Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-07 / 6. szám, péntek

Gazdagítja, szebbé teszi életünket Beszélgetés Milan Klusák cseh kulturális miniszterrel Az év első napjai már hagyományosan a visszapillantás és az előretekintés jegyében telnek el. Mi most Milan Klu­sák elvtársat, a Cseh Szocialista Köztársaság kulturális mi­niszterét kértük meg, hogy értékelje a cseh kultúra tavalyi eredményeit és vázolja a legfontosabb teendőket. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KMOSKÖ MIHÁLY A régi korok történelmének kutatása sok tudóst von­zott. Ezek egyike volt Kmoskó Mihály egyetemi tanár. A híres orientalista születésének századik évfordulójáról a közelmúltban emlékezett meg a világ. © Miniszter elvtárs, milyen, eredményeket ért el és milyen utat tett meg a cseh kultúra az elmúlt esztendőben? — Szocialista kultúránk és művészetünk fejlett társadal­munk szerves része. Kultúránk társadalmunk más szféráihoz hasonlóan tavaly jelentős ered­ményeket ért el, figyelemre méltó fejlődésen ment keresz­tül. 1976 legnagyobb pozitívuma véleményünk szerint az volt, hogy művészeink és kulturális dolgozóink egyértelműen és a korábbi évekhez képest erőtel­jesebben haladtak tovább azon az úton, amelyen szocialista építőmunkánk három évtizede alatt jelentős sikereket értünk el. Alkotóink teljes mérték­ben magukénak vallják a CSKP XV kongresszusának határoza­tát, ennek szellemében töltik be hivatásukat, s végeznek gyü­mölcsöző művészi munkát. A választási előkészületek során hivatásos és amatőr művé­szeink, együtteseink egyaránt érdemes tevékenységet fejtettek ki, tettekkel igazolták, hogy teljes mértékben támogatják a Nemzeti Front programját, fej­lett szocialista társadalmunk to­vábbi felvirágoztatásának nemes céljait. Jelenünkre és jövőnkre nézve egyaránt biztató, hogy az elmúlt évben is sok új fiatal tehetség jelentkezett, s alkotó munkájával, művészetével szo­cialista kultúránk értékeit gya- raoította. Elért eredményeink is iga­zolják, hogy pártunk XV. kong­resszusa művészeink számára is ihlető forrásul szolgál. A tavalyi évben elért eredmé­nyeink megfelelő feltételeket teremtenek ahhoz, hogy művé­szeink eleget tegyenek az egy­re fokozódó társadalmi igények­nek. eszmei és művészi szem- V-ontból még színvonalasabb műveket alkossanak. • Hogyan értékelhetnénk a cseh művészet jelenlegi irány­zatai.t? — Mai életünk gazdag és szerteágazó, és a művészet egyik feladata, hogy ezt sok­rétűen és sokszínűén különböző formákban ábrázolja. Nem túl­zás, ha azt állítjuk, hogy az el­múlt évben művészeink előre­haladást értek el mai életünk művészi ábrázolásában. Példa­ként említem meg, hogy a cseh kiadókban tavaly 170 olyan új alkotás látott napvilágot, amely napjainkból meríti témáját. Mű­vészeink zöme tehát kortárs té­mákat dolgoz föl és egyre több fiatal író mutatkozik be a kö­zönségnek. Nem mellékes szem­pont az sem. sőt rendkívül ör­vendetes, hogy ezek a könyvek nagv visszhangot váltanak ki Hz olvasók körében. Hasonló eredményekről szá­molhatunk be képzőművésze­tünk területéről is. Az elmúlt évben több nagy sikerű tárlatot rendeztünk, Jaroslav Grus, Jan Rauch. Alois Fišárek, Vilém No­wak, Vincenc Beneš, Karel Sou- ček. Miloš Axman és mások al­kotásaiból. Ezek a kiállítások egyértelműen igazolták, hogy képzőművészeink tartalmi és for­mai szempontból egyaránt so­kat fejlődtek, kifejezésmódjuk, világlátásuk gazdagabb, színe­sebb lett. Fiatal tehetségeink az elődjeik által megkezdett úton haladnak tovább éspedig úgy. hogy sajátos kifejezés­módjukról, szemléletükről — nem mondanak le. Tavaly ezek a fiatal képzőművészek több reprezentatív tárlaton mutat­koztak be. többek között Prá­ga központi kiállítótermeiben ir imái művészeink, filme­seink és tévéseink is több fi­gyelemreméltó eredményt ér­tek el szocialista jelenünk, épí­tőmunkánk ábrázolásában a dolgozó ember sokszínű megje­lenítésében. A Prágai Tavasz egyik szép hagyománya, hogy évről évre megrendezzük a cseh zeneszer­zők új alkotásainak a szemlé­iét. Ez a szemle tavaly a Prágai Tavasz legszínvonala­sabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó rendezvényei közé tar­tozott. Pauer, Flosman, Hlobil, Boháč és más zeneszerzők so­kat merítenek a cseh zene, s ezen belül a népzene gazdag tárházából, s ezeket ötvözik a korszerű kifejezési formákkal. Sok tény, adat igazolja, hogy művészetünkben egészséges, po­zitív irányzatok érvényesülnek. Ez nemcsak a mi meggyőződé­sünk, hanem a külföldi elis­merések, különböző kulturális rendezvényeken szerzett díjak is erről tanúskodnak. Tavaly például a cseh és a szlovák művészek több száz arany- és ezüstérmet szereztek Angliá­ban, Bulgáriában, Franciaor­szágban, Olaszországban, Japán­ban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban, Spanyolországban és más­hol. Ha ehhez hozzászá­mítjuk amatőr művészeink, mű­vészeti együtteseink külföldi sikereit, akkor bízvást elmond­hatjuk, szocialista kultúránk­nak külföldön is rangja, tekin­télye van. Ezek az eredmé­nyek igazolják, hogy hazánk a kulturális együttműködés sza­kaszán is tartalommal tölti meg a helsinki konferencia doku­mentumait. Természetesen ennek a be­szélgetésnek a kerete meglehe­tősen szűkre szabott, nincs te­hát módomban szocialista kul­túránk eredményeit apróléko­san, minden szempontot figye­lembe véve értékelni. Ügy vé­lem azonban, hogy a felsorolt tények képet adnak munkánk­ról, sikereinkről. Eredményeink eléréséhez nagy segítséget nyújtottak a művészeti alkotó­szövetségek. Az ő eszmei, szak­mai és szervezőmunkájuk je­lentős mértékben hozzájárult szocialista kultúránk fejlődésé­hez, művészetünk szocialista jellegének megszilárdításához. Gyümölcsözően fejlődik a cseh és a szlovák művészeti szövet­ségek közötti együttműködés is. A két nemzeti alkotószövet­ség képviselői közösen vitatják meg a csehszlovákiai szocialis­ta művészet fejlődésének prob­lémáit, s találják meg a meg­felelő megoldásokat. Elért ered­ményeiket a művészeti szövet­ségeinkben ép ezekben a na­pokban kritikai igényességgel értékelik, s rövidesen nyilvá­nosságra hozzák. A közzétett dokumentumokat számos sze­mináriumon, szimpóziumon, el­méleti viták során gazdagítják majd. Meggyőződésünk: a mű­vészeti szövetségek soron kö­vetkező kongresszusai megte­remtik a szükséges feltétele­ket a még eredményesebb, munkához. €5 A művészet gazdagítja és szebbé teszi életünket. A szö­vetségi kormány és a két nem­zeti kormány programnyilatko­zatában is nagy figyelmet szentel a kultúra 'társadalmi küldetésének. Állami szerveink még jobb feltételeket igyekez­nek teremteni ahhoz, hogy kul­túránk még hatékonyabban töltse be eszmei, politikai, tár­sadalmi és erkölcsi küldetését. Miképpen jellemezné kulturális életünk jelenlegi helyzetét? — A kultúra és a művészet szocialista társadalmunkban ak­kor teljesíti teljes mértékben a funkcióját, ha életünket reáli­san. sokrétűen és sokszínűén ábrázolja. Ugyanakkor a k"1­túra feladata az emberek élet- szemléletének és életmódjának a pozitív formálása is. Ez a fo­lyamat nem egyszerű, és nem is rövid lejáratú. A kultúra való­ban egyre inkább napi szük­ségletünkké válik. Olyan szé­les mértékben ismerkedünk meg kulturális és művészeti ér­tékekkel, amelyre a múltban sohasem volt példa. A televí­zió, a rádió, a film és a szín­ház szinte naponta szolgál mil­liók számára művészi élmény­nyel. örvendetes, hogy dolgo­zóink mind nagyobb számban látogatják kulturális intézmé­nyeinket. Tavaly például jóval több könyvet vásároltak, illet­ve kölcsönöztek ki, mint az el­múlt évben. Prága kiállító ter­meit például az elmúlt évben 1 millió 700 ezer érdeklődő láto­gatta meg. Színházaink is szinte estéről estére telt házak előtt játszanak. A Cseh Szo­cialista Köztársaságban foko­zódott az érdeklődés a szlovák művészeti alkotások iránt, s ugyanez mondható el a mi kul­túránkról szlovákiai viszony­latban. Napjainkban egyre növekszik az amatőr művészeti mozgalom szerepe. Fontos szerepet tölt be a szabad idő ésszerű kihaszná­lásában s az emberek művelő­désében. A Cseh Szocialista Köztársaságban jelenleg mint­egy 300 000 amatőr művész te­vékenykedik és számuk — kü­lönösen a fiatalok köréből — napról napra növekszik. Szá­munkra is iránytűt jelentenek Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XV. kongresszusán el­hangzott szavai: „Dolgozóink­nak nemcsak sokrétű a kap­csolatuk kultúránkhoz és mű­vészetünkhöz, hanem a gazdag amatőr művészeti tevékenység révén maguk is hozzájárulnak társadalmunk kulturális érté­keinek gyarapításához. Az ama­tőr művészeti mozgalom a szo­cialista életmód szerves része és jelentős eszköze az ember alkotóképessége szüntelen fej­lesztésének". Egyik legfontosabb felada tunk ebben az esztendőben hogy az amatőr művészeti mozgalom fejlődéséhez még jobb feltételeket teremtsünk, összehangoljuk a kulturális in­tézmények, munkáját. • Ebben az évben emléke­zünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójáról. Kulturális éle­tünkben hogyan ünnepeljük meg ezt a fontos jubileumot? — A Szovjetunió “népeinek kultúrájához már hagyományo­san sokoldalú baráti kapcsola­tok fűznek bennünket. Ebben az évben ismét számos ren­dezvényen mutatjuk majd be a világ első szocialista államá­nak gazdag kulturális életét, dolgozóinak nagyszabású társa­dalomépítő munkáját. Az idén központi helyen szerepel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom méltó megünneplése. Művészeink számára a NOSZF állandó ihlető forrásul szolgál, s minden bizonnyal ebben a jubileumi évben is figyelemre méltó alkotásokkal, tanulmá­nyokkal, emlékeznek majd e történelmi jelentőségű ese­ményre. Hivatásos és amatőr művészeti együtteseink már ezekben a napokban megkezd­ték az előkészületeket a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom méltó megünneplésére. Néhány hónappal ezelőtt a szocialista országok kulturális minisztereinek ulánbátori kon­ferenciáján megegyezés szüle­tett arról, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulója tiszteletére számos közös rendezvényt is szerve­zünk, és így erősítjük meg a szocialista országok kultúrájá­nak internacionalista jellegét, így töltjük meg megfelelő és méltó tartalommal a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom internacionalista hagyatékát. Célunk az, hogy a közös ren­dezvényekkel is, dokumentál­juk a szocialista országok kul­túrájának eszmei és művészi színvonalát, humánus céljait, ember- és társadalomformáló szerepét. Úgy véljük, ezzel mi is hozzájárulunk a béke és a haladás ügyének a megszilár­dításához. JAROMÍR PEŠEK Kmoskó Mihály Havából származott. A gimnáziumot Trenčínben, főiskolai tanulmá­nyait pedig Esztergomban, majd a bécsi Pasmaneumban végezte. Neumann orientalista professzor előadásai nyomán kezdett érdeklődni az orientális nyelvek iránt. A bécsi egye­tem ösztöndíjával a fiatal pap Bejrútba, Jeruzsálembe, majd Londonba, Oxfordba és Párizs­ba utazott, ahol újabb tanul­mányokat folytatott. Itt ke­rül kapcsolatba szíriai tudósok­kal, s a hatásukra a British Museumban, valamint a párizsi Bibliothéque Nationalban szí­riai kéziratok tanulmányozásá­val foglalkozott. Amikor 1902- ben a bratislavai Dóm káplán­ja lett, már ismert orientalista- szemita tudós volt. 1907-ben Kmoskó újabb dok­torátust szerzett, s még ez év­ben a Pasmanium docensévé neveztek ki. 1909 óta a buda­pesti egyetemen a héber nyelv nyilvános rendes tanára, 1914- től pedig az orientalista tanszék vezetője. Kazán József egyike a leglehetségesebb fiatal ama­tőr kórusvezetőinknek. Nem­csak nagy lelkesedéssel hó­dol e közhasznú művészeti . tevékenységnek, rátermettsége és kellő szakmai felkészültsé­ge is megvan hozzá — elvé­gezte a hároméves karvezetői tanfolyamot. A népművészet­tel és azon belül a népdallal, a népi hagyományokkal foglal­kozni nemes feladat, a nép- művészeti értékek felkutatá­sán, megőrzésén és tovább terjesztésén fáradozni — tár­sadalmi küldetés. S e szép, közérdekű küldetésnek csak az tud igazán, kívánt sikerrel ele­get tenni, akit belső tűz, bel­ső kényszer hajt a népdalt éneklő kórusba, aki belső szük­ségletének érzi, hogy éneklő­csoportot, kórust szervezzen, vezessen. Vagyis, aki megér­tette, milyen szellemi értékek­kel lenne szegényebb a cseh­szlovákiai magyarság, ha vesz­ni hagyná sok évszázadon át létrejött közös népművészeti kincseit. A december folyamán Kolonban megrendezett Daloló Zoboralja ’76 énekkari feszti­válon — melyet Vass Lajos Er- kel-díjas zeneszerző, kiváló népzenekutató is megtisztelt jelenlétével és közreműködé­sével — örömmel láttuk, hogy Nyitra vidékén vannak ilyen, példaképnek is állítható karve­zetőink. Mindenekelőtt Sí­rnék Viktort, a zsérei vegyes­kar vezetőjét kell megemlíte­nünk. Az ő áldozatos munká­ja eredményeképpen olyan né­pi karéneklést hallhattunk, amelynek művészi színvonala országos mércével mérhető. De dicséret illeti és becsülnünk kell Jónás Katalin és Debrődi D. Géza, a peredi, illetve ko- loni vegyeskar vezetőjének se­rény munkáját is. Kazán Józsefben, a berencsi vegyeskar vezetőjében, úgy látjuk — anélkül, hogy a töb­biek fölé emelnénk őt — a hivatásos népművész szeren­csésen ötvöződött az amatőr népművésszel. Az Érsekújvári Járási Népművelési Központ népművészeti osztályát vezeti s ezen belül a kórusmuzsika módszertani előadója, szabad idejében pedig — kedvtelés­ként — két énekkar munká­ját irányítja szülőfalujában. Az egyik kórus gyermekkar, melynek tagjai a Berencsi Alapiskola tanulói. Miért vál­lalta két énekkar vezetését is? Azért, hogy az „ifi“ kórusban utánpótlást neveljen a felnőt­tek vegyeskara számára. Tehát a hivatásos módszerszakos elő­Az első világháború alatt ta­nulmányutat tett Palesztinában és Kis-Ázsiában. 1919-ben, a Csehszlovák Köztársaság létre­jötte után Bratislavába jött, hogy felajánlja szolgálatait az itteni egyetemnek. Az elutasí­tó válasz után csalódottan tért vissza Budapestre, és egészen haláláig (1931) hazájától tá­volt élt. 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Kmoskó tudományos munkái közül említést érdemel Az em­beriség első írott szabadság- levele, amely a lagidák törté­nelmével foglalkozik, továb­bá A zsidók politikai történe­te a hellenizmus kezdetén, Unuamon papyrusa, Apocályp- sis Baruch, Vita S. Simeomis Bor — Sabba ’e Testamentum Adae, Hamurabbi Törvényei. Kmoskó Mihály kitűnő orien­talista nyelvész volt, aki tudo­mányos munkásságával méltón kapott helyet a legjobb euró­pai tudósok sorában. L. K. adó a gyakorlatban próbálja ki, realizálja elméleti ismere­teit. De a képlet fordítva is áll: kórusvezetői tapasztalata­it hivatali munkájában is ér­vényesíti — a járás kórusmoz­galma hasznára. Karvezetői adottságait bizo­nyos értelemben örökölte. Édesapja aktívan részt vett a harmincas évek Zobor vidéki karének-mozgalmában. És ami nem mindennapi jelenség: mindkét szülő ott énekel a fiú vezette énekkarban. Kazán József tanítóként ke­rült az érsekújvári járásba. A pozbai iskolában tanított ze­nét. Ám az iskolai zeneokta­tás nem elégítette ki teljesen. Már itt diákkórust alakított. Munkájában nagy segítséget jelentett számára a korábban elsajátított zongorajáték. Régi vágya volt, hogy kórusmuisi- kával hivatásszerűen is foglal­kozhasson. így került 1969-ben a Járási Népművelési Központ­hoz, melynek népművészeti osztályán 1973 óta dolgozik. Mint módszertani előadónak alkalma van megismerkedni nemcsak az itteni magyar, ha­nem a cseh, szlovák, lengyel, ukrán és a magyarországi kó­rusművészet eredményeivel is. Feladata többek között, hogy részt vegyen nemcsak a járá­si, hanem a kerületi és orszá­gos szintű folklórfesztiválokon, s a látottakat-hallottakat haza hozza az újvári járás és a Zoboralja magyar kórusainak. Mindennapi elfoglaltsága mel­lett műveltsége gyarapítására is gondol: a Nyitrai Pedagó­giai Fakultás levelező tagoza­tán zenét hallgat. És ugyanakkor — családapa is. Ha számbavesszük, hogy mindennap sok kilométert kell megtennie munkahelyére és haza — nem kis áldozat, amit az oly nagy szeretettel és örömmel végzett karvezetésért és a Kodály Zoltán által prog­ramszerűen meghirdetett „ének­lő közösségiért vállalt. A kö­rülmények szerencsés közre- játszása folytán nemcsak ő ra­jongója a családban a kórus­muzsikának, hanem felesége is, aki pár évvel ezelőtt maga is az Ifjú Szívek női karában énekelt. így tökéletesen érti férje lobogását a népdalért, a magyar kóruszene klasszikus remekeiért, s talán azt sem el­lenzi majd, ha Kazán József Újvárott megalakítja a terve­zett leánykórust is. Ehhez persze reálisan fel kell mér­nie erő- és időtartalékát. KflVESDI JÁNOS Áz éneklő közösség szolgálatában Portré Kazán József karvezetővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom