Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-11 / 41. szám, péntek

ÚJABB ALÁÍRÁSOK A csehszlovákiai művészeti alkotószövetségek bizottságainak felhívását további művészek és kulturális dolgozók írták alá: A Cseh Műépítészeti Szövet­ség tagjai: František Dvorak, Jaroslav Nekola, Svätopluk Technik, Petr Vaneš, Jindrich Rybák, Zdenek Petráš, Libor Erban, Jan Kubovský, Bohuslav Storch, Jan Franta, Jaroslav Danék, Otto Kubík. A prágai E. F. Burián Szín­ház együttese: Jaroslava Ober- maierová, Josef Langmiler, Jan Bartoš, Jaroslav Vagner, Ferdi­nand Krfita, Soűa Stejskalová, Božena Bôhmová, Vladimír Nývlt, Václav Otta, Ivan Rehák, Anuše Pejskarová, Lída Roubí- ková, Katerina Burianová, Ra- dúz Chmelík, Jiff Sochovský, Slávka Budínová, Jirí Fréhar, Zdenek Hofínek, Bed'ka 1 laiko­va, Božena Janovská, Jan Sou- kup, Irena Lexová, Irena Nývl- tová A Lyra Prageiisis együttesé­nek tagjai: Bohumila Dolejšo- vá, Ladislav Daneš, Olga Čurí- ková, Vera Kovaŕíčková, Jirí Kutina, Vladimír Matéjček, iľj. Otomar Krejča. A Csehszlovák Televízió al- kalniazoltai: Karel Matous, Jan Bőnek, Václav Chaloupecký, Marie Vosecká, Miroslav Fiala, Libuše Kolková, Jiií Škuba, Václav Šmerák, Vlastimil Ne- peŕil, Miroslav Králiček, Zde­nek Všelicha, Karel Capek, Ji- fí Klein, Ľubomír Procházka, Pavel Jílek, Sylvie Pojarová, Ola Výborný, Milan Smíd, Jan Vércák, Mana Juppová, Jindrich Švehla, Alexej Nosek, Jlfí Kríž, Zdenek Procházka, Zbynék Vav­rín, Jaroslav Kotouč, František Polák, Jirí Prokel, Vlastimil Nesrsta, Jaroslav Khun, Pavel Pásek, Miloš Matiášek, Alena Berková, Jaroslav Dietl, Miros­lav Halbhuber, Ivo Paukert, Mi­lan Baginský. Jiŕí Novotný, František Janiira, Marietta Nemcova, Marie Loucká, Mile­na Malhausová, Jirí Plachetka, Dagmar Novolná, Premysl Pod­laha, František Živný, Josef Starec, Anabit Ovanesjanová, Božena Hrubantová, J i r í Chalu­pa, Vilém Stránský, Aleš Peli­kán, fan Ungrád, Zderiék Storch, Vladimír Kureš, Elena Krausová, Helena Sýkorová, Miroslav Cerha, František Mi- keš. Jana Kolárová, Jirí Moc, Marie Kšajlová, Svatava Simo­nova, Vera Štinglová, Vlasta Ja- nečková, Miroslav Doubrava, Miroslav Kučera, Jifí Vetroň, Miloš Bobek, Jaromíra Burdová, Viera Popová, František Pro­cházka, Josef Veselý, Anna Ju- rásková, František Žabka, An­tonín Kováč, Pavel Kraus, Šte- pánka Uaničincová, Václav Po­lák, Jarmila Turnovská, Eva Nývllová, Katerina Krejčí, Li­buše Koutná, Hana Sýkorová, Milan Dostál, František Nemec, 'Oldŕich Janota, Irena Povéjši- lová, Jarmila Krylová, Jarosla­va Tauerová, Aleš Holub, Vera Hadáčková, Tatiana Adamcová, Kvetá Šimonova, Ľubomír RešI, Eva Dvoŕáková, Miloš Slonek, Dušan Kováŕ, Václava Prokošo- vá, Jarmila Hampacherová, Eva Výborná, Ivan KPička, Rudolf Svétecký, Ladislav Peprník, Zdena Mich ková, Jindra Svitá- ková, Kvéla Šamajová, Jirí Ba­bie, Petr Moulis, Blanka Volá- ková, Zdena Čermáková, Marie Poštolková, Karla Marková, Ja­na Hartlová. Miloš Novák, Jiŕi- na Finková, Yvona Hrozková, Eli.ška Burešová, František Seidl, Vladimír Tišnovský, Ota- kar Svoboda, Ivana Oppeltová, Milada Zezulová, Blanka Nová- ková, Vladimír Krejča, Miros­lav Kratochvíl, Zdenek Hruš­ka, Vít Pešina, Dagmar Vrbo- cová, Zdenek Coufal, Olga Wal- ló, Július Tschorn, Jaroslav Eim. Renée Ŕežábková. A Szlovák Zeneszerzők Szö­vetségének titkárságán a felhí­vást a szövetség következő tag­jai írták alá: Gejza Dusík érde­mes művész, Ferdinand Kiinda, Igor Bázlik, Bystrík Režucha, Alexander Melicher, Viktor Šimčisko, Peter Barlovic, Nada Hrčková, Ján Siváček, Ľudovít Marcinger, Vlado Čížik, Milan Adamčíak, Ján Albrecht, Voj­tech Wick, Miroslav Smíd, Voj­tech Tátoš, Zita Strnádová-Pa- ráková, Dagmar Rohová, Tibor Sedlický, Gregor Roletzký, ígor Tvrdoíi. Szlovák színművészek: Jozef Budský nemzeti művész, Jozef Pálka érdemes művész, Marta Černická érdemes művész, Pa­vol M. Gábor, Jela Buckóvá, Elena Záhoráková, dr. Ladislav Lajcha kandidátus, Marta Mr- lianová, Ján Lacko, Peter Dörr, Juraj Svoboda, Emília Tomano- vá, Pavol Dolinský, Milica Ozá- balová, Ladislav Fűleky, FJva Farkašová, Ján Chlebík, Vladi­mír Predmerský, Dušan Lechan, Anna Minichová, Gabriela Ku- líšková, Marián Lajcha, Maria­na Grznárová, Mája Glasnero- vá, Gabriela Vyskočilová, An­ton Krajčovic érdemes művész, Ctibor Kováč, Pavol flalovka, Svätopluk Šablatúra, Ján Stras- ser. A Szlovák Nemzeti Színház tagjai: Jozef Kroner, Karol L. Zachar, Beta Poničanová, Eva Kristínová, Ctibor Filčík és Ste­fan Kvietik érdemes művészek, Jozef Adamovič, id. Vladimír Durdík, Božidara Turzonovová, Zuzana Kocúrlková, Ján Káko- ni, Ján Géc, Ondriš Jariabek, Viera Topinková, Jozef Šimo- novič, Stefan Figura, Juraj Se­bők, Anton Korenči, Anton La- tečka, Alojz Kramár és Zuzana Cigánová. A Szlovák Nemzeti Színház nperaegyüttesének tagjai: Ste­fan Janči, Magdaléna Hajóssy- ová, Peter Dvorský, Róbert Szűcs, Anna Csákóvá, Franti­šek Livora, Sergej Kopčák, Mi- luša Wiedermannová, Anton Kúríiava, Bohuslav Grančič, Alžbeta Michalková és Ľuba Barlcová, Ofga Hanáková, Nina Hazuchová érdemes művészek, Anna Kajabová, az SZSZK ál­lamdíjas művésze, Gerhard Auer, Vojtech Schrenkel, Ar­nold Jt»dt, Pavol Gábor, Boris Šimanovský, Koloman Kovács, Jaroslava Hadrabová, Július Gyermek, Adolf Vykydal, Mi­roslav Fischer, Václav Nouzov- ský, Stefan Gábriš. A Cseli írószövetség tagjai: František Čečetka, Olga Hejná. Irodalmi téren dolgozó más al­kotóművészek: Josef Frais, Vla­dimír Justl, Václav Švarc, Jan Novák, Vladislav Hora, Irena Zítková, Jirí Binek, Vojtech Kantor, Jan Rak, Jí rí Faltus, Vera Procházková, Josef Špičák, ■Ludvík Kulidéra, František Pi­lar, Jirí Karen, Miroslav Stoniš, J. R. Pick, Ludvik Streda, Hana Belohradská, Vladimír Medek, Iva Hercíková, Adolf Branald, Hana Žantovská, Zora Wolfová, Alois Vojküvka, Milan Števček, Drahomír Illik, Marie Bieblová, Roman Cílek, Václav Kraus. A Szlovák Műépítészek Szö­vetségének tagjai: Emil Beluš nemzeti művész, Ján Zeman, Pavol Hudák, Jaroslav Kapusta, František Záriš, Milan Bodický, Pavol Benko, Ján Lichner, An­na Hanicová, Karol Androvič, Ivan Šimko, Robert Öndrejka, Ladislav Mišík, Ivan Michalec, Daniel Majzlík, a műépítészeti kar dékánja, Ján Svetlík, Šte­fan Lukačovič, Rudolf Šlels, Ján Bóna, Jozeľ Huntier, MUan Škorupa, Lídia Horniaková, Vik­tor Melcer, Milan Bielek. Ján Kavan, Tibor Alexy, Juraj Für­dik, Karol Kňava, Ľudovít Mi- činský, Anton Vranka, Branis- lav Dohnány, Michal Sarafín, Pe­ter Gál, Karol Kattoš, Viliam Dubovský, Danica Wiederman­nová. Jaroslav Rajchl, Alexan­der Hollý, Ján Fibinger, lincl- rich Martin, Ján Polášek, Chris­to Turzunov, Viktor Sišolák, Juraj Dubay, Kva Ondrušová, Oldrich Černý, Peter Beňuška, Blanka Hocmanová, Ondrej Ilrončok, Dagmar Kaliská, Ja­roslav Kocka, Ján Komrstka, Dušan Kostovský, Bonavenťúra Krampl, Vlasta Michalcová, Šte- ľan Minárik, Ivan Móra, Štefan Mráz, Ernest Nagy, Tibor Ská­lák, Milan Stuchlý, Marta Si- mová, Ladislav Bella, Dušan Ja­riabek, Imrich Krempašský, Viera Hlaváčková, Vlastimil Dohnal, Leona Hatalova, Milan Beíiuška, Jaromír Hladký, La­dislav Horniak, Ján Žiška, Ag­nesa Zibrinová, Andrea Závrac- ká, Ervín Šlapeta, Pavol Mi.ško- vič, Jindrich Merganc, Ľubomír Fellinger, Alfonz Torma, Dušan Bystrický, Ivan Slameíi, Branis- lav Somora, Ľudovít Jendreják, Vladimír Husák, Ladislav Kuš- nír, Elfrída Schenková, Peter Puškár, Ján Šilinger, Ladislav Bánhegyi, Ivan Ďurdiák, Peter Papp, Jiŕí ÍJhlíiJ, Jozef Lacko, Štefan Rutzký, Tibor Kalafus, Peter Ostertág, Vojtech Fifik, Zuzana Moravková, Jozef Čer­veň, Anna Švarcová, Anna Meierová, Renata Hriadelová, Imrich Puškár, Blanka Pušká- rová, Eva Križanová, Andrej Fiala, Radmila Ondrejičková, Milan llirš, Milan Pacanovský, Anton jursa, Rudolf Rejthar, Dušan Dorotjak, Igor Thurzo, Kamil Martinkovič. A Csehszlovák Televízió ka­tonai és honvédelmi adásának szerkesztősége: Václav Červe­ný, Vladimír Satrapa, Ludevít Zembera, Pelr Obdržálek, Jo­sef Jelinek, Jirí Stejskal, Mi­roslav Svoboda, Roman Niko- dým, Stanislav Krečmer, Leoš jirsák, jirí Soldát, Stanislav Siniek, Jan Rília, Janko Vod- várka, Ladislav Chocholoušek, Ivan Fučík, František Štorkán, Josef Špolda, Tibor Pod horec, Karol Kučera. Kommentáljuk Védelmet érdemei Kik jól ismerik vadregényes tájait, meggyőződéssel vall­ják: Közép-Európa Svájca. S jóllehet, minden hasonlat kissé sántít, Szlovákiával kapcsolatban ez így igaz. Szü­letésénél valóban kincshalmozóan bőkezű volt a termé szét. Bércei és völgyei, erdői, folyni és barlangjai, de fennsíkjai és alföldjei is megannyi szépséget kínálnak és rejtegetnek, nem is beszélve növény- é<: Hitvilágának gazdagságáról. Nemcsak északabbra fekvő vidékeire vonatkozik ez, ha nam déli és délkeleti tájegységeire is. Találomra csak né­hány példát említsünk. A természetszerető embert vonzza a Csallóköz Duna-ágainak varázsa, a Sajó menti hegyek, a sárosi hegyhát, a Gömöri Érchegység, a Bodrogköz nem egy sajátosan jellegzetes zuga stb. Ezt a szépséget védenünk kell és törvényekkel, erre felhatalmazott szervekkel és intézményekkel védjük is. El­sősorban azért, mert Szlovákia természete biológiai és esztétikai értékeivel szerves alkotó eleme életkörnyeze- tiinknek. Továbbá azért, mivel az üdülés, az idegenforga­lom s a turisztika fejlesztésének, sőt a tudományos kuta­tásnak és a természetrajzi ismeretek gyarapításinak is rendkívül előnyös feltételeit kínálja fel. Van is miért védenünk. Hiszen az utóbbi évtizedekben a gyors gazdaságfejlesztés és nemkülönben az elképesztő mérteteket öltő turizmus veszéllyel is jár: az általános tár­sadalmi fejlődés és a természeti viszonyok harmóniája megbomlásának, az ökológiai egyensúly felborulásának veszélyével. Erre világszerte felfigyelnek, de a mi rendünk az, amely a legszervezetehben és a le^tud^tnsabban tö rekszik elhárítására. Ismét csak néhány példa ennek igazolására. A felszaba­dulásig Szlovákiában csak 18 védett tájegység volt nem egészen ötezer hektár területtel. 1976 elején már 283 tájegység, illetve védett objektum (legutóbb a Kis-Kárpá- tok kerültek ebbe a kategóriába) 223 000 hektár terület­tel. Jelenleg az SZSZK területének 4,5 százaléka védett. A közeljövőre vonatkozó elképzelések olyanok, hogy a Magas-Tálra, illetve a Pieunínek Nemzeti Parkját barma dikként kiegészíti az Alacsony-Tátra Nemzeti Parkja, és 1980-ig védetté nyilvánítják a Murányi Fennsíkot, a Fehér­én a Keleti-Kárpátokat,'Felső Árva és a Pofana vidékét. Eképpen Szlovákia t«rület*n«k ni>ntesy tíz százaléka vá­lik védetté Az SZSZK Kulturális Midisztériiiina előterjesztésére a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által tavaly szeptember elején jóváhagyott dokumentum — Az SZSZK állami természetvédelme továbbfejlesztésének alapelvei — természetesen nem feledkezik meg növény- és állatvilá­gunk értékes és veszélyeztetett egyedeinek védelméről sem. Ezt már csak azért is meg kell említenünk, mert a természetjáró ember, sajnos, még a törvény szigorával védeti területeken is nemritkán, másutt meg éppenséggel tömegével találkozik a környezetei rútító s kulturálatlan- ságra, érzéketlenségre valló jelenségekkel Az említett Alapelvek természeti kincseink fokozott vé delmére számos intézkedést foglalnak magukba. Fő voná­suk egyrészt, hogy az állami természetvédelmet a szocia­lista társadalom fejlesztése integrált részének tekintik. Másrészt pedig az, hogy nemcsak a passzív védekezési módokat körvonalazzák, hanem az illetékes szerveket a dinamikus természeti egyensúly megtartását szolgáló cse­lekvő lépésekre is ösztönzik. Fontos megálapításuk, hogy a természetvédelem eddigi rendszere — a cáfolhatatlan eredmények ellenére — már nem tart lépést a fejlődés­sel. Ezért szükséges ennek a tevékenységnek fokozott decentralizálása, a tökéletesebb munkamegosztás és az ér­dekelt szervek, intézmények és szervezetek eddit^inél ősz szehaugullabh és intenzívebb munkássága. Bár a szóban forgó Alepelvek egészen 1990-ig szabályoz­zák majd a szlovákiai természetvédelem fejlesztését, nyil­vánvalóan a gyorsabb előrelépést az hozza meg, hogy a kulturális tárca 1978-ig kidolgozza a természet állami védelméről szóló új törvény javaslatát. Ezen a területen ugyanis parancsoló szükségszerűség minden vonatkozásban megfelelni korunk és szocialista társadalmunk modern igényeinek. GÁLY IVÁN A kancsalság, vagyis a band- zsítás a szem legfeltűnőbb el­változásai közé tartózik. A szü­lők rendszerint csak a kozme­tikai hibát látják, és emiatt fordulnak az orvoshoz. Arra ta­lán nem is fordítanak figyel­met, hogy a kancsalság az esz­tétikai hibán kívül nagyon ko­moly funkcionális hibát Is je­lent, mivel a kancsalító sze­men a látásélesség nagymér­tékben csökken. A vele szüle­tett és a kisgyermekeknél fel­lépő kancsalság lényegében há­rom fő okból keletkezhet: leg­gyakrabban a szem optikai hi­bájának következménye, továb­bá a szemizmok fejlődési hibá­jának vagy szülést sérülései­nek következménye, és végül — aránylag ritkán — a szem különböző betegségei után is keletkezhet. A felnőtteknél fel­lépő kancsalság rendszerint a szemizmok beidegzésének a változásával vagy a szem üreg betegségével és különböző sérü­lésekkel függ össze. Ezt bénu lásos kancsalságnak nevezzük. Ha a szem optikai rendszere hibás, homályos látás keletke­zik. A jó látás biztosítása ér­dekében a szem nagyobb erő­feszítéssel igyekszik a szem fénytörési hibáját korrigálni. Ennek az erőfeszítésnek a je­le a bandzsítás. Ha a szem „messzelátó“, ak­kor a szem rendszerint befelé, az orr felé fordul, ha viszont „rövidlátó“, akkor a szem kife­lé fordul. A befelé való kan- csalítás a leggyakoribb és rendszerint már 1—2 éves kor­ban jelentkezik. Eleinte csak A kancsalságra! ORVOSI TANÁCSADÓ meg lehet állapítani a kancsal­ság okát, s ha fénytörési hiba, akkor ll/2 vagy 2 éves korban szemüveget írhat elő az orvos. Ennek használatától függ a gyógykezelés eredménye. Ha a bandzsítás oka fénytörési hiba, a megfelelő szemüveg haszná­lata csökkenti vagy teljesen megszünteti a kancsalságot. Ha a szemen már a tompa látás is fellépett, igyekezni kell, hogy a tompa látású szemet újra munkára kényszerítsük. Ezért ún. pleoptikai módsze­rekkel, pl. a jobban látó szem­nek műanyaglemezzel való idő­szakos letakarásával és külön­féle gyógyszerek becsepegteté- sével igyekszünk mindkét szem funkcióját kiegyenlíteni. Ha a látásélesség, mindkét szemen kiegyenlítődött, és a szem még mindig kancsalít ezen a szemizmok műtéti kor­rigálásával segítünk. Meg kell jegyezni, hogy az operáció egyáltalán nem súlyos, mivel csak a szemizmokat érinti. Vi­szont a műtéttel a szem fény­törési hibája nem szűntethető meg. Ezért a szemüveget az operáció után is viselni kell. A szemüveghasználat elhagyása esetén a szem visszafordulhat a kancsalító állásba. Az operáció után speciális gyakorlatokat kell végezni. Ennek lényege, hogy a kancsalító gyermek új­ra megtanulja használni mind­két szemét egyszerre. A gyógy­kezelést egészen fiatal korban kell megkezdeni. Az operációt és az ort-optikai gyakorlatok nagy részét lehetőleg még az Iskolaköteles kor előtt kell el­végezni, mivel ebben a korban a reflexpályák még nem egé­szen stabilak. Igen rossz eredményre vezet­het, ha a szülők nem tartatják meg gyermekükkel a szemor­vos utasításait. Sokszor azzal védekeznek, hogy a gyermeket nem akarták fölöslegesen gyö­törni a szemüveg viselésével, vagy úgy gondolták, hogy a kancsalságot kinövi. A laikus­sal nagyon nehéz megértetni, hogy a kancsal szem fokozato­san javíthatatlan tompalátású lesz. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a ko­rai kezelés ellenére sem sike­rül • kigyógyítani a tompalá­tást. Nyomatékosan fel kell hív­nunk a szülők figyelmét, hogy a tompalátás és a bandzsítás szociális problémát is jelent., mivel a csökkent látásélessé­gül egyének bizonyos munkakö­rökből ki vannak rekesztve. A normális látású szem bármely sérülése lehetetlenné teszi a fi­nomabb munka végzéséi, ugyanis a felnőttek tompalátá­sát már nem lehet teljes mér­tékben kikezelni. Ezért igen fontos, hogy a kancffalítás ész­lelésekor azonnal forduljunk szakorvoshoz. 1977. II. 11. Dr. OLÁH ZOLTÁN, docens időközönként, főképp a közeli tárgyak szemlélésekor észlelhe tő, vagy pedig akkor, ha a gyermek fáradt, főképp estefe­lé. Később már a távolba né­zéskor is jelentkezik, majd a szem kancsalsága állandósul. A gyermek szervezetét kimerí­tő, nehezebb lefolyású fertőző betegségek, mint pl. a vörheny vagy a szamárküíiögés előidéz hetik a kancsalságot. Ajánlatos tudni, hogy a kis­gyermek éleiének első hónap­jaiban normális körülmények között is többé-kevésbé kan­csalít. Ugyanis ebben a korban még nincsenek kifejlődve azok az idegpályák, amelyek bizto­sítják, hogy a gyermek mind­két szemével összpontosítva tudjon nézni. Körülbelül fél­éves korában tud mindkét szemével ugyanarra a tárgyra nézni. Ha az egyik vagy a má­sik szemen fénytörési hiba van, a recehártyán homályos kép keletkezik, az agy az értéke­léskor a homályos képet nem használja fel. Emiatt a szem látásélessége fokozatosan csök­ken, s ennek következtében ún. tompa látás alakul ki, amelynek kifejlődésével párhu­zamosan a kancsalítás mérté­ke is növekedik. Alapos vizs­gálatot kb. egyéves korban kell végezni. Ekkor már általában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom