Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-15 / 45. szám, kedd

események margójára ¥ MEGÁLLAPODÁS CIPRUS JÖVŐJÉRŐL Márciusban folytatódik a két ciprusi közösség vezetőinek párbeszéde Nicosia — Makariosz érsek, ciprusi elnök sajtóértekezletén bejelentette: Rauf Denktassal, a ciprusi török közösség veze­tőjével tartott találkozóján megállapodás született arról, hogy Ciprus szövetségi, egysé­ges, két közösségből álló; füg­getlen és el nem kötelezett po­litikát folytató állam lesz. Makariosz elnök és Rauf Denktas találkozójára még Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Jelenlétében került sor. Miként Makariosz sajtóértekezletén hangoztatta, megegyeztek, hogy március végén Bécsben újból összehívják a két közösséq ve­zetőinek tavaly februárban meqszakadt értekezletét. Rauf Denktas, a ciprusi törö­kök vezetője, szintén megelé­gedéssel nyilatkozott a létre­jött megállapodásról és elis­merte, hogy a ciprusi görög fél jelentős lépést tett a meqoldás irányában. A moszkvai Pravda ciprusi tudósítója a két közösség tár­gyalásainak felújításáról szüle­tett megállapodásról írva hang­súlyozta: haladó körökben úgy vélik, hogy ami a ciprusi kér­désnemzetközi vonatkozásait il­leti, azokat széles képviseletü nemzetközi értekezleten lehetne rendezni úgy, miként azt annak idején a Szovjetunió is java­solta. Az ilyen nemzetközi ér­tekezleten meg lehetne vitatni, hogy milyen nemzetközi ga­ranciákkal szavatolhatnák Cip­rus függetlenségét, szuvereni­tását, területi sérthetetlenségét és egységét. A rhodesiai rendezés évekbe telhet Washington — „Az amerikai ENSZ-nagykövet szerint a rho­desiai kérdés megoldása évek­be telhet, s az Egyesült Álla­moknak, ha katonailag nem is, de politikailag jelen kell lenni Afrikában“, — mondotta And­rew Young, az USA ENSZ- nagykövete, aki a múlt héten afrikai körúton járt. A néger politikus Carter elnök szemé­lyes megbízottjaként tárgyalt a Rhodesiát övező „frontorszá­gok“, valamint Nigéria vezetői­vel. X Plaochet-jun- ta több mint há­roméves rém­uralma a gaz­dasági csőd szé­lére sodorta Chilét. Elsősor­ban a gyerekek azok, akik leg­inkább meg- sínylik a terror következmé­nyeit. Szomorú statisztikai adat, hogy a kisgyermekek 80 %-a hiányo­san táplált. Az aránytalanul eltorzult gyer- mek testek ön­magukért be­szélnek és vá­dolják a chilei fasisztákat. VÁLTOZÁSOK A TANZÁNIAI KORMÁNYBAN Nyugat-Európa nem vállal közvetítő szerepet Dar es-Salaam — július Nye- rere, a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnöke kormány- alakítást hajtott végre. A ke­let-afrikai ország új miniszter- elnöke Edward Sokoine, eddigi hadügyminiszter lett. A távozó kormányfő, Rashidi M. Kawawa, aki 15 éven át töltötte be ezt a tisztséget hadügyminiszter lett az új kormányban. Tanzánia új külügyminisztere Ben Mkapa, eddigi lagosi fő megbízott (nagykövet] lett. Az államfő Edwin Mtei-t, a Tanzá­niát, Kenyát és Ugandát egye­sítő Kelet-afrikai Közösség fő­titkárát pénzügy- és tervezési miniszterré nevezte ki. A Reuter angol hírszolgálati iroda ismerteti az új tanzániai kormányfő politikai pályafutá­sát. A 38 éves politikust 1965- ben választották be a parla­mentbe. A hadügyi tárca élén öt éven át állott. Bonn — Nyugat-Európa csak „kisegítő“ feladatokat kíván ellátni a közel-keleti helyzet megoldásában, nem vállalja a közvetítő szerepet. Ezzel a megállapítással sommázta Genscher nyugatnémet külügy­miniszter bárom arab ország­ban tett látogatását a bonni külügyminisztérium szóvivője. A nyugatnémet külügyi tárca vezetője Damaszkuszba n és Kairóban tárgyalt, rövid időt Ammanban is töltött. Genscher megállapítása szerint „minden korábbinál kedvezőbb légkör“ van kialakulóban a térség vál­ságos helyzetének rendezésére. A szíriai, Jordániái és egyipto­mi vezetőkkel folytatott tár­gyalásaiból ' azt a következte­tést vonta le, hogy „arab rész­ről elfutottak az álláspontok újrafogalmazásához". FOLYTATÓDIK A HOLLANDIAI SZTRÁJK Kellemetlen leleplezés London — Az ír Köztársaság egyik legtekintélyesebb lapja, az Irish Times leleplezte, hogy az ír rendőrség egészen hason­ló kínvallatási módszereket al­kalmaz terrorizmussal gyanúsí­tott letartóztatottakkal szem­ben, mint az angol biztonsági erők Észak-írországban. Mint ismeretes, az Európa Tanács emberi Jogi bírósága előtt fo­lyó perben Anglia a múlt héten hosszas halogatás után kényte­len volt elismerni a kínvalla­tások tényét és Sámuel Silkin főállamílgyész a kormány nevé­ben ünnepélyes ígéretet tett, hogy az elítélt módszereket so­ha többé nem alkalmazzák. Miközben Strasbourgban foly­tatódik az ír kormány pere az angol kormány ellen a rendőri brutalitások elkövetőinek meg­büntetéséért és az ulsteri visz- szaélések feltárásáért, az Irish Times leleplezése nyilván kel­lemetlenül érinti a strasbourg-i panaszost, a dublini kormányt. Hága — Második hetébe lé­pett a hollandiai sztrájk, mivel a szakszervezetek és a munka­adók között a hét végén sem jött létre megállapodás a bér­emelésekről, illetve az inflá­ciós mozgó bérskála bevezeté­séről. A szakszervezetek előze­tes terve alapján ezen a héten újabb kulcsfontosságú üzemek­ben, üzemrészlegekben szünte­tik be a munkát, s ezek ki­hatása rendkívül nagy lesz, a sztrájk ugyanis lehetetlenné te­szi más üzemek munkáját. A rotterdami kikötő dokkmunká­sainak például csak eqy része hagyta abba a rakodást, de ez máris fennakadásokat okoz nemcsak Hollandia, hanem más országok ellátásában is. A nyu­gatnémet vas- és acélipar szá­mára például nem érkezik a megszokott ütemben a szüksé­ges vasérc. Az eheti tervezett sztrájkok között szerepel a többi között a Shell-olajvállalat kulcsfontos­ságú üzemrészlegeinek leállása. TANÁCSKOZÁSOK AZ ÚJ CSATORNA-SZERZŐDÉSRŐL Panama — Ellsworth Bunker amerikai nagykövet Sol Lino- witz latin-amerikai külügyi szakértő társaságában Panamá­ba érkezett. A két diplomata tegnap kezdte meg tárgyalásait Nicolas Gonzalez Revilla kül­ügyminiszterrel a Panama-csa­tornára vonatkozó új szerződés kidolgozásáról. Bunker érkezé­sekor adott sajtónyilatkozatá­ban kijelentette: Carter elnök nagyon fontosnak tartja, hogy a szerződés a lehető legrövi­debb időn belül létrejöjjön. Kommentárunk A bécsi Hofburgban meg­kezdődött a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver­zet csökkentéséről folyó tár­gyalások újabb fordulója. Mint ismeretes, a megbeszélések de­cember közepén befejeződött tizedik szakaszában sem sike­rült e bonyolult témakörben haladást elérni. Most, a szoká­sos téli szünet után tehát im­már a tizenegyedik fordulóra gyűltek össze a résztvevő or­szágok küldöttségei. Mi az oka, hogy esztendők óta nem halad előre a bécsi tanácskozás munkája? Melyek azok a nehézségek, amelyek hátráltatják a haderőcsökken­tési tárgyalásokon a mielőbbi kibontakozást? Elsősorban az, hogy az álláspontok még min­dig távol állnak egymástól. Ennek két fő oka van. Az egyik a dolog természetéből adódik: különböző társadalmi rendsze­rű országoknak, a Varsói Szer­ződés, illetve a NATO államai­nak képviselői ülnek egy asz­talnál, és a nemzetközi kapcso­latok legkényesebb vonatkozá­sairól, katonai kérdésekről tár­gyalnak. Az erőviszonyokról van szó, amelyeket mindkét fél a biztonság egyik fő tényezőjé­nek tart. Ebből a szempontból érthető tehát, hogy a tárgyalá­sok nem mentesek a problé­máktól. De tény az, hogy gyor­sabb ütemben haladhatnának, ha a nyugati fél rugalmasabb magatartást tanúsítana, pozití­van reagálna a szocialista or­szágok konstruktív javaslatai­ra. A Varsói Szerződés államai­nak szilárd véleménye az, hogy a közép-európai haderő- és fegyverzelcsökkentés nem sért­heti egyik állam biztonságát sem és egyik fél sem futhat egyoldalú előnyökhöz. Ezeknek az országoknak az álláspontja a következő: a tárgyalások va­lamennyi közvetlen résztvevő­je kölcsönösen csökkentse had­erőit és fegyverzetét az egyen­lő kötelezettségvállalás alap­ján, úgy, hogy egyik fél biz­tonsága se szenvedjen kárt, és egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. szág földrajzi helyzete a döntő, hanem együtt az egész: a két fél katonai ereje, hadiipari po­tenciálja, gazdasági fejlettsége együttesen. Ezért a Varsói Szerződés országai számára nyilvánvalóan nem fogadható el az a NATO-javaslat, amely azonos létszám megállapítást akar a szárazföldi erőknél, de hallgat a légierőről és a nuk­leáris fegyverzetről. A haderőcsökkentési tárgyalások problémái Ennek megfelelő volt a Var­sói Szerződés államainak első és máig is alapvető- javaslata. Csökkentse mindkét fél 1975- ben 20—20 ezerrel, 1976-ban 5, és 1977-ben 10 százalékkal mind szárazföldi, mind légi, mind nukleáris fegyverkezetét és csapatainak létszámát a szóban forgó térségben, vagyis az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia, illetve az NSZK, Belgium, Hollandia és Luxem­burg területén. A csökkentés mind a hazai, mind a külföldi erőkre vonatkozna. A NATO-országok javaslatai azonban más megfontolásokat követtek, olyanokat, amelyek nem felelnek meg az eredeti alapelvnek. Azt kívánják, hogy a csökkentés csak a szárazföl­di erőket érintse, és a Szovjet­unióra csaknem háromszor annyi mértékben vonatkozzék, mint az Egyesült Államokra. ­A fegyveres erők csökkenté­se elsősorban azt a célt szol­gálja, hogy a politikai enyhü­lést katonai enyhülés kövesse Európában. Ebből a szempont­ból nem egy-egy fegyvernem létszáma, nem is egy-egy or­Ugyanakkor az előrehaladás érdekében a Varsói Szerződés küldöttel elveik feladása nél­kül igyekeztek figyelembe ven­ni a másik fél álláspontját, és ennek megfelelően kiegészítő Javaslatokat tettek az idők fo­lyamán. így a szocialista or­szágok lehetségesnek tartották annak a nyugati kívánságnak a figyelembevételét, hogy a csök­kentést a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje meg. Az érdemi tárgyalásra vaió készségről tanúskodik a szo­cialista országok tavaly előter- tesztett kompromisszumos ja­vaslata is, amely a legjobb ala­pot adja a kölcsönös érdekű megállapodás elérésére. Az elő­rehaladást szolgálja az is, hogy nemrégen a szocialista országok megismételték egyik javaslatukat: a tárgyalások időszakára a résztvevő államok „fagyasszák be“ haderőik lét­számát. Ez bizalomkeltő intéz­kedés lenne, és bizonyítaná a megegyezési szándékot, meg­könnyítené az előrehaladást, lépést jelentene a fegyverke­zési verseny beszüntetéséhez. A tárgyalások tizedik fordu­lójában az előrelépést akadá­lyozta az is, hogy Kanada és a nyugat-európai államok nem hajlandók kötelezettséget vál­lalni arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen mértékben csökkentik fegyveres erőiket a második szakaszban. A nyugati fél továbbra is elutasítja a szo­cialista országoknak a nemze­ti fegyveres erők felső hatásá­ra vonatkozó javaslatát. Ko­moly akadály az is, hogy a NATO a légierőt és az atom­eszközökkel felszerelt alakula­tokat továbbra is ki akarja zárni a csökkentésből. A Varsói Szerződés országai­nak megítélése szerint Közép- Európa szóban forgó térségé­ben általános katonai erő- egyensúly van. Ilyen következ­tetés vonható le a fegyveres erők összlétszámából, amelyet a tárgyalásokon a felek ismer­tettek — mégpedig a szocialis­ta országok saját adataikat fél esztendővel korábban közölték, mint nyugati partnereik. Nyil­vánvaló tehát, hogy ez az egyensúly bomlana meg, ha a fegyveres erők csökkentésénél — a nyugatiak kifejezésével él­ve — az asszimetrikus mód­szer érvényesülne. A biztonsági értekezlet lezá­rulásával, amely Helsinkiben a földrész politikai együttműkö­dési rendszerét foglalta ok­mányba, s a Varsói Szerződés bukaresti tanácskozásán el­hangzott felhívás fényében fo­kozott figyelem fordul a bé­csi tárgyalásokra, amelyektől joggal várja a közvélemény, hogy eredményeivel kiegészítse a politikai enyhülést. PROTICS JOLÁN Választások Dániában A dán választópolgárok ma járulnak a szavazóurnákhoz. Négy éven belül harmadszor kerül sor a kis skandináv or­szágban a parlament újravá­lasztására. Ez alkalommal a helyzet, ami a kormányt le­mondásra és a törvényhozás feloszlatására késztette, igen elgondolkoztató. Dánia kiélezett belpolitikai helyzetének hátte­rében az ország súlyos gazda­sági gondjai állanak. A sürgető gazdasági és szo­ciális problémák megoldásának kérdésében nézeteltérések tá­madtak a pártok között. Az or­szágban jelenleg 180 ezer mun­kanélküli van (a munkaképes lakosság 8,5 százaléka). Emel­kednek az adók, a lakbérek és az árak; fokozódik az infláció. Ezzel egyenes arányban csök­ken a tömegek életszínvonala, s az országban növekszik a nyugtalanság. Az egykamarás parlamentnek, a Folketingnek 179 tagja van, közülük kettő a Färöer-szigete- ket, kettő pedig Grönlandot képviseli. A képviselőket négy évre választják, de 1964 óta át­lagosan csupán két évig tevé­kenykednek. Aktív és passzív választójog­gal rendelkezik minden húsz évnél idősebb dán állampolgár. A küldötteket több mandátumű választási körzetekben közvet­len és titkos szavazással vá­lasztják. Az 1953-ban kiadott választási törvény kimondja, hogy 135 mandátumot a válasz­tási körzetekben szereznek meg, a többi 40 a pártok kö­zött oszlik meg a választások összeredménye alapján. Ahhoz, hogy egy párt igényt tarthas­son a .negyven mandátum vala­melyikére, legalább egyet tel­jesítenie kell a következő há­rom követelmény közül: a vá­lasztások során legalább egy körzeti mandátum megszerzése, a három választókerület közül kettőben annyi szavazat szerzé­se, amennyi egy képviselő meg­választásához szükséges; orszá­gos viszonylatban az érvényes szavazatok legalább 2 százalé­kának megszerzése. Ez a határozat gyengíti a ki­sebb és újonnan alakult párto­kat. Az 1960-as parlamenti vá­lasztások során ílymódon be­jutott a parlamentbe Dánia Kommunista Pártja, 1971-ben pedig a baloldali Szocialista Párt. Dánia legerősebb politikai pártja az 1871-ben megalakult Szociáldemokrata Párt. A burzsoá pártok pillére az Agrár Liberális Párt, amely a személyi és gazdasági szabad­ságot, a magántulajdon sérthe­tetlenségét és a vállalkozói sza­badságot hirdeti. A parlament harmadik leg­erősebb pártja, a Haladás Párt- ja. Dánia Kommunista Pártja 1919. november 9-én a dán mun­kásosztály élcsapataként ala­kult meg. Célja a hatalomátvé­tel és a kizsákmányolás min­den formájának kiküszöbölése. A dán kommunisták 1932-től 1960-ig, majd 1973-tól ismét he­lyet kaptak a parlamentben. Ott vannak az ország megújítá­sáért folytatott harc élvonalá­ban. A DKP jelölteket állít mind a 103 körzetben, azonban arra törekszik, hogy az országban egy új baloldali többség iöjjön létre. Választási programjában hatékony intézkedéseket köve­tel a munkanélküliség ellen, sürgeti a katonai kiadások kor­látozását, a dán külpolitika fe­lülvizsgálatát, de mindenekelőtt az ország kilépését a NATO-ból és a Közös Piacból. Dániában egyre többen van­nak, akik az ország helyzeté­nek javulását az új perspektivi­kus gazdasági kapcsolatokban látják. Ilyeneket pedig elsősor­ban a szocialista országokkal, a Szovjetunióval létesíthetnek. fkil

Next

/
Oldalképek
Tartalom