Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-08 / 7. szám, szombat

Tél a hegyekben (CSTK-felvételJ 5HU3 1977. I. 8. 4 Fordított magyarság „Apropos! Az egészségedre felvigyázz, ha sürget is evés- kívántsod, ne lakmározz, s legs'" (= főként) rövid est- asztallal élj! — írta jó százhatvan éve a Mondolat szer­zője Kazinczyék sokszor idegenszerű újításait parodizálva. (Mert hiszen a szövegbeli jelvigyázz a német auf passen, az evéskivánls az Essgier, az esíasztal meg az Abendliseh ’vacsora’ szószerinti magyarra fordítása.) A magyar nyelv­újítás vezére többé-kevésbé tudatosan törekedett arra, hogy idegen nyelvek nyomán 1:1 léptékű, úgynevezett tü­körfordításokkal gazdagítsa anyanyelvét. A nyelv azon­ban többségükben kivetette ezeket a szervezetébe kerüli, természetétől idegen anyagokat. Ma már nem törekszik senki ilyen „szervátültetésekre“, amelyeknél a két szervezet más-más alkati (finnugor és indogerinán) csoportba tartozása folytán kicsi a megma­radás esélye. Öntudatlanul azonban ma is gyakoriak a tükörfordítások, azok az idegenszerűségek, amelyek ma­gyarul szólnak ugyan, de mégsem egészen magyarán, azaz mindig elárulják „fordított magyarság“-ukat: olyan érte­lemben is, hogy egy kicsit visszásán hatnak számunkra. „Legfeljebb „veszünk egy taxit!" — mondja párizsi isme­rősöm színházba menet előtt. — Ha olyan jól megy, hát vegyünk egyet — incseleg a magyar nyelvérzék: de ol­csóbb lenne, ha csak beülnénk egy taxiba, fognánk vagy rendelnénk egy taxit. (Persze hogy itt a francia prendre un taxi kifejezés vált hirtelen — gépileg — magyarrá.) Angliai honfitársunk meg a balatoni tájat ilyesképpen dicséri magyarul: Bájos! Nagyon bájos! — Nyelvi tudatá­ban persze a Nicel Very nice! járt, amit egyaránt mond­hatunk egy bájos kislányra és egy elbűvölő, elragadó táj­ra. De hát hogy magyarázzam meg, hogy a bájos t már csak múlt századi költőknél olvashatjuk valamely elraga­dó tájra, vidékre vonatkoztatva, a mai nyelvben így nem használjuk, — hiába él az angolban a nice mindkét jelen­tése. Kosztolányi is idézett már annak idején egy hasonló példát, éppen a Magyar Tengerrel kapcsolatban. Angliai barátja, aki magyar lányt vett feleségül, megtanulta nyel­vünket. Felesége fiával itt nyaralt Magyarországon. Mikor utánuk jött, s érdeklődött a fia iránt, közölték, hogy lent van a Balatonnál. Mire ő „elkomolyodott, összerán­colta homlokát, lélegzetet vett, s végül is kibökte, hibátla­nul: »Milyen szerencsés.«" Amihez Kosztolányi ezt fűzte hozzá: „Nálunk egy gyerekre, aki a Balatonnál nyaral nem mondják soha, de sohasem, hogy milyen szeren­csés... ilyen körülmények közt nem mondanak és nem mondhatnak egyebet, mint ezt: » faj, de jó neki.« Csak ez jelenti azt, amit ő az anyanyelvén így fogalmazott meg agyában, aztán híven le is fordított magyarra: How lucky!“ Gyorsfordításokba is becsúszik gyakran hasonló — oly­kor már mulatságos — botlás. Egy filmhíradó kísérőszö­vegében hangzott el a következő mondat: „Vidéki nyara­lójában él X. Y. finn veterán munkás; felesége lakik vele a kétszobás lakásban.“ A nézőtéren végigszaladt a jóízű kuncogás, hiszen ez is „fordított magyarság“ volt: azt a meglepő tényt közölte, hogy az idős munkás nem a ked­vesével nyaral a kétszobás kis faházban, hanem — cso­dák csodája — a feleségével. Nyilván az idegen szöveg hatására sikeredett a suta fordítás, hiszen magyarán ezt kellett volna mondania a szöveg fordítójának: „Vidéki nya­ralójában él feleségével X. Y. finn. veterán munkás.“ A rádiónak az olimpia idején Münchenről készített ri­portjában a tudósító így fordította német kollégája egyik mondatát a város műemlékeiről: „a templomban nyugszik a király „hullája". Úgy látszik, hirtelenjében nem talált jobb szót a német Leichnam-ra; pedig hát itt nem valami királygyilkosság aktuális eseményéről volt szó, hanem a templom sírboltjába temetett uralkodó holttest éről. Sokszor kiváló fordítókkal is incseleg az idegen nyelv szelleme. Camus regényének magyar fordításában mondja az egyik szereplő az elragadó kis faluról: „Valóságos tün­dérfalu, nem találja?“ (Az eredetiben: „Un village de pou- pée, ne trouvez-vous pas?“ (Magyarosabban: „Valóságos tündérfalu, nem (gondolja)?" Egy másik fordításban meg ezt olvassuk: „Rieux (a bíró), mielőtt távozott volna, nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze, nincs e szükségük valamire. Az asszony továbbra is szótlanul nézett rá ... — Nem — mondotta, aztán nagyot nyelt —, csak mentse meg a gyermekemet.“ A magyarban a helyes felelet Nincs volna, habár a francia Non szótári jelentése való­ban: Nem. Bizonyára az idegen nyelvi környezet hatására mondta egy külföldi vendégünk, hogy „Két hónap előtt érkezett Budapestre“, ahelyett, hogy „Két hónapja“ érkezett meg. Az idegen nyelvek használata, a kétnyelvűség óhatatlanul hatással van a beszélők nyelvi tudására, nyelvkészségére. Nemegyszer gazdagíthatja is. De nem árt résen lennünk: az idegenszerűségek nemcsak a nyelv szellemét sértik, de gyakran nevetségesek is, mint például Moldova Györgynek Az elátkozott hivatalában Sam Roboz levele: „My dear old fellow! Megkaptam a kedves ajándék, nagyon köszönet Nektek, de nem fogadhatom el ... Ezért szeretettel kiil­á6m VlSSZa-“ szilagyi fskenc Tovább szépül Budapest 80 SZÁZALÉKKAL TÖBBET FORDÍTANAK FEJLESZTÉSRE Minden korábbinál nagyobb összegeket fordítanak a mosta­ni ötéves terv időszakában Bu­dapest fejlesztésére, szépítésé­re. Az V. ötéves tervben 59 mil­liárd forintot irányoztak elő fejlesztésre, mintegy 80 száza­lékkal többet az előző öt évi­nél. Ebben az összegben nem szerepel az a több mint tíz- milliárd forint, amelyből a bu­dapesti Metró új vonala létesül és ugyancsak kormányberuhá­zásként valósul meg mintegy kétmilliárd forint beruházással a főváros nagyteljesítményű szemétégető műve. így összes­ségében Budapest több mint 70 milliárd forinttal gazdálkodik a mostani öt év alatt. Budapestre, mint fővárosra, Jelentőségének megfelelően, különleges figyelmet fordít a kormányzat. Ennek helyességét bizonyítja, hogy itt él az or­szág népességének egyötöde, Itt összpontosul az ipar több mint egyharmada. A fővárosban található a tudományos élet és a kutató intézetek mintegy 80 százaléka, a felsőoktatási in­tézmények fele. Itt bonyolódik le a kiskereskedelmi forgalom egyharmada, s a külkereskedel­mi tevékenység nagyobb része. A főváros szerepe az ország életében tehát minden tekin­tetben kiemelkedő. Egyáltalán nem arról van szó, mintha a korábbi időszak­ban elhanyagolták volna Buda­pest fejlesztését. Az előző években is di­namikusan fej­lődött, javultak a lakosság élet­körülményei. Csupán az elő­ző ötéves terv időszakában 78 ezer új lakás - épült, összesen 280 ezer buda­pesti költözhe­tett új otthon­ba. Nagy előre­lépés viszont, hogy a mostani terv csaknem százezer lakás építését irá­nyozza elő. Az előző öt esztendőben a víztároló kapa­citás napi 350 ezer köbméter­rel növekedett, így most meg­haladja az egy­millió köbmé­tert. 73 ezer újabb lakást kapcsoltak be a közcsatornába, a gázfogyasztók száma több mint 70 ezerrel növekedett, s a tömegközleke­dés további javítására 16 mil­liárd forintot fordítottak. Meg­épült a több mint 10 km hosz- szúságú kelet—nyugati Metró­vonal. Az egészségügyi ellátás javí­tását több mint ezer új kórházi ágy, 23 újabb szakosított kör­zeti orvosi rendelő szolgálja. Tizenötezerrel növekedett az óvodai helyek száma, 600 ál­talános iskolai tanterem, mint­egy 90 sportpálya, illetve úszó­medence létesült. A kereskedel­mi hálózatot 123 ezer négyzet- méterrel bővítették. A Budapestre érkező turisták a város szinte minden pontján építkezésekkel találkoznak. Természetesen nem mindig öröm ez a budapesti lakosok­nak sem, hiszen a legforgalma­sabb szakaszok megbontása, a hatalmas építkezések hónapo­kig, néha évekig kényelmetlen­ségekkel járnak. A főváros ve­zetőségének döntése azonban egyértelmű és helyeselhető: a belvárosban lehetőleg egyszer­re kell minden jelentősebb épí­tési munkát megvalósítani, hogy azután, mire a forgalom a bővítést megkívánja, készen álljanak az új létesítmények. És ez a koncentrált munka alapjában éppen a mostani öt­éves terv-periódusra esik. Épül a' Metró új, több mint 20 km hosszú szakasza, mely a perem­városokat köti majd össze, mégpedig a belváros érintésé­vel. A metróállomások kialakí­tása már részben megtörtént, vagy a közeljövőben eljut az tizembehelyezés stádiumába, Így az első szakaszon már a A magyar főváros 18. kerületében épiilt új lakótelep egyik része. (ČSTK — MTI-felv.) múlt év végén megindulhatott a közlekedés. Az Észak—Déli Metró' építésével egyidejűleg több csomópontot korszerűsíte­nek, hatalmas aluljárókat, köz­úti kereszteződéseket alakíta­nak ki, összesen mintegy tízet. A belváros egyéb vonatkozás­ban is kiemelt helyet kap a be­ruházásokban. A mostani öt­éves terv végére teljes egészé­ben megvalósul az az elkép­zelés, hogy a Duna és a Nagy­körűt :'ilt,il határolt területről Turisták gyönyörködnek Budapest látképében a Citadelláról.' (CSTK — MTI-felv.) kitiltják a szilárd tüzelőanya­gokat. Az egész körzetben gáz­fűtésre térnek át, jelentősen csökkentve ezzel a levegő- szennyeződési forrásokat. A belvárosban már mintegy 9500 lakásban áttértek a földgáz­fűtésre és 1980-ig 90 ezer ott­hont kapcsolnak be a földgáz- hálózatba. A híres belvárosi Vá­ci utcából és a környező ki­sebb utcákból már korábban kitiltották a járműveket, a kö­vetkezőkben további utcákat, tereket kap birtokul a sétáló közönség. E körzet, mint Bu­dapest divat-központja néhány éven belül több nagy — 6—8 emeletes — divatházat, divat­szalont kap, melyeket lebon­tott „foghíjak“ helyén alakí­tanak ki. A központi téma azonban to­vábbra is a lakásépítés Buda­pesten. Az előző ötévinél mint­egy 20 százalékkal több lakás átadását irányozták elő, olyan külön feladattal bővítve az épí­tők munkáját, hogy a lakások­nak nagyobbaknak, szebbeknek és komfortosabbaknak kell len­niük. Gondot fordítanak a ré­gebbi lakások korszerűsítésére, karbantartására, és ilyen mun­kálatokra 16 milliárd forint áll a tanácsok rendelkezésére, 60 százalékkal több, mint az előző ötéves terv időszakában. Ebből az összegből több mint 40 ezer lakás nagyjavítását, teljes fel­újítását végezhetik el. Üj, nagy lakótelepek alakul­nak ki Budapest körül, de már megkezdődött az egykori kül­városi területek szanálása is. Különösen a zsúfolt Józsefvá­rosban és Ferencvárosban épül nagy számban új lakás, s lé­nyegében teljesen újjá alakul az egykori Óbuda. Összesen mintegy 28 ezer elavult, kom­fort nélküli lakást kell lebon­tani. Az újonnan épülő lakótele­pek közművekkel való ellátása hatalmas összegeket igényel. Ennek arányában növelik az ivóvíz-termelő kapacitást, az újabb kutakból mintegy 300 ezer köbméterrel több vizet kap majd naponta a főváros. Befejeződik az egyik legérdeke­sebb és leglátványosabb beru­házás a Gellérthegyen, ahol egy hatalmas, 80 ezer köbmé­ter befogadó képességű, fedett tároló medencét építenek a hegy gyomrában. A vízellátás­ban összesen újabb 93 ezer, a csatornahálózatba pedig 91 ezer lakást kapcsolnak be. Öt év alatt csaknem kétezer új ágy- gyal bővül a kórházak befoga­dóképessége, hatezerrel több bölcsődést és 14 ezerrel több óvodást helyezhetnek el a gyermekintézményekben. Mivel a demográfiai növekedés indo­kolja, — az általános iskolás korú gyermekek száma eléri a 180 ezret — több mint ezer új tantermet építenek. Fontos fel­adat a szakmunkásképző inté­zetek bővítése is, ezért a prog­ramban 130 tanterem és 870 tanműhelyi munkahely szere­pel. A vidéki tanulók elhelye­zésére 900 hellyel bővítik a kollégiumok befogadóképessé­gét. Űj művelődési otthonok lé­tesülnek és számottevően kor­szerűsítik a kereskedelmi háló­zatot. Az újonnan épülő üzle­tek, áruházak alapterülete meg­haladja a 240 ezer négyzetmé­tert. Ebből mintegy százezer négyzetméternyit az új lakóte­lepeken alakítanak ki, s a gyengébben ellátott külső vá­rosrészeken 56 élelmiszer-áru- házat nyitnak meg. Több új áruház és bevásárló központ létesül. A Fővárosi Tanács kiemelten foglalkozik a többgyermekes családokkal, kimondva, hogy az igényjogosult három, vagy többgyermekes családok 1977 végéig új lakást kell kapjanak. Az új kérelmezők két éven be­lül beköltözhetnek új otthonuk­ba. A kétgyermekes családok még ebben a tervidőszakban, azaz 1980-ig szintén új lakás­hoz jutnak. A lakásigénylők 40 százalékát 35 éven aluli fia­talok képezik. A róluk való gondoskodást jelenti az az in­tézkedés, mely szerint a taná­csok a jövőben a lakások 45 százalékát fiatal házasoknak utalják ki. A város egy-egy részének megbontása, az építkezésekkel járó kényelmetlenség, rendet­lenség nem kellemes látvány sem a turistáknak, sem a város lakosságának. A budapestiek azonban tudják, mi történik vá­rosukban, ismerik az építésé­nek, fejlesztésének koncepcióit, rendszeresen figyelemmel kísé­rik a munkálatokat s egy-egy újabb szép aluljárót, áruházat vagy metró-szakaszt olyan örömmel veszik birtokukba, mint sajátjukat. A mostani öt- évas tervben bőven lesz oka örülni és ünnepelni a magyar főváros lakosságának, egymás után számos nagyjelentőségű építkezés fejeződik be szebbé, kényelmesebbé téve életüket. (Budapress)

Next

/
Oldalképek
Tartalom