyőződéssel fordul az építőipar tu­dományos kutatóbázisa valamenyi dol­gozójához, hogy alkotó erejüket és ké­pességeiket az építőipar iparosításának szentelik, hogy így fokozatosan elér­jük az iparilag fejlett országok haladó paramétereit, építkezési határidőit és magas fokú munkatermelékenységét. Jelentős belső tartalékok ElvtársakI Az építőipar hatékonysága és teljesí­tőképessége növelésének jelentős té­nyezője a belső tartalékok mozgósítása és kihasználása. Vitathatatlan, hogy ezek a tartalékok jelentősek. A mun­kaidő jobb kihasználása az építőanya­gokkal és gépekkel való felelősségtel­jesebb gazdálkodás, a munka rendje és minősége — ezek jelentik a gyenge pontokat az építészet munkájában. Ezért helyezü.-k hangsúlyt arra, hogy a tartalékok kiaknázása az építőipari dolgozók, elsősorban az irányítókáde­rek kötelessége legyen. Építőiparunk sokéves problémája a munkaidő elégtelen kihasználása. Ez a probléma a termelőeszközökkel való egyre jobb ellátottsága következtében egyre jobban előtérben kerül. Nagy veszteségek keletkeznek főleg a hét vé­gén és elején, a műszak kezdetén és végén a munkaszünetek meghosszabbí­tásával az anyag, a gépek szállításá­nak zavarai, a munka rossz előkészí­tése, valamint az emberek fegyelme­zetlensége miatt. Ha naponta 15 perc­cel jobban ki tudnánk használni a munkaidőt, legalább három százalék­kal növelhetnénk az építőipar terme­lékenységét. Ezért minden építkezésen következe­tesen ki kell küszöbölni a munkaidő rossz kihasználásának okait, tökélete­síteni kell az anyag- és gépellátás szervezését, a munka előkészítését, a munkahét beosztását, s anyagi bírságot kell kivetni azokra, akik hanyagok, fe­gyelmezetlenek és felelőtlenek. Az építőiparban a társadalmi érté­kek nagy veszteségét okozza a termé­kek és az anyagok rossz kihasználá­sa, pazarlása, a helytelen raktározá­suk, mozgatásuk és szállításuk miatt keletkezett károk. Az építőiparban egy­re nagyobbak a tartalékok, de sokszor előfordul, hogy ezek nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk. A lakosság nap nap után figyelem­mel kísérheti az építészek munkáját. kapacitásait és legszakképzettebb dol­gozóit. Népgazdaságunknak százmilliós károkat okoz. Az ostravai építőipari vállalatok munkájának elemzése azt mutatja, hogy a műszaki fegyelmezetlenség miatt átlagosan a termelés három-öt százalékát a bérek öt százalékát és az anyagi költségek két-három százalé­kát vesztik el. Ennek az elvi problémának a megol­dásában példát mutat az ostravai Ma­gasépítő Vállalatnak a minőség irányí­tására vonatkozó komplex programja, amelyet az említett elemzés alapján dolgoztak ki. A vállalat a program szerint szervezi az egyes építkezések kivitelezését, a műszaki megoldástól az anyag átvételén és raktározásán ke­resztül egészen a szabályok megtartá­sáig, s így biztosítják a következetes folyamatos ellenőrzést, egészen az építkezés minőségének végső ellenőr­zéséig. Ily módon kell megoldania ezt a problémát a többi vállalatnak is. Javítani kell az építészeti munkák minőségét a javításoknál is. A javítá­sok növekedését a lakásalap korszerű­sítésével együtt elsősorban a kapacitá­sok teljesítőképességének és a gépesí­tés fokának növelésével, a folyamatos munkaszervezéssel és a progesszív tech­nológiák alkalmazásával kell biztosí­tani. Az építőipari minisztériumok fela­data hogy teljes mértékben érvényesít­sék felelősségüket, kidolgozzák és a gyakorlatban érvényesítsék a javítások műszaki fejlesztésének egységes kon­cepcióját. Magasai)!) szintű irányító munkát Elvtársak! Ezért az egyes építkezéseken előfor­duló rendetlenség, a munkaidő és a gépek kihasználatlansága nemcsak gaz­dasági veszteségeket okoz, hanem nagy politikai károkat is, mivel a közvéle­mény előtt ezáltal csökken szocialis­ta építésünk eredményeinek jelentősé­ge. Elsősorban az építésvezetőknek, a mestereknek és a munkacsoportok ve­zetőinek kell küzdeniük az említett fo­gyatékosságok kiküszöböléséért. Az építkezéseken a rendteremtés nem ked­vez azoknak, akiit élősködni akarnak. Megszilárdítja a munkafegyelmet és a szocialista vagyon védelmét is. A fo­gyatékosságok ellen csakis akkor har­colhatunk sikeresen, ha jól előkészít­jük a munkákat, időben biztosítjuk az anyagokat, progresszív munka- és anyagnormákat érvényesítünk, igénye­sen értékeljük a munkát, és ennek felel meg az anyagi érdekeltség is. Ezek a fő tényezők építkezéseink hely­zetének rendezésében. Nagyon fontos, hogy az építőipari vállalatok és a termelési-gazdasági egységek irányító szervei felelősségtel­jesen foglalkozzanak az ellátás prob­lémáival, és rendet teremtsenek az anyagok nyilvántartásában, tervezésé­ben és vásárlásában. A termelési szám­vetésekből kell kiindulni, és állandóan szem előtt kell tartani, hogy minimális eszközökkel hogyan érhetjük el a le­hető legjobb eredményeket. A munka minőségének javítása jelen­tős tartalék, amelynek kihasználása nagy hasznot hajt a társadalomnak, s jelentős gazdasági és politikai értéke­ket teremt. Nagyon sok függ a mun­ka és a technológiai fegyelem meg­tartásától. Nem érthetünk egyet azzal a gyakorlattal, hogy az építkezések át­adásánál több száz kisebb-nagyobb fo­gyatékosságot állapítanak meg, ame­lyek megkeserítik az új létesítmények tulajdonosainak életét. Ezek kiküszö­bölése rendszerint rendkívül igényes és költséges, leköti más építkezések Az építőipar igényes feladatainak tel­jesítése a hatodik ötéves tervidőszak­ban, belső tartalékainak kiaknázása és további dinamikus fejlődésének biztosí­tása döntő mértékben a munka irányí­tása és szervezése színvonalának to­vábbi javításától függ, az építőiparban ugyanúgy, mint az egész építkezési be­ruházásokban. Bizonyos előrehaladás ellenére e te ; rület irányításában még mindig komoly fogyatékosságok fordulnak elő, ame­lyek összességükben kedvezőtlenül be­folyásolják , a népgazdaság fejlődését. A helyzet javítására foganatosított intézkedéseket csak lassan és nem elég következetesen valósítják meg. Hibák mutatkoznak a tervek egybehangoltsá­gával kapcsolatban, a minisztériumok és a termelési gazdasági egységek nem dolgozzák ki megfelelő módon a kapacitások és az anyagok mérlegét. Elsősorban ennek következtében to­vábbra is kedvezőtlen a helyzet a szál­lítói-megrendelői kapcsolatokban, amely jogos bírálat tárgyát képezi. Az állami terv kiemelt építkezései által ki­fejezett társadalmi szükségletek előny­ben részesített kielégítésében is ko­moly nehézségekkel találkozunk. Ha tehát biztosítani akarjuk az épít­kezési beruházások és az egész épít­kezési folyamat hatékonyságát és jó minőségét, határozottabban kell megol­danunk a problémákat minden szin­ten. A párt Központi Bizottságának El­nöksége ezért úgy vélekedik, hogy az építkezési beruházások és az egész építőipar helyzetének megjavítására konkrét intézkedéseket kell foganato­sítani a tervezésben, az irányításban, a szervezésben, a kádermunka területén, a párt, az állami és gazdasági irányí­tás minden szintjén, a legfontosabb fo­gyatékosságok hatékony elvi megoldá­sára. Az építkezési beruházásokban és az építészetben valamennyiünknek reáli­sabbaknak kell lennünk, és konkrét fe­lelősséget kell vállalnunk a XV. párt­kongresszus irányvonalának megvalósí­tásáért. A tavalyi eredmények és az idei tapasztalatok alapján az 1978. évi terv előkészítésével párhuzamosan meg kell határozni az építkezési beruházá­sok és az építészet feladatait a hato­dik ötéves tervidőszak többi évére is, úgy, hogy teljes mértékben teljesíthes­sük a XV. pártkongresszus határozatait, s ezáltal lehetővé tegyük a 7. ötéves tervidőszakba való folyamatos átmene­tet. Ezután az irányítás és egész gaz­daságunk minden erejét és eszközét a kidolgozott tervek teljesítésére kell összpontosítani. Ezzel kapcsolatban kiemeljük a köz­ponti tervező szerveknek azt a köte­lességét, hogy a szövetségi és nemzeti reszortokkal, valamint a nemzeti bi­zottságokkal szorosan együttműködés­ben gazdaságunk távlati terve kidol­gozása keretében jól bontsák le az ál­lóalapok újratermelésének program­ját, ezáltal megteremtve az építészet komplex fejlesztése távlati irányvona­lának döntő feltételét. Számolni kell azzal, hogy az építke­zési beruházások valamennyi résztve­vője számára lényfegesen igényesebb feltételek alakultak ki, elsősorban ami a beruházási eszközök következetesebb, jobb kihasználását, valamint a gyorsabb és jobb kivitelezést illeti. A központi ellenőrző szervek a legfontosabb építkezéseken és kivite­lezőknél komoly fogyatékosságokat ál­lapítottak meg az építőkapacitások biz­tosítása, az anyagszállítmányok terén és rámutattak, hogy hibák merülnek ' fel a kivitelezők és a technológiai be­rendezéseket szállítók közti együttmű­ködésben. Ennek következtében késnek az építkezések, drágábbak lesznek, sőt a kapacitások kevésbé jelentős építke­zésekre kerülnek. Ezért megköveteljük a minisztériu­moktól, a termelési-gazdasági egysé­gektől és a vállalatoktól, hogy job­ban készítsék elő s valósítsák meg az építkezéseket, szilárdítsák meg a terv­fegyelmet, mélyítsék el a kapacitások és az anyagok mérlegrendszerét, úgy, hogy az fokozatosan kibővüljön a köz­ponttól egészen a vállalatokig. A gazdasági ösztönzők fontos szerepe Rendkívül fontosnak tartjuk a szállí­tói ügyvitel rendszerének gyors kiépí­tését. A szállítói reszortok és a köz­ponti tervező szervek feladata, hogy még 1977-ben jelentősen megszilárdít­sák ezt az ügyvitelt, és így hozzá­járuljanak a helyzet javításához. Az irányításban sokkar nagyobb gon­dot kell fordítani a haladó munkamód­szerek érvényesítésére. Az Olomouci és Plzefti Magasépítő Vállalat, a Prágai Vízépítő Vállalat és a Bratislavai Hyd­rostav már néhány éve következetesen erre törekszik. Más élenjáró vállalatok is jó tapasztalatokkal rendelkeznek. A kutatókkal és a tervezőkkel együttmű­ködve, már az építkezések műszaki előkészítése során megteremtik a fel­tételeket az építés ipari módszereinek alkalmazásához, a fő kivitelezőkkel együtt. Megszilárdítják a vállalaton be­lüli kapcsolatokat és a munkakollek­tívák stabilizálására törekednek. Nagy munkatermelékenységet és kedvező gazdasági eredményeket érnek el. Ta­pasztalataikat teljes mértékben ki kell használni a többi vállalatban is. Ebben aktívabb szerepet kell betölteni a vál­lalatokon felüli és a reszort szerveknek is. Sok jó tapasztalatot szereztünk an­nak a lehetőségnek a kipróbálásánál, hogy hogyan javíthatjuk az építkezések folyamatosságát, hogyan rövidíthetjük le a határidőket a Ceské Budéjovice-i Magasépítő Vállalatban. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy az építkezések sorbavétele lehetővé teszi az építés nagyfokú koncentrálását, folyamatossá­gát, a határidők lerövidítését és az építőkapacitások jobb kihasználását. Ez csakis azzal a feltétellel valósítható meg, ha időben egybehangoljuk és szerződésileg biztosítjuk a feladatokat, ha az összes kivitelező jól felkészül és a kitűzött időpontokban teljesíti kö­telességét. A beruházások kivitelezésénél a na­gyobb hatékonyság elérése szükséges­sé teszi, hogy valamennyi résztvevő szakképzetten lebontsa az építkezések szervezésének terveit, úgy hogy azok szavatolják az állami terv határidejé­nek megtartását, s az irányítás, vala­mint az építkezések egybehangolásá­nak hatékony eszközei legyenek. En­nek érdekében nagyobb mértékben kell érvényesíteni a matematikai módszere­ket, és hatékonyan kell kihasználni a számítástechnikát. Az irányító dolgozóknak arra kell törekedniük, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki az üzemek, a vállalatok és az egyének érdekeltsége, valamint a társadalmi érdekek között.. Ezzel kapcsolatban sok javaslatot kapunk a vállalatoktól és intézményektől, ezeket még ebben az ötéves tervben kísérleti­leg be kell vezetnünk. Az év elejétől új nagykereskedelmi árak érvényesek. Az építőiparban az a céljuk, hogy jobban ösztönözzék a be­fejező munkálatokat, a járulékos épít­kezéseket, elsősorban az egészségügy­ben, továbbá a hidak, a szennyvíztisz­títók és más, • a társadalom számára fontos létesítmények építését. Az építő­ipari irányító szerveknek ügyelniük kell arra, hogy helyesen alkalmazzák az új nagykereskedelmi árakat, rend­szeresen elemezniük kell hatásukat, és időben gondoskodniok kell az árátépí­tés céljainak megvalósításáról. (Kempny elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában kö­zöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom