Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-03 / 2. szám, hétfő
Ivan Olbracht* Jesenius színész különös barátsága (Részlet)1 A színész tekintete rátapad a Sha- kespeare-t ábrázoló képre. Milyen különösen sápadt arca van ennek a Sha- kespearenek! Valószínűleg ilyenek a hullák is a csatatéren. Nem még azok sem ilyen színük csak azoknak a halottaknak lehet akik sokáig feküdtek egv folyó fenekén Tutalosok húzták ki fiket hosszú csáklváikkal. Emberekre emlékezik Melyikük tudna gyilkolni? Úgy válogat köztük, mint bábszínház igazgatóin a bábok közt forgatia a kezében mindenfelől mppnézi és úi meg űi kosztflmbe öltözteti ókét: emlékezetébe idézi a darabokat amelyekben látszottak és úia- kat gondol ki ^ legkülönbözóbb formáid és lellegű bábok vannak elót- te... Nem egyikük sem' .. Akkor hát mi történik? Mi törtánt? Más igazgató lőtt. nem az aki életet szokott lehelni a bábokba egv kontár komédiás. aki zsinórjával csak a tőr felé tudja vezetni a kezüket? Vagy mindez csak ámítás mindennek Tesenius tévedése az oka? Most már élesebb a szeme. Tisztán lát S rémületére felismeri, hogv minden ember gyilkos. ían is Klára is. Grün is az öreg Rob is. Suplch építész is. Anna asszony is. Elvonulnak előtte, már nem bábok, hanem élőlények hosszú jhosszú menetben vonulnak a homályos helyiségen át. köztük van a felügyelő úr is. meg Pepánek, Emanuel Petru az öreg Kalmanová, Kratochvíl és SkPivanová. lesenius apja és anyja, mind gonosz és zord szemű s mind ugyanazzal a mozdulattal nyúl véres kezével az övén lógó tőr felé. A szoba megtelik piszkosz. vörös köddel, s a vízbe fúlt ember feje, amely valaha Shakespeare képmása Volt, üres szemgödörrel néz lesenius- ra. Vörös és fekete! A bécsi utca színei, amelyek most már örökre az fi életének színei maradnakl Elszakítja tekintetét a képtől, és az égboltra néz. Szürke és gyászos. Sápadt és áttetsző de fénye nincs. Vajon gyilkos-e doktor Samek és Lldka Klácelová is, ez a két tiszta ember, aki kéz a kézben és a jövőre szegezett szemmel megy keresztül az életen?... Nem. nem... ennél fontosabb kérdés tolakszik fel: vajon gyilkos-e Jirí Jesenius? A beteg testén borzongás futott végig S a szobában kiáltás harsant: — Igen' De miért gyilkos Jirí Jesenius? Nyilvánvalóan ugyanazért, amiért Jan, Klára. Částka és a többiek is mind; nyilvánvalóan azört, mert 8 is ember. Miért lenne jobb éppen ő a többinél? Talán különbül élt, mint ők?... És milyen is volt az ö élete? Az íróasztal árnyéka, egy elmosódott török fej formájú árnyékkal együtt, ez a különös, tüdőbajos árnyék, amely hamarosan elenyészik, megsúgja a választ Jeseniusnak. És az, aki közel áll a halálhoz, nem hazudik. Ilyen volt: Sohasem bizonyult képesnek arra, hogy a saját életét élje, a saját gondolatait gondolja; mindig szükségét érezte, hogy idegen gondolatokra támaszkodjék, mindig arra vágyott, hogy mások életét élje. Ezt az élős- ködést művészi tehetségnek nevezte, elevenen tartotta. becézgette. Azt mondták neki, hogy virágot fakasztott és termést hozott. De nem a sajátját! A parazita növény annál hi- valkodóbban virágzik, minél fontosabb neki, hogy másnak lássék. mint ami, és megcsalja tápiáló|át. A hatalmas fák lassan nőnek híven ragaszkodnak a televényhez. virágjuk szerény, termésük kemény tesenius nem volt fa. Gyökerei nem a földbe kapaszkodtak, nem onnan szerezték táplálékukat. Ellopta az emberek arcát, idegen testekbe öltözött, s nem akadt olyan szegény szerencsétlen, akitől ne tudott volna elvenni valamit. Ki élt rosz- szabbul nála? Most. a háborúban, mélyen megvetették a hadigazdagokat. Gyűjtötték az árut, raktárakban tartogatták, drágán árusították. Jesenius is gyűjtött és árusított, de nem vásárolt. Raktára, egész háza a pincétől a padlásig tele volt zsúfolva lopott áruval; idegen alakok vártak vevőre a zugokban, a szekrényekben idegen végtagok lógtak idegen öltönyök közt, a dobozokban idegen szemek, orrok, szájak voltak, a könyvtárban idegen agyvelők, a rézpántos ládákba pedig együvé zárta a szerelmesek mosolyát a részegek rikoltásával. De jaj neki, ha mindez az áru egyszer önálló életre kel, fellázad, áttör a falakon, ráront tolvajára és bitorlója? Milyen pokollá változik akkor ez a ház?! A saját háza, ahol egyetlen zugocska sincs, amelyben elrejtőzhetnék?! „Tira ruota!“ — kiáltott fel hirtelen valami. „Tira ruotal Tira la rotella su tren- tunol — zúgott végig a színész agyán. — Told meg a kereket! Told a kereket a harmincegyesre!“ Rettentő rémület vett erőt rajta. ,,Hiszen ez hazugság!“ — jajdult fel valami a lelkében. Fel akart ugrani. De éles fájdalmat érzett a lábában, és visszahanyatlott. — Hiszen ez hazugság! A fejéhez kopott. — Hazugság, hazugság, hazugság! — Szíve a torkában dobog. Ujjai görcsösen tapogatják a heverő hucatát. — Csalási Jan zsoldoshoz illő fortélya! Elkábította egy értelmetlen mondókával, amelyet, ki tudja, honnan vett, tévútra vezette, hogy meghosszabbítsa az életét. És ő, az ostoba, elhitte, várt, hirdetéseket adott fel az újságba, 6, 6, 6... Szeretne nevetni, ha- hotázni, de nem bír. — Vége! — suttogja. — Mindennek vége! Az előszobában megszólal a csengő. Mádlová lép a szobába, és vendégeket lelent be: Supichovát, az építésznőt, és Klácelová kisasszonyt. Mádlová meggyújtja a villanyt. Csúf fintor torzítja el jesenius arcát. De a színész gyorsan feleszmél. Benyúl a lopott holmik tárházába, s előhúz belőle egy kedves és barátságos álarcot. Fájdalmas erőfeszítéssel az arcára szorítja. RUBIN PÉTER fordítása * Kilencvenöt esztendővel ezelőtt született ^Ivan Olbracht, a cseh irodalom kiemelkedő alakja. Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi.. • Ha férfi vagy. légy férfi. S ne hitvány gyönge báb. Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk be a sors. csak csahol; A bátraktól szalad. Kik szembeszállanak vele ... Azért »fí linovd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt. Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész. Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi. Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsUlet marad. Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. „Koldúsbot és függetlenség!'' Ez legyen jelszavad. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd. Akkor. hidd. hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni. De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. 1^ ooztjoo, a barbár király, a nagy Tenochtitlán császárainak adófizetője, szomorú. Ugyan miért? Lánya, Három Pillangó, beteg. Hiába jöttek a mérgek, füvek és kígyók tudós Ismerői az aztékok országából, Dél és Kelet távoli vidékeiről, hogy a szép lányt kigyógyítsák ismeretlen betegségéből. Senkinek sem sikerült felvidítania szívét, visszaadnia fekete szembogara ifjonti csillogását... Amikor megértette, hogy lányának meg kell halnia, a király úgy ordított, ahogy az éhségtől meg- dühödött leopárdok ordítanak az éjszakában. Annyira szerette lányát a király? Nem. Egyedül saját kielégíthetetlen becsvágyát szerette. Lányát a mexikói császár fiának ígérte feleségül. A lánynak kellett volna kicsalnia tőle birodalma- titkait, egy olyan növény nedvének édes mérgével, amelyet ő, a király fedezett föl. Ez a növényi nedv isteni ital volt. Aki ivott belőle, úgy érezte, hogy a paradicsomi boldogság hónába jutott, miközben teste halálos dermedtség álmába merült. A mexikói császárok udvarában Három Pillangónak meg kellene töltenie néhány kupát ezzel a jóízű és végzetes borral . .. aztán az édes méregtől elbódult vitéz kapitányok a birodalmat a fortélyos Nooztjoo kezére adnák. — Annak adom a lányom, aki megmenti a haláltól! — szólt kétségbeesésében a király, látva, hogy lánya halálán van. — Uram, engedj el engem hazám mély völgyeibe. Ott lakik az élet kígyója Nedve megmenti lányodat Nem kérem a szerelmét, túl sok az egy rabszolgának; add vissza cserébe szabadságomat. Kérdezd meg papjaidat. . Megmondhatják, hogy csak Keleten, ahonnan Nap Atyánk felkel, csak ott lehet az élet forrása is. így beszélt a mixték rabszolga, az egykori hős vezér, aki árulás hálójába esett a Nooztjoo hordáival vívott harcokban, amikor ez a mexikóiak szövetségeseként részt vett a mixték felföld megrohanásában. Három Pillangó szerette ezt a harcost. Ő pedig szerette a szabadságot, a hegyek szépségét, a távoli Dél langyos levegőjét. Nemes és becsületes férfi volt, aki szavának áll; sziklahegyeken, völgyeken, tavakon és folyókon keresztül elhozná az élet kígyójának vizét. — Eredj! — szólt a király. A rabszolga elment. Három Pillangó, akit csak a szerelem, a legyőzött harcos iránt érzett képtelen A kígyók völgye * * Mexikói indián legenda szerelme tett beteggé, várta, hogy visszatérjen, és boldog lehessen vele. Vitézi fegyverzetben, íjjal, doronggal, vándorbottal, mellén — friexikói harcosok szokása szerint — vadbőrökkel bélelt pamutvérttel indult a rabszolga az élet kígyójának keresésére. Bátran és büszkén járta a barbár nap hevítette völgyeket, az álnok állatoktól hemzsegő rengeteg erdőket, éjjel-nappal küzdve ezekkel, és tigrisugrással vetve magát a sziklahegyek meredé- lyes szakadékainak mélyére. — Mit keresel ebben a katlanban, harcos? — kérdezte tőle egy bánatos arcú, jóformán meztelen ifjú, aki nem volt más, mint Netzahualcoyotl. — A völgyet, ahol az életvizet adó kígyó lakik Régóta letévedtem az útról... Pedig hazám útja volt! A szabadságomat keresem, de Nooztjoo király lányának egészségével kell megfizetnem érte . Mixték vagyok, és véghez kell vinnem... Tudod-e vándor ifjú, merre találom meg hazám hegyeit? — Hallgass rám — válaszolt Netzahualcoyotl. — Három Pillangónak a szerelem hiányzik... Térj vissza, ős szeretni fog... A királynak, apám trónja bitorlójának, vidd el a zöld kígyók vizét, vigyél neki egy nagy korsóval, színültig tele. . . Miután megízlelte, nem emlékszik többé a gazságaira... És azontúl te leszel a király. — Ki vagy te? ... Hol van a völgy, amelyről beszélsz? — Kóbor és megvetett király vagyok, mint a hitvány hegyi coyote .. . Keresd meg a kígyónyalábok völgyét; szomjas leszel, vágd szét őket, menj el onnan, térj vissza később, és ihatsz az élet és halál vizéből. Ha már felfrissültél, ne igyál többet . . . Vidd el a maradékot a zsarnoknak. Ezzel a titokzatos vándor eltűnt. A zöld kígyönyalábok völgye? Miféle rejtelmes völgy lehet ez? De... lássuk. — E szavakkal az ifjú harcos folytatta útját. Másnap, már verejtékben fürödve, egy óriási síkságon sötét foltokat látott, olyanok voltak, mint hosszú, ívelt dorongok csomói. Szomjúság kínozta, ezért behúzódott a zöld dorongok erdejébe, s hogy lássa, nem afféle durva fegyverek-e, jól odaütött a magáéval, szétverte a nyalábokat. A síkság egyszeribe megtelt hegyes, zöld levelekkel. Másnap folytatta útját, de mivel a síkságnak nem látta végét, ugyanazon az úton visszafordult, szomjasaidban, mint valaha. Ám a zöld dorongok csoportjának közepén hűvösséget árasztó forrást talál. Elhajítva fegyvereit lehajol, félrehajtja a zöld lombot, mohón iszik, és amikor fejét fölemeli, megpillantja a legszebb nőt, akit életébeYi látott. — A Kígyók Völgyének őrző szelleme vagyok. Vidd el a királynak a vizet, amelyből ittál... És szeresd Három Pillangót. Amikor a rabszolga visszatér, Nooztjoo iszik a zöld dorongok völgyének vizéből. Megparancsolja, hogy seregei hozzanak korsókban lakomáihoz, s megfeledkezik becsvágyó terveiről, hagyja, hogy országa a mexikóiak kezére jusson; eközben lánya életre támad, nem a végzetes kígyó vizétől, hanem a mixték szerelmétől, aki elviszi hegyei közé, ahol királynő lesz belőle. JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása 1977. f. 3. 4
