Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-23 / 53. szám, szerda
Gustáv Husák és Ľubomír Štrougal részvétnyilvánítása A Spanyol KP közzétette jelölőlistáját (ČSTK) — Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Jarmila Glazaro- váriak, a szocialista irodalom kiváló képviselőjének elhunyta alkalmából levélben feiezte ki részvétét a Cseh Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának és a Cseh írók Szövetségének. Jarmila Glazarová életműve, sokoldalú irodalmi tevékenysége, mely a legjobb nemzeti és népi hagyományokból táplálkozott. jelentősen gazdagította a haladó cseh irodalmat, s hozzájárult szocialista irodalmunk fejlődéséhez — áll a levélben. — Jarmila Glazarovában kiváló írónőt veszítünk el, akinek életműve megmarad közöttünk, mint a csehszlovák kultúra élő és tartós értéke. Ľubomír Strougal szövetségi miniszterelnök tegnap a Cseh Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának, a Cseh írószövetségnek és Jarmila Glazarová családjának levelet küldött, amelyben kifejezte részvétét az írónő elhunyta alkalmából. A levélben kiemeli, hogy Jarmila Glazarová személyében a cseh irodalmi élet számos olyan kiváló regény és elbeszélés szerzőjét veszítette el. amelyeket a hazai és a Külföldi olvasók ezrei kedveltek meg. Utá nozhatatlan művészeti munkásságával Glazarová az első Csehszlovák Köztársaság, a második világháború és a szocialista országépítés idején a haladás ügyét szolgálta. JÖVÖ HÉTTŐL: Magyar kulturális napok hazánkban (Tudósítónktól) — Február 28. és március 8. közölt rendezik meg hazánkban a magyar kulturális napokat. E nagy jelentőségű rendezvénysorozatról tegnap tartottak sajtótájékoztatót, amelyen megjelent dr. Rácz Olivér, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese, továbbá Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja, valamint a hazánkban fellépő magyarországi művészeti együttesek vezető dolgozói. Bevezetőjében dr. Rácz Olivér méltatta a magyar kulturális napok jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a két baráti szocialista ország között csaknem három évtizede egyre mélyül és terebélyesedik az együttműködés a kultúra és a művészet terén is. Az élenjáró művészek és művészeti együttesek vendégszereplései hozzájárulnak a két ország kultúrájának kölcsönös megismeréséhez, a szocialista országok közötti kulturális kíipcsolntok elmélyítéséhez. A magyar kulturális napok műsora rendkívül gazdag és sokrétű. Hazánkba látogat a Magyar Állami Opera balettegyüttese, amely március 4-én és 5-én lép fel a szlovák fővárosban. A Vígszínház művészei a cseh országrészben kezdik meg csehszlovákiai vendégszereplésüket, majd március 7-én Déry Tibor; Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicaljével, másnap pedig Federico Garcia Lorca Bernarda Álba háza című drámájával lépnek fel Bratisla- vában. A Magyar ÁUami Népi Együttes február 28-án a Hviezdoslav Színházban mutatkozik be, majd Léván, Galántán, Nové Mesto nad Váhomban, Považská Bystricán és máshol szerepel. Hazánkba látogat a Liszt Ferenc kamarakórus is. Március 7-én a bratislavai Oj Színpad stúdiójában rendezik meg a magyar irodalom estjét, neves szlovák művészek közreműködésével. A két hét folyamán a televízióban és a rádióban számos míigyar tévé-, illetve rádiójátékot sugároznak. A mozikban magyar filmeket vetítenek, s színházaink is több magyar színművet tűznek műsorukra.-y-J Madrid — A spanyol politikai csoportosulások közül elsőként a Spanyol Kommunista Párt közzétette a kilátásba helyezett parlamenti választásokon induló képviselőjelöltjeinek névsorát. Santiago Carrillo főtitkár Madridban. Sevillában és Asztúriában is jelölteti magát. Dolores Ibárruri, a párt elnöke, aki a polgárháború óta száműzetésben él, Madridban és Asztúriában indul. A szóvivő egyébként közölte, hogy Ibárruri asszony valószínűleg két héten belül visszatér hazájába. A szovjet—spanyol diplomáciai kapcsolatok közelmúltban történt felvétele után ugyanis a pártelnök Moszkvában spanyol útlevelet kért. Washington — Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere hazaérkezett (Izraelt és öt arab országot érintő) egyhetes közel-keleti körútjáról. A Washington közelében lévő Andrews légitámaszponton újságíróknak nyilatkozva kifejtette: az általa felkeresett orWashington-Salisbury — Washingtonban tegnap amerikai- brit konzultációk kezdődtek, amelyek célja közös álláspont kialakítása a dél-afrikai helyzettel kapcsolatban. A tanácskozások mindenekelőtt arra hivatottak, hogy új tervet dolgozzanak ki a rhodesiai-probléma „rendezésére“. Amint azt az amerikai sajtó közölte, a megbeszélésekre később meghívják a Dél-afrikai Köztársaságot is, amelynek szolgálatkészségét akarja Washington és London felhasználni arra, hogy közvetítsen a rhodesiai-Smilh-rezsim- mel. A washingtoni konzultációk azt jelzik, hogy az USA és Nagy-Britannia tart a zimbabwei nép fegyveres harcától, amelyben a függetlenség és a szabadság elnyerésének egyetlen eszközét látja. Mint ismeretes, a Zimbabwei Hazafias Frontot már korábban támogatásáról biztosította, több afrikai Kommunista képviselőjelöltként indul a választásokon többek között Marcelino Camacho, a munkásbizottságok vezetője Is. A párt szóvivője egyébként úgy nyilatkozott, hogy még nem kaptak választ a belügyminisztériumtól a KP törvényes működésének engedélyezésére vonatkozó kérelmére. A kommunista párt esetében a válaszadás határideje ma jár le. Amennyiben a belügyminisztérium a határidő lejártáig nem veszi fel a pártot a hivatalos listára, az ügy a legfelsőbb bíróság elé kerül, amelynek 30 napon belül kell döntenie a szágok vezetői egyetértenek a béke megteremtésének szükségességében, ám az arabok és az izraeliek között mély szakadék tátong a palesztin probléma megoldásának, a közel-keleti béke helyreállításának módját illetően. független ország és az Afrikai Egységszervezet. Smith mindeddig a rhodesiai helyzetre vonatkozó amerikai és brit kezdeményezéseket, amelyek az alkotmányos rendezésre irányultak, elutasította. A rhodesiai kormányfő úgy döntött, hogy ún. belső megoldáshoz folyamodik a tarthatatlan rhodesiai bérviszonyok rendezésére. Mára Salisburyba ösz- szehívta kormánypártjának parlamenti csoportját és arra számít, hogy az jóváhagyja „a fajgyűlölő törvények fokozatos korlátozását“. Elképzeléseinek azonban nem az az alapja, hogy megszünteti a fajüldöző rezsimet,- mert szerinte „a nagyobb politikai egyenjogúság“ a két fajt illetően azon kell, hogy alapuljon, hogy a kormányban csak olyan képviselők kaphatnak helyet, akik elárulják a zimbabwei nép nemzeti érdekeit. A TERMÉSZET- ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM TÁRSADALMI FELADAT Ülést tartott a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége (ČSTK) — Ülést tartott tegnap Bratlslavában a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége, Viliam Šalgovičnak, az SZNT elnökének vezetésével. Megvitatta a szlovák kormány „A szlovákiai állami természetvédelem továbbfejlesztésének elvei“ című okmányát. Az elnökség határozatot fogadott el, amelyben támogatja a szlovák kormány 1976. szeptember elsején kelt 246. számú határozatát a szlovákiai állami természetvédelem fejlesztésével kapcsolatban. Ez adja meg a természetvédelem koncepcióját a 6. ötéves terv időszakára és távlatilag az 1990. évig. Az állami természetvédelem terén Szlovákiában az utóbbi időben több pozitív eredmény született. Növekedett a védett területek nagysága. A kedvező eredmények ellenére az állami természetvédelem jelenleg még nem érte el a kívánt szintet. Elsősorban a nemzeti bizottságoknak kell többet tenniük. Néhány gazdasági szervezet érdekei és az emberek személyes érdekei nem állnak mindig összhangban a természet- és környezetvédelem társadalmi szükségleteivel. Az elnökség jóváhagyta állandó munkacsoportjainak idei első félévi fő feladatairól kidolgozott tervét. Ezután az SZNT bizottságainak azzal a közös jelentésével foglalkozott, amely a geológiai munkákról és a Szlovák Földtani Hivatal hatásköréről szóló SZNT-lörvény megvitatásának eredményeit tartalmazza. A tanácskozás végén az SZNT Elnöksége a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény 104. cikkelyének második bekezdése értelmében a Szlovák Nemzeti Tanács tavaszi ülésszakát 1977. március elsejére hívta össze. KÖZÉLET m.: ■ •' f-■ i.... — BOHUSLAV CHŇOUPEK külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait David Owennek abból az alkalomból, lingy kinevezték Nagy-Britannia és Észak-íror- szág Egyesült Királyság külügyminiszterévé. — CSEHSZLOVÁKIA Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására tegnap egynapos látogatásra Prágába érkezett Bruno Kiesler, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője. Vance ma szitmol be közel-keleti étjáró! London és Washington egységes álláspontra törekszik a dél-afrikai kérdésben Kicsoda ön, Patočka úr? Abban a Csehszlovákia-ellenes kampányban, amelyet a nyugati tömegtájékoztatási eszközök jelenleg folytatnak, három név szerepel állandóan: Jirí Hájek volt külügyminiszter, Václav Havel író és Jan Patočka professzor, filozófus neve. Közismert tény, mit követett el népünk igazi szabadsága ellen Hájek és Havel, a nyilvánosság azonban kevésbé ismeri fan Patočka professzort és eddigi ténykedését. Patočka az első Csehszlovák Köztársaság idején Freiburg- ban, Berlinben, Párizsban és Prágában végezte tanulmányait. Megismerte Edmun Husserlnak, a német polgári filozófusnak, az ún. fenomenológia megalapítójának tanítását, elméleteit. Egész eddigi tevékenysége során ezt a tanítást tartotta helyesnek, 1948 februárjáig tevékenyen terjesztette Is ezt a burzsoá filozófiai koncepciót, amelyet a kommunistaellenes propaganda mindmáig a marxizmus—leninizmus ellen vívott eszmei harcában az egyik fő filozófiai fegyverének tart. A szocialista társadalom természetesen nem engedheti meg, hogy a főiskolai hallgatókat reakciós nézetek szószólói oktassák, ezért Patočka profesz- szornak távoznia kellett a bölcsészettudományi karról. A sors iróniája, hogy katedrájától ugyanaz a Jirí Pelikán fosztotta meg, akivel ma Patočka azonos politikai és eszmei nézeteket vall. Patočka azonban ezután is megmaradt a szakmájánál, s nagy példányszámú szakfolyóiratokba és napilapokba írt cikkeket. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Intézetének munkatársaként, különféle filozófiai művek — például Hegel műveinek fordításában és kiadásában vett részt. 1966-ban jelent meg az „Arisztotelész, elődei és örökösei“ című könyve. amely elnyerte a Csehszlovák Tudományos Akadémia egyik legmagasabb kitüntetését, a bronzérmet. Maga Patočka tavaly Hágában megjelent emlékirataiban arról panaszkodik, hogy hazánkban „nemcsak nem- kívánatos, hanem egyenesen lehetetlen volt „Husserl műveinek“ megjelentetése. Elfelejti azonban azt, hogy 1972-ben kiadták hazánkban Husserl „Az európai tudományok válsága és a transzcedentális fenomenológia“ című könyvét és további műveit is, mint például „A kartéziánus meditációkat“. Patočka, ha lehetett, mindig apolitikusnak iparkodott látszani. Pedig a politikától sohasem tartotta magát távol. Az „Edvard Beneš“ — a filozófus és államférfi“ című vaskos gyűjteményes emlékkötetben Patočka hosszú, dicsérő fejezeteket gyűjtött össze az egykori burzsoá elnökről, mégpedig éppen abból az időből, amikor Beneš kapituláns politikája megnyitotta az utat a fasiszta Németország müncheni diktátumához, és ez a csehszlovák állam önállóságának elvesztéséhez vezetett. 1968-1)3^ amikor hazánkban olyan nézetek kaptak szárnyra, hogy a leninizmus túlhaladott, azoknak a nevei között, akiknek műveivel a leninizmust állítólag gazdagítani akarták, feltűnt az első Csehszlovák Köztársaság polgári filozófiája két legfőbb képviselőjének a neve: Masaryké és Benešé. Ez jeladásszámban ment Patočka professzor számára is; hirtelen ledobta az olyan tudós álarcát, aki távol tartja magát a politikai élettől. Arról, milyen tevékenységet kezdett folytatni a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kara hallgatóinak körében, Václav Ráb profesz- szor, a mostani dékán, szó szerint idézve Patočka szavait ezt mondta: „1968 tavaszán a hallgatók meghívására nyilvános előadás keretében magyaráztam meg filozófiai munkaprogramomat. Pontosan meghatároztam, hogyan viszonyulok a marxizmushoz és a többi mai filozófiai irányzathoz. Később beható bírálat tárgyává tettem Husserl szubjektivista filozófiáját és megállapítottam annak lehetőségeit, hogyan lehetne megváltoztatni a fenomenológia kutatási irányát.“ Ebből világos, hogy Patočka a bölcsészettudományi karon ismét a polgári filozófia programjával indult. 1968 májusában a Literárni listyben Patočka professzor is aláírta a Csehszlovák Tudományos Akadémia ún. „tiltakozó nyilatkozatát“, az aláírók között a neve Václav Cerný neve mellett olvasható. Ez a nyilatkozat azt hirdeti, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia keretein belül lényeges változásokat, valamilyen lényeges „demokratizálást“ kell végrehajtani. 1968 áprilisának közepén Patočka a Csehszlovák Tudományos Akadémia közgyűlésén, amelyet a rádió is közvetített, ezt mondta:* „Én tehát az egyszerű akadémikusok nevében beszélek. Egyszerűen az Akadémia munkatársa vagyok, nem vagyok levelező tag, sem semmi más. Azt gondolom ugyanis, hogy az akadémiai titulusok léte a valóságban rettentően antidemokratikus. Ez valójában valami olyan, ami fokozza a presz- tízshajhászűst, és alig növeli a kiváló tudományos teljesítmények elérésére irányuló igyekezetei.“ Az embernek, mindenáron az a benyomása, hogy Patočka professzor éppen azért akarta megszüntetni a legfőbb akadémiai titulusokat, mert — ahogy ő maga mondta — „nem levelező tag, sem semmi más“. Vagy pedig az bántotta, hogy társadalmunk ezeket a címeket csak azoknak a tudósoknak adja, akik munkájuk eredményeivel jelentős mértékben hozzájárultak az egész társadalom fejlesztéséhez? Patočka professzor a titulusokról azt mondta, hogy a demokrácia hiányát fejezik ki. Miért nem kamatoztatta azonban a tőkés világ egyetemein szerzett gazdag tapasztalatait, és miért nem leplezte le a nyilvánosság előtt a demokráciának azt a megcsúfolását, amelyet a tudományban űznek oly módon, hogy akadémiai címeket pénzért osztogatnak tudományos eredmények elérése nélkül? Miért nem támogatta soha Patočka a haladó nyugati tudósoknak azt a küzdelmét, amelyet a tudomány területén a demokrácia ellen elkövetett még szégyenletesebb cselekedetek ellen vívnak az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és más tőkésországokban? Nem szólalt fel például a szenzációhajhászás ellen, amely az amerikai tudományos intézetekben folyt a hidegháború éveiben, sem az amerikai tudós Rosenberg házaspár törvényesített meggyilkolása ellen. Vagy az ellen sem, hogy az ún. Berufsverbot keretében a Német Szövetségi Köztársaság állami tudományos intézeteiből és főiskoláiból kiebrudalták a kommunista, sőt a párton kívüli tudósokat is. Az ellen is felemelhette volna szavát, hogy 1972-ben szégyenletes módon megtiltották az ún. radikálisok számára hivatásuk gyakorlását. Mindez azonban nem zavarta a demokrácia ,nagy védelmezőjét’. Másban is kereshetjük azonban annak okát, miért támadták tudományos életünk pártos jellegét. Ugyanúgy, mint másoknak, Patočka professzornak is elsősorban az volt szálka a szemében, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkáját a szocialista állam illetékes szervei tervszerűen irányítják. A tudományos élet irányi* tójaként az Akadémia élén legszívesebben egy gyenge kezű elnökséget látott volna, aztán sokáig semmit, aztán jöttek volna csak a nagyon erős inté* zetek. Ebből az következik, hogy véleménye szerint szocialista társadalmunknak a munkásság és a parasztság munkájából pénzzel kellett volna támogatnia a tudományt, de megfosztották volna attól a jogtól, hogy az egészség-, az oktatásügy, a kultúra és más területek továbbfejlesztésének szükségleteivel összhangban irányítsa a tudományos intézmények tevékenységét. Nagy összegeket kellett volna költenie ezen intézmények kutatómunkájára, de a tudományos intézmények a legkisebb mértékben sem kezeskedtek volna arról, hogy a kutatást az Akadémia vezetősége egybehangolja, s hogy a kutatás a nép érdekében a legfontosabb feladatokra összpontosuljon. A társadalomnak tehát támogatnia kellett volna az ilyen társadalomtudományi intézmények működését, másfelől azonban semmi biztosítékot 1977. III. 23.
