Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-02 / 60. szám, szerda

Igényes eszmei és művészi munkával társadalmi céljaink valóra váltáséért • véleménye szerint hogyan teljesítette az írószövetség az 1972 májusában megtartott kongresszus programját? — Az írószövetség II. kong­resszusának gondolatai az egész irodalmi folyamatra terméke­nyítsen hatottak. Örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy nőtt és megerősödött a bizalom az írók és a párt, az írók és egész tár­sadalmunk között. Ez megmu­tatkozik az alkotás légkörének kedvezőbbre fordulásában, az írószövetség egész tagságának társadalmi aktivizálódásábaa. Előttem fekszik az elmúlt idő­szakot elemző kongresszusi be­számoló. Teriedelmes dokumen­tum ez, mely tükrözi íróink gazdag társadalmi tevékenysé­gét. Lehetetlenség volna még vázlatosan is áttekintést adni minden belső és külső, hazai és külföldi akcióról, esemény­ről, értekezletről, szeminárium­ról, tanfolyamról, fesztiválról, tanulmányútról, író—olvasó ta­lálkozóról, amit az írószövetség II. kongresszusa óta rendezett. • Milyen irányban fejlődött a szlovák irodalom az elmúlt időszakban és melyek voltak e fejlődés fő jellemzői? — Á II. kongresszus óta el­telt nem egész öt év rövid idő az irodalom szempontjából. Ezek az esztendők azonban oly mélyen érintették belső és kül­ső létét, hogy jogosan beszélhe­tünk az elmúlt esztendőkről mint szocialista irodalmunk je­lentős és —- bizonyos értelem­ben — meghatározó időszaka ról, és az eltelt éveket mél tán nevezhetjük a bő termés éveinek, amikor_ az írók nem­csak kerestek, hanem talaltak is. Az irodalom fejlődése szem­pontjából az elmúlt időszakra rendkívül jellemző szocialista jellegének elmélyülése és meg­szilárdulása, a szocialista rea­lizmus lehetőségeinek újrafel­fedezésére, a kommunista hu­manizmus eszméire az ember­ben való hilre és az iránta va­ló bizalomra épített irodalom profiljának kialakítására irá­nyuló törekvés. Űgy látjuk, hogy az irodalomnak és alko­tóinak nemcsak árra elég bel­ső ereje, hogy megszabaduljon saját eszmei destrukciójának Inaradványaitól, hanem az új pozitív tettekre, és a valóban mélyreható reneszánszra, mely elsősorban BZ új erkölcsi, mű­Ma kezdődik a Szlovákiai Írószövetség III. kongresszusa, s a következő na­pokban más cseh és szlovák művészeti szövetség tanácskozásaira is sor kerül. Alábbi írásokkal ,e jelentős kultúrpolitikai eseményeket méltatjuk. Az irodalom és a valóság viszonya Beszélgetés dr. Vincent Sabíkkal, a Szlovákiai elnökségi tagjával nak a hátterén kell látnunk, amelyet egykori fiatal próza­irodalmunk megtett. Hogyan lá­tom a jelenlegi fiatal szlovák próza helyzetét? Elsősorban azért kell szimpatikusnak tar­tanunk erőfeszítéseit, mert nem ismétli az előző nemzedék hi­báit, az elsősorban társadalmi­lag és szociálisan determinált ember képét keresi legfigye­lemre méltóbb alkotásaiban, és vészi és politikai felelősségtu­datban és elkötelezettségben nyilvánul meg. Külsőleg ez a mozgás az irodalmi folyamat felélénkülésében és intenzíveb­bé válásában, a különböző ne­mű és műfajú alkotások meny­nyiségi és minőségi gyarapodá­sában. egy egész sor fiatal te­hetség jelentkezésében, az iro­dalomkritika és az irodalmi élet aktivizálódásában mutatko­zik meg. • V. Sikula Mes­teremberek című regényéről írott kritikájában meg­állapítja: „Sikula regényével próza­íróink középnem­zedéke végérvénye­sen kiszélesíti ha­tókörét és eljut a mély társadalmi je­lentőségű és hatá­sú művészethez" Hogyan látja a fia­tal szlovák próza helyzetét? —• A Sikuláról megállapítottakkal a következőket akartam mondani: Sokra tartom írónk kísérletét arra, hogy jobb prózai modellt teremtsen — az éppen saját nemzedékére jel­lemző, —• elszige­telt modellnél, kí­sérletét a mikro­analízis és a szub­jektivizmus fogsá­gából való kitörés­re, azt, hogy volt bátorsága elindulni, a szociális valósághoz, az emberi lét szé­les társadalmi összefüggései­hez vezető úton. A szocialista realizmus módszeréhez alkal­mazása éppen az ő művében bi­zonyul nagyon produktívnak mind eszmei, mind művészi ér­telemben. Sikula kezdeményezé­sét természetesen a maga törté­nelmiségében és annak az út­Szabó Gyula: Leány galambbal nem ködösíti el a valóság meg­ismerését. Örömmel látom a je­lenünk iránti fogékonyságét, s hogy túltette magát a mával szembeni szégyenkezésen, mely az idősebbek munkáiban, itt-ott még most is kísért. Igaz, mind e pozitívumok még születőben vannak a fiataloknál, még nem öltöttek testet fajsúlyosabb mű­alkotásokban. írók Szövetségének • Mint a Szlovák Kiadói Fő­igazgatóság dolgozójának bizo­nyára van áttekintése a cseh­szlovákiai magyar irodalom szlovák nyelven való kiadásá­ról. Mi valósult már meg, és mit terveznek e téren a szlovák könyvkiadók? — A hazai magyar irodalom szlovák fordításával még min­dig nem lehetünk elégedettek. Noha már sikerült megtennünk az első lépéseket könyvkiadá­sunk e területén, még nem be­szélhetünk rendszeres tevékeny­ségről. Az elmúlt két-három esztendőben megjelent szlovák fordításban Fábry Zoltán, Egri Viktor, Duba Gyula egy-egy könyve; a szlovák könyvkiadók tervbe vették Rácz Olivér újabb alkotásainak, Csanda Sándor tanulmányainak kiadását, és rö­videsen megjelenik a fiatal ma­gyar prózaírók antológiája. Ha­zai magyar íróink műveinek rendszeres szlovák nyelvű meg­jelentetését, a szlovák olvasó­közönséggel való megismerte­tését jelenlegi, kiadói politi­kánk elsődleges feladatának tartjuk, s a feladat megvalósí­tásához készek vagyunk megte­remteni valamennyi szükséges feltételt. • Nézete szerint milyen lehe­tőségek nyílnak a csehszlovák írók országos szervezetének lét­rehozására? — Az országos írószövetség létrehozását egyszerűen elke­rülhetetlen történelmi szükség­szerűségnek tartom. Természe­tes következménye a Cseh írók Szövetsége és a Szlovákiai írók Szövetsége között fennál­ló termékeny viszonynak és fej­lett kapcsolatoknak, együttmű­ködésnek. ugyanakkor irodal­maink tényleges — belső és külső — kapcsolatainak szerves és törvényes kifejezése is. / • Tudomásunk szerint az Írószövetség magyar szekciója mostoha körülmények között dolgozik, egy önálló kis helyi­séggel sem rendelkezik, ahol a szekcióvezetőség üléseit meg­tarthatná, iratait tárolhatná. Ügy véljük, ez megalázó a csehszlovákiai magyar iroda­lomra nézve. Mikor es hogyün óhajtja az írószövetség vezető­sége megoldani e tarthatatlan helyzetet? — Az írószövetség ezidáig nem kis erőfeszítéseket lett szekcióinak, — köztük a ma­gyar szekciónak — megfelelő elhelyezése és anyagi ellátott­sága érdekében. Sajnos, nem mondható el, hogy ez igyeke­zete mindig sikerrel járt volna. A helyzetet mindmáig bonyolít­ják a főváros számos kulturális, de más intézményének elhe­lyezési gondjai, ami rohamos fejlődésük következménye. Az írószövetség csak saját helyi­ségeivel rendelkezik. Ezek azon­ban teljes mértékben magyar kollégáink rendelkezésére is állnak. Az írószövetség vezető­sége ezt a megoldást már ré­gebben felajánlotta és javasol­ta a magyar szekciónak. • Nézetünk szerint ez a meg­oldás nem szerencsés, mint­hogy a szövetség állandó alkal­mazottainak szükségük van munkájuk érdekében a saját szekrényükre, íróasztalukra, szé­kükre. E kérdést nem lehet to­vább kerülgetni, hanem meg kell oldani. Végezetül hadd kér­dezzem meg: Mit vár az Író­szövetség III. kongresszusától, melyre ma kerül sor? — Az írószövetség III. kong­resszusa nemcsak az elért ered­mények számbavétele lesz. Tár­gyalásai új szakaszt jelentenek a szövetség jövőjében. Ez már az írói munka, az irodalom és társadalmunk logikájából ered. Nem lehet megállni az elért eredményeknél, mindig előre kell lépni — e törvény jegyében lát majd munkához a mi kong­resszusunk is. Pártunk XV. kongresszusa határozatainak alkotó gondolataiból indulunk majd ki, e gondolatokra bízvást támaszkodhatnak irodalmaink fejlődésük során, éppúgy, mint egész irodalmi életünk: Itt el­sősorban a minőség általános emelését célzó ki tételre gondo­lok; olyan kategória ez, amely­lyel az irodalom és az iroda­lomkritika öröklői fogva igen közeli kapcsolatban áll. A ma­gas eszmei és művészi értéke­ket hordozó irodalom egész társadalmunk, a szocializmust építő társadalom öntudatának ügye. KÖVESDI JÁNOS A «űvészeti alkotószövetségék ja­nuári nyilatkozatával a csehszlovákiai szellemi életben jelentős időszak kez­dődött. A nyilatkozatot több mint hét­ézer művész írta alá, ami bizonyítja, hogy az alkotószövetségek eddigi poli­tikájával és a CSKP XV. kongresszusán kitűzött politikával azok a művészek is egyetértenek, akik még nem tagjai a szövetségeknek. Ez lehetővé teszi, hogy az alkotószövetségek közeli kongrösz­szusain eszmeileg igényesebb, az alko­tás minőségét előtérbe helyező célokat tűzzenek ki. Elmondható, hogy ehhez ma jók a feltételek — az alkotószövet­ségek a párt, az egész kulturális front és a dolgozó nép bizalmának tudatá­ban láthatnak munkához. A Cseh Írók Szövetségének II. kong­resszusa megvonja az alakuló kong­resszus óta végzett munka mérlegét, hogy e mérleg alapján megteremthesse a további alkotómunkához szükséges feltételeket, s kitűzze az írók, az iro­dalom előtt álló feladatokat. A cseh írók tanácskozásán értékelik a művé­szeti alkotószövetségek januári nyilat­kozatának visszhangját, hiszen ezt a jelentős dokumentumot sok olyan író, költő és kritikus is aláírta, aki még nem tagja az írószövetségnek. Fontos eleme lesz a tanácskozásnak a cseh iro­dalom eredményeinek, helyzetének elemzése. Elmondható, hogy a mai cseh irodalom gerincét a legszigorúbb mér­cét is elviselő művek alkotják. Impo­náló jelenség az új írónemzedék je­lentkezése a cseh irodalomban. Az új cseh írónemzedék soraiban, az előző évtizedekhez hasonlítva egyre több a műszaki képzettségű alkotó, ami kétség­. kívül kihat majd az alkotások témáira is. A kongresszus bizonyára állást fog­lal a prózairodalom, a fiatal költők ne­velése, "az ifjúsági és gyermekiroda­lom, s a cseh irodalom.^ témája, a tör­ténelmi próza időszerű kérdéseiben is. Természetes, hogy az írókongresszu­• son szó esik majd a fogyatékosságok­ról, a tennivalókról, a kritika iránti követelményekről is. Mivel megérett az idő a csehszlovákiai írók egységes szer­vezetének létrehozására, nem kétséges, hogy mind a cseh, mind' a szlovák író­kongresszus ebben a kérdésben is meg­felelő döntést hoz: a többi között szük­séges a szervezeti szabályzat módosí­tása, a tagfelvételi követelmények egy­ségesítése. Mind a Cseh, mind a Szlovák írók Szövetsége a beszámolási időszakban sokat tett a cseh és a szlovákiai iro­dalmi kölcsönösség, a cseh és a szlo­vák írók, költők közti kapcsolatok el­mélyítése érdekében. A jövőben még na­gyobb hangsúlyt kap a szocialista or­szágok írószövetségeivel való együtt­működés. Jelenleg valamennyi szocia­lista ország írószövetségével jó, együtt­működési szerződéseken alapuló kap­csolataink vannak. A művészeti alkotőszövetségek nyi­latkozata rendkívüli visszhangot kel­tett a cseh és szlovák színművészek körében is. Több mint ötezer drámai művész aláírása tanúsítja, hogy a cseh és szlovákiai művészek tudatában van­nak, milyen helyet töltenek be szocia­lista társadalmunkban. Á nagy fontos­ságú dokumentum egyben útmutatás is a művészeti alkotószövetségek soron le­vő közgyűléseinek tanácskozásához. A Cseh Drámái Művészek Szövetségében már 1976 novemberétől dolgoznak a kongresszus előkészületein. Elmondha­tó, hogy ez a szövetség az elmúlt évek­ben nagy munkát végzett. Gondoljunk csak az elmúlt két év jelentős évfordu­lóival kapcsolatos alkotó munkára ... Az elvégzett munka értékelése mellett a közgyűlés fő figyelme elsősorban az új drámai alkotásokra irányul. Tény, hogy a politikai válságoktól terhes idő­szak nehézségeinek áthidalása után egész sor új cseh és szlovák dráma­irodalmi alkotás született. A közgyűlés beszámolójához készült elemzésekből kidomborodik az alapkö­vetelmény: A művek a döntők — de a műveket az emberek tettei töltik meg tartalommal. A közgyűlést előkészítő bizottságok ezért nagy figyelmet szen­telnek a tagsággal, s általában az al­kotókkal való munkának. A CSDMSZ a színművészek legszélesebb körével kí­ván együttműködni; be akarja őket vonni a munkába, s a szocializmushoz hű tehetséges művészeket felveszi so­raiba. A szövetség fő feladatának tart­ja, hogy a marxizmus-leninizmus szel­lemében hasson a drámai művészet egész területére. Célja, hogy elmélyít­se a művészek együvé tartozásának ér­zését egész társadalmunkkal, a párt vezette munkásosztállyal. A CSDMSZ rendkívül fontos feladat­nak tekinti a fiatal művészek nevelé­sét, támogatását. Hozzá kíván járulni alkotó tehetségük, szocialista szellemi­ségük kibontakoztatásához, internacio­nalizmusuk megszilárdulásához. A szö­vetség az alkotómunka céljaival is fog­lalkozik. A többi közt azt is megvizs­gálja, miként leplezze le a művészet a jobboldali opportunizmus antíkommu­nista és elittendenciáit, amelyek, a múltban káros hatást gyakoroltak a kulturális élet egyes területeire. Eb­ben nagy segítséget jelent a szocialista országok társszervezeteivel való együtt­működés és tapasztalatcsere is. A Cseh Zeneszerzője és Előadómű­vészek Szövetsége ugyancsak eredmé­nyes időszakra tekinthet vissza. Az el­múlt négy évben, a szövetség tevékeny­sége konszolidálódott, elmélyült és ki­szélesedett. ..Jelentősen megnövekedett a tagság létszáma, s ami a legfonto­sabb, megsokszorozódott a zenei életet gazdagító művek és rendezvények szá­ma. Ebből a szempontból kiemelkedő esemény volt- a Cseh zene éve (1974), amely intenzitásával kihatott a felsza­badulás 30. évfordulójának ünnepi lég­körére is. Az utóbbi évek új zenei al­kotásai színesebbé, tartalmasabbá te­szik a zenei életet; a cseh és a szlo­vák előadóművészek jelentős nemzetkö­zi sikereket érnék el. Jelentős . ered­mény, hogy egyre bővül, terebélyese­dik a szocialista országokkal való együttműködés a zeneművészet szinte valamennyi területén. Ebben jelentős helyet foglalnak el pl. a Szovjetunió­ban és más szocialista országokban rendezett cseh és szlovák zenei napok. A szövetség az általános választások " idején sok száz helységben rendezett hangversenyt; 2eneszerzők és előadó­művészek, kritikusok találkoztak a hallgatók ezreivel, így is kifejezve a zene küldetését szocialista társadal­munkban. A zenei rendezvények soka­sága azt is kifejezte,. hogy szocialista tartalmú zeneművészetünk a népből merít és a néphez, a mához szól. Számos cseh zeneszerző dolgozik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a Győzelmes Február 30. évfor­dulójával összefüggő alkotásokon. Egy­re több zeneszerző összpontosítja fi­gyelmét a szocialista realizmus mód­szereinek elsajátítására, a nép művé­szetéből merítő művek írására. Tudják, hogy a szélsőséges, álmodern, nehezen érthető zeneműveknek nem lehet tö­meghatása. A szórakoztató zene terén is javulás észlelhető, de, amint erre az utóbbi időben többen is rámutattak, ezen a téren még sok a tennivaló. Ör­vendetes jelenség, hogy a komoly zene kezd egyre nagyobb teret hódítani az ifjúság körében. Figyelemre méltó eredmények szü­lettek a cseh és a szlovák zenekultúra értékeinek cseréje terén is. A Cseh és a Szlovák Zeneművészek Szövetsége közt jó és gyümölcsöző az együttműködés. A két szövetség képviselőiből álló or­szágos választmány újabb lehetősége­ket biztosít a szocialista zenekultúra még erőteljesebb kibontakozására. A cseh zeneszerzők alkotásaikkal a múlt és jelenünk haladó hagyományait, értékeit akarják továbbfejleszteni. A mai emberhez szóló alkotásokkal, a humánum, a béke és szocializmus vi­lágméretű győzelmének ügyét kívánják szolgálni. SOMOGYI MÁTYÁS 1977. II. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom